A komisz hercegnő (=Wicked)
Eléggé érdekes, hogy ennek a középkori trilógiának a második részét elfelejtették megjelentetni magyarul, és önálló regényként jelentették meg ezt az utolsó részt, miközben a sok korábbi szereplő (Merrick, Clio, miatt fontos az előzményeket is olvasni...
Ismét egy nagyon vicces, nemek csatározása könyvet kaptunk, elrendezett de szerelmi házassággal megfűszerezve. Sajnos ennek is az utolsó kb. 60 oldala olyan érzést keltett bennem, mintha nem is ugyanazt a könyvet olvastam volna, mint ami az előbb a kezemben volt. Picit esetlen végső dráma után viszont szépen lezárták a trilógiát. Talán egy fokkal még jobb is volt, mint az első rész.
"Sophia és Tobin legalább olyan makacs, mint öt másik házaspár együttvéve."
Lady Sofia a király gyámleánya, igen szép hozománnyal. A csökönyös lány izgalmas házasságra vágyik egy lovaggal... Torwick Tüskés Rózsájaként emlegetik, sok kérője akad, de ő egyikben sem látja jövendőbelijét. "Sophia olyan ellenfél, akitől minden eszes harcos visszakozik." Egy napon azonban belebotlik abba a fiúba, akivel Camrose várában már 12 évesen találkozott... ő a "a férfiasság és kellemetlenség netovábbja".
"Sophia szépsége felemelő látvány volt Tobin férfiszemének, de pokol az elméjének és a testének." A férfi a király segítségével egy csellel eljegyzi magát vele, "tudta, hogy Sophia pimasz egy teremtés, amint módjában áll, csatába száll vele, s ez csak édesebbé tette a győzelmet". A lány mindent elkövet, hogy borsot törjön annak az orra alá, aki egykoron megsértette becsületét... varangyot tesz az ágyába, vízzel töltött disznóhójagokkal dobálja meg, levágja a haját és el is szökik a férfi uralom elől.
"Az én Sophiám ennél veszélyesebb. Figyelned kell hátra is, amikor vele vagy. Olyan, mint egy magas fáról kilőtt nyíl. Az ember nem látja, hogy mi vár rá, aztán már túl késő – ott áll megsebezve."
"Mindig is azt hittem, hogy tőzről pattant vagy, ami nem hátrány egy nőnek, tudod, Sophia? És amíg el nem szöktél, fel sem merült bennem, hogy valójában féleszű vagy."