Pórtelky Magda a kertjében üldögélve idézi fel az elmúlt ötven éve történéseit, amelyek között jócskán akadt tragikus pillanat. Elmélázik azon, mit tehetett volna másként, hol döntött rosszul, mi miért történhetett – ismerős gondolatfolyam ez mindannyiunk számára. Bizonyos eseményeken hosszan elidőzik, másokat inkább elhessegetne – emlékezik. Emlékezik és számot vet: vajon sodródott csak az eseményekkel, vagy maga alakította a sorsát?
Margit Kaffka was a Hungarian writer and poet. Called a "great, great writer" by Endre Ady, she was one of the most important female Hungarian authors, and an important member of the Nyugat generation. Her writing was inspired by József Kiss, Mihály Szabolcska, and the writers' group of the periodical Hét. Her works dealt mostly with two main themes: the fall of the gentry, and the physical and spiritual hardships of the independent women in the turn of the century. She often wrote about her personal memories of great national crises, the glaring oppositions of the anachronistic society in Hungary. Her literary career can be divided into three chapters, from 1901 to the start of Nyugat in 1908, the second ending in the start of the war in 1918, the third marked by the hard years after the war, ending in her death. 1912 marked the release of her first, and most important novel, Színek és Évek (Colors and Years) dealing with the fate of the gentry class and women. Her second most famed work is Hangyaboly (Ant nest), collecting her memories from the years at Sisters of Mercy, published in 1917.
Bovaryné, Édes Anna… csak ez a kettő gimnáziumi kötelező olvasmány jut az eszembe, aminek a témája női sors, ráadásul ezeket is férfiak írták. Pedig Kaffka Margitnak ez a regénye korokon átívelő nőregény, tűpontosan fogalmazza meg az asszonylét kérdéseit, amelyek több mint száz évvel később is ugyanúgy aktuálisak. De nemcsak a nők helyzete hasonló, a politika színterén is fel lehet fedezni nagyon érdekes párhuzamot akkor és ma: “- Lehetetlen állapotok vannak itt, lehetetlenek! - heveske- dett egészen kiöntve a szívét Jenó elött. - Hidd el, ti nem is tudjátok, micsoda egy züllött ország ez a miénk! Az egész; de ez a tájéka legkivált. A vármegyét csak alá kellene aknázni, bombát neki, mindenestül! Csupa sógorság-komaság; a lustaságuk, tudatlanságuk, basáskodó rosszaságuk palástolására alakult, összevissza házasodások révén megerósített érdekszövetkezet. A dél-olasz rablobandák különbek, mert azok akarnak és csinálnak valamit; vizet zavarnak. Emlékszel A falu jegyzöje regényre? Hogy meg van ott írva! És látod, azóta se változott! - Na, valami mégis! Hidd el, van itt is például néhány jó fejú és tisztességes szándékú ember! - Ugyan, ne beszélj! A bornírtság fészke az egész. Hát azt hi-szed, van még a föld hátán valahol olyan lusta és oktalan gazdálkodás, olyan pazarló, piactalan, véletlenes és felületes termelési rend, mint ebben a híres, búzás-boros Magyarországban? Jó, jó, csak legyints a kezeddel! Könnyü neked, sógor, per, osztály, huza-vona - az akad böven mindig. Fiskálisok eldorádója ez, az bizony mindig is az volt.”
Legalább az ajánlott olvasmányok listájára fel kellene, hogy férjen!! Én mindenesetre mindenkinek nagy lelkesedéssel és csodálattal ajánlom.