A fülszöveg azt mondja, a regény olyan szerzők klasszikusait "idézi meg", mint Kafka, Camus vagy Saramago. Ezzel szemben már az első mondat világossá teszi, hogy Hamid nem "megidézné" Kafka Átváltozás-át, hanem konkrétan újraírná - a különbség, hogy itt a főhős nem féreggé változik, hanem "barna bőrűvé". Ráadásul ez az esemény egyfajta vírusként elterjed a társadalomban, és egyre többen ébrednek arra reggelente, hogy sápadtarcúságuk a múlté - ami elég egyértelműen Saramago Vakság-ából átemelt fordulat, és talán nem elhamarkodott Camus Pestis-ét is idecitálni. Hamid annyiban tér el az említett művektől, hogy a rasszizmust és a rasszizmus ellentmondásait teszi meg a regény origójának, ami mindenesetre provokatív és politikus olvasmányt ígér.
Mindig halványan kellemetlen érzés kritikával illetni egy olyan könyvet, ami kitapinthatóan a szerző valós és releváns tapasztalatából, esetleg fájdalmából építkezik. Mintha a kritika a tapasztalatot és a fájdalmat kérdőjelezné meg, holott dehogy. Csak hát szerintem ez nem jó regény. A legtöbb gondom vele visszavezethető arra a gyanúmra, hogy Hamid nem tudta eldönteni, mit is akar pontosan írni. Komoly társadalmi-politikai regényt, ahol az abszurd kiindulópont ellenére a következmények nagyon is reálisak? Vagy szürreális kafkai metaforát, ahol az abszurditás egyre több abszurditást fial? Az előbbi nagyon is konkrét problémát boncolna, utóbbi viszont a létezés általános semmibe vetettségével kapcsolatban hordozna információt. A kettő nehezen összeegyeztethető, és nem is sikerül a szerzőnek összefésülnie őket. A szereplők és a társadalom reakciói nekem túl odavetettek, elvarratlanok. Hamid ugyan elkerüli a didaktikusságot - ami végtére is öröm -, de cserébe szövege valahogy szétfoszlik a levegőben. Nincs tanulság, nincs jelentés, a probléma ígéretes elánnal berobban az elején, rezonál picit, aztán mindenki megszokja. (Vagy az író unt meg bíbelődni vele.) Azon gondolkodtam, hogy mit akart mindebből kihozni a szerző. Hogy ha mindenkinek barna lenne a bőre, nem lenne rasszizmus? Hát, nem tudom. Eleve nem tűnik ez egy olyan tartalmi magnak, ami köré érdemes volna egy regényt építeni. Másrészt meg attól tartok, a rasszizmus túlmutat a könnyen dekódolható bőrszínen, és egy ilyen világban is hamar újratermelné magát. Csak arra alapulna, hogy van-e rajtad sapka vagy nincs.
Jó, hát mondjuk ez meg egy másik regény, nyilván nem kérhetem számon a szerzőn, hogy nem ezt írta meg. Akárhogy is, nekem vaskos hiányérzetem van a könyvvel kapcsolatban.