Te képes lennél megölni a legjobb barátodat? Képzeld el, hogy az új diáktársad egy gyilkos a világ egyik vezető felsőoktatási akadémiáján, ahova csak a legkiváltságosabbak kerülhetnek be. A Carnivora Akadémia előkészítője látszólag egy elit iskola, de hamar kiderül, a falai között évek óta szunnyadó, szörnyű titkok rejtőznek. Egy nap érkezik egy rejtélyes üzenet, melyben sötét játékra invitálnak. Felelsz vagy mersz? Habár mindenki megveti és kerüli a kitaszított diákot, a sors fintora, hogy neked szükséged lesz a segítségére. A játék és a nyomozás alatt közel kerülsz a gyilkoshoz, és ráébredsz, hogy talán mégsem ő a tettes. Vajon mi történhetett öt évvel ezelőtt az akadémia falai között? A múlt árnyai kísértenek, és hirtelen mindenki gyanússá válik. De vajon tényleg bízhatsz valakiben, aki a megtévesztés és az érzelmek manipulálásának mestere? Egy múltban elkövetett gyilkosság. Egy titkos társaság. Rejtélyek. És elfojtott vágyak, melyek akár a vesztedet is okozhatják. A játék nem engedi, hogy kiszállj, és amikor kiderül az igazság, megsemmisítő pusztítást mér majd rád.
amennyire szeretni akartam, pont akkora csalódás volt. Az vibeok amúgy megvoltak úgy a könyv FELÉIG, onnastól úgy éreztem hogy a főszereplő elveszti azt a kis személyiségét is ami van lol szóval hogy is mondjam, kicsit úgy éreztem magam mint aki egy wattpados harry potter fanfictiont olvas?? mert nem hogy az írásmód volt kurva idegesítő, de a párbeszédeken gyakran cringeltem, a plot meg annyira össze vissza volt… konkrétan ez a csaj amúgy mit oldott meg???? mert hogy minden éle volt rakva. Még csak a gondolatmenete se volt levezetve szerencsétlennek sokszor, csak kapkodtam a fejem hogy akkor most ezt honnan is tudjuk???(Sajnos az írasmód miatt nem nagyon éreztem, hogy lennének csajunknak GONDOLATAI btw) a könyv első fele amúgy még el is ment, ott legalább volt flirty banter, william karaktere mentette a dolgokat de aztán ő is hihetetlenül ellaposodott amit sajnáltam:(( a legutolsó fejezet meg??? most ez komoly? 😭 annyira indokolatlan volt ez az egész, a “plot twist” meg kurvára kiszámítható
konkrétan: i wake up late for class. i throw my brown hair into a messy bun, and when i walk down the stairs i see one direction waiting for me in the kitchen.
Na arról meg ne is beszéljünk hogy ezek amúgy hány évesek?? 21? 26? akkor miért viselkedünk úgy mint a 17 éves gimnazisták könyörgöm. (side eyeing you, Laura) Mit tudunk a főszereplőnkről? Barna a haja. Barna a szeme. Van egy tragic backstoryja amiről konkrétan 2 mondat említés van összesen? Miért, kérdem én??
sajnálom mert amúgy szeretni akartam de csak felidegesítetem magam rajta, mert annyira jó lehetett volna ha mondjuk még átolvassa valaki úgy 3x kiadás előtt (na meg az elírások?? are we for real?)
3⭐️ megmondom miért: a könyv első fele kap 4 csillagot a második fele 2-t, szóval átlagolva az 3 És william megérdemel egy hassimit mert legalább jó pasi és voltak jó egysorosai (meg legalább kémiája a csajjal, thank god for that)
Maga a sztori ötletes volt. Számomra sokat elvett belőle az írónő stílusa sajnos. Nem szeretem amikor rövid tömör mondatokat olvasok, és a számba van adva a cselekmény ahelyett hogy éreztetnék inkább. Nekem a plot twist kiszámítható volt a felénél rájöttem. Viszont kb a 230 oldaltól amikor jobban beindult a cselekményszál kifejezetten élveztem ezért 3 csillagot adok✨
Csak a vége miatt adtam ennek a könyvnek 3 csillagot, de mondjuk, hogy 2,5. Most kegyetlen leszek, de egyáltalán nem tetszett az írásmód. Indokolatlan vesszőkkel tele, indokolatlanul rövid mondatokkal - ezek a mondatok olyanok voltak, mintha az író a jegyzetéből csak belerakta volna ezeket random. Több ilyen 4 szavas mondatot össze lehetett volna rakni és egy szép összetett mondat is kerekedhetett volna belőle, így csak egy gimnazista próbálkozásának tűnt. Egyedül azok a mondatok voltak szépen megfogalmazva, amiken látszik, hogy egy tudományos forrásból vett az író. Nem tudom hol volt a szerkesztő, lehet el sem olvasta, különben nem értem a sűrűn előforduló helyesírási hibákat, a kötőszavak hiányát, mint ahogy azt sem, hogy mégis hogyan kezdődhet egy mondtad ‘de’-vel egy szerkesztő mellett. Amellett meg aztán főleg nem tudok elmenni, hogy a dátumok sem stimmelnek… Ha 2005. novemberben ítélték el és 4 évvel és 8 hónappal később érkezik a levél, akárhogy számolom, annak 2010. közepén kellene lennie, a levél szerint mégis 2009. szeptemberében indul az előkészítő… A végét leszámítva a mellékszálak könnyen kikövetkeztethetők voltak, a legnagyobb snasszokat dobta be Diana. Sajnálom, hogy a várakozásokat nem tudta teljesíteni, de nekem ez most nagyon mellément.
Szerettem volna szeretni, de nem sikerült. Nekem hiányoztak a leírások, a környezetről, az emberekről és úgy mindenről. Nagyon gyorsan haladtak az események, hogy minden beleférjen. Számomra a vége is összecsapott lett. Egy olvasmánynak elmegy, de nem lett kedvenc :(
A sztori irdatlanul klisés, a krimi-jelleget csak azért érzi az olvasó, mert a főszereplő annyira ostoba, hogy a legalapvetőbb dolgokat sem veszi észre. Egyszerűen buta; akárkit gyanúsnak tartott, azt körülbelül egyből el lehetett vetni. A “fordulat” a végén előre látható volt, aki egy kicsit is gondolkozott olvasás közben, annak szinte semmi meglepetést nem tartogatott a könyv. Abba meg már bele se kezdek, hogy a pár szavas mondatoktól mennyire tördelt volt a sztori, vagy, hogy ez a folyamatos, túlzott érzékiséggel való fogalmazás mennyire borzalmasan szenvedőssé tette az olvasást. Csak azért nem egy csillag, mert valahogy befejeztem…
big NO, ennel rosszabb konyvet nehezen lehetett volna irni. egy buta foszereplohoz a legtokeletesebb valasztas volt egy narcisztikus vadparaszt love interest😃
amennyire ígéretesnek tűnt, akkora csalódás volt számomra ez a könyv. ezek a rövid, háromszavas mondatok nagyon gagyinak hatottak, mintha egy 12 éves által írt wattpad-sztorit olvastam volna. a párbeszédek is elég gyengére sikerültek, sok esetben kifejezetten kellemetlenek voltak. a klisés szereplőkről ne is beszéljünk. nem emlékszem már, hány évesek voltak, de tudom, hogy idősebbek, mint 16, mégis nagyjából úgy viselkedtek. a főszereplő nagyon 'pick me' volt, rengetegszer idegesítő, lehetett volna legalább egy kis személyisége. a plot twist sem volt különösebben váratlan. az egész nagyon össze lett csapva, végig csak arra vártam, hogy mikor történik már végre valami. sajnálom, mert az alapötlet szerintem tök jó lehetett volna. vannak olyan könyvek, amik még ha nem is tetszenek valamiért, de a folytatásukat elolvasom, mert érdekel a vége vagy mert a szereplők hozzám nőnek. na, ez nem az a könyv. ettől függetlenül nem mondanám borzalmasnak, de számomra nagyon gyenge volt. :((
Csak azért nem 2 csillagot adok erre a "csodára" mert ez a könyv egy csomó érzelmet váltott ki belőlem. Még ha az említett érzelmek az utálat, unalom és a szekunder szégyen érzet voltak is... A könyv első felében minden 10 oldal után megkérdőjeleztem magamat hogy miért is olvasom tovább és szenvedek feleslegesen. Mivel több helyen is láttam H a végén milyen nagy csattanó várható ez éltetett végig. Nos, azt meg kell hagyni hogy a befejezés nagyon sokat javított az egész könyvön. Mindazonáltal 300 oldalnyi semmit nem lehet 50 oldallal kijavítani. + Végig olyan dejavu érzésem volt mintha a könyv bizonyos részeit már olvastam volna. (Bér ez lehet annak az ártalma hogy túl sok könyv ment át a kezemen az utóbbi 10 évben)
Hát ez az a könyv, amitől nagyon nem azt kaptam, amire számítottam és a lehető legrosszabb értelemben!
A két csillag nagyon nagyon nagyon halvány, igazándiból csak amiatt, mert ötletesek voltak a belerakott illusztrációk és tetszettek a fekete oldalak, de ezekre később kitérek, inkább rátérnék a problémáimra!
Kezdjük az elején: a tavalyi megjelenése előtt már a tiktokon kismillió promóvideóba futottam bele. Itt fogott meg, hiszen a videók alapján egy dark academy thriller/krimi regénynek tűnt, egy hangyányi szerelmi szállal. Az eddig elolvasott könyveim és a TBR-listám alapján látható, hogy nem vagyok a romantikus könyvek ellen, sőt! Ugyanakkor ez a kötet nem ezt mutatta nekem, sem a promó videókkal, sem a fülszöveggel. Mindegy is, lapozzunk...
A történet nagyon unalmas, az utolsó kb 100 oldalt leszámítva katasztrófa! Annyira sok felesleges információt kapok olyan mellékszereplőkről, akiknek 2 mondata sincs, de még az iskoláról is megannyi felesleges dolgot ír le, hogy már a hajam téptem, csak hogy történjen valami!
Aztán ott van William karaktere. Eszméletlen furcsa viselkedést tanúsít, egy olyan ember sincs a világon, akit nem zavarna, hogy az emberek gyilkosnak tartják, ennyire senki sem kezeli ezt lazán, hiába van tisztában az ártatlanságával! Ha már bűncselekmények, beszéljünk a nemi erőszakról is, ami történt.... Mégis mi ez az elbagatelizálás???? Az egész teljesen felcseszte az agyam!
A hangulat teremtés sem sikerült, sem a krimi, sem a dark academy, sem a szerelmi szál nem jött át nekem. A karakterek totál semmilyenek, egyikükben sem találtam semmi olyat, ami megfogott volna, vagy azonosulni tudtam volna vele. A Laura-Kaleb-Hunter triót valami hatalmas misztikumként építette fel az írónő, de inkább egy lufi volt, amit egy könnyű nyári szellő elvitt. Az ikrek totál súlytalanok, Elizabeth hogy lehet nyomozó, amikor könnyen manipulálható, szinte a szájába kell adni mindent, mindenkire 100%-os bizonyossággal mondta hogy gyilkos. Hogy nem tűnt fel neki, hogy micsoda véletlen hogy William mindig ott van ahol ő, hát ez meg hogy lehet :insert-surprised-pikachu-head:
Egyáltalán nem értem a könyv körüli mérhetetlen hype-ot. Oké, értem, hogy YA, na de miért kell ennyire bugyutának lenni? Ráadásul az olvasót is hülyének nézi, lásd azt a részt, amikor Elizabeth az erdő megy és amikor az akadémia gyepére lép, akkor érzi, hogy az esőtől még nedves a fű, amikor az erdőbe ér 3 mondattal később, akkor már a száraz falevél ropog a lába alatt...
Hihetetlenül jó könyv, az elejétől fogva magába szippant. Olvasás közben megállás nélkül peregtek a gondolataim, most mégis keresem a szavakat amivel leírhatnám ezt a mesterművet. Régen olvastam ilyen izgalmas könyvet, ami ennyire elgondolkoztat, és szórakoztat is egyben. Tökéletes egyensúlyban van a humor, és a rejtély (némi szenvedéllyel vegyítve, amire egyáltalán nem számítottam (32. fejezet;) ))
Kifejezetten tetszettek a könyvben kiemelt részek: a rajzok, levelek, és a fekete oldalak, amik által beleláthatunk a többi szereplő gondolataiba. Ezek nélkül is ugyanolyan élvezhető lett volna a történet, de kétségkívül különlegesebbé tette. A befejezéssel kapcsolatban felmerült bennem a gondolat hogy talán nincs befejezve a történet? Hisz nem derült ki ki a vezér és a társaság többi tagjáról sem tudtunk meg semmit. Fisher öngyilkossága hatalmas csavar, egyben pontot is tesz a bonyodalmak végére.
Összességében, fantasztikus élmény volt a Prédák házát olvasni, az írónő többi könyvét is szívesen elolvasnám!
This entire review has been hidden because of spoilers.
1.olvasás: (2024.július 6-18) 4⭐️ Mi ez a befejezés?! Le vagyok döbbenve. Maga a sztori nagyon jó és nagyon lehet élvezni azt, ahogy a sztori halad előre. Nagyon jó krimi, már várom a következő részét🤭 2.olvasás: (2025.május 16-21) 5⭐️ Másodjára olvasom el ezt a könyvet és azt kell, hogy mondjam még így is nagyon izgalmas volt, főleg a vége fele meg alig tudtam letenni. Nagyon csodálkoztam azon, hogy az előző olvasásomhoz képest, rengeteg új dolgot fedeztem fel és az emlékezeteim alapján tudtam őket összekapcsolni. Akkor még nem gondoltam volna, hogy ennyi apró dolog van, amit említenek a könyv elején, majd a végén előbukkan ismét. Egyszerűen zseniális, ahogyan az írónő elrejtette ezeket. A szereplők még mindig nagyon a szívem csücskét képezik, és tudom, hogy William kicsit toxic a könyvben, de úr isten. Hatalmas tudással rendelkezik és talán emiatt is annyira imponáló. Hatalmas fejest fogok ugrani a következő részbe!🤩
Elképesztő volt ez a könyv. Rengeteg gondolat kavarog bennem, főleg a befejezés után. A karakterek elérték a kívánt hatást, semelyikükben nem tudtam megbízni. William belopta magát a szívembe már a történet legelején, ez még a végével sem változott. Magával ragadt teljesen a cselekményszál, a rengeteg bennem felmerülő kérdés, a szereplők közötti kapcsolat, MINDEN. Egyetlen ‘negatívum’ talán, hogy volt egy megérzésem a gyilkos kilétével kapcsolatban a könyv közepénél - amely be is igazolódott - viszont még ez sem vett el az élményből, sőt! Elizabeth-tel együtt izgulhattam, hogy vajon igazam lesz-e. Az írónő csodálatos könyvet írt, alig várom a folytatást, addig is pedig biztosan belekezdek egy másik regényébe.
,,Ahhoz, hogy a ragadozót elkapjam, ismét prédának kell lennem.’’
Azta…nem ilyen végkifejlettre számítottam sőt még meg kell emésztenem hogy, pontosan mi is történt az utolsó 5 fejezetben!😅🫠 Izgalmas volt és lekötött, kíváncsi vagyok a folytatásra🥰
Nem is tudom, mit érzek ezzel a könyvvel kapcsolatban. Először is nagyon kíváncsi voltam rá, mert dark akadémiai, és az utóbbi időben eléggé felkapta a bookstagram, és a Jack árnyékában könyvet kifejezetten szerettem. De ez a könyv valahogy már az elején nem volt az igazi. Folyton úgy éreztem, hogy vannak benne logikai bukfencek, amit mondjuk, hogy a történet végére valamennyire az írónő feloldott, de azért olvasás közben folyamatosan zavart, és az sose jó, mert így nem tudtam teljesen elmerülni a történetben. Ami egyébként sajnos kicsit kiszámíthatóra sikeredett (vagy én vagyok nagyon jó a következtetésekben), de nagyjából a könyv felétől gondoltam már, hogy ki lesz a gyilkos és mi lesz a csavar, bár reméltem, hogy nem úgy lesz, és még is meglepődöm.
A Jack árnyékában azért tetszett, mert ott folyamatosan megkérdőjeleztem, hogy ki lesz végül a gyilkos, itt annyira sok gyanúsított volt, hogy alig tudtam követni, mert egyik oldalon még Liz X-et gyanúsította, a másikon már Y-t.
Apropó Liz, én szerettem igazából, csak annyira naiv főhős volt, hogy a végére fájt már egy kicsit. Főleg Wiliammel kapcsolatban voltak nagyon naiv megmozdulásai. Én értem, hogy a szerelem vak, de azért ha valakit lecsuknak gyilkosságért, akkor nem gondolom egyből, hogy biztosan ártatlan pár napi ismeretség után, és hazudok érte, mikor újabb gyilkosság történik, csak mert úgy érzem az illető ártatlan. Ez úgy egyszerűen ostoba dolog, márpedig Liz elvileg elég okos, és nagyon ért a kriminalisztikához...és ez is az a kis idegesítő dolog volt, amit mondjuk, hogy a vége felold, mert elfogadom, hogy William végig manipulálta, és ez azért volt lehetséges. De ettől ez még nekem egy logikai bakinak tűnik. És ahogy fentebb említettem, ezek miatt nem tudtam rendesen elmerülni a sztoriba, ami egyébként tetszett volna.
Tudom, hogy lesz második kötete, amit szerintem biztos el fogok olvasni, mert tetszett a függővég, és volt egy pár dolog, amire nem kaptunk választ, úgyhogy kíváncsian várom. VISZONT, remélem kicsit jobban átgondolt lesz, mert az egész könyv olyan volt, mintha az írónő nagyon sok mindent akart volna bele rakni, mintha lett volna egy dark akadémia lista, és végig azokat pipálta volna ki folyamatosan, de közben 300 oldal körül akart maradni terjedelemben. Szerintem ez a könyv simán bírt volna még plusz 100 oldalt, jobban kifejteni történéseket, és karaktereket, mert így nem teljesen jött át az a hangulat, aminek kellett volna.
Sajnálom kicsit, mert amúgy egy nagyon izgalmas történet volt. Úgyhogy most várom a folytatást.
This entire review has been hidden because of spoilers.
1,5🌟 ennel klisesebb, idegesitobb es unalmasabb foszereplot irni sem lehetett volna. rengeteg az elvarratlan szal, semmi nem fuggott ossze semmivel??? a csajos egyik ertelmetlen konkluziobol ugrott a masikba. a “love interest”-rol ne is beszeljunk. teljesen kiszamithato az egesz, 0 izgalom. nagyon nehezen tudtam ravenni magam, hogy vegigszenvedjem. hatalmas csalodas. ja, es a legfontosabbat nehogy elfelejtsem: *latin idezet
Imádtam újraolvasni! 😍 Különleges élmény volt Edinburgh-ban olvasni ezt a könyvet, tökéletesen átadta a hangulatot és a karaktereket egyszerűen imádtam!
There are lots of things going on in my mind right now so this might be a mess.
Before reading I had no idea at all what was the book about. Didn't read the blurb just saw it on tiktok that it is dark academy and bought it. Now I'm emotionally damaged.
From the first page I was intrigued. The latin quotes and other past and mysterious POVs of other characters kept it that way. The pace was set nicely and we got a bit of everything which made it really enjoyable to read and also fuse the bits together.
Now to the romance aspects (if we can even categorize this as romance). It is pretty ironic how it was told from the first moment that he is a liar and manipulator but Liz still ends up trusting and loving him even after multiple warnings. It is frighteningly realistic with how we experience feelings and how we can't control them. How we always think we are in charge of our actions and emotions although we can easily be manipulated.
Oh and also I want Cursed Binds book to be written by yesterday.
Anyway beside my yapping about manipulation I'm still hoping for a William redemption bc I'm a hopeless romantic. But I also want Liz to have a villain arc bc I'm also a man hater.
Finally give some credit to the editors because the book is drop dead gorgeous with the black pages and little arts.
A Carnivora Akadémia: ahol a tanulmányi versenyek halálosak, és a legjobb barátod lehet a gyilkos??
A cselekmény nem hogy csavarodik, hanem konkrétan csigavonalban fúrja magát az agyadba, miközben te már csak kávét akarsz, meg válaszokat, de egyik sincs. Helyette kapsz: – hirtelen felbukkanó titkokat – mindenkinél gyanúsabb karaktereket
A szereplők konkrétan olyan életszerűek, hogy azt hittem, egyikük ma velem utazott a buszon.
Elizabeth egy ambiciózus diák, aki próbálja elkerülni a bajt, de valahogy mindig a közepébe csöppen. William Black pedig a sötét múltú, titokzatos fiú, akiről nem tudni, hogy segíteni akar vagy éppen ő a főgonosz. Olyan, mint egy élő rejtély, aki egyszerre vonzó és ijesztő.
Elvárások nélkül kezdtem neki ennek a könyvnek, mert nagyon ritkán olvasok már magyarul (okkal!) de szerencsére nagyon pozitívat csalódtam!
Mindannak ellenére, hogy a főhősnő kicsit semmilyen, és a főgonoszt is kb az első jelenetében már tudtam, hogy ki, nagyon élveztem ezt a könyvet és alig várom a második részt.
most pedig megyek és addig piszkálok valakit amíg el nem olvassa hogy legyen kivel beszélnem róla lol