Sindbad

by Gyula Krúdy, Aleksander Nawrocki (translator)

Kicsoda ​Szindbád, az álmok vizén hajózó legendás hajós, akinek édes-bús hazudozásait „hitetlen mosollyal és elámult szívvel” hallgatta mindazon „százhét nő, aki viszontszerette”, kicsoda ez a folytonosan úton lévő, lányszöktető, a halálból is visszatérő és átváltozni tudó gavallér, aki, ha kell, fésű egy kacér asszony hajában, vagy ájtatos olvasó az ábrándos apáca kezében, garabonciás, vagy züllő dzsentri, magyar Casanova, vagy a költészet maga, amelynek varázsában felfénylenek a megkopott utcák és elkopott szívek, s hatására borba mártott ujjak írják az imádott nő nevét a kávéházak asztalának márványlapjára? Kicsoda ez a különös, több száz évet megélt bolyongó, aki „mindent szeretett, ami hazugság, illúzió, elképzelés, regény” és mégis „mindenért hiába rajongott, amit életében elérni óhajtott… hisz még százhétnél több volt azoknak a nőknek a száma, akik Szindbád ábrándvilágában piros karikákon hintáztak?” Immáron hatvan éve tűnődteti el olvasóit, s hódít meg új és új olvasógenerációkat, újból és újból megajándékozva őket a nosztalgikus álomvilágon is átsütő, elpusztíthatatlan életörömével életszeretetével. Kötetünk első ízben gyűjti össze valamennyi Szindbán-novellát, tartalmazza továbbá Szindbád álomképeit a Francia kastély és a Purgatórium című Szindbád-regényeket, valamint Kozocsa Sándor adatokban és elemzésekben imponálóan gazdag és pontos utószavát.

112 pages, Paperback

Published January 1, 1988

About the author

Gyula Krúdy was a Hungarian writer and journalist.
Gyula Krúdy was born in Nyíregyháza, Hungary. His father was a lawyer and his mother was a maid working for the aristocratic Krúdy family. His parents did not marry until Gyula was 17 years old. In his teens, Gyula published newspaper pieces and began writing short stories. Although his father wanted him to become a lawyer, Gyula worked as an editor at a newspaper for several years, then moved to Budapest. He was disinherited, but supported his wife (also a writer) and children through the publication of two collections of short stories. Sinbad's Youth, published in 1911, proved a success, and Krudy used the character, a man who shared the name of the hero of the Arabian Nights, many times throughout his career.

Krúdy's novels about Budapest were popular during the First World War and the Hungarian Revolution, but he was often broke due to excessive drinking, gambling and philandering. His first marriage fell apart. In the late 1920s and early 1930s, Krúdy's health declined and his readership dwindled. In the years after his death, his works were largely forgotten until 1940, when Hungarian novelist Sándor Márai published Sinbad Comes Home, a fictionalized account of Krúdy's last day. This book's success brought Krúdy's works back to the Hungarian public.

He was called "a Hungarian Proust" by critic Charles Champlin in The New York Times.