Egy különös nyári délután, amelyen egymást érik a váratlan és nyugtalanító események, Alma, Drifter, Félix és Bella egy számukra idegen világba kerül. Visszajuthatnak-e a saját valóságukba? Hogyan? A sötét birodalom uralkodója próbatételek elé állítja őket. Látni szeretné, hogyan lesznek úrrá váratlan helyzeteken. Meg tudnak-e hozni súlyos döntéseket? Képesek-e áldozatokra? S a végén méltó ellenfélnek bizonyul-e Alma? Berg Judit, József Attila- és IBBY-díjas író, Rumini megteremtője és Polgár Judit, minden idők legjobb női sakkozója összefogott, hogy fiatal olvasóiknak egy kicsit a sakkról, de inkább a sakkon túl az életről meséljenek. Ők már megtapasztalták: semmi sem fekete-fehér, még a sakktáblán sem, nemhogy az életben, senki sem abszolút jó vagy abszolút gonosz. Nem kell, hogy sakkozni tudj. Alma társai sem tudnak. Mégis, nélkülük Alma biztos bukásra lenne ítélve.
Ahogyan az szokott lenni, ez is egy nagyon jó Berg Judit-történet volt. Izgalmas volt a sztori, és tetszett, ahogy ez a négy teljesen különálló ember "összemosódik", annak ellenére, hogy néhányan igen ellenségesek voltak egymással.
Ez a könyv azt is megmutatta, hogy a testvérek, ha a másik veszélyben van, vagy elszakadnak egymástól, mennyire hiányolják és szeretik egymást, pedig máskor a másik ember "csak egy kis idegesítő vakarcs". Sokszor más a látszat, mint a valóság.
Ezenkívül tetszett, hogy elmagyarázta a sakklépéseket, és hogy ez a sport volt az egész történet szíve-lelke, mégis az agy, a kar, a tüdő, az izmok és egyéb fontos dolgok nélkül nem létezne. (Azaz Alma, a barátai, és tulajdonságaik nélkül bukásra lett volna ítélve).
Az egyetlen dolog, ami zavart, az az volt, hogy nem egy betű- vagy névelőhiány, esetleg elütés volt benne.