Milyen egyedül utazni? Mit keres egy nyugati keleten? Mit lehet megismerni egy tőlünk idegen világból? Élmények, gondolkodás, világfeltárás és mindenekelőtt önmagunk feltárása. Utazás a saját belső Vietnámunkba. Utazás önmagunk legmélyére.
Háy János (író, költő) 1960. április elsején született Vámosmikolán. Orosz-történelem szakot végzett Szegeden, esztétikát az ELTE-n. 1989-től 2004-ig kiadói szerkesztőként dolgozott (Holnap, Pesti Szalon, Palatinus). Régésznek készült, de első ásatása során véletlenül feltárta kedvenc kutyájának maradványait. Ezt követően figyelme egyre inkább a rock-zenére irányult. 1982-ben azonban egy kudarcba fulladt zenekar alapítási kísérlet után felhagy a zenével. Ezidőtől publikál irodalmi műveket. Versek, novellák és regények mellett számos rajza is megjelent. Budapesten él. Van gyermeke (kettő), felesége (egy). Olyan, mint mindenki.
Háy utóbbi könyvei sajnos egyáltalán nem tetszettek, már ami a kezembe került és elolvastam, így hiába tartom egyébként szimpatikusnak a szerzőt, és szerettem nagyon korábbi könyvét, az utóbbi időben kerültem. Ezt a kiadványt kollégám ajánlotta és adta kölcsön - és egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam. Viszonylag gyorsan elolvasható, egészen rövid fejezetekből álló mű, ami sok-sok kérdést érint. Útinaplónak semmiképp nem nevezném: nem Vietnámhoz, hanem az emberi lélekhez kerülünk közelebb az elolvasásával. Azon túl, hogy a szerző személyes vallomása is kiolvasható belőle (a gyászfeldolgozás, az élet kiüresedésének, az értelem keresésének fájdalma), a fogyasztói társadalom kritikája is masszívan megfogalmazódik, a spiritualitás és a hagyományok elvesztése, a kapcsolatok törékenysége, a tömegturizmus lélektelensége - ezeket a témákat mind-mind érinti a könyv, amely jókedvre aligha deríti az olvasót, ám a más Háy-könyvekhez hasonlóan ez nem annyira deprimál, mint inkább együttérzést, sajnálatot, esetleg szánalmat ébreszt.
Egy keserű intellektuel picsogásai egy vietnámi turistaút kapcsán. 🤷🏻♂️ Sok közhely a modern világ bajairól, ázsiai sztereotípiák, néhány téves információ.
Egy reptéri automatából vettem a könyvet. Jó ötlet a sorozat, jók a méretek, a tartalom (legalábbis ennél a könyvnél) viszont roppant kínos. Évekkel ezelőtt döntöttem úgy, hogy nem olvasok többet Háy Jánostól. Most gondoltam, de talán mégis. Kár volt. Ugyanolyan életunt, unalmas, és értelmetlen, mint mindig.
Vietnámi utazásom után olvastam, hogy kicsit nosztalgiázzak. Izgalmas volt visszagondolni a kellemes emlékekre, ahogy végigvezetett a könyv a látványosságokon. Ellenben más pozitívumot nem tudok elmondani róla. Bár én is egyedül kirándultam az idegen országban, teljesen más tapasztalataim voltak. Háy a leírással ellentétben nem önismereti utazásra invitál, hanem a saját véleményét próbálja belénk sulykolni. Sajnáltatja magát, amiért Vietnámba kellett utaznia egyedül. Sajnálja a Vietnámiakat a modernizáció miatt, pedig ők köszönik szépen, jól vannak! Az egyedül utazókat kizárólag megkeseredett magányos nyugdíjasként mutatja be. A múzeumokat járva siratja a múltat. A könyv fő témája valójában a gyász és elmúlás. amennyiben valakinek ez aktuális téma, ajánlom neki az olvasmányt.
Azóta is csak azon jár az eszem, hogy minek utazott oda?
This entire review has been hidden because of spoilers.
Tetszett és azt hiszem nagyon jól áll neki ez a Poket formátum. Nagyon jól működött nekem ez így, hogy folyamatosan nálam volt és a nap közbeni rövid szünetekben olvastam el egy-egy történetet.