Csodaszarvas, turul, bányarém, markoláb, garabonciás vagy prikulics. Ikonikus alakok a magyar mese- és mondavilágból vagy azokból a rémtörténetekből, amelyekkel dédszüleink ijesztgették a rosszalkodó gyerekeket. Ezeket a lényeket gyűjti össze a Bestiarium Hungaricum, amely első ízben kísérli meg áttekinteni a magyar népi kultúra vonatkozó hagyományait, bemutatva annak legjellemzőbb szegmenseit. Az album 31 fejezete megannyi külön világ, sajátos, hiedelmekkel átszőtt népköltészeti univerzum. A magyar hiedelemvilág lényeit Németh Gyula színes grafikái, P. Szathmáry István fekete-fehér linómetszetei és Magyar Zoltán néprajzi és kultúrtörténeti leírásai jelenítik meg. A Bestiarium Hungaricum e két kulturális közelítés: kép és szöveg szimbiózisa által válik igazán különlegessé.
A bestiárium ókori eredetű műfaj, de a középkorban vált különösen népszerűvé. Eredetileg hagyományos történetek természetfölötti képességű, emberi vagy állati alakban létező, többnyire veszélyes teremtményeit sorolta fel, erkölcsi leckék kíséretében. Ezt a kettősséget a Bestiarium Hungaricum is megőrzi, de a mai olvasóközönség igényeire szabja. Így válik minden fejezet kettős szerkezetűvé: először összefoglalja az illető teremtményről szóló szakirodalmi említéseket, természetesen mai tudományos (néprajzi, művelődéstörténeti) igénnyel; majd beilleszt egy történetet (népmesét, hiedelemmondát stb.) a hagyományból. A kiadvány jellege így egyszerre tudományos és mesei.
Ismeretterjesztő, témába bevezető kötetnek remek. Kiállításában, azaz külcsínben egészen pazar. A lábjegyzetek nem tolakodóak, de a fejezetek végén elhelyezve ügyesen fokozzák a hitelesség érzetét. A forrásszövegek beidézése is nagyon tetszett: ezek egyrészt lazították a tárgyilagos leírásokat tartalmazó szakszöveget, ugyanakkor elmélyítették, jobban rögzítették bennem az olvasottakat. Sokat tanultam a könyvből, még ha éreztem is markáns aránytalanságokat egy-egy téma tárgyalásának mennyiségénél vagy jellegénél.