Ellopott gyermekkor: A parentifikáció jelensége - önfeláldozás gyerekkorban, felnőttkorban és a párkapcsolatokban

by Bea Bibók

Ha gyermekként sokkal talpraesettebbnek kellett lenned, mint a kortársaidnak, mert a szüleid ezt várták el tőled... Ha már kora gyermekkorodban felnőttként kezeltek, és egész életedben áldozatokat hoztál másokért... Ha időd jelentős részét a megoldandó problémák és a feladatok töltik ki, mert önként magadra vállalod mások életének felelősségét... Ha mindenki más fontosabb számodra önmagadnál... Ha nem szívesen kérsz segítséget, mert azt gondolod, mindent meg tudsz oldani... Ha nem tudod elengedni a kontrollt, és a tökéletességre törekszel... Ha nem veszel tudomást arról, hogy kimerültél, és akkor is kitartasz, ha közben önmagadat zsigereled ki... Akkor ez a könyv neked szól.

A parentifikáció kifejezés arra a jelenségre utal, amikor a családi szerepek felcserélődnek, és a gyerekekre olyan feladatok hárulnak, amelyek nem az életkoruknak megfelelő felelősséggel járnak. Ilyenkor a gyerek "kis felnőtté" válik, akinek az a láthatatlan küldetése, hogy érzelmileg és fizikailag kiegyensúlyozza a családot. Ezeknek a gyerekeknek ellopják a gyerekkorát, aminek hosszú távon káros hatása van a felnőttkori és párkapcsolati működésre.

Ebben a kötetben konkrét példákon keresztül mutatom be, hogyan alakul ki és működik a parentifikáció, és milyen kötődési problémák állnak a hátterében. Foglalkozom azzal is, hogy az életben milyen nehézségeik vannak a parentifikáltaknak, milyen társat választanak, és milyen dinamikák jellemzik a kapcsolataikat. A bemutatott esetek és a kötet utolsó fejezetében található gyakorlati feladatok révén tudatosítani szeretném a megtanult gyermekkori működést, hogy az önreflexió fejlesztése által elérhető legyen egy önazonosabb, boldogabb, kiegyensúlyozottabb élet.

Genres: Psychology, Parenting

297 pages, Paperback

Published October 16, 2023

Reviews

[Hanna Szalai-Szabo · Rating 2 out of 5]

nagyot kellene kerekítenem, hogy 3 csillagot tudjak adni erre, nekem nagy csalódás volt.
könnyen fogyasztható, sok sztorival, vannak hasznos dolgok benne, fontos a téma, DE:
néhol csapongó az egyébként elég közepesen megírt szöveg, sok az indokolatlan ismétlés, tipikus hype-könyv
nem túl inkluzív: erősen heteronormatív a megközelítés extra sztereotípiákkal tűzdelve (disclaimer sehol)
az összes fejezet olyanoknak íródott, akik nagyon az elején járnak a felismeréseknek (ezért sokaknak lehet néhol vontatott az olvasmányos szöveg is), de sokkal rosszabb, hogy szinte csak olyan példákat hoz a könyv, amikben a családi dinamikák semmit sem változtak az adott szereplő “parentifikálódása” óta, mintha nem lennének gyógyuló parentifikáltak
a szerző annyira leegyszerűsíti a jelenséget, hogy teljesen indokolatlan a terjedelem.
ehhez kapcsolnám, hogy elég zavaró kijelentésekkel tesz a könyv az ellen, hogy az egyébként parentifikált olvasó ne tudjon azonosulni a mondandóval.
pl.: kit segít és miben az a kijelentés, hogy minden parentifikált minden hétvégén látogatja a szüleit, akik azután mindig telepakolják a családi háztól távozó autóját ételekkel? ez tényleg egy biztos és fontos információ?

sajnálom, mert szerettem volna sokkal jobban szeretni ezt.

[Morgós Bence · Rating 5 out of 5]

Kötelező olvasmány kodependens parentifikált empatáknak. Az egész életed megérted tőle.

[Szabolcs Boros Gyevi · Rating 5 out of 5]

Ez a könyv pont jókor jött, nem is tudtam, hogy mi minden lesz benne de bántam volna ha nem olvasom el. Nekem ez az idei év könyv, nagyon hazatalált. Sok részben magamra ismertem, illetve tudtam reflektálni múltbeli dolgokra, hogy azok hol mehettek el (segített megérteni dolgokat, amiket eddig azt hittem, hogy értettem)
Mindenképpen ajánlom ezt a könyvet, azoknak akik sokat adnak magukból és nem fordítanak elég időt saját magukra, hogy olvassák el és egy kicsit rakját magukat rendbe, "legyenek egy kicsit őnzők"

[Tamás Rábaközi · Rating 3 out of 5]

Hááát, hogy is mondjam, ez a könyv olyan volt, mint a Magyar Népmesékben a “hoztam is ajándékot, meg nem is”. Maga a téma marha érdekes, valóban sokszor ismer magára a hasonló “tünetekkel” élő ember, hogy aztán hirtelen valami nagyon nem oda illő kinyilatkoztatás borítsa az ahhhaaa érzést.

Sok érdekes gyakorlat is található a könyvben, az érzelmi kommunikáció és a határhúzásra való jogosultság is tényleg hasznos, de annyira sok benne a panel megoldás és leírás, hogy nem tudtam felszabadultan élvezni a könyvet. Biztos bennem van a hiba, de sajnos a skatulyázást nagyon nehezen élem meg és ez a könyv gyönyörű példa rá.

[Miklós Jászay · Rating 3 out of 5]

Kicsit felemás volt nekem ez a könyv. Voltak részek, amik teljesen magukkal ragadtak, viszont a parentifikált szülőkről szóló részben gyakorlatilag a férfi szerepet teljesen elfelejtik, ami azért egy napjainkban írt könyvnél meglepő...

[Vera Villamil-Treit · Rating 5 out of 5]

Bàrcsak kiadnàk angolul is, nagyon sok baràtnak ajàndékoznàm. Ez az egyik legjobb könyv, amit valaha olvastam a parentifikàltakról, sokat segített önmagam megértésében.

[Petra (pszicholvaso) · Rating 4 out of 5]

🪶 Bibók Bea: Ellopott gyermekkor & Ellopott felnőttkor🪶

🪶 Miről szólnak?
𝐏𝐚𝐫𝐞𝐧𝐭𝐢𝐟𝐢𝐤𝐚́𝐜𝐢𝐨́𝐫𝐨́𝐥 akkor beszélünk, ha egy gyerek túl korán túl sok felelősséget kap vállára, egyik vagy mindkét szülő kis felnőttként kezeli érzelmileg és fizikailag kiegyensúlyozva a családi működést.
A visszatartó nevelés, azaz az 𝐢𝐧𝐟𝐚𝐧𝐭𝐢𝐥𝐢𝐳𝐚́𝐜𝐢𝐨́ esetében a szülő nem követi le a gyermek érzelmi érését, akár felnőttkorában is gyermekként viszonyul hozzá.

🪶 Miről szólnak valójában?
Bibók Bea könyvei együttesen alkotnak egységet, ahogy a könyvespolcon, úgy a párkapcsolatokban is össze tud fonódni a két tárgyalt fogalom, például infantilizált párját örökösen túlvédő parentifikált partner képében, esetleg egy életút során mindkét jelenséget átélve. Könyveiben megismerhetjük a parentifikáció és infantilizáció fogalmát, gyerekkori kialakulását és lehetséges következményeit a felnőttkorban.

🪶 Használati útmutató, ha a parentifikációról és infantilizációról olvasol:
- Rengeteg inspiráló és szemfelnyitó gondolatot, önfejlesztő feladatot találsz itt - olvasd lassan, emészd meg alaposan!
- A sokszor általánosító tünetleírásokat ne vedd 100%-ban magadra! Mind hajlamosak vagyunk erre, akár egy diagnosztikai kézikönyv olvasása közben is, de vigyázz, a pszichológiai témájú és önsegítő könyvek még nem adnak diagnózist a kezedbe.
- Ha úgy érzed, megérintett valamelyik téma, átbeszélnéd valakivel, oszd meg szakemberrel is, mire jutottál - így tud igazán megszilárdulni az önismereti tudás, te pedig így fejlődhetsz tartósan.

🪶 Kinek ajánlom? Önismereti úton járóknak, pszichológia iránt érdeklődőknek. Kollégáknak is, hiszen Bea népszerű könyvei valósággal berobbantották a köztudatba a parentifikáció és infantilizáció fogalmait, így biztos vagyok benne, hogy hamarosan kopogtat majd szinte az összes praxisban olyan jobbulni vágyó kliens, akinél hivatkozási alap az Ellopott gyermekkor és felnőttkor.

A recenziós példányokat köszönöm a kiadónak.

[Zsófia Anna · Rating 2 out of 5]

Azzal kezdeném, hogy ezt a könyvet szerintem elsősorban olyan olvasóknak írták, akik még nem jártasak túl mélyen a parentifikáció és a kötődési mintázatok témájában. Van egy-két erős mondat és hasznos dolog benne, főleg az elején. Majdnem letettem a 2/3-ánál, de a gyakorlatok/tanácsok nagyon érdekeltek a végén, ami végül szintén nem ütötte meg a mércét.
Nagyon szerettem volna szeretni, mert egy interjúban szimpatikus volt az doktornő, de több probléma is volt vele. Csatlakozom az előttem szólókhoz: nagyon sztereotipizált/általánosított és nem csak a parentifikáltakat… Fele ilyen hosszú is lehetett volna ez a könyv, nagyon sok ismétlés volt benne.
A páciensek történeteiben is volt kivetnivaló. Az egy dolog, hogy esetleg kitalált vagy összegyúrt történetek és karakterek jelennek meg, de a legtöbb elbeszélés kicsit sem volt életszerű, volt ami kifejezetten gyomorforgató volt. Úgy éreztem, hogy az egész könyv elsősorban a szélsőséges eseteket vesézte ki.

[M M · Rating 5 out of 5]

Mindenkinek kötelező olvasmánnyá tenném akinek nehéz gyerekkora volt, rábíztak egy csomó mindent ami korának nem megfelelő, félig felnevelték a testvérüket, stb.
Azokból lesznek a hiper-szuper sikeres, túlteljesítő, mindent megoldó felnőttek. Ez a traumaválasz. Ez a könyv róluk szól.

(Egy fél csillagot talán levonnék azért mert az író túlságosan narrál azzal hogy a parentifikáltak a szeretet kivívásáért működnek úgy ahogy. Ez csak részben igaz. Van egy olyan forgatókönyv is, hogy feltétlenül szerettek ugyan de csonka család miatt szükség volt a plusz segítségre, ergo hamar felkellett nőni. És ezt a talpraesettséget, mindent megoldok mentalitást, csak magamra számíthatok attitűdöt meg önfeláldozást viszi tovább az egyén. Szerettek, csak apám/anyám kellett helyettesítenem felnőve mert az a személy vagy fizikálisan vagy érzelmileg nem volt jelen.)

[Timea Mátéfi · Rating 4 out of 5]

Kötelező olvasmány kellene legyen minden felnőttnek, hiszen valamilyen módon mind érintettek voltunk, vagyunk vagy leszünk ebben a témában. A "diagnózis" azonosításán túl nagyon fontos mankó a könyv második felében lévő sok-sok gyakorlat, "házi feladat", amelyekkel személyes életünk, kapcsolataink minőségén javíthatunk.

[Veronika Kereszti · Rating 5 out of 5]

Rendkívül sokat tanulhat az ember belőle, mindenkinek csak ajánlani tudom. Nagyon szuper könyv, kifejezetten tetszett hogy olvasmányos volt és könnyen értelmezhető. Szerintem a kliensek példái még szemléletesebbé teszik a fejezeteket.

[Bianka Pencz · Rating 4 out of 5]

az utolsó gondolat elég vicces, kb az jön le, hogy keresd meg a többi parentifikalt szerencsétlent és minden oké lesz. amúgy tetszett, sokat jegyzeteltem, de én személy szerint a családos részéből már gyógyultam és tényleg érdekelne, hogy mi van azokkal, akik az első szakaszon túl vannak már.

[Orsolya Horváth · Rating 5 out of 5]

kötelező olvasmány mindenkinek

[Edit Horvàthnè · Rating 5 out of 5]

Mindenkinek szeretettel ajánlom!

[Mons · Rating 3 out of 5]

Az interjúk nagyon jók az íróval. A könyvben sok a felesleges ismétlés, terjengős.

[Kovács Réka · Rating 5 out of 5]

Imádtam! Nagyon ajánlom mindenkinek! Sok könyvet olvastam már önismeret témában, de ez volt az első, amit nem tudtam letenni, úgy beszippantott! Mindenkinek folytatom a második részével’