What do you think?
Rate this book
Papírbabák - avagy lehet-e két hazád?
Havas Juli regényének hősei Kelet-Európa huszadik századának sűrű és sötét világából indulnak megtalálni a boldogságot, és értelmet adni az életüknek. A regény pontos látleletet ad a múlt század végének Erdélyéről és Magyarországáról, a történelmi tudatalattiban kavargó indulatokról, amelybe hősei beleszületnek.
Ki lehet-e törni a kelet-európai lét szorításából, a nacionalizmusok, a diktatúrák embert nyomorító örökségéből, az árulások, a titkok és az elhallgatások körforgásából?
Elegendő-e az emberség és a szeretet, hogy megváltsa az egyént?
A regényben határozott válaszokat talál az olvasó.
(Péterfy Gergely)
Havas Juli Székelyudvarhelyen született 1962-ben. Civilben orvos, az irodalmi életben nem a saját nevét használja a Nincs Hold, ha nem nézed című regénye, amely a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díj tízes listájára is felkerült, a Kalligram kiadónál jelent meg 2022-ben.
Ki lehet-e törni a kelet-európai lét szorításából, a nacionalizmusok, a diktatúrák embert nyomorító örökségéből, az árulások, a titkok és az elhallgatások körforgásából?
Elegendő-e az emberség és a szeretet, hogy megváltsa az egyént?
A regényben határozott válaszokat talál az olvasó.
(Péterfy Gergely)
Havas Juli Székelyudvarhelyen született 1962-ben. Civilben orvos, az irodalmi életben nem a saját nevét használja a Nincs Hold, ha nem nézed című regénye, amely a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díj tízes listájára is felkerült, a Kalligram kiadónál jelent meg 2022-ben.
360 pages, Paperback
First published April 10, 2024
1 person is currently reading
41 people want to read
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 3 of 3 reviews
May 9, 2024
Azon tűnődtem olvasás közben, hogy pusztán nyelvi elemek alapján lehet-e különbséget tenni szépirodalom és lektűr között. Mégpedig azért tűnődtem ezen, mert ezt a könyvet olvasva átfutott az agyamon, hogy: „Ez egy olyan szépirodalom, amit lektűrül írtak meg.” Aztán közvetlenül ezután az futott át, hogy: „Van ennek a mondatnak egyáltalán értelme?”
Most amúgy újraolvastam, mit írtam anno Havas Juli előző könyvéről, és látom, nagyjából ugyanaz a bajom, mint ott. Hogy valójában nem annyira regényt akar írni, hanem van egy probléma, amit ki akar fejteni, amin el akar így ország-világ előtt mélázni – a regény csak alkalom, hogy ezt megtehesse. Ez a probléma annyira nem titok, hogy már az alcím is akkurátusan definiálja: „Lehet-e két hazád?” És alighanem itt úszik be a képbe a nyelvi elemek kérdése. Mert hát ugye bolond lennék azt állítani, hogy a szépirodalom nem lehet problémacentrikus. Ám valahogy elvárom az árnyalást – azt, hogy úgy beszéljünk a problémáról, mintha nem is a problémáról beszélnénk. Ezek az irodalom kis kerülőútjai, amelyeknek megírása a nyelvi eszközök magabiztos, differenciált használatát feltételezi.
Na, ezt nem érzem Havasban. Ő csak úgy leírja a dolgokat, mert szerinte fontos, hogy le legyenek írva. Már az első oldalon megemlíti Varga Viola „eltékozolt életét”. Ki az a Varga Viola? Nem tudjuk. Milyen az élete? Eltékozolt*. Értitek, nem mi jutunk arra, hogy szerencsétlen Viola élete eltékozolt, hanem az író rögtön nyitásként leszögezi nekünk. Ez az írói hozzáállás aztán végigvonul az egész köteten, mintha Havast kiverné a víz a gondolattól, hogy az olvasónak esetleg önmagától kell kitalálnia valamit. Tudjátok, van az a Hemingway-közhely arról, hogy a regény olyan jéghegy, aminek kilenctizede a víz alatt van. Na, Havas nem ilyen jéghegy-regényekben utazik – talán attól tart, még léket kapunk a végén és elsüllyedünk. Az ő jéghegye szépen ki van emelve a vízből, le van polírozva, ki van csinosítva. No most biztos vagyok benne, hogy van, akit érdekelnek a kicsinosított, minden kétértelműségüktől megfosztott jéghegyek – szerintem viszont pont az veszik el belőlük, amitől érdekesek.
* Nem tudok elmenni amellett, hogy az „eltékozolt” is milyen szó már. Olyan, amilyet az élőbeszédben nemigen hallani. És sajnos a regényben rendre felszínre buzognak az ehhez hasonló szavak és szókapcsolatok, amelyek mintha egy múlt század elejéről idepottyant kapcsoskönyvből másztak volna ki.
Most amúgy újraolvastam, mit írtam anno Havas Juli előző könyvéről, és látom, nagyjából ugyanaz a bajom, mint ott. Hogy valójában nem annyira regényt akar írni, hanem van egy probléma, amit ki akar fejteni, amin el akar így ország-világ előtt mélázni – a regény csak alkalom, hogy ezt megtehesse. Ez a probléma annyira nem titok, hogy már az alcím is akkurátusan definiálja: „Lehet-e két hazád?” És alighanem itt úszik be a képbe a nyelvi elemek kérdése. Mert hát ugye bolond lennék azt állítani, hogy a szépirodalom nem lehet problémacentrikus. Ám valahogy elvárom az árnyalást – azt, hogy úgy beszéljünk a problémáról, mintha nem is a problémáról beszélnénk. Ezek az irodalom kis kerülőútjai, amelyeknek megírása a nyelvi eszközök magabiztos, differenciált használatát feltételezi.
Na, ezt nem érzem Havasban. Ő csak úgy leírja a dolgokat, mert szerinte fontos, hogy le legyenek írva. Már az első oldalon megemlíti Varga Viola „eltékozolt életét”. Ki az a Varga Viola? Nem tudjuk. Milyen az élete? Eltékozolt*. Értitek, nem mi jutunk arra, hogy szerencsétlen Viola élete eltékozolt, hanem az író rögtön nyitásként leszögezi nekünk. Ez az írói hozzáállás aztán végigvonul az egész köteten, mintha Havast kiverné a víz a gondolattól, hogy az olvasónak esetleg önmagától kell kitalálnia valamit. Tudjátok, van az a Hemingway-közhely arról, hogy a regény olyan jéghegy, aminek kilenctizede a víz alatt van. Na, Havas nem ilyen jéghegy-regényekben utazik – talán attól tart, még léket kapunk a végén és elsüllyedünk. Az ő jéghegye szépen ki van emelve a vízből, le van polírozva, ki van csinosítva. No most biztos vagyok benne, hogy van, akit érdekelnek a kicsinosított, minden kétértelműségüktől megfosztott jéghegyek – szerintem viszont pont az veszik el belőlük, amitől érdekesek.
* Nem tudok elmenni amellett, hogy az „eltékozolt” is milyen szó már. Olyan, amilyet az élőbeszédben nemigen hallani. És sajnos a regényben rendre felszínre buzognak az ehhez hasonló szavak és szókapcsolatok, amelyek mintha egy múlt század elejéről idepottyant kapcsoskönyvből másztak volna ki.
January 21, 2025
Kövezzetek meg, nekem tetszett. Bevallom, hogy kicsit elfogult vagyok a szerzővel, de vállalom. Persze nem tökéletes, szerintem is túl sok benne az anyag egy könyvhöz. Viszont fordulatos, jól olvasható, visz magával. Nem éreztem szájbarágósnak. Szerettem az erdélyi részt, a lányok barátságát, a kórházi jeleneteket. Remélem, maradt még muníciója a szerzőnek, szívesen olvasnék tőle.
January 23, 2025
Ha engedné az app, 3 és felet adnék, a történet érdekes (is lehetne) de meglehetősen ingadozik. AZ első harmad (Erdély) kifejezetten jó, azután a Magyaro-i meglehetősen esik, míg a nyugati menet kifejezetten életszerűtlen lenne, ha nem ismernék személyesen is hasonló cipőben járókat. Mindegy. Összességében kellemes, nagy oldalszámú de könnyedén olvasható könyv.
Displaying 1 - 3 of 3 reviews