What do you think?
Rate this book
Goodbye Un-America
The story of an impossible reconcilation between friends estranged by the political witchhunt of the fifties, narrated by Kit Quayle.
156 pages, Hardcover
First published January 1, 1981
5 people want to read
About the author
James Aldridge
70 books31 followersFrom Wikipedia: Harold Edward James Aldridge is a multi-award winning Australian author and journalist whose World War II despatches were published worldwide and formed the basis of several of his novels, including the prize-winning The Sea Eagle about Australian troops in Crete.
Aldridge was born in White Hills, a suburb of Bendigo, Victoria. By the mid 1920s the Aldridge family had moved to Swan Hill, and many of his Australian stories are based on his life growing up there. Aldridge moved to London in 1938; he currently lives in Battersea, South West London.
The stories that are based on the real living conditions of his hometown of Swan Hill include his 1995 Children's Book Council of Australia book of the year "The True Story of Lilli Stubeck", one of his St Helen series of children's books. He lived in Cairo for many years, writing several books about the Middle East, including "Cairo - Biography of a City" and the novels "The Diplomat" and "Heroes of the Empty View". His 1973 children's novel "A Sporting Proposition" was adapted for the 1975 Disney film "Ride a Wild Pony".
Aldridge was born in White Hills, a suburb of Bendigo, Victoria. By the mid 1920s the Aldridge family had moved to Swan Hill, and many of his Australian stories are based on his life growing up there. Aldridge moved to London in 1938; he currently lives in Battersea, South West London.
The stories that are based on the real living conditions of his hometown of Swan Hill include his 1995 Children's Book Council of Australia book of the year "The True Story of Lilli Stubeck", one of his St Helen series of children's books. He lived in Cairo for many years, writing several books about the Middle East, including "Cairo - Biography of a City" and the novels "The Diplomat" and "Heroes of the Empty View". His 1973 children's novel "A Sporting Proposition" was adapted for the 1975 Disney film "Ride a Wild Pony".
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 of 1 review
January 26, 2020
Erkölcsi tanmese barátságról, árulásról és a feloldozás nehézségeiről, az optimális fogyaszthatóság kedvéért köbö hibátlan irodalmi köntösbe öltöztetve. Aldridge könyve nagyjából két dolog miatt „szippantott be”, ahogy az egyszeri értékelő szokta volt mondani. Ezek pediglen:
1.) Az elbeszélő.
Eleve előnnyel indulnak nálam azok a történetek, amelyeket egy, az események középpontjától kicsit távolabb álló személy beszél el nekünk. Ez a struktúra ugyanis lehetőséget ad az írónak arra, hogy kreatívan adagolhassa az információkat, úgy mutatva be a centrumban lévő konfliktust, hogy a centrumon kívülről tekintünk rá. Töredékes adatokból vagyunk kénytelenek építkezni, nincs ránk erőltetve a szenvedők szükségszerűen szubjektív értelmezése, és ez gazdagítja a lehetséges olvasatokat. Eme regény elbeszélője Kit, a fiatal brit újságíró, aki egy new york-i tartózkodás során megismerkedik Lesterrel és Pippel, akik inspiráló vitákba bonyolódva élik meg szoros barátságukat – legalábbis látszólag. Kit azért is kiváló választás az események dokumentálására, mert lévén brit állampolgár, megfelelő rálátással rendelkezik, és pont elég messziről figyel ahhoz, hogy érzékelje: itt nem csak két amerikai vitatkozik egymással, hanem két Amerika is. Kétfajta szemlélet, kétfajta világnézet csap össze, ami alaposan próbára teszi Lester és Pip kapcsolatának szakítószilárdságát.
2.) A történelmi háttér.
Aldridge regénye két olyan történelmi időt mutat be, amiről ritkán szoktak beszélni, és amelyek önmagukban is elvinnének a hátukon egy történetet. Az első (2.a.) a Pearl Harbor előtti időszak, amikor Roosevelt már pedzegeti ugyan a Hitler elleni háborút, de – különösen republikánus oldalról – komoly ellenállásba ütközik. Ekkor még egyáltalán nem evidens, hogy az USA a szövetségesek között köt ki, sokan vannak legalábbis, akik Sztálin bajszának fazonját elviselhetetlenebbnek tartják, mint a hitleri arcszőrt. A korszak elemi óvatossága - ami az amerikaiak izoláció utáni vágyából fakad - pár hét múlva, a meglepetésszerű japán támadás és a német hadüzenet után úgy eltűnik majd, mintha sosem lett volna, de Aldridge remekül ragadja meg a légkör bizonytalanságát. A másik (2.b.) pedig a McCarthy-éra, az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottságok ténykedése, akik a hidegháború egyik legvitatottabb következményeként gyakorlatilag megkíséreltek (sikerrel) ellehetetleníteni mindenkit, aki akár csak kicsit is pirosas színárnyalatban játszott. Ide fut ki Lester és Pip kapcsolata, itt történik meg az a metaforikus ökölcsapás, ami aztán padlóra küldi barátságukat. Hogy föl lehet-e tápászkodni innen, meg lehet-e bocsátani, vagy ha nem is megbocsátani, de legalább megérteni annak a motivációit, aki minket megpadlóztatott… hát az egy felettébb érdekes kérdés.
1.) Az elbeszélő.
Eleve előnnyel indulnak nálam azok a történetek, amelyeket egy, az események középpontjától kicsit távolabb álló személy beszél el nekünk. Ez a struktúra ugyanis lehetőséget ad az írónak arra, hogy kreatívan adagolhassa az információkat, úgy mutatva be a centrumban lévő konfliktust, hogy a centrumon kívülről tekintünk rá. Töredékes adatokból vagyunk kénytelenek építkezni, nincs ránk erőltetve a szenvedők szükségszerűen szubjektív értelmezése, és ez gazdagítja a lehetséges olvasatokat. Eme regény elbeszélője Kit, a fiatal brit újságíró, aki egy new york-i tartózkodás során megismerkedik Lesterrel és Pippel, akik inspiráló vitákba bonyolódva élik meg szoros barátságukat – legalábbis látszólag. Kit azért is kiváló választás az események dokumentálására, mert lévén brit állampolgár, megfelelő rálátással rendelkezik, és pont elég messziről figyel ahhoz, hogy érzékelje: itt nem csak két amerikai vitatkozik egymással, hanem két Amerika is. Kétfajta szemlélet, kétfajta világnézet csap össze, ami alaposan próbára teszi Lester és Pip kapcsolatának szakítószilárdságát.
2.) A történelmi háttér.
Aldridge regénye két olyan történelmi időt mutat be, amiről ritkán szoktak beszélni, és amelyek önmagukban is elvinnének a hátukon egy történetet. Az első (2.a.) a Pearl Harbor előtti időszak, amikor Roosevelt már pedzegeti ugyan a Hitler elleni háborút, de – különösen republikánus oldalról – komoly ellenállásba ütközik. Ekkor még egyáltalán nem evidens, hogy az USA a szövetségesek között köt ki, sokan vannak legalábbis, akik Sztálin bajszának fazonját elviselhetetlenebbnek tartják, mint a hitleri arcszőrt. A korszak elemi óvatossága - ami az amerikaiak izoláció utáni vágyából fakad - pár hét múlva, a meglepetésszerű japán támadás és a német hadüzenet után úgy eltűnik majd, mintha sosem lett volna, de Aldridge remekül ragadja meg a légkör bizonytalanságát. A másik (2.b.) pedig a McCarthy-éra, az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottságok ténykedése, akik a hidegháború egyik legvitatottabb következményeként gyakorlatilag megkíséreltek (sikerrel) ellehetetleníteni mindenkit, aki akár csak kicsit is pirosas színárnyalatban játszott. Ide fut ki Lester és Pip kapcsolata, itt történik meg az a metaforikus ökölcsapás, ami aztán padlóra küldi barátságukat. Hogy föl lehet-e tápászkodni innen, meg lehet-e bocsátani, vagy ha nem is megbocsátani, de legalább megérteni annak a motivációit, aki minket megpadlóztatott… hát az egy felettébb érdekes kérdés.
Displaying 1 of 1 review