Toxikoma

by Győző Szabó

Tíz év drogvallomásai

265 pages, Paperback

First published January 1, 2012

Reviews

[Mercedes · Rating 5 out of 5]

Az egyik legőszintébb, így legsokkolóbb könyv, melyet valaha olvastam. Nekem személy kemény élmény volt olvasni, különösen azért, mert semmi tapasztalatom nincsen ezen a téren, még alkoholt sem iszom, szóval teljesen idegen és ingoványos a terület. Van viszont öt gyerekem, akiket nyilván féltek és nem szeretnék ezen az úton látni. Így szülőként nagyon tanulságos volt az a többször elhangzott állítás, hogy az író teljesen harmonikus, szerető családból származott. Durr, első pofon. Aztán jött a második, hogy családja is volt, és még ez sem volt elegendő arra, hogy ott hagyja az egészet. Közben mégis ott volt végig a remény, hogy valahogy mégis kijött ebből az egészből. Számomra így a könyv egy nagyon elgondolkodtató, felkavaró, megdöbbentő és összetett olvasmány.

[Profundus Librum · Rating 1 out of 5]

Egyszerűen nem értem Szabó Győzőt mi motiválhatta a Toxikoma megírására. Ha jól sejtem egy eléggé felkapott, foglalkoztatott színészként nem kell minden hónap végén mérlegelnie, hogy befizesse-e a villanyszámlát, vagy inkább vegyen valami szendvicsnél laktatóbb kaját. Szóval nem hinném, hogy a zseton mozgatta. De akkor mi? Prevenció? Elrettentés? No ezek biztosan nem. Az olvasottak alapján az exhibicionizmus lehet a tettes. Egy mellkasdöngetős, önpolírozó mondathalmot kapunk, aminek megbocsájthatatlan hibája, hogy gyakorlatilag meghozza az étvágyat a nyalcsira (heroin).

Bővebben a blogon:
http://profunduslibrum.blogspot.hu/20...

[Orsika · Rating 2 out of 5]

Őszinte ugyan, de nagyon úgy éreztem, hogy inkább egy macsó fickó drogozási kisokosa, mint a valós nehézségek leírása. A könyv nagy része arról szól, milyen mámorosan frenetikus érzéseket vált ki milyen drog, és egy minimális töredékében leírja azt, hogy az elvonó nem könnyű. De három hét. És közben kerti partit csapnak bent.
Szóval elhiszem, hogy kemény élmény volt, de ez a könyvből nem jön át. Valaki írta, hogy félne ezt tini kezébe adni, mert részletes felvilágosítást kap arról, hogy mivel jusson flashez. Én nem merném kialvatlan kisgyerekes szülők kezébe adni. Azt mondod, bírom pörögve a több éjszakás műszakot a gyerekkel? Hogy vidám ködben szemlélem a világot, nem akadok ki a szaranyaságtól? És utána 3 hét pihi Lipótban, s kész is vagyunk? Hol kell befizetni rá?
Elhiszem, hogy élménynek gáz volt. Azt is, hogy elrettenteni akart vele. A sikere sajnos számomra kétes.

[Judit Papp · Rating 3 out of 5]

Mások kritikáit is olvastam. Abban egyetértek hogy ez egy drog kis okos
Sokkal nagyobb hangsúlyt éreztem a drog előnyeit, boldog pillanatait illetően, mint a terápiát tekintve. Szívesen olvastam volna többet a felépülés ról , a 12 lépésről, a hagyományoktól, illetve a terápia utáni sovargasrol , a megküzdési stratégiáirol.

[Vivien Ágnes · Rating 5 out of 5]

Van aki csodalkozik, hogy ez a konyv meg lett irva, mas az ertelmet es a tanulsagat keresi. En meg ugy vagyok vele, hogy csak elolvastam. Nem kaptam kedvet a nyalcsihoz egyaltalan, sem a fuhoz. Szerintem ezek a dolgok mind a sajat donteseink reszei. Gyozo pedig, igen, dontott neha szarul. Mint ahogy mindenki szokott igy tenni, mert senki sem tokeletes, ezek a hibak tesznek minket azza, akik vagyunk.
En kedvelem ot, mint szineszt, a valo eletben nem ismerem, valoszinuleg nem is fogom. De szerintem jol megirta ezt a konyvet Csernus dokival egyutt, es komolyan le a kalappal elotte, hogy le tudott jonni errol a fuggosegrol, meg mielott nagyobb baj lett volna (pl. aranyloves). Tetszett ez a konyv oszinte volt es szabadszaju - mar ha lehet ilyet irni -, no es persze laza.
Azt mondom, hogy barki, aki erdekel egy picit is a drogok vilaga, elolvashatja ezt a konyvet. Bar nem egy drogmaffia szerepel benne es nem egy Trainspotting tipusu konyv, megeri elolvasni.

[Veronika · Rating 3 out of 5]

Az egó papírra hányt diadala. A drog éltetése. Mert hiába a mellékhatások és a rombolás bemutatása, az mégis úgy történik, hogy ennek ellenére- vagy ezzel együt - is megéri tolni.
A dramaturgia csapnivaló. Fogalmam sincs, hogy az egyik visszaesésből a másikba között Győzőnek mikor volt ideje és érzelmi igénye a házasságkötésre. Egyes szám előső személy helyett egy egyes szám harmadik személyű nézőpont briliánsan bemutathata volna ezt a szálat is. A házasfelek viharait Győző állapota, hazugságai miatt, illetve a szakmai megélhetését veszélyeztető kilengéseit. Hogy mire föl voltak ele ilyen türelmesek, elnézők.
És ugyan Csernus rövid bekezdéseivel igyekezték ellensúlyozni, milyen lelkületű emberek vetődnek a drog keblére, attól Győző cseppet sem lett esendőbb és közelibb. Kompenzáció ide vagy oda, az egó robog.

[Anyu Juci · Rating 2 out of 5]

A könyv nem igazán nyerte el a tetszésemet. Győző nagyon nyersen fogalmaz és ahelyett, hogy elvenné az ember kedvét a drogozástól, inkább azt az érzetet kelti, hogy ez mennyire jó dolog. Örülök, hogy kijött ebből a korszakból, hogy meggyógyult, de ez a könyv inkább a pozitív élményeket hangsúlyozza.

[Enci Horvath · Rating 4 out of 5]

Összességében azt gondolom, hogy olyan embernek - mint mondjuk én - aki semennyire sem jártas a szerek világában, érdekes. Meg Győzőnek lélektanilag biztos jó volt, hogy könyv formájában összefoglalta és kiírta magából. Nem életem könyve, de szerettem.

[Istvan Kis · Rating 3 out of 5]

Őszinte, szókimondó tartalom, de a motiváció és a cél számomra részben kérdéses.

[Veronika · Rating 4 out of 5]

"A talpra állás legfontosabb lépcsőfoka, amikor bocsánatot tudok kérni egykori önmagamtól mindazért, amit tettem vele."

[Zsuzsanna Guvat · Rating 4 out of 5]

Megrázó. De közben azért érződik hogy Szabó Győző nem író. De akkor is megrázó.