Béke volt

by Zsuzsa F. Várkonyi

A Férfiidők lányregényében kislányként megismert Klára immáron felnőtt nő, aki megküzdött démonaival, szeretettel őrzi pótapja, Aldó emlékét, szakfordítóként dolgozik, és kézben tartja az életét.Az orvos Zoltán traumatikus válás után harcol fia láthatásáért, eközben az aranyszívű Julis néni gondoskodik róla, akire egyre inkább egyfajta pótnagymamaként tekint. Miután Klára és Zoltán egy véletlennek köszönhetően megismerkednek, szinte azonnal érzik, hogy az életben egyszer adódó lehetőséget jelent számukra a másik. Klárában azonban győz a hideg racionalitás, és a kettejük közti korkülönbség miatt ,,visszaadja Zoltán szabadságát" - megfosztva őt a boldogságtól, amiről azt hitte, végre megtalálta. Hogyan alakul a két, látszólag össze nem illő ember és családjaik sorsa a hetvenes évek Budapestjén? Mekkora bátorság kell, hogy elfogadjuk önmagunk vágyait és gyarlóságait, és hiteles életet élhessünk? Mit adhat egymásnak két ember szerelmesként, barátként, családtagként? Hol rejlik a boldogság kulcsa: a másikban vagy önmagunkban?

349 pages, Paperback

Published January 1, 2023

Reviews

[Annamária Gergely · Rating 4 out of 5]

"Kapcsolatokat persze lehet kötni. De minek.. Ha az ember ismeri a Sinfonia Concertantét, akkor nem hallgatja esetenként a Boci, boci tarkát, csak mert az is hangjegyekből all."

Némi hátrányból indultam a könyvvel, mert nem olvastam még a Férfiidők lányregényét, tartottam tőle, hogy így mennyire lesz olvasható, élvezhető, de szerencsére nem kellett csalódnom.

Az előző kötetben megismert Klára már felnőtt nő, akinek egy komoly szerelmi kapcsolata van az elvált, orvosként dolgozó Zoltánnal, akinek volt egy nagyon rossz házassága, van egy kisfia, egy tündéri Julis nénije, aki sokkal inkább amolyan pótanyuka és nagymama, mint háztartási alkalmazott. Itt van még a rettenetes természetű volt feleség, Kati, az ő második férje, Ernő, a gyerekek, akik a két házasságból születtek, és Zoltán özvegyen maradt apja.

Az elején egy kicsit nehéz volt felvenni a fonalat, hogy mikor ki beszél kihez, de aztán nagyon beszippantott a történet, mert annyira életszerű volt az egész, ez a fura mozaikcsalád, amiben a volt férj és a még jelenlegi férj szinte már testvéri viszonyban vannak, ahogy a két különböző apától származó gyerek ragaszkodik egymáshoz, az kifejezetten megindító volt a számomra.

Klára most inkább egy kicsit a háttérben van, több teret kap a többi szereplő, akik tulajdonképpen nagyon szerethető figurák, tökéletlenek, esendőek, olyanok mint mi vagyunk. Sokszor volt olyan érzésem, hogy nem is egy kvázi családregényt olvasok, hanem egy pszichológiai látképet egy létező családról. A történetben sok a belső monológ, amik visszautalnak a szereplők múltjának bizonyos pontjaira, elfojtott sérelmeikre. Ezeknek számomra olyan hatása volt, mintha beülhettem volna egy pszichológus mellé hallgatni ahogy a páciensek mesélnek az életükről, az örömeikről, bánatukról.

Amit viszont nem annyira szerettem a történetben, az Kati karaktere, aki szerintem társnak sem való, anyának pedig végképp nem. Borzalmasan toxikus ember, aki tényleg csak mérgezni tudja a környezetét. Kimondottan örülök neki, ahogy a gyerekek sorsa alakult végül. Arra azért kíváncsi lettem volna, hogy vajon miért lett Kati olyan amilyen, mert ez nem igazán kapott semmi magyarázatot, vagy hátteret. Nem vagyok kibékülve a történet végével sem, olyan faramuci nekem. Hiányérzetem van. Ettől függetlenül nagyon örülök, hogy megismertem ezt a könyvet, sort fogok keríteni hamarosan az előzményre is.

[Vivien Ágnes · Rating 2 out of 5]

Valahogy ez a konyv nem nekem valo. Neha azt ereztem, hogy csapong es ugy ereztem, hogy fuggoveget hagytak neki. Nem szeretem a fuggovegeket, kiveve az olyan konyveknel, amik olyan izgalmasak, hogy az ember tovig ragja a kormet. Ez nem olyan volt. Nem hiszem, hogy ebbol a tortenetszalbol sok mindent ki lehetne hozni, maximum a mellekszereploekbol. De nincsen szuksegem egy ujabb sorozatra. Nagyon sokat vartam ettol a konyvtol, hogy valami pluszt adjon, de sajnos nem kaptam tole semmit. Igazabol ket szerelmes torteneterol szol, akik megszenvedtek azert, hogy egymasei legyenek. Ki igy, ki ugy. Az ember huszezer ilyet olvasott mar altalaban. Tobb lelki szemszog kellett volna bele, jobban kihangsulyozni a mierteket, a cselekvesek miertjet, mert enelkul csak az jon az, hogy az egesz sztori egy szenvedes tortenet aminek a vegen viszonylagos happy end a vege.
Nem lesz ujraolvasos.

[Petra · Rating 5 out of 5]

Szerintem ez megosztó könyv, valakinek rááll az agya és beszippantja, más nehezen halad vele. Én előbbi voltam. 10-15 oldal után ráéreztem, mikor hol járunk az időben (ebben persze a dőlt betűk is segítenek). Coachként nagyon élveztem, nem merném szakmai továbbképzésnek nevezni, de nekem hozott nem egy felismerést. Ajánlom, hogy aki nehezebben kapja el a fonalat, se adja fel, mert összességében sokat adhat ahhoz, hogyan érdemes látni a világot és kezeljünk problémákat. Nem napjainkban játszódik, de mostani hétköznapokhoz is sokat hozzátehet, mert van, ami nem változik.