Benedek Ágota harmadik könyvében szó szerint a boncasztalra fekteti fel magát, hogy onnan vizsgálódva írjon a testéről. (Is.) Arról, milyen benne lenni. Akkurátus nyugalommal kezdi szétszálazni a tűpontos jelzőkkel ábrázolt testi folyamatok hátterében húzódó tudományos tényeket. Mivel nem orvos (Sajnos vagy szerencsére?), így a mindenki számára elérhető és közérthető információkból tájékozódik. Józanul, sőt néha kijózanítóan figyeli önmagát. Nyavalyáink elemzéséből egyszerű következtetéseket von le, hogy az életről és halálról szóló felháborítóan humoros összegzések, váratlan képek és megrendítő megállapítások a segítségünkre legyenek. Nem keresi a spiritualitást, a lélek dolgait ott, ahol gyógyszerre van szükség, de nem tagadja, hogy a búslakodásba igenis bele lehet pusztulni. Nem ebben a könyvben találunk gyógymódot, ha fizikailag gyengélkedünk, de abból, ahogyan Benedek Ágota leírja az emberi lét élményének furcsaságait: a hangulatingadozást, a fájdalmat, az éhséget, a cukor-mámort… hogy, mi köze van az igaz szerelemnek a bélügyekhez, már megint magunkra ismerhetünk. És tényleg, mi köze van? Mi köze van a menstruációnak a teremtéstörténethez? Cupido miért nepo-baby? Hogy jön Pamela Anderson a lassú felszívódású szénhidrátokhoz? Mi az az anyagcsere-bíróság? Tényleg porból lettünk, és végül azzá leszünk? Hogy függ össze a kollégisták táplálkozási szokása az űrbéli ételek innovációival? Úgy, hogy minden mindennel összefügg – Ágota ezt állítja, és már megint nem hazudik.
Ez is nagyon tetszett, de azért nekem marad a második könyv az etalon. Nagyon tetszett ez a gondolatfolyam jellegű, szinte költőien komponált szöveg. Biztos vagyok benne, hogy követni fogom a szerzőt a jövőben is. És ajánlani másoknak.
all in all it’s a 5✨ BUT nem tudom nem összehasonlítani az előző kötettel, amit Ágota írt, és az egyszerűen közelebb állt hozzám. Míg azt sokkal pörgősebben olvastam, ennél szinte minden fejezet után muszáj volt megállnom és emésztenem az olvasottakat (mondjuk ez nem feltétlenül egy rossz dolog, SŐT!! viszont az olvasási élményemet ez mégis befolyásolja) ezzel a könyvvel van egy olyan megérzésem is, hogy később, majd valamikor a jövőben amikor újraolvasom (mert nagyon sok olyan gondolat van benne, na meg info, ami miatt már most biztosra tudom, hogy újra fogom ezt még egyszer olvasni), sokkal jobban tudok majd hozzá kapcsolódni illetve azt sem hagyhatom ki, hogy míg az előző kötete kb végig nevettetett, ez másabb érzelmeket váltott ki belőlem (ami ismétlem, egyáltalán nem baj!)
Összességében tényleg 5 csillagos könyv, az én szubjektív élményeim miatt adok itt mégis csak 4✨ot rá (btw MI EZ A BORÍTÓ😻😻 megőrülsz)
Sokaknak a második könyv a kedvence, de nekem eddig ez talált be a legjobban. Ugyan az a lehengerlő humor, ami könnyes nevetésre késztet, ugyan az a polgár pukkasztó stílus, frappáns és eszméletlen jó gondolatmenetek és átkötések. Nem is tudtam mennyire szükségem volt erre a könyvre, így talán több humorral tudok majd én is tekinteni a saját nem-együttműködő szénhidrát anyagcserémre. #maximumkifosom Alig várom a következő könyvet!
Vicces és szórakoztató könyv, hozza a szokásos stílust. Helyenként fel is röhögtem rajta. Tökre validak a témák és a kérdések, amiket boncolgat (ha ha): milyen a viszonyunk az evéshez, az egészséghez meg egymáshoz itt Magyarországon.
Onnan tudod, hogy az istenek (?) utálnak, hogy amikor az utánnyomás végéből neked is jut egy új Benedek Ágota, és jóízűeket sírva röhögve rajta (az Állva maszturbálokból okulva szigorúan otthon, mondjuk ezt nem nehéz abszolválni télen, éppen állás nélkül, mert önjavító hevülettől fűtve teljes karrierváltásra adtad azt a nagyon okos fejed) - szóval miután rettenetesen jókat derültél Ágotán és lírai (epikai?) énjén, két napra ágynak esel (mondjuk amúgy sincs jobb dolgod), mert a család egyetlen kiskorú tagja hazahozza az oviból az aktuális vírust (nyugalom, nem szültem Twilight-sebességgel egyet, a párom meg nem keresztelt keresztfia a bűnös). Szóval igen, jegyezzétek meg: ha bármi jó történik veletek, mindig jön majd rá valami szar.
De hogy a könyvről is beszéljek: aki szereti Ágota írásait, ezt is nagyon fogja; ennek a kerete éppen az IR, és az ebből jövő testi-lelki-hormonális-szociális-filozófiai következmények, megfűszerezve a szokásos elmélkedésekkel és káromkodással. Nálam nagyon működik. Egy nő leírja, hogy geci? Meg vagyok véve. (és nem ironikusan).
Persze vannak hibái. Például, hogy rövid. Mármint a könyv. Ráadásul olvasmányos, így gyorsan haladsz vele, nem tökörészel vele annyit, mint a Mrs. Dalloway-jel szeptember óta. Pedig már akkor sem volt jobb dolgod. A másik hiba, hogy a könyv borítója fényes (lehet vele szelfizni :)), így ha úgy olvasod, hogy bármi fény ráesik, megeshet, hogy a békésen a telefonját/ konzolját nyomogató párodat szembe villantod vele. (Miket el nem szenved ez az ember velem. De ez a szerelem.)
“És a siker! A siker szépít, megéri miatta éjszakázni, de nehogy csak a munkáról szóljon az életed! Ha nem engeded ki a gözt, az meglátszik! Ha nem élvezed az életet, fapina vagy! Magadnak való, izolált! Mi bajod van, te utálod a barátaidat? Nem érdekel a családod? Nem szeretsz élni?! На nem szexelsz, ha nem táncolsz, ha nem vagy felelőtlen. Konkrétan kipattogzol, ha nem kúrsz eleget!”
Benedek Ágota a tőle megszokott szellemességgel foglamazza meg a női lét univerzális, helyenként fizikai, helyenként lelki diszkomfortját, itt-ott szórakoztató biológia/kémia/történelem ismeretterjesztő bekezdéseket beiktatva. Ez a könyve is nagyon tetszett.