What do you think?
Rate this book
Rublowka
Podmoskiewski park narodowy milionerów nazywa się Rublowka. Poruszamy się tu powoli, a naprzeciwko nas suną samochody klasy luks: mercedes, mercedes, maybach, mercedes, bentley, volkswagen (ups, to służba pojechała), mercedes, mercedes, maybach, mercedes? Wokół nas rozpościera się dziewiczy las. Na jego skraju reklamy zachęcają do kupna pierścionka w cenie niewielkiej posiadłości, posiadłości w cenie niewielkiego kraju, łódki w cenie niewielkiego lotniskowca? Bogaci i sławni żyją tu za wysokimi płotami, a my, po drugiej stronie, chcemy wiedzieć, co jedzą, w co wierzą, czego się boją, na co mają nadzieję... I? a niech ich czort!? skąd mają tyle pieniędzy?
- GenresRussiaNonfiction
ebook
First published January 1, 2013
5 people are currently reading
68 people want to read
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 16 of 16 reviews
April 30, 2022
Szokták egyesek mondani, hogy az oroszokat nem érthetjük meg. Persze, lehet. Gondolom, az oroszok se értenek meg engem. Meg hát - ereszkedjünk le a konyhafilozófia mélységeibe - mit is jelent az: megérteni? Megértem mondjuk én a főbérlőmet? Nem biztos. Pedig nem is orosz.
Na, csak annyit akarok kihozni ebből, hogy ezt a könyvet nem azért érdemes elolvasni, mert megértjük belőle az oroszokat. Több okból sem. Egyrészt azért, mert Panyuskin Oroszország lakosságának 0.001%-ról beszél: azokról, akik rohadtul gazdagok. Olyan gazdagok, hogy arra még a "rohadtul" jelző is eufemizmus. Hogy miről lehet felismerni az ilyen oroszt? Hát, először is arról, hogy mi földi halandók sosem találkozunk velük. Esetleg ha szokásunk Monacóban jetski-versenyeken részt venni, és mellesleg kokainnal kereskedünk, akkor.
Ami ezeket az oroszokat mindenekelőtt jellemzi, az az, hogy van egy házuk Rubljovkán. A rubljovkai ház alapfelszereltség: ezzel jelzi a betegesen gazdag orosz, hogy betegesen gazdag. Ez a zászlója, enélkül, bármennyi pénz is legyen különben a számláján, csak csóró. Legfeljebb gazdag csóró. A rubljovkai ház a belépő a Játékba. Mert igazán gazdagnak lenni Oroszhonban nem ugyanaz, mint mondjuk Luxemburgban vagy Chicagóban. Ha ott gazdag vagy, akkor többé-kevésbé biztos lehetsz benne, hogy holnap is gazdag leszel. Bár a marxisták némi joggal ezért fanyalognak, de ezt hívják jogállamnak. Viszont ha Oroszhonban vagy gazdag, akkor muszáj játszanod a Játékot.
A Játék lényege a relikviagyűjtés. No most relikvia minden lehet. A legfontosabb nyilván a Pénz, de gyűjthetünk bort, Vermeer-festményeket, feleségeket, bármit. A lényeg, hogy még a vak is lássa, hogy relikviáink értékes dolgok. Az is mindegy, hogyan szerezzük be őket - el is vehetjük azokat másoktól, de itt ügyelnünk kell egy fontos szabályra. Az ügyeskedés, a rablás, a nyers erőszak ugyanis megengedett horizontálisan, ha azok szenvedik meg, akik ugyanazon a szinten vannak, mint mi, vagy alattunk. De ha véletlen nálunk nagyobb hallal packázunk, akkor jaj nekünk. Például meghúzzuk a szomszéd kocsiját - ha a szomszéd csak egy sima mezei milliárdos, akkor vagányak vagyunk. De ha a szomszéd esetleg tudja Putyin cselgáncspartnerének a telefonszámát, akkor már másnap megjelenik az adóhatóság a cégünknél, és nekünk lőttek. Szóval nem árt naprakésznek lenni kremlinológiából - tudni, hogy épp ki az erős ember, és mikor változik a széljárás. Ha rossz az ütemérzékünk, rövid életűek leszünk a Játékban.
Szóval a Játék bonyolult. Értelmetlennek látszó, nevetséges szabályai vannak - például hogy ha nem az államapparátusban dolgozol, akkor ne vegyél fekete Mercedest. Ha pedig mégis, soha ne vezesd - aki ugyanis a fekete Mercedest vezeti, az legfeljebb sofőr lehet, de komoly ember nem. Szabályok, szabályok, szabályok, bele lehet őrülni, annyi van belőlük. De aki igazán Nagy Játékos, az képes maga is szabályokat teremteni - őt hívják trendszetternek. Ő az, aki igenis beül előre a Mercedesbe, és nem kiröhögik, hanem utánozzák. Hogy miért? Senki sem tudja. Ha meg lehetne fejteni, mindenkiből lehetne Nagy Játékos - de nem lehet. (Kiegészítés: mindazonáltal lehetsz te a legnagyobb trendszetter, ha Putyinnak nem tetszik a pofád, bebuktad.)
És hogy mi a Játék vége? Mit kap a győztes, aki mindig jól kombinált, okos volt és gátlástalan, tudta, mikor kell taposni és mikor kell visszakozni? Nos, a fődíj: a Nirvána. Az, hogy miután megmártóztál minden mocsokban, elkövettél minden gazemberséget, amikor már számon se tudod tartani a milliárdjaidat - egyszer, talán, végül felülemelkedsz a Játékon. Megtisztulsz, nem érdekel már a Pénz, az a Pénz, amiért az összes létező bűnt elkövetted. A Pénz vallásának Buddhája leszel.
Izgalmasan kaotikus könyv, pont mint a közeg, amit megkísérel ábrázolni. Panyuskin dőzsöl az abszurditásban, szövege csapong, a szürreálissal kokettál, de mi mást is tehetne: egy emberi ésszel elképzelhetetlen világot kíván megragadni. Jó ez így, azt mondom. Meg azt, hogy nem lennék milliárdos Oroszországban. (Igaz, ott szegény se.) Bárhol máshol, ha fogcsikorgatva is, de lennék. Csak Oroszországban nem.
Na, csak annyit akarok kihozni ebből, hogy ezt a könyvet nem azért érdemes elolvasni, mert megértjük belőle az oroszokat. Több okból sem. Egyrészt azért, mert Panyuskin Oroszország lakosságának 0.001%-ról beszél: azokról, akik rohadtul gazdagok. Olyan gazdagok, hogy arra még a "rohadtul" jelző is eufemizmus. Hogy miről lehet felismerni az ilyen oroszt? Hát, először is arról, hogy mi földi halandók sosem találkozunk velük. Esetleg ha szokásunk Monacóban jetski-versenyeken részt venni, és mellesleg kokainnal kereskedünk, akkor.
Ami ezeket az oroszokat mindenekelőtt jellemzi, az az, hogy van egy házuk Rubljovkán. A rubljovkai ház alapfelszereltség: ezzel jelzi a betegesen gazdag orosz, hogy betegesen gazdag. Ez a zászlója, enélkül, bármennyi pénz is legyen különben a számláján, csak csóró. Legfeljebb gazdag csóró. A rubljovkai ház a belépő a Játékba. Mert igazán gazdagnak lenni Oroszhonban nem ugyanaz, mint mondjuk Luxemburgban vagy Chicagóban. Ha ott gazdag vagy, akkor többé-kevésbé biztos lehetsz benne, hogy holnap is gazdag leszel. Bár a marxisták némi joggal ezért fanyalognak, de ezt hívják jogállamnak. Viszont ha Oroszhonban vagy gazdag, akkor muszáj játszanod a Játékot.
A Játék lényege a relikviagyűjtés. No most relikvia minden lehet. A legfontosabb nyilván a Pénz, de gyűjthetünk bort, Vermeer-festményeket, feleségeket, bármit. A lényeg, hogy még a vak is lássa, hogy relikviáink értékes dolgok. Az is mindegy, hogyan szerezzük be őket - el is vehetjük azokat másoktól, de itt ügyelnünk kell egy fontos szabályra. Az ügyeskedés, a rablás, a nyers erőszak ugyanis megengedett horizontálisan, ha azok szenvedik meg, akik ugyanazon a szinten vannak, mint mi, vagy alattunk. De ha véletlen nálunk nagyobb hallal packázunk, akkor jaj nekünk. Például meghúzzuk a szomszéd kocsiját - ha a szomszéd csak egy sima mezei milliárdos, akkor vagányak vagyunk. De ha a szomszéd esetleg tudja Putyin cselgáncspartnerének a telefonszámát, akkor már másnap megjelenik az adóhatóság a cégünknél, és nekünk lőttek. Szóval nem árt naprakésznek lenni kremlinológiából - tudni, hogy épp ki az erős ember, és mikor változik a széljárás. Ha rossz az ütemérzékünk, rövid életűek leszünk a Játékban.
Szóval a Játék bonyolult. Értelmetlennek látszó, nevetséges szabályai vannak - például hogy ha nem az államapparátusban dolgozol, akkor ne vegyél fekete Mercedest. Ha pedig mégis, soha ne vezesd - aki ugyanis a fekete Mercedest vezeti, az legfeljebb sofőr lehet, de komoly ember nem. Szabályok, szabályok, szabályok, bele lehet őrülni, annyi van belőlük. De aki igazán Nagy Játékos, az képes maga is szabályokat teremteni - őt hívják trendszetternek. Ő az, aki igenis beül előre a Mercedesbe, és nem kiröhögik, hanem utánozzák. Hogy miért? Senki sem tudja. Ha meg lehetne fejteni, mindenkiből lehetne Nagy Játékos - de nem lehet. (Kiegészítés: mindazonáltal lehetsz te a legnagyobb trendszetter, ha Putyinnak nem tetszik a pofád, bebuktad.)
És hogy mi a Játék vége? Mit kap a győztes, aki mindig jól kombinált, okos volt és gátlástalan, tudta, mikor kell taposni és mikor kell visszakozni? Nos, a fődíj: a Nirvána. Az, hogy miután megmártóztál minden mocsokban, elkövettél minden gazemberséget, amikor már számon se tudod tartani a milliárdjaidat - egyszer, talán, végül felülemelkedsz a Játékon. Megtisztulsz, nem érdekel már a Pénz, az a Pénz, amiért az összes létező bűnt elkövetted. A Pénz vallásának Buddhája leszel.
Izgalmasan kaotikus könyv, pont mint a közeg, amit megkísérel ábrázolni. Panyuskin dőzsöl az abszurditásban, szövege csapong, a szürreálissal kokettál, de mi mást is tehetne: egy emberi ésszel elképzelhetetlen világot kíván megragadni. Jó ez így, azt mondom. Meg azt, hogy nem lennék milliárdos Oroszországban. (Igaz, ott szegény se.) Bárhol máshol, ha fogcsikorgatva is, de lennék. Csak Oroszországban nem.
May 3, 2021
Интересно книжле, позволяващо да се надникне в мърсотията и корупцията на руския политически, бизнес и културен живот.
Нищо изненадващо за мен поне, но е хубаво да се прочете - приликите с българските им аналози е доста стряскаща.
Не е отделено и достатъчно внимание на самозабравилата се местна политическата върхушка - може би умишлено...
Нищо изненадващо за мен поне, но е хубаво да се прочете - приликите с българските им аналози е доста стряскаща.
Не е отделено и достатъчно внимание на самозабравилата се местна политическата върхушка - може би умишлено...
December 21, 2015
Вся книга прекрасно бы поместилась в формат эссе или колонки GQ без потери смысла и качества. Мало смысла в размазывании тонким слоем по книге одних и тех же наблюдений.
February 23, 2016
A very interesting and entertaining read about the elite class and corruption in modern day Russia.
October 10, 2019
Jeśli potraktować "Rublowkę" Walerija Panuszkina jako aspirującą do miana reportażu, to niestety należałoby ją ocenić bardzo nisko. Jeśli natomiast odnieść się do tej pozycji jako "zwykłej" książki, pełnej zasłyszanych plotek, spekulacji, przypuszczeń i mało obiektywnych wniosków wysnutych przez autora, to w sam raz zasługuje na trzy gwiazdki. Ratuje ją dość ironiczny styl, którym jest napisana oraz parę ciekawostek i smaczków, które w trakcie lektury można odnaleźć. Chociaż chwilami nie wiadomo czy śmiać się, czy otwierać szeroko oczy z przerażenia. Jednak Rosja to bardzo specyficzny kraj...
February 28, 2020
ну и г....
всё ждала что-то интересное, а тут муть про Игру. да, с чем-то согласна, что-то видимо не моего уровня, но получается книга не для 99.9% людей тогда. тогда смысл в этой книге? я была очень разочанована, что МИФ напечатал это. какой ужас!
всё ждала что-то интересное, а тут муть про Игру. да, с чем-то согласна, что-то видимо не моего уровня, но получается книга не для 99.9% людей тогда. тогда смысл в этой книге? я была очень разочанована, что МИФ напечатал это. какой ужас!
December 20, 2016
Przeczytać się dało, niemniej autor konsekwentnie powtarza zwyczaje, które ujmują atutów jego pracy.
Znośne, ale nic więcej.
Znośne, ale nic więcej.
May 7, 2023
W roku 2023 widać jak bardzo naiwna była ta wizja "wyrafinowanej" gry elit
March 23, 2017
I would say a very entertaining read on how big business is made in modern Russia.
September 4, 2016
great read for all those interested in how corruption schemes work in russia.
I personally found it very close to the reality of how kickbacks happen.
How top gov officials of many other countries get/give bribes in the world.
Some parts of book are kinda whiny - the adultery/cheating description is not that different from ordinary people's lives.
But the big politics and how things happen are of very much interest.
I personally found it very close to the reality of how kickbacks happen.
How top gov officials of many other countries get/give bribes in the world.
Some parts of book are kinda whiny - the adultery/cheating description is not that different from ordinary people's lives.
But the big politics and how things happen are of very much interest.
May 17, 2016
Jällegi ladus lugemine, aga ei saa nõustuda A hinnanguga, et väga valgustav. Hariv muidugi. Huvitav teooria Vene rahamaailma toimimise kohta, kindlasti suures osas õigegi, aga ma ei usu ühe teooria kehtimisse nii suure hulga inimeste kohta.
September 28, 2014
Jeśli liczysz na pikantne szczegóły (jak u Oksany Robski w Casual), to nie tu.
March 20, 2016
Książka o rosyjskich nowobogackich
June 1, 2016
Chyba oczekiwałem zbyt dużo od tej "książki". To raczej opowieści nadające się do "Faktu" czy "Pudeleka". Od połowy strasznie się męczyłem.
March 11, 2014
Заставляет подумать, принять решение что-то менять и встрять в тупик)
Displaying 1 - 16 of 16 reviews