A közeljövőben játszódó thriller főszereplője Heller Miklós, a T.-i Egyetem filmtudományi tanszékének oktatója, akit az őszi szemeszter utolsó munkahetén azzal a hírrel fogadnak, hogy kollégáját, Juditot elgázolta egy részeg autós. Hamarosan arra is fény derül, hogy a nő egy Heller számára ismeretlen kutatásban vett részt, amit a pszichológia tanszék vezetője, dr. Hess Ottó koordinált. Heller végül összeáll egy újságíróval, aki Hess gyanús ügyei és Judit halála után nyomoz; nemsokára arra kell rádöbbennie, hogy az intézmény alagsora olyan szürreális borzalmakat rejt, amilyeneket eddig még a kedvenc horrorfilmjeiben sem látott.
Lichter Péter filmrendező, filmesztéta. Kubrick-akció című első regényét 2022-ben Margó-díjra jelölték.
Permanens életközepi válságban élő egyetemi oktató addig bíbelődik a horrorfilmek értő elemzésével, amíg az élete is azzá nem válik. Lichter Péter regénye fura egy cucc - de épp az a baj, hogy nem elég fura. Érződik, hogy van benne egy nagy szándékú ötlet: a horrorfilm önmagán túlmutató hatásának metaforáját próbálja megfaragni. Ami remek kiindulópont ahhoz, hogy egy szaftos metafizikus-szürreális rémregény szülessen - nézetem szerint Bartók Imre pont ilyet csinált volna belőle. Lichter viszont mintha nem tudna túlnőni a műfaji kliséken. Van itt minden, amit a zsánerból unásig ismerünk: - az őrült professzor, mégpedig abból a fajtából, akinek a gonoszság a művészi önkifejezés eszköze - a pársoros szöveggel rendelkező statiszta, akinek egyetlen szerepe megmutatni, milyen haláltól menekült meg a főhős - a utolsó pillanatban megjelenő szövetséges, aki "váratlanul" megmenti a főszereplőt a biztos haláltól - és persze a "jócsaj". Van egy sanda gyanúm, hogy Lichter ezeket az eszközöket ironikusan akarta használni (erre utal a könyvet megkoronázó képtelen horrorkarnevál), de valahogy mégsem az iróniát érzem ki belőlük, hanem a tanácstalanságot. Hogy Lichter hiába van tisztában a klisék természetével, kénytelen beléjük kapaszkodni, ha előre akarja toszogtatni a cselekményt. Bár sikerült volna ezeket az elemeket a szerzőnek valami új tartalommal megtölteni - akkor nem "egynek elmegy" produktumként tekintenék a regényre, hanem erős, autonóm alkotásként.
Ui.: A külalak is speciális kiadványt ígér - a tördelés és a képmelléklet is sajátos (utóbbi klappol is nagyon), mi több: a betűk is zöldek. Aminek biztos szintén van valami üzenetértéke, de nehéz volt megszokni.
(Az értékelés szerzője a Merítés zsűrijének tagja.)