Messerscharfe Geschichten über die Zerbrechlichkeit der männlichen Seele.
Zwei Brüder, die ihren volltrunkenen Vater bei einem gemeinsamen Zirkusbesuch in die Manege stolpern sehen, wo er sich als Freiwilliger vor dem johlenden Publikum zersägen lassen will. Ein Mann, der sich beim Aussortieren alter Klamotten in seinem ehemaligen Kinderzimmer an den Tag erinnert, an dem er als Siebzehnjähriger seine schwangere Freundin zu einer Abtreibung in die Frauenklinik Der Tag des Abschieds aus dem Land der Jungen. Krusovszky zeigt jene Kippmomente im Leben seiner Figuren, wie Scham neben Liebe steht, Verzweiflung und Trauer neben Gewalt, Spott neben Stolz. Dabei schlüpft der Autor versiert in immer neue Erzählerrollen und entwickelt einen Sog, dem man sich nur schwer entziehen kann.
Középiskolásként 1998 és 2000 között háromszor nyert arany oklevelet vers kategóriában a sárvári Diákírók és Diákköltők Országos Találkozójának versenyén. Egyetemi tanulmányait 2000-ben kezdte meg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar szakán, majd 2003-tól összehasonlító irodalomtudomány, 2004-től pedig esztétika szakon is a kar hallgatója volt.
2004-ben készülő első kötete anyagával a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által meghirdett Édes anyanyelvünk című pályázaton megosztott harmadik díjat kapott vers kategóriában. Alapító tagja volt 2005 és 2009 között a Telep Csoportnak, továbbá korábban a Puskin Utca és az Ex Symposion irodalmi folyóiratok, illetve a József Attila Kör világirodalmi sorozatának szerkesztője volt. Első verseskötete Az összes nevem címmel jelent meg 2006-ban a Széphalom Könyvműhely gondozásában. 2008-ban Móricz Zsigmond-ösztöndíjat, illetve Junior Prima díjat kapott magyar irodalom kategóriában. Második verseskötete Elromlani milyen címmel a Kalligram Könyvkiadó gondozásában 2009-ben látott napvilágot. 2010-ben Artisjus-díjat kapott.
Harmadik verseskötete A felesleges part címmel a Magvető Könyvkiadó kiadásában jelent meg 2011-ben, ami után 2012-ben munkásságáért József Attila-díjjal tüntették ki, ezzel az egyike volt a legfiatalabb alkotóknak, akiket az utóbbi évtizedekben e rangos állami elismeréssel jutalmaztak. Ugyanebben az évben elnyerte az Örkény István drámaírói ösztöndíjat. 2013-ban Mindenhol ott vagyok címmel gyermekverskötettel jelentkezett, és ugyanebben az évben elnyerte az elsőként átadott Horváth Péter irodalmi ösztöndíjat. 2014-ben A fiúk országa címmel látott napvilágot novelláskötete, illetve Kíméletlen szentimentalizmus címmel a L'Harmattan gondozásában megjelentek esszéi és kritikái.
2014-től alapító főszerkesztője a Versum külföldi költészettel és műfordítással foglalkozó online világirodalmi folyóiratnak. Tagja a József Attila Körnek[8] és a Szépírók Társaságának.
Többnyire átlagosnak mondható élethelyzeteket mutatnak be a novellák. Aztán ahogy olvasod ezeket a hétköznapi, helyenként szinte banális helyzeteket, szép lassan, észrevétlenül fordul át bizarr borzongásba az egész, hogy végül az utolsó oldalakon ott állj egy abszurd szituációban, végtelenné merevítve, és így feloldhatatlanná téve. Krusovszkynál nem a karakterek erősek, hanem a konfliktusok és helyzetek, amelyekbe beleviszi, és az esetek többségében bezárja őket.
Mindehhez egy kellőképp szikár, száraz, habár nagyon választékos nyelvezet társul, amely egyetlen pillanatra sem kerekedik felül a cselekményközpontúságon. Külön említésre méltó, hogy az írások ugyan „kicsiben gondolkodnak”, mégis egy-egy rövidebb szituációból vagy jelenetsorból képesek kibontani egy komplett (többnyire elcseszett) életsorsot.
Itt-ott Szvoren Edina jutott eszembe, hasonló érzéseket váltanak ki belőlem az ő novellái is. Ugyanakkor Szvorennél a minimalista, az abszurd és a bizarr elemek mértéke sokkal radikálisabb mind formailag, mind a történetek felépítésében. Kruszovszky Dénes visszafogott, mondhatni elegáns stílusban tárja elénk ezeket az egyszerűnek látszó, mégis elég bonyolult történeteket, amelyek sokáig nem hagyják nyugodni az olvasót.
Egyszer olvastam Krusovszkytól, azóta keresem az írásait. És ez a nyár a novelláskötetek jegyében is telik - úgy tűnik, ahogy öregszem, annál jobban értékelem a rövid történeteket.
A mindennapokról ír, mégsem mindennapi módon. Azt írták, történetei látleletek. Igen, azok. A hétköznapi lelki nyomorról., aminek nincsen neme, akkor sem, ha itt férfiakon fiúkon keresztül mutatják be.
Ez az a novelláskötet, ami eddig a legjobban tetszett nekem, vagy leginkább megtalálta hozzám az utat. Ritka az olyan novelláskötet, amelyben nem találok olyan novellát, ami egyáltalán nem fogott meg semmilyen téren. Tetszett az írási stílus: egyszerű, tárgyilagos, náha akár szenvtelen is... mégis ott van e mögött az írásmód mögött nagyon sokféle, sokszínű személyes dráma, meghasonulás. Nagyon izgalmasnak találtam azt, hogy miért ezek a novellák kerültek egy kötetbe, miért ezzel a címmel. Ez volt az a novelláskötet eddig, ahol a leginkább felfedeztem egy összefogó kapcsot, egy mindent átívelő témát, és ez a férfivá válás / érés, megérés; az a pillanat, amikor az ember szembekerül akár az élet borzalmaival, akár a felelősségvállalással, akár a döntései következményeivel. Volt pár olyan novella, ami tetszett ugyan, de nekem ebből a sorból kilógott vagy amiatt, mert ezt a témát nem találtam benne felfedezni, vagy a személyesség hiánya miatt (pl. nem egyes szám első személyen íródtak, mint a többi). Az külön öröm, hogy a "Művészetek az Oktatásért" program / Youtube-csatorna keretében a címadó novellát felmondta Polgár Csaba, akit nagyon kedvelek mint színészt, nagyon természetes, nem túlcizellált, hiteles módban, ami nagyon illett magához a novellához.
Krusovszky szerintem kulonleges a kortars hazai szerzok kozott. Nehezen definialhato, de jellegzetes a stilusa, ami ezekben a novellakban is visszakoszon. Ahogy beleteszi az olvasot egy egyszeru, hetkoznapi helyzetbe, aminek kesobb bemutatja a felveteteset, es vegul az egesz kimenetelet, aminek a vegen sokszor egy hidegrazos pillanatkepben hagyja az olvasot az egesz tortenetnek sulyt adva. Nagyon izgalmasan, klisek nelkul ragadja meg a ferfiassag temajat, meg nokent olvasva is.
superior: Ismeretlen égbolt; A fiúk országa; Mélyebb rétegek; Az új vadak ok, that's cool: Mielőtt apámat kettéfűrészelték; A tisztáson; A harmadik ember; Az éjszaka vége meh: Ramszesz szeme
This entire review has been hidden because of spoilers.
Das Land der Jungen ist ein Erzählungsband mit 9 Erzählungen von Dénes Krusovszky, einem ungarischen Autor. Er hat einen eigenständigen Ton. Seine Geschichten sind einfühlsam und ruhig. Der Opener „Bevor mein Vater zersägt wurde“ ist eine sehr intensive, eindringliche Geschichte über eine Familie in der Krise, nachdem der Vater seine Arbeit verloren hat. Weitere Geschichten sind auch raffiniert gemacht, aber nicht jede erreicht einen sofort. Ich denke, die Geschichten benötigen manchmal auch einen zweiten Lesegang. Am stärksten finde ich die Titelgeschichte, die von einem jungen Mann geschildert wird. Er ist vor kurzen zu Hause ausgezogen. Jetzt ist seine Freundin ungewollt schwanger. Seine Unsicherheit und manchmal Wut sind spürbar. Er ist auf dem Weg, sich aus der Kindheit zu verabschieden.
Was mich an dem Autor begeistert ist die Intensität der Erzählstimmen und ich denke, das würde auch in einem Roman, auf den ich hoffe, funktionieren.
Abszolut magaval ragadott mindegyik novella. Pillanatkepeket kapunk hetkoznapi ferfiak/tinedzserek eletebol, ralatast erzeseikre, problemaikra. Remek a felepites, abszolut azonosulni tudtam a szereplokkel minden esetben, es a "logva hagyott" befejezesek is hatasosak.