Egy medvekutató feljegyzései

by András László

Egy valószínűtlen, talán csak elképzelt világból érkezik meg Oneofus, a medvekutató egy nagyon is valóságos, de cseppet sem valószínűbb világba: a „Hivatalba”. Mintegy véletlenül csöppen bele, aztán szerelmes lesz, és itt marad. Megpróbál beilleszkedni a társadalomba. Egy számunkra nagyon is ismerős, de éppoly valószínűtlen közegben keresi a helyét. Akár szórakozhatnánk is rajta önfeledten, ha nem lenne a sorsában valami nyugtalanító.

Nem léteznek hősök, a világ kész és alakíthatatlan, és van valami, ami egyszerűen nem fér bele: a boldogság. Mert ahhoz kívül kell lenni ezen a világon. De ha kívül van az ember, leginkább egyedül is van – hacsak nincs óriási szerencséje. Miután főhősünk volt már kívül és egyedül, most megkísérel inkább belül boldogulni. Egyre jobban belebonyolódik a Hivatal rejtelmeibe, miközben karrierje is felfelé ível. Végül, mikor eljut a csúcsra, észreveszi, hogy már semmi sem maradt abból az emberből, aki valaha volt. Vagy mégis?

230 pages, Hardcover

First published January 1, 2010

About the author

András László (1966-)

Reviews

[Dani Dányi · Rating 5 out of 5]

Átlagon felüli könyv ez, és egészen zseniálisan indul. Valahol átcsúszik medvésből félhivatalos, majd fullhivatalos, kafkás-pelevines szürreálba, aztán ez már nem annyira érdekes mint a medvés dolog. Az államhivatali élet abszurd karikírozása tök oké, de eléggé lerágott. (Mondjuk mi nem az? A szerelmi szál? stb) Ennek ellenére abszolút olvasható, humoros és komoly, prozódiával is erős köszönőviszonyt ápoló szöveg. Sziporkáznak a nyelvi poénok, néha kicsit sok is, nem mintha panaszkodnék. Kicsit kanmedvés, kicsit katolikus, ezek nálam annyira nem pluszpontok de hát elfér, nem lehet mindenki anarcho-ökofeminista és tehetséges prózaíró, akkor meg már inkább legyen az utóbbi.
Klassz könyv, na. A borító dizájnért is jár a plusz fél csillag.

[blueisthenewpink · Rating 5 out of 5]

Ismét egy olyan könyv, amelyből állandóan idézni akartam. Most azért nem ment, mert szinte mindent kiírtak már előttem, még a nagyon hosszúakat is. Valószínűleg mindent le is írtak már előttem az értékelésekben: rendkívül szórakoztató, egyedi, agyonidéznivaló (ja, ezt már mondtam). Az olvasás időtartama alatt azt vettem észre, hogy másokkal folytatott beszélgetéseimben újra és újra felbukkan az „A könyvben, amit éppen olvasok, ez annyira jól van leírva!” mondat. És még a felénél sem tartottam, amikor felkerült a kívánságlistámra, pedig azt elég rendesen kordában tartom. Szóval nagyon jó, olvassátok!