Miért mindig a hasonló férfiak/nők vonzanak (pedig már sokszor megjártam ezzel a típussal)? Miért nem tudom biztonságban érezni magam egy párkapcsolatban? Miért szorongok mindig, hogy nem szeretnek eléggé, megcsalnak, elhagynak? Miért menekülök az intimitás vagy az elköteleződés elől? Miért érzek kényszert, hogy több vasat is tartsak a tűzben? Miért vetem alá magam a partnerem akaratának, ha ez dühít és keserűvé tesz? Miért vagyok vele sokszor olyan elutasító, undok vagy zsarnokoskodó, miközben tényleg szeretem? Miért van az, hogy az eszemmel sokszor tudom, mit kellene tennem, de képtelen vagyok meglépni? Miért megyek bele mindig ugyanazokba a konfliktusokba, amikor már sokszor megtapasztaltam, hogy sehova sem vezetnek?
A fenti kérdések némelyike talán már bennünk is megfogalmazódott a saját párkapcsolati működésünkre vonatkozóan. Érzéseink és cselekedeteink néha ugyanolyan rejtélyt jelenthetnek számunkra, mint egy másik ember belső világa és reakciói. Hiszen sokszor akkor is ugyanazokat a mintázatokat ismételjük a párkapcsolatainkban, amikor azok fájdalmasak, és már sejtjük, hogy valószínűleg ismét kudarchoz vezetnek. Logikus volna, hogy változtassunk, valami belső kényszer mégis mindig ugyanarra az útra terel minket. Mi lehet ennek az oka? A kérdést másképp érdemes feltenni: a működésmódunknak és a visszatérő problémáinknak ugyanis nem okuk van, hanem történetük. Ha segíteni akarunk magunkon, először is ezt a történetet kell megértenünk.
Gyerekként kiszolgáltatottak vagyunk, és még jóval kevesebbet tudunk a világról, mint a felnőttek, de valahogy értelmeznünk kell a minket érő élményeket, és megbirkóznunk azokkal. Kicsiként tesszük ezt úgy, ahogy képesek vagyunk rá. A baj az, hogy a későbbiekben is automatikusan azokhoz a stratégiákhoz nyúlunk, amelyek hajdan sikeresnek bizonyultak. Ám ami adott körülmények között, gyerekként még segített nekünk, az más körülmények között, felnőttként már nem biztos, hogy hasznos lesz. Sőt, a múltunk így képes rátelepedni a jelen életünkre, és irányít minket anélkül, hogy észrevennénk. Amíg mindezt nem fedjük fel, és nem nyúlunk tudatosan más megoldásokhoz, addig működésünket egy olyan automatizmus vezérli, amely folyton ugyanazokat a csalódást és fájdalmat okozó élményeket ismételteti meg velünk.
E könyvben párválasztásunk és párkapcsolati működésünk rejtett mozgatórugóival ismerkedhetünk meg, melyek segítenek megérteni, mit miért érzünk, gondolunk és teszünk. A klinikai szakpszichológus, pár- és családterapeuta szerző elsősorban sémaelméleti megközelítésben, valamint a rendszerszemlélet és számos egyéb irányzat felé kitekintve segít ránézni arra, hogy múltbeli élményeink miként érhetők tetten vonzalmainkban, párkapcsolati játszmáinkban és konfliktusainkban, döntéseinkben és megoldásainkban. Hogy az összefüggésrendszer még világosabb legyen, a könyvben három férfi és három nő párkapcsolati történetén keresztül tanulmányozhatjuk a sémakémia működését.
Sajnos nem nyert meg magának ez a könyv annyira, mint amit vártam.
A stílusa számomra nem volt annyira gördülékeny, sokszor elvesztem a mondatokban illetve a szakkifejezésekben. Sok szünetet kellett tartanom az olvasása közben, mert sokszor azt éreztem, hogy negatív érzéseket kelt bennem.
A könyv egy hosszú szakasza a megcsalást vizsgálja sok szemszögből, és bő lére eresztve, ami (szerencsére) engem nem érintett, ezért az a rész, bár érdekes volt, nem tudtam vele kapcsolódni (ismétlem, szerencsére :D)
Összességében az eleje és a vége tetszett, és nem mondanám egy rossz könyvnek, de elég hosszúnak éreztem, és sokszor unalmasnak is, néha pedig egyszerűen nem értettem, mit akartak jelenteni a mondatok.
Röviden összefoglalva úgy tudnám jellemezni, hogy ez a könyv kicsit a kétségbeesett embereknek íródott, akik nem tudják, mi baj a kapcsolatukkal, és tanácsra vágynak, hogy szakítsanak-e vagy sem.
Ajánlom, ha valakinek gyakran visszatérő (pár)kapcsolati mintái vannak, segíthet ezeknek a felismerésében! :) Egyszer érdemes végigrágni, ha érdekel a téma, de szerintem nem kiemelkedően jó.
A Lélekrágcsálók után ettől a könyvtől rengeteg pofont kaptam. Tudtam eddig is, hogy valami nem jó, valamit rosszul csinálok, van valami fajta mintázat a viselkedésemben, de amíg el nem olvastam ezt, nem tudtam, hogy ennek neve van és gyökere van.
Közérthető, kézzelfogható és mindenkihez közeli mintákon keresztül vezet minket végig az írónő a sémák működésén, a közbeékelt feladatokkal pedig mindenki megkeresheti a sajátjait, amelyek dolgoznak benne.
Rengeteget tanultam a sémákról, és még többet szeretnék a kezelésükről, viszont az az érzésem, hogy kezdek most már a ló túloldalára átesni pszichológiából. Egy időre biztosan abba kell hagyni az ilyen irányú önfejlesztést, mert lassan több kárt fog csinálni, mint hasznot.