Hagyaték

by Albert Wass

A kötet az író válogatásában közli Wass Albert életművének ugyan nem a legjavát (mert a csaknem félszáz kötetet alkotó oeuvre legjava aligha fért volna el benne), csupán legjellemzőbb részeit. Lényegében néhány szép novella, néhány – gyermekeinek írt – mese (Elindul egy élet; A titokzatos őzbak; A vízileány; Mese a mókusról, aki szeret vitatkozni stb.) és egy 1985-ben írt, egészen különös és szép regény található a kötetben. Az elbeszélések is, a mesék is egy Nyirőn, Tamásin tájékozódó, a mezőségi nyelvet bravúrosan kezelő, az erdélyi hegyeket, embereket, hangulatokat kitűnően ismerő író alkotásai; üdék, kedvesek, megragadóak, mélyen líraiak.

A Hagyaték azonban a magyar irodalomban páratlanul álló, egyedi alkotás. Az erdélyi történelmet beszéli el benne Wass Albert egyetlen szempontból, az istenkeresés, az ősi hagyományok fennmaradása szempontjából. A mű szimbolikus sugárzását, szépségét, elsősorban az adja, ahogy az őskori hit, a táltosok, sámánok hagyatékának továbbélését fel tudja mutatni a legkülönbözőbb korokon keresztül, az első királyok idejétől a tatárjáráson, a törökvészen, az önálló Erdély korszakán át, a szabadságharcig, a Romániához csatolásig, napjainkig. Nem erőlteti az olvasóra motívumait, az ősi hit, az ősi bölcsesség misztifikálásától visszatartja biztos írói ízlése. Inkább csak jelzi, hogy a legkülönbözőbb korszakokban is volt valami – igen fontos – kontinuitásteremtő „hagyaték”, hagyomány. Hol üldözöttek, hol egyszerű pásztoremberek, hol deákok, hol tudósok, hol megint mindennapi emberek őrizték, de kiirthatatlannak bizonyult. A Hagyaték ősi hitünkről a legszebb, legfelemelőbb alkotás.

218 pages, Hardcover

First published January 1, 1985

About the author

Count Albert Wass de Szentegyed et Czege (Hungarian gróf szentegyedi és czegei Wass Albert) was a Hungarian nobleman, forest engineer, novelist and poet.

In 1944 he fled from Romania to Hungary, and then joined the fleeing Wehrmacht forces and ended up in Germany, then emigrated to the U.S. After World War II, he was condemned as a war criminal by the Romanian People's Tribunals, however, United States authorities refused to extradite Wass to Romania claiming the lack of solid evidence.

The works of Albert Wass first gained recognition within Hungarian literature from Transylvania in the 1940s. In 1944 he moved to Germany and later in 1952 to the United States, and lived there till his death. During the communist regime his books were banned both in Hungary and in Romania. Part of his works were published in Hungary after the change of political system in 1989, however, before this time, his works were unknown to Hungarian public.

He is popular among the Hungarian minority in Romania and has a growing popularity in Hungary. In 2005 in a public assessment (Nagy Könyv), he was found to be one of the most popular Hungarian authors: his book "A funtineli boszorkány" (The Witch of Funtinel) was named the 12th most popular book; two more books were named in the top 50 ranking, including the family saga "Kard és kasza" (Sword and Scythe).

He is the father of retired U.S. Army Brigadier General Huba Wass de Czege.

Reviews

[MrClee · Rating 4 out of 5]

„Mert az Úr nem a hegyek tetején ül s nem is valamelyik bokorban bujkál, mint ahogy a könyv mondja, hanem bennünk él és bennünk dolgozik. Isten a mi életünk, és érzéseinken, gondolatainkon keresztül szól hozzánk."

Rendhagyó értékelés lesz ez, mert Wass Albert istenképét annyira magaménak érzem, olyan szinten egyezik azzal, amit én is vallok, és amit több helyen kinyilvánítottam már, hogy muszáj az egyik ilyen kinyilvánításom megidézni:

S.Sz. – BENNED ÉL

Van, hogy tűröd a zűrös világot, 
S nem érzed bőrödön, hogy ég. 
Lehunyod szemed, s kivárod, 
Hogy majd magától megváltozék.

Kirekeszted magad a világból, 
Mintha nem táplálnád tüzét. 
De Egy vagy te is egy faágról, 
Feledd el a csalódás dühét.

Légy szabad, légy egy virtuóz, 
Ne ragadjon foglyul a múlt. 
Majd még az élet visszarugóz, 
De ma az emberiség megvadult.

Egyre többet, s többet akarsz, 
Nem koordinál mértékadó mérték. 
De nézz körül, a sok pénz a baj, 
Pénz a léted, a pénz az érték.

Pocsolya vagy, iszod is magad, 
Benne élsz, s ő is él benned. 
A tenger vagy, mely elragad, 
S el soha többé nem enged.

Univerzum vagy, egy atom, 
Mely vállamat szedi szét, 
S az erőhatását kutatom, 
Nem leli meg óvó égiszét.

Több vagy, mint a Minden, 
De kevesebb a Semminél. 
Te vagy a szó, az Isten, 
Benned él minden, mi él.

[Sandor Fia Sandor · Rating 4 out of 5]

Wass egy elfeledett korba - a táltosok világába -, kalauzol el minket.

A hagyatékul szánt, időtálló történetek Istenről, táltosokról, hitről, tudásról, életről, halálról, rabságról és szabadságról egyszerre felemelők és szomorúk. Nem klasszikus történetek vagy életutak, jellemfejlődések elmesélése ez, hanem valóban az író hagyatéka az utókornak. Végig tudta, hogy mit és hogyan akar átadni, elérve így azt, hogy az olvasó ne a történetre fókuszáljon, hanem a mögöttes tartalomra. Megmaradni szabadon, egészen szélsőséges élethelyzetekben.

Ettől függetlenül sajnálom, hogy egyes szereplők életútja nem rajzolódik ki jobban. Bár nem is volt célja a könyvnek, kerekebb lett volna tőle. Türelem azért kell hozzá, mint az öregek hallgatásához is. :)

”A gyermek lelke olyan, mint a tükör, mely váltakozva fordul új és új irányba s fényt keres, holdak, csillagok vagy pislákoló gyertyák fényét, mit önmagáról visszatükrözhessen. Van gyermek, akit gondosan szoktatnak, hogy merre s hova forduljon fény után. Nap felé vagy ritka csillag felé. S az irányt, ha bölcsek a szülők, a tükör erejéhez mérik. Aztán van, aki úgy önmagától fordul erre-arra s keresi azt, ami szépet ígér, vagy ami megnyugtat.”