Puccs Moszkvában: Putyin végnapjai – André Calvi visszatér

André #5

by Tamás Frei

Putyin ​napjai meg vannak számlálva. De mire képes a hatalmához végsőkig ragaszkodó modern kori cár? És ki lesz az, aki megállítja?

Valahol Oroszországban, a közeljövőben. Teherszállító repülőgép halad Berlinből Moszkva felé, fedélzetén az oroszok számára létfontosságú alkatrészekkel. A gépet a domogyedovói nemzetközi repülőtéren várja az orosz sajtó és az állami híradó. Az ukrán háború kezdete óta Oroszországot sújtó embargó következtében ugyanis nélkülözhetetlen műszerek hiányoznak az orosz repülőgépek karbantartásához. A meghibásodás már több légi katasztrófát okozott. Azt azonban senki sem sejti, hogy a repülőgép a rakományon kívül valami mást is rejt. Az útja végzetes lehet. A következő pár óra megváltoztathatja a történelem menetét…

Mert valaminek változnia kell! Amerika kitart Ukrajna mellett, Kína pedig Putyint támogatja. A több éve húzódó ukrán háború holtpontra jutott, egyik fél sem tud felülkerekedni a másikon, de egyelőre tűzszünetre sincs kilátás. Ráadásul a gerillaháború most már Ukrajna határain túlra is átterjedt: Moszkvában orosz civileket ölnek az ukrán partizánok, miközben az oroszok nyugat-európai politikusok és üzletemberek ellen követnek el merényleteket. Az egész világ aggódva figyeli a fejleményeket. Minden jel arra utal, hogy az ukrán vérfürdőnek csak egyféleképpen lehet véget vetni, Putyint csak egyvalami képes megállítani: egy puccs Moszkvában. Washingtonban legalábbis így gondolják, és Párizsban is…

Frei Tamás új regénye napjaink legkomorabb világpolitikai eseményeit és annak elképzelt következményeit állítja a középpontba. A fordulatos, feszített ütemű akcióthrillerben számtalan valódi szereplő között visszatér a korábbi kötetekből már jól ismert André Calvi, akinek ezúttal minden eddiginél nagyobb kihívással kell szembenéznie.

568 pages, Paperback

Published November 6, 2023

Reviews

[Gábor · Rating 3 out of 5]

Ez a második Frei könyvem, André Calvi karakterével először találkoztam. A karakter kibontásánál rengeteg utalás volt a korábbi eseményekre, amelyeket egyáltalán nem értettem, de ez nem is volt probléma. Alapvetően egy magyar James Bondnak gondolom, de a többször volt utalás rá, hogy a magyar érintettségre csak rájátszanak.

A Bábel után ebben a könyvben kevésbé zavartak az idősíkok, alapvetően lehetett követni, de az olyan leírások, mint „idén júniusban” pár év múlva elég zavaróak lesznek. Ráadásul amikor az ilyen fejezetek követik egymást, akkor az események linearitásán gondolkodni kell. Ezek meggyőződésem szerint teljesen feleslegesek.

Tartalmilag a végén elég hihetetlen volt, hogy egy biztonsági irányító központban zéró személyzet van, és a hozzá tartozó repülőtér is ennyire jelentéktelen lenne. Egy ilyen helyszínen folyamatosan vannak, folyamatosan van mozgás, ráadásul biztosan nagylétszámú őrszemélyzet is van hozzá.

A könyv megjelenése kapcsán Frei több interjút is adott, melyekben elmondja, hogy a könyvei felfoghatóak az ismeretterjesztői munkásságának folytatásaként, azaz bemutatja a világot, hogyan működik. Mivel ez a második könyvem volt, nem tudom, ez mennyire hatja át a műveit. Nekem nagyon az jött át, hogy a francia elnök szájába adott narratíva a jelenlegi ukrajnai események reális értelmezése, azaz pontosan az az infotainment célja, hogy ezt átadja. Természetesen lehet ez a véleménye. A kritika annak szól, hogy ezt nagyon szájbarágósan teszi, felhasználva a korábbi munkássága óta felépített tájékozott világpolgár létből adódó hitelességét. Ezért is válik mellékszereplővé André Calvi.

A végére behozott kínai szál kapcsán pedig nem tudom figyelmen kívűl hagyni korábbi interjúit. Megétésem szeritn eredetleg egy kínai témájú könyvön dolgozott, de az ukrajnai események izgalmasabbak voltak. Azzal, hogy a regény végén bejön a kínai vonal, szerintem valamelyik következő könyvének ágyazott meg.

[Moncsi Horacsek-Varga · Rating 3 out of 5]

Hát....nem nyűgözött le. Pedig imádom Frei könyveit, de ez csalódás volt. Nem ülnek az eltérő idősíkok, tele túlgondolt, nem pontos leírásokkal az akciókban. Nem tudom, volt-e katonai szakértője, de ha igen, akkor cserélje le. A sztori futurisztikus, jól megírt, Frei nagyon szépen fogalmaz, ez ebben is átjön. Leítások, a tájak, az érzelmek, a gondolatok megfogalmazásában hihetetlen profi, de süt a könyvből a mély gyűlölete, amit korábban jól kontroll alatt tartott a könyveiben. Most nem sikerült. Egyszóval nem ez a kedvenc Frei könyvem. Remélem, azért Calvi visszatér valami átgondoltabb, jobb sztoriban.

[Edmond Ádám Hosszú · Rating 4 out of 5]

Az első Frei könyvem és szerintem nem az utolsó. Igaz, hogy fikció, de azt hiszem sokan kiegyeznénk egy hasonló lezárással, ha ezzel véget érne a háború.

Az időbeli ugrálásokat kicsit soknak éreztem, viszont a leírások és a belső gondolatok levezetése kijavítja a csorbát.

[Nora Sznida · Rating 5 out of 5]

Az előző részeknél már úgy éreztem most már Andrét talán hagyjuk, most már pihenjen meg. Vele és nélküle is lesznek még olyan hataloméhesek, akik szipolyozzák a népet, de lesz más is, aki majd javít az arányokon. De milyen jó volt, hogy visszatért.
Ebbe a történtebe, igenis kellett. Ez egy nagy visszatérés vagy lezárás? volt számára. Bár most nem ő volt a középpontban, erre nem is volt szükség, csak mintegy mellékszereplőként volt jelen, de ez így volt jó.
Frei Tamás most nagyon erőset alkotott, igazi szereplőkkel, akik valóban léteznek, nem csak igazi helyszínekkel. Bátorság kellett hozzá, de sikerült jól megoldania. Árnyalódtak számomra a külföldi országok vezetői, sokukról megtudtam, hogy kicsoda, milyen politikát követnek. Tamás sok interjúban elmondta, hogy nagy kutatómunka előzte meg az olyan jeleneteket is, amik az államfőkről szólnak, rengeteg anyagot, interjút nézett át, hogy hitelesen tudja megírni őket. Ezt megítélni nem tudom, mert egyiket se ismertem ezelőtt. Nem láttam interjúkat, és nem is nagyon értem (az angolom még mindig nagyon pocsék), akkor se ha látok valamit. Csak így nagyon nagy vonalakban tudtam hogy igen, ez ő; amaz meg ő, tudtam melyik országhoz tartoznak, néha hallottam ezt-azt. Persze Putyinról és Bidenről jóval többet tudok, főleg mióta kitört ez a háború, de ezek az információk is elnagyoltak voltak és csak azt tükrözik, amiket a köztévében mondanak róluk.
Tamást mindig is egy olyan embernek tartottam, aki képes objektíven bemutatni valakit és véleményem szerint ez most is sikerült. Egyik államfőt se kedvelem vagy utálom jobban vagy kevésbé, de talán kicsit árnyalódott a személyük, az hogy mik a céljaik.
A könyv nagyon jól felépült, izgalomban tart, és bár nehezen indult be számomra, de aztán alig tudtam letenni. Ez persze tudatosan lett így, de hát istenem, különben ki a csodát érdekelne? Az öt közül pedig ez lett az egyik legjobb, bár Andrét megismerni is nagy kaland volt, és ha most ezzel a történettel próbálnék belekapcsolódni az életébe, nem biztos hogy tudnám úgy élvezni. De talán pont ez, most is zajló esemény miatt tetszik annyira. Talán ezért érzem a legojobbnak, de a többit is nagyon jónak tartom. Viszont itt már sokkal letisztultabb, sokkal fejlettebb az írástudomány. Nem is igazán tudom megfogalmazni a dolgot. De igenis tudni kell, hogy André honnan jött, mit élt meg, hogy lett az, aki. És szerintem ha kicsit lenyugodnak a kedélyek újra elolvasom mind az öt részt, úgy is készült hozzá egy kihívás.
A vége felé, az utolsó száz-százötven oldalnál már képtelen voltam félretenni, és bár sejthető volt mire fognak kifutni majd a dolgok: lásd Bernard és André hídnál történt párbeszédét a távirattal kapcsolatban; így is izgalmasan lett tálalva minden esemény. Biden hezitálása, aztán az André által behozott csavar is. Végig izgultam: izgultam a francia-ukrán idegenlégiósokért, izgultam Andréért, de izgultam még Putyinért is, meg a két tatár villanyszerelőért is, akiket sajnos így is elért a végzetük. Hiába vannak az oroszok, hiába vannak a kemény katonák, az oligarchák sajnos vagy sem, egyiket se tudtam igazán utálni, azért amit csinál. Az egyik hibája talán az volt a könyvnek, hogy érzelmileg senkihez nem tudtam igazán kapcsolódni, és igazán senkit nem sajnáltam, azért ami történt vele. De azért valahogy meg mégis, de ez talán csak a személyiségemből fakad, hogy mindenkit képes vagyok sajnálni. Mindenestere ebből a szempontból, azért voltak hiányosságok, de kárpótolnak érte a korábban (moly.hu-n) kiidézett nagy igazságok, amelyek sajnos a valóságban is áthatják a politikát, s a világot. Tartok tőle, hogy ez, amíg világ a világ, így is fog maradni. Mert ahogy André is gondolta, mindent a félelem és a kapzsi vágy irányít, hogy élhetnénk így aztán egy jó világban?
Ja és még annyi jutott eszembe, vajon ha ez megjelenik angolul, hogy fog hozzá viszonyulni a világ, éppenséggel a világ vezetői, akik maguk is ábrázolva vannak a könyvben? Kicsit tartok tőle, hogy nem igazán jól. Másrészről pedig ez most olyan könyv lett, hogy csak úgy peregtek a szemem előtt a jelenetek, mint valami film. Tamás mindig emlegeti, hogy szeretné a történeteit viszontlátni a vetítővásznon, ez meg is látszik. Néha tényleg olyan filmszerűek a jelenetek, és nagyon jól működnének azon a platformon is.
A táj, a környezetleírások pedig méginkább hozzáadnak, ahhoz, hogy az ember úgy érezze tényleg ott ül a szereplőkkel egy szobában és ugyanazt a levegőt szívja velük.

[Zsófia · Rating 1 out of 5]

"Erővel olvasni. Néha nagyobb erővel olvasni, mint amilyen erővel az írás készült, melyet olvasol. Áhítattal, szenvedéllyel, figyelemmel és kérlelhetetlenül olvasni. Az író fecseghet; de te olvass szűkszavúan. (...) Soha nem olvasni fitymálva, mellékesen, mint akit egy isteni lakomára hívtak, s csak a villa hegyével turkál az ételekben. Elegánsan olvasni, nagylelkűen. " - Próbáltam emlékeztetni magam Márai szavaira, ahogy haladtam előre a könyvben, de az írás gyenge, körülményes, a történet és a leírások felszínesek. Unatatott és bosszantott. Bob Woodward meg tud írni egy elnöki szobában lejátszódó párbeszédet. Frei sajnos nem.

Nem azt mondom, hogy rossz könyv, vagy Frei nem tud írni, de nekem ez nem tetszik. A Frei könyveknek valószínűleg ugyanaz a célközönsége, ami a Frei kávézóknak. Egyiknek sem én vagyok.

[Ádám Bagosi · Rating 4 out of 5]

Interesting plot, realistic details, useful read, a nice balance between reality and fiction. It is the genre and the modality of how Frei writes, but sometimes I felt that I want more happening in the main action flow than detailed description of each item.
In general I liked the twists, maybe it was less unpredictable than in some of his previous books. Maybe a little bit more time was spent on the technical details than on the plot.

[Nika Gregor · Rating 3 out of 5]

Alapvetően szeretem Frei könyveit, ezt most mégis kicsit másnak éreztem. Egyszerűbbnek. Hiányoltam a több szálon futó cselekményt. És André Calviből is lehetett volna több. Viszont látszik, hogy nagyon kemény anyag gyűjtés volt a háttérben és utána járt mindennek. Elgondolkodtató.
Kedvenc idézeteim:
"A lelkiismeret ellen nehezebb harcolni, mint egy hadsereg ellen."
"A sakkjátszma nyertese mindig az a játékos, aki az utolsó előtti hibát követi el."
"A két legnagyobb harcos a türelem és az idő."

[Steve Nash · Rating 4 out of 5]

I liked the fact we’re back to the adventures of the ‘old’ hero from the series by Frei. I have to admit somewhere around the middle of the book I felt a bit as if Frei had a deadline to finish the book and was rushing through it, the story was hard to follow, but as always, towards the end the book delivers and yet it’s once again a great pageturner.

[Dr Holmes · Rating 2 out of 5]

Az előző könyveit szerettem. De ez inkább csak egy vázlat, mintha MI írta volna.
Nagyon sok filmszerű leírás a robbanásokról, gyilkosságokról, de szinte semmi a szereplőkről . Fabábuként mennek végig és teszik a szerepüket.

[Éva Kovács · Rating 5 out of 5]

Ez volt az első Frei könyvem. Bár nekem az eleje döcögősen indult, végül nagyon behúzott a sztori, tetszettek az eltérő idősíkok, növelte az izgatottságomat. Összességében tetszett, lekötött és izgalmas volt, főleg a valós utalások miatt.

[Mária Gáspár · Rating 3 out of 5]

Ámen.

[Enikő M. · Rating 5 out of 5]

It did what the genre promises, and also managed to provide some interesting insight into contemporary politics.

[Bookbright · Rating 5 out of 5]

Still one of the best Hungarian writers. I liked the book just as his other books.

[Ritattoo · Rating 3 out of 5]

Azt hiszem, ennyi már tényleg elég volt Monsieur Calvibol, meg egy kicsit ebből a tulimadott Nyugatbol

[Göndöcs Eszter · Rating 4 out of 5]

I liked it.

[Akos Nemeth · Rating 5 out of 5]

Az André Calvi sorozat egyik legjobb fejezete, izgalmasabb és jobban lekötött mint az előző részek. A történéseknek itt tényleg nagy tétje van, ami igalmassá teszi az olvasmányt!