A Szerzők és szerkesztők kézikönyve először 1996-ban jelent meg. Az elmúlt tíz esztendő alatt a számítógép és az internet teljesen átformálta egy könyvkiadó mindennapi életét. A könyvkiadásra és a könyvkereskedelemre vonatkozó napi ismereteinket ugyanis ma már jórészt az internetről szerezzük. Mindezek alapján a szerző a könyv információs anyagát teljesen átdolgozta. Emellett a hivatkozási és bibliográfiai formát tovább egyszerűsítette, s egy önálló fejezetben bemutatja – mint követhető gyakorlatot – az angolszász hivatkozási rendszert. A könyv új fejezetet szentel a szerzői jogok tárgyalásának is.
Másodszorra olvastam ezt a könyvet, és a tapasztalatom alátámasztja, hogy egyáltalán nem elhanyagolható az olvasási élmény kapcsán az, hogy mikor olvassuk az adott könyvet. Első alkalommal egyetemista gólyaként kezdtem neki Gyurgyák kézikönyvének. Akkor rettenetesen tömörnek éreztem. A korrektúrajelek pedig inkább hasonlítottak kínai írásjelekhez, mint valami izgalmas munka kellékeihez.
Nem volt jó az időzítés.
Most, miután már tudatosan is könyvmolykodok, kötelességemnek éreztem, hogy újból megpróbálkozzak vele. Nagyon jó döntés volt. Ebben a könyveben tényleg minden benne van, amit egy könyvmoly tudni szeretne megszállottságának tárgyáról. Remélem, a korrektúrajelek innentől kezdve hosszú éveken át kísérnek majd.
Ajánlom minden megszállott olvasótársamnak, akiket érdekel, hogyan születik meg a kezükben tartott KÖNYV.
Szuper könyv – azoknak ajánlom, akik a műszaki szerkesztés és az egységes szöveg szempontjából keresnek fogódzót. Leírja pl., milyen a helyes impresszum, hogyan szedjünk és fogalmazzunk bizonyos szavakat, mondjuk mire való a dőlt betű és hogyan szedjük a dőlt betűs szó ragozását. Leírja a korrektúrajeleket is. Azoknak nem ajánlom, akik irodalmi szerkesztésről, azaz olvasószerkesztésről keresnek mondattani, nyelvhelyességi könyvet, erről nem esik benne szó.