Az Ötödik

by Georgina Sofia Lazaridisz

Száz év különbséggel ugyan, de Róza vidéki lányként Budapestre kerülve ugyanazt a hivatást választja, mint ükanyja, Katus. Róza erről mit sem sejt, hiszen a két nő sosem ismerte egymást. Azonban nemcsak a hivatásuk hasonló, hanem a sorsuk is. A múltban ugyanis lappang egy titok, aminek a jelenben, Róza életében is hatalmas ereje van.

Transzgenerációs traumaoldó regény, ami abban segít, hogy feltárhassuk azokat a múltbéli veszteségeket, csalódásokat, amelyek talán nem is a mieink, hogy ezután önismereti eszközökkel a kezünkben a gyógyulás útjára léphessünk.

350 pages, Hardcover

Published March 8, 2024

Reviews

[Dora Veh · Rating 2 out of 5]

Kétség kívül Az ötödik egy végtelenül értékes történet, az elmúlt 150 év nőinek sorsa olyan téma, amiről érdemes írni. De túl nagy vállalás mindenkinek hangot adni, s pont ez teszi a legnagyobb hibáját is: hogy mindenről akar szólni, éppen ezért egyik traumába sem tud igazán elmerülni.

Transzgenerációs szemléletben dolgozó pszichológusként olyan témák kerültek elő, amikkel én is nap mint nap foglalkozom, sőt, a családállítás olyan gyakran jön már velem szembe, hogy kezdem azt sejteni, dolgom lehet még ezzel.

Valahogy mégis sorra azt éreztem: hogy jön egy 21. századi nő ahhoz, hogy számon kérje a mai férfiakon a száz évvel ezelőtt élt férfiak bűntetteit? Ők ezeket nem tudják helyrehozni. Nekünk kell megtanulnunk együtt élni a háborúk borzalmaival, a női egyenjogúsági harcokkal. Kiakaszt, hogy általánosítunk, hogy a férfiakat állítjuk be hibásként, holott a legtöbb férfit anya neveli. Miért basszuk el? Nem verhetjük le az egyébként rendes férfiakon a haragunkat, csak azért, mert faszok vagyunk őszintének lenni.

És sajnos a végén meg kell említenem a legnagyobb szívfájdalmamat is: azt, hogy az írónőt átverte a szerkesztője. Mert hiába fontos, értékes egy gondolat, ha mérhetetlenül szarul van megírva, milliónyi szóismétléssel, túlmagyarázással, szürreális párbeszédekkel. Találtam benne olyan üzeneteket, amiket tovább viszek a munkámban, de nagyon szerettem volna általánosságban ajánlani ezt a könyvet a klienseimnek, akik hasonló nehézségeken mennek át. De ehhez nem adhatom a nevem… (igen, a túlhasznált … is hozzátett ahhoz, hogy közel olvashatatlan legyen ez az írás) (és kérlek, úgy olvassátok a kritikát, hogy minden mondat végét megnyomjátok, bármit is jelentsen ez)

[Tárkányi Evelin · Rating 5 out of 5]

Gyönyörűen megírt könyv, alig tudtam letenni.
Minden nőnek nagy szeretettel ajánlom!

[Dori💐🦋 · Rating 5 out of 5]

𝑨𝒛 Ö𝒕ö𝒅𝒊𝒌

Avagy szerelmeslevél a nőkhöz és a belőlem kiváltott feminine rage

Elsősorban legmélyebb hálám az írónő felé, @lazarisz_georgina_szerzo nagyon szépen köszönöm, hogy olvashattam a regényedet, ez egy varázslatos utazás volt! ❤️

Azta... nem is tudom hol kezdjem. Ez a könyv... ez a történet... minden nőnek szól. Minden nőnek ÉS férfinak el kell olvasnia.
Óriási hatással volt rám. Na de haladjunk szépen sorjában.
Először is, amin megakadt a figyelmem az a gyönyörű leírás és megfogalmazás. "... a varázslatos alkony egy pillanatra hidat rajzol jelen és múlt közé." Egyszerűen csodálatos. Sosem olvastam még ilyen varázslatos mondatokat.
Két nő életét kísérhetjük ebben a történetben, Katus, aki az első világháború alatt Budapesten bábaként dolgozott, és Róza, aki szülésznőként szintén Budapesten kereste a kenyerét. Micsoda véletlen! Vagy talán az is lehet, hogy véletlenek nincsenek. Katus és Róza 100 év különbséggel ugyan azon a napon születtek, ráadásul Katus Róza üknagymamája, és a családban ő az egyetlen, aki nem találkozott vele. Mégis a sorsuk összeforr.
Megmondom őszintén, nagyon sokszor elkapott a sírhatnék miközben olvastam, még akkor is amikor nem történt semmi szomorú vagy dühítő dolog. Egyszerűen meg voltam hatva, úgy éreztem, hogy nem csak Katus és Róza története fut össze, mint egy borostyán, hanem velük együtt az összes nőé.
Elgondolkodtatott, megsiratott és levett a lábamról. Katus részei voltak a kedvenceim, visszautazni egy több, mint 100 évvel ezelőtti Budapestre varázslatos volt. Olyan részletesen volt minden érzés, hely leírva, mintha ott lettem volna. Mintha ott lettem volna Katussal, ahogy világrasegít egy kisbabát. Mintha ott lettem volna Katussal az első csókja közben, és én is ugyanúgy elpirultam volna, mint ő. Mintha ott lettem volna vele azon a napon is... szívem ugyanúgy szilánkokban, akár az övé.
Róza karaktere is nagyon közel került a szívemhez, minden tiszteletem az ilyen nők iránt, valaki szeretne Róza lenni az én Liámhoz?
Ez a könyv egy szerelmeslevél az összes nő felé, egy biztatás, hogy merjenek, legyenek szabadok, és ne féljenek szeretni. A nők hajlamosak csakis magukat hibáztatni, pedig sok sebet, mintát örökölünk, és nem mi alakítottuk ki magunkban.
Feminine rage: annyira felbosszant engem az, ahogy a nőkkel viselkednek. Nem csak a férfiak, bár ők bosszantanak fel a leginkább (a mostani népszerű trend is mutatja, mennyire nem értik a női sorsot: medve vagy férfi?), de azok a 'nők' is felidegesítenek, akik csak rosszat akarnak a másiknak. Mennyivel jobb lenne a világ, ha mi nők összefognánk! A férfiak elnyomása már évszázadok óta kíséri a női létet, még a modern korban is, ami számomra elkeserítő. Ebben a könyvben viszont meg volt mutatva, hogy a nők igenis számíthatnak egymásra. Egy igen megrázó jelenet után, Sarolta doktorasszony így szólt: "Amíg a nőknek nincsenek jogaik, amíg ellehetetlenítenek minket, addig egymáson kell segítenünk!" Ezzel a mondattal éppen egy potenciális törvénysértési javaslatot támasztott alá, hiszen nőtársáért ezt is megtette volna. Én nagyon boldog lennék, ha így tudnánk egymáshoz állni.
Ez egy picit személyesebb, de párom viccelkedve mindig szokta nekem mondani, hogy én utálom a férfiakat. Talán igaza van. Talán ezt az érzést én is hoztam magammal, mert női felmenőimet elnyomták, nem volt szavuk, nem voltak szabadok. Talán nem csak transzgenerációs trauma ez, hanem a saját életemben tapasztaltak is hozzátettek ehhez az érzéshez. Talán be kéne jelentkeznem Angyal Amandához.;)
Egy biztos, jobbak kell, hogy legyünk. Mindannyian. Egy kicsit kedvesebbek, egy kicsit odaadóbbak, egy kicsit odafigyelőbbek. Vegyünk példát a múlt asszonyairól, akik összetartottak, és felléptek, amikor a férfiak a háborúikat vívták. Vegyünk példát arról, hogy mennyi atrocitást tűrtek el az évszázadok alatt, és a női nem mégis büszkén áll és tovább harcol a szabadságért.
Legyünk igazi nők, és a 'nő, lány' jelzők ne legyenek negatív töltetűek. Mert a nők harcosok, erősek és bátrak.
Lezárásképpen Dzsúdló Papp László koncert alatt elhangzott szavait idézném: Let's go nők!

[rusitimi · Rating 5 out of 5]

Nagyon megérintett a történet. Szeretem a több generáción átívelő könyveket, mert az ősök mindig segítenek jobban megérteni a jelenben történteket. Ez Az Ötödikben különösen igaz, hisz Róza az ősei traumáinak megértése által gyógyítja magát. Elgondolkodtatott a családállítás és a transzgenerációs trauma fogalma, és nagyon tetszett, hogy ennyire nyíltan kezelte az írónő ezeket a témákat. Alapvetően mindig is úgy gondoltam, hogy önmagunk megismeréséhez és belső folyamataink megértéséhez szükség van őseink életének ismeretére, ezért is kezdtem családfa készítésbe az év elején. Nyilván ez a megismerési folyamat egy más típusa, hisz itt az érzelmeket, traumákat nem ismerhetjük meg, csak sejthetjük életrajzi adatokból, illetve a családban titkon elsuttogott történetekből. Így, hogy megismerkedhettem valamennyire a családállítás folyamatával, még jobban elkezdett érdekelni a téma, biztosan folytatom a kutatásom.

Továbbá szeretném kiemelni az írónő bátorságát és erejét, aki saját traumáinak feldolgozásaként írta meg a könyvet, családja valós történetét felhasználva. Egyszer volt szerencsém találkozni vele személyesen Balatonfüreden, egy másik írónő által szervezett találkozón, és már ott is nagyon érdekelt a nőiség és a természet kapcsolódásának témája, amit megfogalmazott és nagyon örülök, hogy ez a könyvben is visszaköszönt. Szerintem érezhető volt, hogy a hivatása nem az írás, hanem a nők segítése, ami számomra csak még szerethetőbbé tette az egészet.

[Brigi Schneider · Rating 5 out of 5]

Az ötödik című könyv @szabadosagi ajánlásával került a kezembe. Ági ismer, mint a rossz pénzt, és bizony mennyire jól ismer, hiszen ezt a könyvet valóban nekem írták! Nem is tudom, hogy hol kezdjem erről a regényről a leírást. Először is majdnem dobtam egy hátast, mikor az első oldalon megláttam, hogy október 31-én kezdtem el olvasni. Pont, mint amikor a regény cselekménye is kezdődik. Aztán jött a következő “véletlen” egybeesés: a főhős és egy számára fontos nő egy napon ünnepel születésnapot. Pont, mint én egy általam sajnos nem ismert dédimmel. Itt még azt hittem, ennél nagyobb meglepetések már nem érnek, de tévedtem: ezeket viszont spoiler nélkül már nem tudom elárulni. Nem kevés könyvvel a hátam mögött nem tudom, hogy érintett-e már meg ennyire könyv, olvastam-e már ennyire jókor a tökéletes könyvet. A két cselekményszál során váltakozva bontakozik ki két rendkívül erős női karakter élete, amik persze összefonódnak. Minden van ebben: család, hagyomány, örökölt sors, családállítás, tragédiák és a jövőbe vetett hit. Életem egyik legjobb könyve és olvasmány a volt! Végezetül két kedvenc idézetem: “De bármennyire is nehéznek vagy megoldhatatlannak tűnik számodra az, amiben vagy, fontos tudnod, hogy minden lélek annyi feladatot kap, amennyit meg tud oldani.” Illetve “Itt az idő, szabadítsd fel magad!”

[Virág · Rating 5 out of 5]

Lebilincselő regény nő sorsokról, amelyekben számos traumával és veszteséggel kell megküzdeniük erős nőknek. A transzgenerációs öröklődés témájában több könyvet olvastam már, de igazán ennek a regénynek köszönhetően tudtam átélni. Nagyon tetszett, hogy váltott nézőpontban ismerhettem meg Katus illetve Róza történetét több mint száz év különbséggel. Nagyon sok segítő gondolatot találtam a könyvben, amelyet egész életemben hasznosítani fogok tudni. Külön plusz pont a szerzőnek, hogy megismerhettem általa a családállítás módszerét, amit sosem tudtam korábban elképzelni a gyakorlatban. A könyvben az anyaságról és nőiségről annyira szépen ír a szerző, hogy megérintett.
Minden nőnek ajánlom a könyvet aki szeretné saját magát jobban megismerni.

[Eszter Benedek · Rating 3 out of 5]

nagyon olvasmányos, magával ragadó történet, amiből jócskán lehet tanulni. a saját családomra és életemre való reflektálásra ösztökélt. a kiadás pedig gyönyörű.

a nyelvezete viszont nekem sokszor túl díszes, ömlengős volt, illetve az átkozós vonal számomra egyáltalán nem illett bele a sztoriba. talán ki lehetett volna ezt úgy dolgozni, hogy ne húzzam fel a szemöldököm, amikor ez szóba került, de abban a verzióban, ahogy ez a könyvben szerepel, számomra egy felesleges csavar, ami ledobott.

[Andrea Kovacs-Biro · Rating 5 out of 5]

Ezt a konyvet veletlenul vettem a kezembe mikor eppen Budapesten jartam. Nem birtam letenni, annyira erdekelt a ket idosik es hogy azok hogyan kapcsolodnak. Nagyon jo volt az idozites hogy pont ezt a konyvet pont most talaltam es olvastam el. Szivbol tudom ajanlani minden nonek!

[Dorka Dobó · Rating 5 out of 5]

Olyan csodálatos és különleges ez a könyv!

[Martina Molnar · Rating 5 out of 5]

magába szippantó, csodás női regény

[Márkus Marica · Rating 5 out of 5]

Fantasztikus!

[Judit Pelikan · Rating 5 out of 5]

This book found me at the right time.

[Cseni · Rating 5 out of 5]

Csodálatos! Nagyon sokat tanultam belőle, minden nőnek ajánlom ❤️‍🩹