What do you think?
Rate this book
Horgonyhely
Egy birodalomban, ahol a föld oda köti az embert, ahová megszületett, csak azoknak van reménye a vándorlásra, a kereskedelemre és a hatalomra, akik várandósak. Ebben a nők uralta, különös mágiával átitatott világrendben három rendkívüli személy keresi a kitörés lehetőségét.
A könyvtárhajójához kötött Vazil titokban az egyenjogúság eszméjét hirdeti és a nők vándorlásának okait kutatja, hogy egy napon mindenki szabad lehessen. Lánya, Helga azonban szabadulna a hajótól, ahová születése óta kötődik, ezt pedig csak egyféleképpen teheti meg: ha teherbe esik, minél előbb. Lars a föld férfiak számára tiltott mágiáját űzi, ami által különleges hatalomra tesz szert - ez pedig az egész világukat felforgathatja.
Moskát Anita merész témát feszegető, lenyűgöző regénye felülbírálja az előítéleteket, és egy sötét és kíméletlen történeten belül keresi a választ a kérdésre, hogy mi a szabadság és a mások feletti uralom ára.
A merész témát feszegető, lenyűgöző történet új köntösben, új kiadásban jelenik meg újra.
A könyvtárhajójához kötött Vazil titokban az egyenjogúság eszméjét hirdeti és a nők vándorlásának okait kutatja, hogy egy napon mindenki szabad lehessen. Lánya, Helga azonban szabadulna a hajótól, ahová születése óta kötődik, ezt pedig csak egyféleképpen teheti meg: ha teherbe esik, minél előbb. Lars a föld férfiak számára tiltott mágiáját űzi, ami által különleges hatalomra tesz szert - ez pedig az egész világukat felforgathatja.
Moskát Anita merész témát feszegető, lenyűgöző regénye felülbírálja az előítéleteket, és egy sötét és kíméletlen történeten belül keresi a választ a kérdésre, hogy mi a szabadság és a mások feletti uralom ára.
A merész témát feszegető, lenyűgöző történet új köntösben, új kiadásban jelenik meg újra.
448 pages, Paperback
First published December 31, 2015
10 people are currently reading
192 people want to read
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 30 of 44 reviews
October 10, 2019
Áthozott molyos nem-értékelés.
----
Nem tudom értékelni.
Mert az nem értékelés, ha leírom, hogy ez a könyv hetekre taccsra tett. A legkülönfélébb dolgokról villant be újra meg újra; és egy darabig tényleg attól féltem, hogy soha többé nem lesz ugyanolyan kertészkedni.
Nem tudom eldönteni, hogy „tökéletes”, vagy „szinte tökéletes”. Nyilvánvalóan nincs benne hiba, esetleg a végén… és talán elbírt volna a könyv egy kicsivel több bénító rettegést a gyűlölet mellett. Kit akarok átverni, *én* nem bírtam volna ki, ha mindebben még plusz-rettegés is van.
Gyönyörű a szöveg. Velejéig borzasztó a világ. Kérlelhetetlenül emberi és logikus és kegyetlen. Olyan nagyon szép a szöveg. A világépítés következetes, alapos, semmiben és sehogyan sem megengedő. Teli van az egész az összes létező testnedvvel és nem lehet lemosni. A szöveg valami… olyan zengése van és olyan egyszerű tényközlésnek tűnik és hiszem, hogy ezt nem lehetett volna másképp megírni.
Ja, és: tudom, hogy tévedek, de nekem ez sci-fi.
Tessék: Értékeltem.
---
A dolog annyiban változott, hogy:
- azóta már képes vagyok gyomorgörcs nélkül földbe markolni;
- de még most sem megy zökkenők nélkül gender-központú fantasy-brutalitást olvasni.
De ez utóbbi talán nem is baj.
----
Nem tudom értékelni.
Mert az nem értékelés, ha leírom, hogy ez a könyv hetekre taccsra tett. A legkülönfélébb dolgokról villant be újra meg újra; és egy darabig tényleg attól féltem, hogy soha többé nem lesz ugyanolyan kertészkedni.
Nem tudom eldönteni, hogy „tökéletes”, vagy „szinte tökéletes”. Nyilvánvalóan nincs benne hiba, esetleg a végén… és talán elbírt volna a könyv egy kicsivel több bénító rettegést a gyűlölet mellett. Kit akarok átverni, *én* nem bírtam volna ki, ha mindebben még plusz-rettegés is van.
Gyönyörű a szöveg. Velejéig borzasztó a világ. Kérlelhetetlenül emberi és logikus és kegyetlen. Olyan nagyon szép a szöveg. A világépítés következetes, alapos, semmiben és sehogyan sem megengedő. Teli van az egész az összes létező testnedvvel és nem lehet lemosni. A szöveg valami… olyan zengése van és olyan egyszerű tényközlésnek tűnik és hiszem, hogy ezt nem lehetett volna másképp megírni.
Ja, és: tudom, hogy tévedek, de nekem ez sci-fi.
Tessék: Értékeltem.
---
A dolog annyiban változott, hogy:
- azóta már képes vagyok gyomorgörcs nélkül földbe markolni;
- de még most sem megy zökkenők nélkül gender-központú fantasy-brutalitást olvasni.
De ez utóbbi talán nem is baj.
September 24, 2019
Ez a regény egy csodálatos, kerek egész, egy sértetlen üveggömb, amihez szinte félve nyúl az ember. Már a kezdő oldalakon magával ragadott, birtokba vett, elvarázsolt. Sokadszor hangsúlyozom, hogy nem vagyok a műfaj szakértője, valószínűleg még igazi értője sem. Egyszerűen a varázslatot keresem ezekben a könyvekben. Márpedig ezt ebben a történetben maradéktalanul megkaptam.
Moskát Anita egy olyan fantáziavilágba kalauzolt el, ahol a mágia, a varázslat szinte csak szerényen árnyal, hátteret fest, néha pedig magyarázatot nyújt egy olyan sztorinak, amely az emberségünk legmélyén megbúvó, atavisztikus, létezésünkből fakadó súlyos kérdéseket feszegeti minden egyes oldalán. Teszi ezt olyan légies könnyedséggel, olyan finom harmóniával, ami csodálatosan ellenpontozza a mélységesen mély gondolatokat. A történetvezetés pontos, precíz, a karakterek szinte szobrászi műértéssel kimunkáltak, a dialógusok, a szereplők gondolatainak, érzéseinek szavakba formálása úgy ül a helyén, hogy nem találni egyetlen céltalan, oda nem illő párbeszédet, de még csak gondolatfoszlányt, elvonatkoztatást sem. A hősök, akik különleges – az írói képzelet szülte – világukban „teszik a dolgukat”, számomra mind-mind köztünk élnek. Találkozom velük az utcasarkon, a villamoson, a kisközértben és ott ég a szemükben a saját horgonyhelyük vonzása és taszítása miatti determináció súlyos kényszere, a szabadulásvágy mohó feszítése, de leginkább a tehetetlenség, a beletörődés lemondást tükröző tudata. A mi horgonyhelyünk már nem (csak) földrajzi, sokkal inkább egzisztenciális, társadalmi konvenciók meghatározta hely, vagy leginkább állapot, melyből többségünk hiába is próbál(na) szabadulni, a horgony túl mélyen kötődik a földhöz, a magmához és túl erősen tart ahhoz, hogy esélyt adjon akár csak az érdemi elmozdulásra is (a vándorlás pedig csupán egy elérhetetlen álomkép marad!). A könyv „föld és víz” misztériuma együtt él velünk, meghatározza mindennapjainkat – csak mi ezt máshogy hívjuk és másképp éljük meg.
Szerintem minden könyv annyit ad az olvasójának, amennyit az ki tud, vagy ki akar olvasni a lapjaiból. Érdekel is engem, hogy ez a regény műfaji besorolása szerint „fantasy”, … tőlem aztán lehet bármi. Számomra a Horgonyhely egy valóságos teremtés-mítosz, amely az első szótól az utolsó pontig elhiteti velem, hogy létezik a regényben leírt különös világ, megismerem annak születését, megélem a változások iránti igényét és ugyanúgy ott marad bennem a végén a „hogyan tovább” érzés, ahogy hétköznapjaim során szinte minden percemben (olvasás közben néha kicsit Déry Tibor „G. A. úr X-ben” érzésem támadt).
Roppant izgalmas, hogy ebben a világban szinte jelzésértékkel sem kap szerepet a család, mint földhözragadt társadalmunk alappillére. Hangsúlyos szerepet kapnak viszont a párkapcsolatok (szülő-gyermek, szeretők, vezetők-vezetettek, elnyomók-elnyomottak kapcsolata). Ezeken a kapcsolatokon keresztül találjuk szembe magunkat a saját világunkat is mozgató érzésekkel, gondolatokkal, magatartásformákkal: a határt nem ismerő tudásvággyal, a babonás félelmekkel, a messianisztikus küldetéstudattal és a törtető, mindenen keresztülgázoló hataloméhséggel, megalomán bosszúvággyal, de legfőképp a túlélési ösztön örökös késztetésével. És persze találkozunk a gyermeki és szülői kötődéssel és a szabadulásvággyal is, a tiszta, önzetlen odaadással, az igazi hittel, bizalommal és szeretettel, amelyek valahol mégis a holnapba vezethetnek bennünket.
Mindezek gyönyörű, finoman formába öntött összessége tette ezt a könyvet rögtön a kedvencemmé.
Moskát Anita egy olyan fantáziavilágba kalauzolt el, ahol a mágia, a varázslat szinte csak szerényen árnyal, hátteret fest, néha pedig magyarázatot nyújt egy olyan sztorinak, amely az emberségünk legmélyén megbúvó, atavisztikus, létezésünkből fakadó súlyos kérdéseket feszegeti minden egyes oldalán. Teszi ezt olyan légies könnyedséggel, olyan finom harmóniával, ami csodálatosan ellenpontozza a mélységesen mély gondolatokat. A történetvezetés pontos, precíz, a karakterek szinte szobrászi műértéssel kimunkáltak, a dialógusok, a szereplők gondolatainak, érzéseinek szavakba formálása úgy ül a helyén, hogy nem találni egyetlen céltalan, oda nem illő párbeszédet, de még csak gondolatfoszlányt, elvonatkoztatást sem. A hősök, akik különleges – az írói képzelet szülte – világukban „teszik a dolgukat”, számomra mind-mind köztünk élnek. Találkozom velük az utcasarkon, a villamoson, a kisközértben és ott ég a szemükben a saját horgonyhelyük vonzása és taszítása miatti determináció súlyos kényszere, a szabadulásvágy mohó feszítése, de leginkább a tehetetlenség, a beletörődés lemondást tükröző tudata. A mi horgonyhelyünk már nem (csak) földrajzi, sokkal inkább egzisztenciális, társadalmi konvenciók meghatározta hely, vagy leginkább állapot, melyből többségünk hiába is próbál(na) szabadulni, a horgony túl mélyen kötődik a földhöz, a magmához és túl erősen tart ahhoz, hogy esélyt adjon akár csak az érdemi elmozdulásra is (a vándorlás pedig csupán egy elérhetetlen álomkép marad!). A könyv „föld és víz” misztériuma együtt él velünk, meghatározza mindennapjainkat – csak mi ezt máshogy hívjuk és másképp éljük meg.
Szerintem minden könyv annyit ad az olvasójának, amennyit az ki tud, vagy ki akar olvasni a lapjaiból. Érdekel is engem, hogy ez a regény műfaji besorolása szerint „fantasy”, … tőlem aztán lehet bármi. Számomra a Horgonyhely egy valóságos teremtés-mítosz, amely az első szótól az utolsó pontig elhiteti velem, hogy létezik a regényben leírt különös világ, megismerem annak születését, megélem a változások iránti igényét és ugyanúgy ott marad bennem a végén a „hogyan tovább” érzés, ahogy hétköznapjaim során szinte minden percemben (olvasás közben néha kicsit Déry Tibor „G. A. úr X-ben” érzésem támadt).
Roppant izgalmas, hogy ebben a világban szinte jelzésértékkel sem kap szerepet a család, mint földhözragadt társadalmunk alappillére. Hangsúlyos szerepet kapnak viszont a párkapcsolatok (szülő-gyermek, szeretők, vezetők-vezetettek, elnyomók-elnyomottak kapcsolata). Ezeken a kapcsolatokon keresztül találjuk szembe magunkat a saját világunkat is mozgató érzésekkel, gondolatokkal, magatartásformákkal: a határt nem ismerő tudásvággyal, a babonás félelmekkel, a messianisztikus küldetéstudattal és a törtető, mindenen keresztülgázoló hataloméhséggel, megalomán bosszúvággyal, de legfőképp a túlélési ösztön örökös késztetésével. És persze találkozunk a gyermeki és szülői kötődéssel és a szabadulásvággyal is, a tiszta, önzetlen odaadással, az igazi hittel, bizalommal és szeretettel, amelyek valahol mégis a holnapba vezethetnek bennünket.
Mindezek gyönyörű, finoman formába öntött összessége tette ezt a könyvet rögtön a kedvencemmé.
September 24, 2019
Döbbenetes szimbólumrendszer a béklyókról, amik gúzsba kötnek, és olyan helyhez horgonyoznak, ahonnan nincs szabadulás. A szabadságvágy persze megvan, de görcsbe rándul a gyomor, vérzik az íny és az orr, ha bárki is messzebbre merne távolodni tőle, mint az előírt kétezer-négyszázhetven lépés távolság. A könyv valamennyi szereplője a korlátozástól, a súlyosan húsba vágó bilincsektől szenved, legyen az földrajzi behatároltság, alárendelt nemi vagy társadalmi szerep, esetleg egy párkapcsolat, ami már beteljesítette célját, és most fojtóan köréjük tekeredik. A determináltság szinte fizikai fájdalmat okoz, és mindenki a saját eszközeivel küzd, hogy tágítsa határait.
A kulcsmotívum, a varázslat és a szabadulás forrása pedig a termékenység, ami félelmetesen erős hívószó volt már az ősi civilizációkban is, és összeköti a megbűvölt, dús anyaföldet és a szülésre képes asszonyi testet. Az a tény, hogy ebben a társadalomban termékenységük folytán a várandós nők az elnyomók és a férfiak az elnyomottak, az én olvasatomban azt is jelenti, hogy lám, az emberi természet ilyen, és ne gondoljuk, hogy létezik olyan gyengének vagy esendőnek tartott csoport, ami ne lenne képes kiereszteni oroszlánkörmeit, ha a hatalom közelébe engedik. Ebben a játszmában azonban mindkét fél vesztes, hiszen a nemiség, a gyermeknemzés csupán a szabadságért, mozgástérért, hatalmi pozícióért folytatott küzdelem eszközévé silányodik, és a férfi-nő, szülő-gyerek kapcsolatokból kiveszik minden meghittség és öröm.
Miközben szorongva próbáljuk megismerni egy rideg, kegyetlen világ szabályrendszerét, érzékeinket elbűvölik a csodás északi tájakra emlékeztető kulisszák. Keskeny fjordok, füstszínű víz, havas, csipkézett hegyek, susogó fenyvesek, rönkházak, és mindenütt a föld, a humusz és a burjánzó vegetáció harsogó illata, és bármennyire is ódzkodunk tőle, tudatunkba előbb-utóbb bekúsznak a soha nem tapasztalt, de hihetetlenül érzékletesen ábrázolt ízek is, a talaj és az iszap bizarr zamata.
Ami ezt a regényt számomra mindenképpen kiemelkedővé teszi, az a szuggesztivitás. Világa annyira intenzív és átütő erejű, hogy nem is csodálkozom rajta, hogy beszivárog az olvasók álmaiba.
Kiválóan sikerült az időtlen jelképek – a termékenység, mint erő, a föld, mint mindenható őselem – beemelése egy ízig-vérig modern fantasy-ba. Egy eredeti ötlet szédítően kreatív és fantáziadús megvalósítását ismerhettem meg, jöhet az Irha és bőr, a szerző legújabb kötete.
A kulcsmotívum, a varázslat és a szabadulás forrása pedig a termékenység, ami félelmetesen erős hívószó volt már az ősi civilizációkban is, és összeköti a megbűvölt, dús anyaföldet és a szülésre képes asszonyi testet. Az a tény, hogy ebben a társadalomban termékenységük folytán a várandós nők az elnyomók és a férfiak az elnyomottak, az én olvasatomban azt is jelenti, hogy lám, az emberi természet ilyen, és ne gondoljuk, hogy létezik olyan gyengének vagy esendőnek tartott csoport, ami ne lenne képes kiereszteni oroszlánkörmeit, ha a hatalom közelébe engedik. Ebben a játszmában azonban mindkét fél vesztes, hiszen a nemiség, a gyermeknemzés csupán a szabadságért, mozgástérért, hatalmi pozícióért folytatott küzdelem eszközévé silányodik, és a férfi-nő, szülő-gyerek kapcsolatokból kiveszik minden meghittség és öröm.
Miközben szorongva próbáljuk megismerni egy rideg, kegyetlen világ szabályrendszerét, érzékeinket elbűvölik a csodás északi tájakra emlékeztető kulisszák. Keskeny fjordok, füstszínű víz, havas, csipkézett hegyek, susogó fenyvesek, rönkházak, és mindenütt a föld, a humusz és a burjánzó vegetáció harsogó illata, és bármennyire is ódzkodunk tőle, tudatunkba előbb-utóbb bekúsznak a soha nem tapasztalt, de hihetetlenül érzékletesen ábrázolt ízek is, a talaj és az iszap bizarr zamata.
Ami ezt a regényt számomra mindenképpen kiemelkedővé teszi, az a szuggesztivitás. Világa annyira intenzív és átütő erejű, hogy nem is csodálkozom rajta, hogy beszivárog az olvasók álmaiba.
Kiválóan sikerült az időtlen jelképek – a termékenység, mint erő, a föld, mint mindenható őselem – beemelése egy ízig-vérig modern fantasy-ba. Egy eredeti ötlet szédítően kreatív és fantáziadús megvalósítását ismerhettem meg, jöhet az Irha és bőr, a szerző legújabb kötete.
September 16, 2019
Rendkívüli könyv. Gender fantasy saga, talán magyarul ehhez hasonlót még nem olvastam. Egy társadalmi, tudományos és világképbeli változás története, enyhén szerepjátékvilág-mellékízű mese, amely markáns fantasy és mágia elemei dacára meglehetősen tudományos igényességgel lett kidolgozva. (Ilyen értelemben akár scifi kategóriába is sorolható, már nem mintha olyan lényegesnek tartanám a dobozolást.) Nagyon nyers, brutális dolgokról ír, sokkoló tulajdonképpen, szerteágazó érzékenységgel, okosan, kimerítően. Olyan világot épít fel és mutat be a szereplők történetén át, ami csak néhány ponton tér el a mi történelmünktől, ám ezek az eltérések óriási horderejűek. És ez a furcsa tükör egész más nézetből mutatja a részleteiben felismerhető ismert világunkat is. Annyira, hogy az megér egy ilyen lassan kibontakozó, fordulatos, egyedi és kissé önmagába temetkező regényt.
::: bíráló lábjegyzet a fél * levonáshoz :::
Moskát Anita regényének egyik legszembetűnőbb és következetes hibája a sprődség. Először egy szakállra akasztva tűnt fel, hogy „sprőd”, ami egy szokatlan és emiatt is szembetűnő szó, amelynek jelentése előttem bizonytalan, ám hangzásából a sercegő borostához passzentottam, úgymond nahát. Aztán lett még másik dolog is sprőd, egy pokróc talán, vagy pinaszőr, valahogy bizonytalan az olvasói emlékezet, de harmadszorra már modoros volt és bosszantó. A vége előtt is előállt még egy várva-várt Sprőd Dolog. Tudományos módszertannal megelemeztem, hogy a Sprőd Dolgok 100 oldalanként kiszámíthatóan szembejönnek, és a 440 oldalnyi regény értékelésekor a fél csillag levonáshoz masszívan hozzájárultak. Vagyis 1 Sprőd = 1/8 csillag, következtetésképp egy tetszőleges szövegnek mintegy 40 alkalommal kell szerepeltetnie a „sprőd” jelzőt, hogy teljesen értékelhetetlen lehessen. A jövőben, amikor valami nem üt meg egy teljes félcsillag értékelési szempontot, javaslom a Sprőd mértékegység használatát a fentiek szerint!
::: bíráló lábjegyzet a fél * levonáshoz :::
Moskát Anita regényének egyik legszembetűnőbb és következetes hibája a sprődség. Először egy szakállra akasztva tűnt fel, hogy „sprőd”, ami egy szokatlan és emiatt is szembetűnő szó, amelynek jelentése előttem bizonytalan, ám hangzásából a sercegő borostához passzentottam, úgymond nahát. Aztán lett még másik dolog is sprőd, egy pokróc talán, vagy pinaszőr, valahogy bizonytalan az olvasói emlékezet, de harmadszorra már modoros volt és bosszantó. A vége előtt is előállt még egy várva-várt Sprőd Dolog. Tudományos módszertannal megelemeztem, hogy a Sprőd Dolgok 100 oldalanként kiszámíthatóan szembejönnek, és a 440 oldalnyi regény értékelésekor a fél csillag levonáshoz masszívan hozzájárultak. Vagyis 1 Sprőd = 1/8 csillag, következtetésképp egy tetszőleges szövegnek mintegy 40 alkalommal kell szerepeltetnie a „sprőd” jelzőt, hogy teljesen értékelhetetlen lehessen. A jövőben, amikor valami nem üt meg egy teljes félcsillag értékelési szempontot, javaslom a Sprőd mértékegység használatát a fentiek szerint!
September 21, 2019
Nagyon terhes volt ez a könyv - és ez most nem valami idétlen szóvicc, tényleg nagyon megviselt. Lassan haladtam vele, kis adagokban és nagy szünetekkel, mert egyszerre vonzott és taszított. A második felében aztán elkapott és többé már nem engedett el, talán mert felderengtek az eltérések a nyomasztó mintázatban, lassan valamiféle feloldás, válaszok is készülődni kezdtek.
A nemi szerepekhez kötődő egyenlőtlenségek és visszaélések kicsavart világa nem ért váratlanul - annyit hallottam, olvastam már a könyvről, hogy erre fel voltam készülve. Ez egy nagyon jól végiggondolt motívum, és hát durván őszinte, bátor, mentes minden képmutatástól.
Ami sokkolt és ténylegesen megviselt, az a várandósság, mint állapot és egyben eszköz, ilyen nyers ábrázolása. Siváran lüktet ugyanis a gyerek hiánya a regényben. Csak a várandósság várt, a várandó pusztán melléktermék. És ahol nincs igazán gyerek, ott nincs anyaság/apaság sem, nincs tervezés a szerelemben vagy öröm a gondoskodásban... Végig nyilvánvaló volt, hogy ha a földhözkötöttség mágiája valamilyen módon feloldódna, ebben a világban nagyjából egy generáció alatt kihalna az emberiség. (Paradox módon - és ez valami gyönyörű volt! -, a regény legmelegebb, "leganyaibb" természetű karaktere egy olyan nő, akit a közösség megcsonkított, és megvonta tőle a szülés lehetőségét.) Legyen akármilyen torz ez a szeles fjordokba álmodott rideg világ, nekem mindvégig a saját világunk járt az eszemben, benne nők és férfiak tömegeivel, akik ugyancsak státuszt, képzelt vagy valós társadalmi elvárást és állapotot tesznek magukévá a gyerekvállalással. Már a kifejezést is mindig ellenszenvesnek találtam: "vállalás", mint bevállalni egy határidőt, vagy egy hiteltörlesztést, kényelmetlen, de szükséges, hogy haladjanak valamerre a dolgok. Pont az új élet létrehozásának lehetősége, illetve az ebben rejlő lényegi aspektus veszik el a kifejezésben. Számomra ez volt a regény legerősebb vonása, ahogy ezt a gondolatot kíméletlenül kibontotta egy kitalált világ minden részletre kiterjedő működésében.
Amióta letettem a könyvet, magán a horgonyhelyen tűnődöm, ami tulajdonképpen egy elegánsan egyszerű és ezért nagyon hatásos metaforája nemcsak fizikai, de gondolati mozgásterünk korlátozottságának is, mégpedig annak függvényeként hogy kik közé és hová születünk. És bár a regény fantasztikus keretein belül egy kvázi-racionális magyarázatot kapunk a kivételre, vagyis a terhes nők átmeneti szabadságára, nem tehetek róla, ezt is kicsit szimbolikusan olvastam, ezért visszamenőleg is annak érzem: kiskapunak, lehetőségnek a paradigmaváltásra, ami ott rejlik a születésben, minden új élet (vagy akár elvontabb szinten, minden új tartalom) létrehozásában.
Nem tudom megítélni, mennyire önkényes az olvasatom, de ennek nincs is igazán jelentősége. A történet a maga földmágikus univerzumában is teljesen koherens, és különösen tetszett a vége is. Ez nem tündérmese. Nincs felmentés, nincs megnyugvás. A lezárás egyetlen kapaszkodóját Vazil döntései kínálják, aki a kimeríthetetlen tudásvágyban és valódi érzelmi kötelékekben sodorja újjá és veti ki saját, maga teremtette horgonyát.
A nemi szerepekhez kötődő egyenlőtlenségek és visszaélések kicsavart világa nem ért váratlanul - annyit hallottam, olvastam már a könyvről, hogy erre fel voltam készülve. Ez egy nagyon jól végiggondolt motívum, és hát durván őszinte, bátor, mentes minden képmutatástól.
Ami sokkolt és ténylegesen megviselt, az a várandósság, mint állapot és egyben eszköz, ilyen nyers ábrázolása. Siváran lüktet ugyanis a gyerek hiánya a regényben. Csak a várandósság várt, a várandó pusztán melléktermék. És ahol nincs igazán gyerek, ott nincs anyaság/apaság sem, nincs tervezés a szerelemben vagy öröm a gondoskodásban... Végig nyilvánvaló volt, hogy ha a földhözkötöttség mágiája valamilyen módon feloldódna, ebben a világban nagyjából egy generáció alatt kihalna az emberiség. (Paradox módon - és ez valami gyönyörű volt! -, a regény legmelegebb, "leganyaibb" természetű karaktere egy olyan nő, akit a közösség megcsonkított, és megvonta tőle a szülés lehetőségét.) Legyen akármilyen torz ez a szeles fjordokba álmodott rideg világ, nekem mindvégig a saját világunk járt az eszemben, benne nők és férfiak tömegeivel, akik ugyancsak státuszt, képzelt vagy valós társadalmi elvárást és állapotot tesznek magukévá a gyerekvállalással. Már a kifejezést is mindig ellenszenvesnek találtam: "vállalás", mint bevállalni egy határidőt, vagy egy hiteltörlesztést, kényelmetlen, de szükséges, hogy haladjanak valamerre a dolgok. Pont az új élet létrehozásának lehetősége, illetve az ebben rejlő lényegi aspektus veszik el a kifejezésben. Számomra ez volt a regény legerősebb vonása, ahogy ezt a gondolatot kíméletlenül kibontotta egy kitalált világ minden részletre kiterjedő működésében.
Amióta letettem a könyvet, magán a horgonyhelyen tűnődöm, ami tulajdonképpen egy elegánsan egyszerű és ezért nagyon hatásos metaforája nemcsak fizikai, de gondolati mozgásterünk korlátozottságának is, mégpedig annak függvényeként hogy kik közé és hová születünk. És bár a regény fantasztikus keretein belül egy kvázi-racionális magyarázatot kapunk a kivételre, vagyis a terhes nők átmeneti szabadságára, nem tehetek róla, ezt is kicsit szimbolikusan olvastam, ezért visszamenőleg is annak érzem: kiskapunak, lehetőségnek a paradigmaváltásra, ami ott rejlik a születésben, minden új élet (vagy akár elvontabb szinten, minden új tartalom) létrehozásában.
Nem tudom megítélni, mennyire önkényes az olvasatom, de ennek nincs is igazán jelentősége. A történet a maga földmágikus univerzumában is teljesen koherens, és különösen tetszett a vége is. Ez nem tündérmese. Nincs felmentés, nincs megnyugvás. A lezárás egyetlen kapaszkodóját Vazil döntései kínálják, aki a kimeríthetetlen tudásvágyban és valódi érzelmi kötelékekben sodorja újjá és veti ki saját, maga teremtette horgonyát.
January 15, 2016
Nagyon jó alapötletre felfűzött, emberi léptékű történet, ami valahogy útközben mégiscsak az ismert világ átformálását célozza meg. Végig erős atmoszféra ��s szokatlanul tökös pofonok a szereplőknek. Kb. az utolsó 70 oldalig folyamatosan úgy voltam vele, hogy egy erős négyes lesz, aztán az egész átment valami bizarr testhorrorba, aminek következtében a záró szituáció zseniálisan elcseszetté vált. Ez húzta fel 5 csillagra, ami lehet impulzív, de az erős négyes biztosan benne van.
September 5, 2021
Így kell olyan fantasyt írni, amely nem eltávolít a mindennapi életünktől, hanem – ha áttételesen, ha kiforgatva is – kifejezi azt. Az alternatív világ arra való, hogy látványosabban kiemelje a mi világunk önellentmondásait, konfliktusait, apróbb és nagyobb gonoszságait.
Nagyon haragszotok, ha azt mondom, hogy én ezt a regényt Közép- és Kelet-Európa jelenével kapcsolatos kurzusokon tanítanám? Hol van már az angol, német, francia, norvég, lengyel, szerb meg mittudommilyen fordítása, tessék mondani?
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/202...
Nagyon haragszotok, ha azt mondom, hogy én ezt a regényt Közép- és Kelet-Európa jelenével kapcsolatos kurzusokon tanítanám? Hol van már az angol, német, francia, norvég, lengyel, szerb meg mittudommilyen fordítása, tessék mondani?
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/202...
July 15, 2021
Fuh, hat ez az ev egyik legjobb konyve volt.
Eleve expectationökkel erkeztem, az Irha és Bor után, de ez a regeny mindenben tulszarnyalja azt. A felepitett fantasy vilagban konnyen elmerul az ember, es tokeletesen adagolva nyilik egyre szelesebbre. A szereplok nagyon hitelesek, senki sem csak jo vagy csak rossz, mindenkinek megvannak az okai a viselkedesere.
A felepitett tarsadalom eloszor akar hetkoznapinak is tunhet, de ahogy halad elore a konyv egyre inkabb eloretor az idegenseg, a varazslat.
Remekul megirt, izgalmas, mely, elgondolkodtato konyv. Bravo.
Eleve expectationökkel erkeztem, az Irha és Bor után, de ez a regeny mindenben tulszarnyalja azt. A felepitett fantasy vilagban konnyen elmerul az ember, es tokeletesen adagolva nyilik egyre szelesebbre. A szereplok nagyon hitelesek, senki sem csak jo vagy csak rossz, mindenkinek megvannak az okai a viselkedesere.
A felepitett tarsadalom eloszor akar hetkoznapinak is tunhet, de ahogy halad elore a konyv egyre inkabb eloretor az idegenseg, a varazslat.
Remekul megirt, izgalmas, mely, elgondolkodtato konyv. Bravo.
September 20, 2024
röviden: ajánlom.
hosszabban: tényleg ajánlom, terhes nőknek mondjuk egy picit kevésbé.
nagyon naturalista, sokszor már kimondottan undorító, látszik, hogy egy biológus írta. ennek ellenére nagyon szépen szerkesztett, jól felépített, nem gondolnám, hogy egy kezdő író könyve, le a kalappal. a teremtett világ is érdekes, vannak benne nagyon kreatív megoldások, bár a legtöbb karakter, a gondolkodásuk, a motivációjuk elég távoli. szerencsére.
hosszabban: tényleg ajánlom, terhes nőknek mondjuk egy picit kevésbé.
nagyon naturalista, sokszor már kimondottan undorító, látszik, hogy egy biológus írta. ennek ellenére nagyon szépen szerkesztett, jól felépített, nem gondolnám, hogy egy kezdő író könyve, le a kalappal. a teremtett világ is érdekes, vannak benne nagyon kreatív megoldások, bár a legtöbb karakter, a gondolkodásuk, a motivációjuk elég távoli. szerencsére.
May 18, 2023
Fantastic, well-written story. I loved every page of it! What a good idea based on an anchorage and anchorages. This book is for adults who like fantasy, dark or at least strange magic, where the story's place bit reminds to a north, Scandinavian country.
January 10, 2020
Igazából 3,5.
Kicsit szerintem túlírt, itt-ott döcög a logika, és néhol nehezen következő a többféle nézőpont (ki beszél éppen). A történet okés, de az ilyen 'direkt' szimbolikusságnál én jobban szeretem a sejtetést, az árnyaltabba didaktikát. Nem nagyon szoktam ilyen műfajú könyveket olvasni, érdekelt, milyenek. Tapasztalatom szerint elég erősek az intertextuális és motivikus utalások (Avatar, Merle: Védett férfiak, stb.), felismertem benne egy csomó más narratívát – ez nem tudom előny-e vagy hátrány, nyilván valamennyire az olvasó hibája, ha túl sok mindenhez képes viszonyítani.
Nagyjából rendben volt, de úgy érzem, nem én voltam a célolvasó.
Kicsit szerintem túlírt, itt-ott döcög a logika, és néhol nehezen következő a többféle nézőpont (ki beszél éppen). A történet okés, de az ilyen 'direkt' szimbolikusságnál én jobban szeretem a sejtetést, az árnyaltabba didaktikát. Nem nagyon szoktam ilyen műfajú könyveket olvasni, érdekelt, milyenek. Tapasztalatom szerint elég erősek az intertextuális és motivikus utalások (Avatar, Merle: Védett férfiak, stb.), felismertem benne egy csomó más narratívát – ez nem tudom előny-e vagy hátrány, nyilván valamennyire az olvasó hibája, ha túl sok mindenhez képes viszonyítani.
Nagyjából rendben volt, de úgy érzem, nem én voltam a célolvasó.
July 10, 2021
Azt szerettem nagyon a Horgonyhelyben, hogy teljesen a feje tetejére állította a megszokott nemi erőviszonyokat és a hatalmi játszmákat.
Atwood óta virágkorukat élik a férfi feljebbvalók-női alárendeltek által alkotott történetek. Moskát Anita viszont csavart egyet a dolgon és a nőket helyezte a férfiak fölé, mindezt egy kicsit sem idilli környezetbe helyezve. Néha olyan érzésem támadt olvasás közben, hogy nem elég, hogy egy elnyomó társadalom kellős közepébe csöppentem, de még a hó és a hideg szél is befúj az idegeim alá. Szóval a világépítés több, mint nagyszerűen sikerült.
Bővebben: https://mandragorea.hu/fordult-a-nemi...
Atwood óta virágkorukat élik a férfi feljebbvalók-női alárendeltek által alkotott történetek. Moskát Anita viszont csavart egyet a dolgon és a nőket helyezte a férfiak fölé, mindezt egy kicsit sem idilli környezetbe helyezve. Néha olyan érzésem támadt olvasás közben, hogy nem elég, hogy egy elnyomó társadalom kellős közepébe csöppentem, de még a hó és a hideg szél is befúj az idegeim alá. Szóval a világépítés több, mint nagyszerűen sikerült.
Bővebben: https://mandragorea.hu/fordult-a-nemi...
September 2, 2024
Hihetetlenül különleges könyv, még csak hasonlót sem olvastam soha! Elképesztően szép szimbolikával dolgozik, tetszettek a párhuzamok a mai kor társadalmi és környezeti problémáival, és nagyon sok hasznos, örökérvényű gondolatot fogalmaz meg. Az egyetlen necces dolog számomra Helga kora volt; értem, hogy a történet szempontjából a kamaszkora elején kellett lennie, ennek ellenére a hideg rázott minden alkalommal, amikor valamilyen intim kontextusba került ez a kislány. Moskát Anita továbbra is egy csoda, eddig minden könyve elvarázsolt, már csak az első regényét kell pótolnom.
February 9, 2025
Nevím, zda je to překladem či autorkou, ale styl psaní mi přišel nevyzrálý a povrchní, nedokázala jsem se vžít do postav a necítila jsem žádnou tenzi. Dějové zvraty, které mohly být hluboké, se o pár stran později banálně přešly. Zároveň mi chyběla nějaká hlubší reflexe genderových nerovností. A taky mi neříkejte, že by se v matriarchátu ženy chovaly jako muži...
2/5
2/5
June 27, 2020
Irtózatosan erős regény, a stílusa tűpontos, a karakterek árnyaltak, jól felépített. Fantasztikus cucc. Nem gondoltam volna, hogy van ennyire jó magyar disztópia regény!
November 20, 2015
Moskát Anita egy nagyon nagyon különleges és igencsak egyedi világot alkotott nekünk ebben a könyvében. Lehet ez sokaknak túl komor, vagy nyers, de azt hiszem mindenkinek érdemes megismernie, mert érdekes témákat feszeget.
Hatalmasat fordult a kocka nem a nőket kell eltartani, helyette pontosan tőlük függ a férfiak egész élete, hiszen mindenki születési helyéhez van kötve és csak a várandós kismamák képesek távolabbi helyekre is eljutni. Már ettől igazán eredeti a történet, mert érdekes megismerni, milyen lenne, ha „nálunk” lenne a hatalom. Sajnos viszont itt is látszik, hogy a hatalom bárkinek a fejébe szállhat és a női vezetők is rabszolgaként bánnak a férfiakkal.
Négy szereplő szemén keresztül követhetjük a cselekményt. Vasil, különlegesnek számít, hiszen ő egy hajón született így kevésbé van helyhez kötve, utazgathat a világban. Élete céljául tűzte ki, hogy megfejti a horgonyhelyek titkát, szeretné felszabadítani férfi társait. Jó szándék vezérli, de ezzel együtt át is gázol mindenen és mindenkin, aki nem az ügyét segíti előre. Odveig-nek meg lenne a lehetősége az utazásra, de büntetésként eltávolították a méhét, így ő is élete végéig már helyhez van kötve. Vasil miatta határozta el, hogy kutatásba kezd. A könyvben Odveig a 'józan ész" hangja is lehetne. Beletörődött sorsába, még ha folyamatosan él benne a remény is. Mindig elvégzi a rászabott feladatokat és mindig igyekszik megvédeni azokat, akiknek arra van szükségük.
A legérdekesebb szereplő Lars, aki hatalmas sérelmeket és sötét titkokat hordoz. Róla nehéz spoiler nélkül írni, de az a lényeg, hogy vele kapcsolatban folyamatosan változtak az érzelmeim. Sokszor sajnáltam és sokszor elszörnyedtem, hogy mikre nem képes, azért hogy megtorolja múltbeli bántalmazásait. Legfiatalabb narrátorunk Vasil lánya, Helga. Ő még csak most kezd „felnőni”. Eddig csak az apjával való életet ismerte, de vágyódni kezd másmilyen életre is. Kíváncsiság vezérelte, de kulcsfontosságú események mozgatórugója lett.
Lehet, most kicsit sejtelmesre sikerült az írás, de tényleg nem akartam semmilyen poént lelőni. :) Csak azért nem 5 csillag, mert az én lelki világomnak a kicsit vidámabb könyvek felelnek meg teljesen, és ez a történet minden, csak nem egy rózsaszín szösszenet. De ezt leszámítva tényleg nagyon jó volt és bátran ajánlom mindenkinek.
Hatalmasat fordult a kocka nem a nőket kell eltartani, helyette pontosan tőlük függ a férfiak egész élete, hiszen mindenki születési helyéhez van kötve és csak a várandós kismamák képesek távolabbi helyekre is eljutni. Már ettől igazán eredeti a történet, mert érdekes megismerni, milyen lenne, ha „nálunk” lenne a hatalom. Sajnos viszont itt is látszik, hogy a hatalom bárkinek a fejébe szállhat és a női vezetők is rabszolgaként bánnak a férfiakkal.
Négy szereplő szemén keresztül követhetjük a cselekményt. Vasil, különlegesnek számít, hiszen ő egy hajón született így kevésbé van helyhez kötve, utazgathat a világban. Élete céljául tűzte ki, hogy megfejti a horgonyhelyek titkát, szeretné felszabadítani férfi társait. Jó szándék vezérli, de ezzel együtt át is gázol mindenen és mindenkin, aki nem az ügyét segíti előre. Odveig-nek meg lenne a lehetősége az utazásra, de büntetésként eltávolították a méhét, így ő is élete végéig már helyhez van kötve. Vasil miatta határozta el, hogy kutatásba kezd. A könyvben Odveig a 'józan ész" hangja is lehetne. Beletörődött sorsába, még ha folyamatosan él benne a remény is. Mindig elvégzi a rászabott feladatokat és mindig igyekszik megvédeni azokat, akiknek arra van szükségük.
A legérdekesebb szereplő Lars, aki hatalmas sérelmeket és sötét titkokat hordoz. Róla nehéz spoiler nélkül írni, de az a lényeg, hogy vele kapcsolatban folyamatosan változtak az érzelmeim. Sokszor sajnáltam és sokszor elszörnyedtem, hogy mikre nem képes, azért hogy megtorolja múltbeli bántalmazásait. Legfiatalabb narrátorunk Vasil lánya, Helga. Ő még csak most kezd „felnőni”. Eddig csak az apjával való életet ismerte, de vágyódni kezd másmilyen életre is. Kíváncsiság vezérelte, de kulcsfontosságú események mozgatórugója lett.
Lehet, most kicsit sejtelmesre sikerült az írás, de tényleg nem akartam semmilyen poént lelőni. :) Csak azért nem 5 csillag, mert az én lelki világomnak a kicsit vidámabb könyvek felelnek meg teljesen, és ez a történet minden, csak nem egy rózsaszín szösszenet. De ezt leszámítva tényleg nagyon jó volt és bátran ajánlom mindenkinek.
April 17, 2025
Tahle kniha je mix originální fantasy se zajímavými myšlenkami a systémem fungování světa. Také je ale hodně syrová, plná násilí, jak fyzického tak sexuálního, co se dospělých i dětí týče. Kvůli tomu se mi hodně těžko četla. Skoro žádná z postav vám nedá moc důvodů si ji oblíbit. I když můj pohled na lidstvo je hodně skeptický, doufám, že i v takové společnosti bychom se k sobě takto nechovali. Popisy jsou často až hororové a velmi sugestivní, nejednou se mi z nich navalovalo. Konec knihy mě však trošku zklamal, přišel mi takový neurčitý.
Dávám 4*, ale vlastně vůbec nevím jak knihu hodnotit, protože z ní mám vlastně hrozný pocit. Dává to smysl?
Dávám 4*, ale vlastně vůbec nevím jak knihu hodnotit, protože z ní mám vlastně hrozný pocit. Dává to smysl?
December 31, 2015
Igen lassan haladtam ezzel a történettel, mert a világának a komorsága annyira súlyosan nehezedett rám, hogy nem tudtam egyszerre sokat olvasni belőle. Na de azért így is eljutottam a végére.
Nehéz összeszedni erről a gondolataimat, annyi minden kavarog bennem. Egy biztos, egyáltalán nem ezt vártam, sem oknak (miért nem tudnak vándorolni az emberek), sem pedig befejezésnek. Azt hiszem így is tetszett, de ezt még megbeszélem magammal :D.
Nehéz összeszedni erről a gondolataimat, annyi minden kavarog bennem. Egy biztos, egyáltalán nem ezt vártam, sem oknak (miért nem tudnak vándorolni az emberek), sem pedig befejezésnek. Azt hiszem így is tetszett, de ezt még megbeszélem magammal :D.
October 22, 2025
Moje první setkání s maďarskou literaturou. Neuvěřitelný koncept a vystavění světa, kde pouze těhotné ženy mohou cestovat dále než několik kilometrů od místa, kde se narodily – už jen proto stojí zato si to přečíst. Z vyústění a konce jsem hodně rozpačitá, proto 4/5.
August 7, 2015
Nagyon eredeti, izgalmas és különleges történet egy nők uralta északi világról.
July 29, 2024
Igaza van a többi értékelésnek: világklasszis fantasy. Megvan benne a Moskát Anitára jellemző lassú és alapos történetvezetés, valamint fura ötletek és a váratlan végkifejlet. Ezek mind jó dolgok. Viszont amire egyáltalán nem volt szükség az, hogy a főszereplő 13 éves legyen. Akit a másik főszereplő megerőszakol, mert a kislány (a történeten belül is így van hivatkozva rá) annyira szabadulni akar az apja fojtogató és kontrolláló világából, hogy ő akar nagyon-nagyon teherbe esni. Honnan tudom ezt? Hiszen egy sötét és durva világról szól a könyv. Nos, onnan, hogy kicsit később szó esik az apa 17 éve csúnya kudarcba fulladt szerelmi ügyéről. Tehát a 13 éves lány (Helga) simán lehetett volna 17 éves is, és a történetiben semmi sem kellene más legyen. Értem én, hogy komor akart lenni, de a könyvet a szerző a mi világunkban írta és publikálta, nem a könyvbeli világban.
Ja, és hogy konzisztens legyen a ki nem tárgyalt gyerekbántalmazás, később az egyik férfi szereplőről derül ki, hogy 11 éves kisfiúként volt szexrabszolga. És nem, azt sem kellett volna.
Ebből kifolyólag pedig kissé hiányoltam ezeknek a dolgoknak a pszichológiai következményeit. A könyv megmarad a szokásos fantasy szinten. A bosszúvágyra redukálni ezt hiba, de éppen ezért mondom, hogy világklasszis könyv. Mert nem magyar, és világszinten elismert szerzők is beleesnek ugyanebbe a hibába. Gondolom, Moskát is tőlük tanulta. Kicsit az az érzésem, hogy az Irha és bőr-ben az események pszichológiai hatása kissé jobban ki van dolgozva, és ezért az sokkal jobb könyv. Ennek viszont nem tudom elengedni a 11 és 13 éves gyerekek szexuális bántalmazását. Nem volt rá szükség.
Ja, és hogy konzisztens legyen a ki nem tárgyalt gyerekbántalmazás, később az egyik férfi szereplőről derül ki, hogy 11 éves kisfiúként volt szexrabszolga. És nem, azt sem kellett volna.
Ebből kifolyólag pedig kissé hiányoltam ezeknek a dolgoknak a pszichológiai következményeit. A könyv megmarad a szokásos fantasy szinten. A bosszúvágyra redukálni ezt hiba, de éppen ezért mondom, hogy világklasszis könyv. Mert nem magyar, és világszinten elismert szerzők is beleesnek ugyanebbe a hibába. Gondolom, Moskát is tőlük tanulta. Kicsit az az érzésem, hogy az Irha és bőr-ben az események pszichológiai hatása kissé jobban ki van dolgozva, és ezért az sokkal jobb könyv. Ennek viszont nem tudom elengedni a 11 és 13 éves gyerekek szexuális bántalmazását. Nem volt rá szükség.
May 21, 2020
Remekül indult a kapcsolatom a regényel, és ez az érzésem nagyjából a regény feléig megmaradt, aztán számomra is meglepő módon kicsit ellaposodott a dolog és kezdtem kicsit unni, de a befejezés megint sokat javított a dolgon.
Az van, hogy a szeniális szón kívül erre az alapötletre nem jut más eszembe. Anita egy olyan világot alkotott, amiben úgy változtatott meg alig valamit, hogy attól minden fenekestül megváltozott. Egyetlen teljesen hétköznapi, evidens elemet kihúzott az emberek lába alól: a korlátlan és szabad mozgás lehetőségét. És ezzel fenekestül felforgatta a társadalmi berendezkedés és a szociális kapcsolatok világát. Hatalmas gratula érte, ahogy azért is, amiképpen ezt a világot meg tudta festeni, fel tudta építeni, át tudta adni az olvasónak.
Valami mégis hiáynzott nekem úgy a mű felétől, kezdett kicsit egysíkúvá és önismétlővé válni. Talán kicsit más tájakat is megismertem volna, meg jó lett volna néhány mellékszál, de az is lehet hogy a "főgonosz" képében feltűnő gumók okoztak nekem csalódást.
Ezzel együtt is kiváló olvasnivaló, és szinte kiabál egy folytatásért az a befejezés, ami szintén kellemes meglepetés volt. Nem sokan tudnak úgy lezárni egy történetet, hogy ne legyen se túlzott happyend, se mindent elkaszáló végkifejlet. Akár hogy is, ha lesz még a szerzőnek ebben a világban játszódó műve, annak a polcomon a helye.
Az van, hogy a szeniális szón kívül erre az alapötletre nem jut más eszembe. Anita egy olyan világot alkotott, amiben úgy változtatott meg alig valamit, hogy attól minden fenekestül megváltozott. Egyetlen teljesen hétköznapi, evidens elemet kihúzott az emberek lába alól: a korlátlan és szabad mozgás lehetőségét. És ezzel fenekestül felforgatta a társadalmi berendezkedés és a szociális kapcsolatok világát. Hatalmas gratula érte, ahogy azért is, amiképpen ezt a világot meg tudta festeni, fel tudta építeni, át tudta adni az olvasónak.
Valami mégis hiáynzott nekem úgy a mű felétől, kezdett kicsit egysíkúvá és önismétlővé válni. Talán kicsit más tájakat is megismertem volna, meg jó lett volna néhány mellékszál, de az is lehet hogy a "főgonosz" képében feltűnő gumók okoztak nekem csalódást.
Ezzel együtt is kiváló olvasnivaló, és szinte kiabál egy folytatásért az a befejezés, ami szintén kellemes meglepetés volt. Nem sokan tudnak úgy lezárni egy történetet, hogy ne legyen se túlzott happyend, se mindent elkaszáló végkifejlet. Akár hogy is, ha lesz még a szerzőnek ebben a világban játszódó műve, annak a polcomon a helye.
March 27, 2022
Hát ez kissé csalódás volt számomra.
Nagyon nehezen haladtam vele, néha el-elkapott az érzés, hogy félbehagyom.
Maga a témafelvetés még érdekes volt, meg érdekes volt, ahogy szépen lassan, mondom lassan, mondom l a s s a n (nagyon-nagyon lassan) építgette a sztorit a szerző, de ez a lassúság aztán olyannyira lassú lett, hogy olvasni alig bírtam tőle.
A végkifejlet meg...olyan semmilyen. Olyan se íze se bűze.
A másik.
Egyszer elkezdtem számolni a hasonlatokat, megszemélyesítéseket/oldal. Borzasztó sok volt. Nekem borzasztó sok.
Ha mindent képes lettem volna megszámolni, szerintem 10 soronként egy bizosan jutna, de lehet, kettő is.
Persze, szép teljesítmény ennyiféle ilyet kitalálni, de olvasni, nekem rettentő nyűg volt.
Ez is okozta, hogy már-már abbahagytam.
Az abszolút kiakadást az okozta, amikor {{a sálakat, vagy miket, amik akárhol lógtak, csirkebelekhez}} hasonlította.
Úgy vagyok ezzel, hogy az ételbe is kell só. Nyilván. Ha kevés, íztelen. Ha sok a só, ehetetlen az étel.
Ez a könyv ettől az iszonyat sok hasonlattól, költői eszköztől a fogyaszthatatlanság határát súrolta nálam. A szájpadolásomra ragadt, és csak csócsáltam, csócsáltam, és se kiköpni, se lenyelni nem tudtam. Nem tetszett a mennyisége.
Érdekes volt, de nem szórakoztatott, és nem nagyon adott olvasási élményt nekem ez a könyv.
Hiába az alap témafelvetés, akkor sem.
Nagyon nehezen haladtam vele, néha el-elkapott az érzés, hogy félbehagyom.
Maga a témafelvetés még érdekes volt, meg érdekes volt, ahogy szépen lassan, mondom lassan, mondom l a s s a n (nagyon-nagyon lassan) építgette a sztorit a szerző, de ez a lassúság aztán olyannyira lassú lett, hogy olvasni alig bírtam tőle.
A végkifejlet meg...olyan semmilyen. Olyan se íze se bűze.
A másik.
Egyszer elkezdtem számolni a hasonlatokat, megszemélyesítéseket/oldal. Borzasztó sok volt. Nekem borzasztó sok.
Ha mindent képes lettem volna megszámolni, szerintem 10 soronként egy bizosan jutna, de lehet, kettő is.
Persze, szép teljesítmény ennyiféle ilyet kitalálni, de olvasni, nekem rettentő nyűg volt.
Ez is okozta, hogy már-már abbahagytam.
Az abszolút kiakadást az okozta, amikor {{a sálakat, vagy miket, amik akárhol lógtak, csirkebelekhez}} hasonlította.
Úgy vagyok ezzel, hogy az ételbe is kell só. Nyilván. Ha kevés, íztelen. Ha sok a só, ehetetlen az étel.
Ez a könyv ettől az iszonyat sok hasonlattól, költői eszköztől a fogyaszthatatlanság határát súrolta nálam. A szájpadolásomra ragadt, és csak csócsáltam, csócsáltam, és se kiköpni, se lenyelni nem tudtam. Nem tetszett a mennyisége.
Érdekes volt, de nem szórakoztatott, és nem nagyon adott olvasási élményt nekem ez a könyv.
Hiába az alap témafelvetés, akkor sem.
October 11, 2020
A könyv prózája fantasztikus, Moskát írása olvasmányos, a részleteket organikusan mutatja be. Kár hogy a szerkesztésnél átcsúszott egy kevés gépelési hiba!
A történet végig a nemi egyenlőtlenség körül forog amire nem számítottam mikor elkezdtem olvasni. A téma nehéz és sok könyv született már róla - nem érzem hogy Moskát sokat adott volna a témához. Viszont a történet szórakoztató és megrázó, a karakterek érdekesek, hibáik gyönyörűen vannak beleszőve a prózába. Tetszett hogy a karakterek sokszor saját gyengeségeik miatt hibáztak, igaz néha ez súrolta a határát hogy a karakterek önzőnek és unszimpatikusnak tűnjenek.
Végeredmény a Horgonyhely, bár itt ott hagyott némi kívánnivalót maga után, érdekes világot és karaktereket fest fel és fantasy rajongóknak mindenképp érdemes elolvasni.
A történet végig a nemi egyenlőtlenség körül forog amire nem számítottam mikor elkezdtem olvasni. A téma nehéz és sok könyv született már róla - nem érzem hogy Moskát sokat adott volna a témához. Viszont a történet szórakoztató és megrázó, a karakterek érdekesek, hibáik gyönyörűen vannak beleszőve a prózába. Tetszett hogy a karakterek sokszor saját gyengeségeik miatt hibáztak, igaz néha ez súrolta a határát hogy a karakterek önzőnek és unszimpatikusnak tűnjenek.
Végeredmény a Horgonyhely, bár itt ott hagyott némi kívánnivalót maga után, érdekes világot és karaktereket fest fel és fantasy rajongóknak mindenképp érdemes elolvasni.
September 20, 2024
Érdemei elismerése mellett nálam ez a könyv nem tudott működni. A setting kb. rendben van, de a skandináv környezet, a nőuralom meglepően elcsépelt alapok, amiket az írónő viszonylag ügyesen keretez be, de különösebben nem hoz lázba vele. Amivel viszont pláne nem hoz lázba, az a történet, túlságosan lassú, lagymatag, vontatott, ezzel szemben a karakterek szinte csak karikatúrák.
A végső tőrdöfést azonban nálam a könyv elképesztő naturalizmusa adja meg, ami egy olyan taszító aurát generált nálam, amiben egyszerűen nem volt jó élmény ezt a könyvet olvasni.
Sajnos a könyv mélyebb implikációnak értelmezéséhez én kevés vagyok, a felszínen ragadva pedig számomra tényleg nem okozott pozitív élményt.
A végső tőrdöfést azonban nálam a könyv elképesztő naturalizmusa adja meg, ami egy olyan taszító aurát generált nálam, amiben egyszerűen nem volt jó élmény ezt a könyvet olvasni.
Sajnos a könyv mélyebb implikációnak értelmezéséhez én kevés vagyok, a felszínen ragadva pedig számomra tényleg nem okozott pozitív élményt.
August 3, 2025
A szereplőinket körülvevő világ leírása túlírt, nyakatekert mondatokkal tarkított, viszont a párbeszédek lehettek volna bővebbek. Nem mélyedt el a karakterekben, hiányoltam a monológokat vagy hosszabb gondolatmeneteket, így nem igazán kedveltette meg velem egyiküket sem. A megálmodott fantasy világból szintén keveset magyaráz, ha mégis, akkor össze-vissza, ez sem tudott magával ragadni.
A társadalomkritikai vonalat gyengének érzem és több elvárásom volt a sztori végkifejletével kapcsolatban, amit sajnos nem teljesített.
Helga karaktere feleslegesen ilyen fiatal, ellenben így kellemetlenné teszi az egész sztorit.
Lars is könnyen lehetett volna az eredettörténetében 14 éves 11 helyett, amikor elkerül az anyaházba.
Összességében kényelmetlen volt olvasni, nem adott sokat.
A társadalomkritikai vonalat gyengének érzem és több elvárásom volt a sztori végkifejletével kapcsolatban, amit sajnos nem teljesített.
Helga karaktere feleslegesen ilyen fiatal, ellenben így kellemetlenné teszi az egész sztorit.
Lars is könnyen lehetett volna az eredettörténetében 14 éves 11 helyett, amikor elkerül az anyaházba.
Összességében kényelmetlen volt olvasni, nem adott sokat.
September 15, 2019
Mióta befejeztem a könyvet, egyre csak keresem a szavakat, de nehezen találom őket (és a leesett államat is, ami valamerre elgurult a szobában). Igazából nem tudom, mi újat mondhatnék erről a könyvről, amit még ne mondtak volna előttem. Igényes és eredeti munka, fontos kérdéseket feszeget, és az külön tetszett, hogy van magyarázat, mert sokszor találkozni olyannal, ahol van egy érdekes alapszituáció (pl. The Walking Dead), és nem derül ki, miért, hogyan történt, lett ilyen a világ…
Szóval sok újat nem tudok mondani, úgyhogy csak annyit mondanék: ez a könyv nagyon jó. Olvassátok!
Szóval sok újat nem tudok mondani, úgyhogy csak annyit mondanék: ez a könyv nagyon jó. Olvassátok!
October 16, 2017
Első olvasmányom a szerzőtől és azt hiszem, emlékezni fogok a nevére. Karakterek szempontjából szerintem nagyon erős az írás, és a történet is maximálisan rendben van. Örömmel fedeztem fel, hogy nagyon sokáig nem volt sejtésem sem, merre halad a sztori, szóval eredetiségnek sincs híján. Logikátlanságok ugyan itt is felfedezhetőek, de nem zavaró a sztori szempontjából. Elég erős vizualitással rendelkezik, simán el tudnám képzelni filmként. Cronenberg tíz ujját megnyalná, ezt olvasva.
Erős 4,5 csillag.
Erős 4,5 csillag.
August 18, 2017
Sötét hangulatú regény, de mit várhat az ember egy disztópia történettől. Sajnos igazából egyik szereplő sem válik az olvasó szíve csücskévé, túl sok mindegyikben az elfojtott keserűség, indulat. A regény vége sem hoz feloldozást senkinek sem, csak egy halvány reménysugár marad arra, hogy megszabadulhatnak a távoli jövőben a föld mágiájától/átkától. Szépen megírt kerek történet, de olvasása nem ajánlott depresszív hangulatban.
September 6, 2023
Nem teljesen ez volt az elképzelésem, amikor elkezdtem olvasni és közben kicsit meg is inogtam, de tetszett. Stabil hazai fantasy könyv, aminek nem kell a 25 folytatása és előzménye.
A karakterek teljesen realisztikusak számomra, a világ érdekes és logikus, a cselekmény pedig pont jó iramú. Nem gyors, viszont szerintem eléggé lassú.
Számomra annyira nagy érzelmi reakciót nem adott, ezért nem 5 csillagos, meg a vége is nekem túl nyitott.
A karakterek teljesen realisztikusak számomra, a világ érdekes és logikus, a cselekmény pedig pont jó iramú. Nem gyors, viszont szerintem eléggé lassú.
Számomra annyira nagy érzelmi reakciót nem adott, ezért nem 5 csillagos, meg a vége is nekem túl nyitott.
Displaying 1 - 30 of 44 reviews