What do you think?
Rate this book
Lesz majd minden
„Úgy van az, hogy az ember gyereke spórul, törekszik, spórul, törekszik, spórul, törekszik, amíg csak bele nem vénül ebbe, ki nem hullik a haja meg a foga, s akkor hirtelen valami könnyebbséget érez a bal bordája alatt” – vallják generációk óta a Nádor vármegyei Égetthalmon tősgyökeres Balogh család tagjai, akiknek annyira a vérükbe ivódik a gyarapodási kényszer, hogy számukra az élet örömeire már csak gondolni is pazarlás.
Világháború, forradalom, tanácsköztársaság vagy gazdasági válság sem tántoríthatja el őket – még a rozsdás boronaszögekből krampácsolt fogsorú fölszegi Hétkórság átka sem! Az évenkénti kikísérés ünnepén az elhalt rokonságukat vendégül látva csak úgy dagad a keblük az előbbre jutásuk felett érzett büszkeségtől; nem számít, ha ketten osztoznak is egy szemen és egy fogon, ha csonka kezűek, netán ténylegesen kígyót melengettek azon a dülledő keblen. A holtak pedig nemcsak falhatnak, vedelhetnek és mulathatnak kedvükre, de a halál némaságából szabadulva a nyelvük is megered: beteljesült vagy csalfa szerelmi kalandozásaikról mesélnek, egykori sérelmeket, vitákat hánytorgatnak fel, de még az is előfordul, hogy békejobbot nyújtanak régi haragosaiknak, vagy nászra kelnek az élőkkel.
Igen ám, de minden nemzedékben akadnak renitensek, akik nemcsak többre, de főleg másra vágynak: hagynák a kapálást, a kazal- és ganyérakást, mernek egyéb életről álmodni, és a pletykás vénasszony-koalíció uralta falu határait is maguk mögött hagynák. Csakhogy képesek-e kezükbe venni a sorsukat és sikeresen kiszakadni az évszázados paraszti földhözragadtságból?
A Kovács ikrek szerzőpárosának hallatlanul eleven, szárnyaló képzeletű, sziporkázóan szellemes, mesésen mágikus és a lélek mélységeibe hatoló realista regénye erre a kérdésre is választ kínál. A Lesz majd minden-re Gabriel García Márquez is elismerően kacsintana.
Világháború, forradalom, tanácsköztársaság vagy gazdasági válság sem tántoríthatja el őket – még a rozsdás boronaszögekből krampácsolt fogsorú fölszegi Hétkórság átka sem! Az évenkénti kikísérés ünnepén az elhalt rokonságukat vendégül látva csak úgy dagad a keblük az előbbre jutásuk felett érzett büszkeségtől; nem számít, ha ketten osztoznak is egy szemen és egy fogon, ha csonka kezűek, netán ténylegesen kígyót melengettek azon a dülledő keblen. A holtak pedig nemcsak falhatnak, vedelhetnek és mulathatnak kedvükre, de a halál némaságából szabadulva a nyelvük is megered: beteljesült vagy csalfa szerelmi kalandozásaikról mesélnek, egykori sérelmeket, vitákat hánytorgatnak fel, de még az is előfordul, hogy békejobbot nyújtanak régi haragosaiknak, vagy nászra kelnek az élőkkel.
Igen ám, de minden nemzedékben akadnak renitensek, akik nemcsak többre, de főleg másra vágynak: hagynák a kapálást, a kazal- és ganyérakást, mernek egyéb életről álmodni, és a pletykás vénasszony-koalíció uralta falu határait is maguk mögött hagynák. Csakhogy képesek-e kezükbe venni a sorsukat és sikeresen kiszakadni az évszázados paraszti földhözragadtságból?
A Kovács ikrek szerzőpárosának hallatlanul eleven, szárnyaló képzeletű, sziporkázóan szellemes, mesésen mágikus és a lélek mélységeibe hatoló realista regénye erre a kérdésre is választ kínál. A Lesz majd minden-re Gabriel García Márquez is elismerően kacsintana.
472 pages, Paperback
Published January 1, 2024
7 people are currently reading
29 people want to read
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 6 of 6 reviews
October 12, 2024
Továbbra is erős averzióval viseltetem aziránt, amikor egy híres halott írót berángatnak a fülszövegbe, hogy neki biztos tetszene a könyv. Egyfelől azért, mert szegény elhunyt nem tud cáfolni, ezért védtelen ezzel az eljárással szemben, másfelől meg olyan előfeltevéseket kapcsol be a szöveggel kapcsolatban, amelyek félrevihetik az olvasást. Kovácsék könyve esetében nem kisebb nevet soroznak be a kampánycsapatba, mint Márquezt, aki (a fülszövegíró szerint) „elismerően kacsintana”. Hát, mit tudom én. Lehet. De ezek után érthető, ha azt várjuk, hogy a magyar mágikus realizmus újabb képviselőjét kapjuk – szerintem viszont ez a szöveg nem annyira Márquezzel kapcsolódik, hanem a Jókai vagy Mikszáth féle tradíciókhoz, azt az anekdotázó, kényelmesen hömpölygő, „ej-ráérünk-arra-még” szövegstílust követi, aminek semmi sem sürgős, ami csibukozva elterpeszkedik az ámbituson és szóval tart napestig, mert se neki, se neked se sürgős semmi.
Amivel nincs semmi baj, hisz ez a stílus mélyen bele van ágyazva a magyar prózai hagyományba, és olyan modern klasszikusokat termékenyített meg, mint Esterházy vagy Darvasi. Amivel gondom volt, az a nyelv. A szerzőpáros ugyanis ehhez a tulajdonképpen végtelenül kellemes mesedélutánhoz konstruált egy archaizmusokkal telezsúfolt nyelvet, ami hitük szerint szemet simogató díszmagyarba öltözteti a textust. Szerintem viszont ez a nyelv egyszerűen nem organikus, érződik rajta a csináltság. Olyanná vált tőle az író által konstruált Égetthalom, mint egy skanzen, ahol vitrinparasztok élik az életüket – ilyen körülmények között pedig tiszteletreméltó küzdelmeiket nem tudtam kellőképpen komolyan venni. Pedig kisdobos becsület szavamra, próbáltam túltenni magamat a fenntartásaimon, mert különben – ezt hangsúlyoznom kell – nagyon tetszik a két Kovács azon szándéka, hogy a magyar irodalom klasszikus vonalát mintegy felfrissítve visszacsempéssze a kortárs regényekbe.
(Az értékelő a Merítés prózazsűrijének tagja)
Amivel nincs semmi baj, hisz ez a stílus mélyen bele van ágyazva a magyar prózai hagyományba, és olyan modern klasszikusokat termékenyített meg, mint Esterházy vagy Darvasi. Amivel gondom volt, az a nyelv. A szerzőpáros ugyanis ehhez a tulajdonképpen végtelenül kellemes mesedélutánhoz konstruált egy archaizmusokkal telezsúfolt nyelvet, ami hitük szerint szemet simogató díszmagyarba öltözteti a textust. Szerintem viszont ez a nyelv egyszerűen nem organikus, érződik rajta a csináltság. Olyanná vált tőle az író által konstruált Égetthalom, mint egy skanzen, ahol vitrinparasztok élik az életüket – ilyen körülmények között pedig tiszteletreméltó küzdelmeiket nem tudtam kellőképpen komolyan venni. Pedig kisdobos becsület szavamra, próbáltam túltenni magamat a fenntartásaimon, mert különben – ezt hangsúlyoznom kell – nagyon tetszik a két Kovács azon szándéka, hogy a magyar irodalom klasszikus vonalát mintegy felfrissítve visszacsempéssze a kortárs regényekbe.
(Az értékelő a Merítés prózazsűrijének tagja)
January 6, 2025
Vegyes érzésekkel vágtam keresztül magam a klasszikus, századfordulós parasztvilág családi sagáján: nem elég, hogy van itt mikszáthi adomás lendület és magától értetődő mágikus realizmus, közben eszembe juttat más mai, népi(es) írók könyveit (A fényképész utókora, Elviszlek amerikába) ahogy ez a sok couleur locale egyre élesebben rajzolja ki mindazt, amiért az ilyen szoros kisközösségek borzasztóak lehetnek: a folytonos egymást méricskélés, bírvágy és fukarkodás, a javak mellett a sérelmek gyűjtése és halmozása, összességében egy rosszindulattól feszülő, alapos szellőztetésre szoruló, nem túl tiszta szoba. A kényelmetlen érzéseket a narrátor kedélyeskedő hangja csak aláhúzza, ez egy idő után már-már elviselhetetlen. Aztán jönnek szellőztetések, háború, forradalom, miegymás, de a bad vibe csak nem akar jóra fordulni, hiába törekszik és spórol a Simon gazda, ahogy fordul ide-oda a szerencse, melóznak, güriznek a jólétért, gyűlik a jószág, bonyolódik az egyenlet, és végül persze jöhet a jobblét. Súlyos lelki deficittel működő emberek közössége ez a kis falu, és az örömök, megkockáztatom, ritkák és csekélyek.
A szöveg nagy része élőszóként illetve drámai szövegként működik, csak időnként nyúl a szerző (szerzőpáros!) más elbeszélői eszköz után, és megmarad a történet a maga kacskaringós medrében. Egy jó darabig nem tűnt követhetőnek ez a sok egymásra montírozott anekdota, főleg a könyv első felében - de a végére állt össze nekem a szöveg igazán.
A szöveg nagy része élőszóként illetve drámai szövegként működik, csak időnként nyúl a szerző (szerzőpáros!) más elbeszélői eszköz után, és megmarad a történet a maga kacskaringós medrében. Egy jó darabig nem tűnt követhetőnek ez a sok egymásra montírozott anekdota, főleg a könyv első felében - de a végére állt össze nekem a szöveg igazán.
January 8, 2025
Ez a regény szó szerint fejlődött bennem az olvasása alatt: sokáig stagnált, lassan ereszkedett-süllyedt, majd meredeken ívelt felfelé. Nehéz kiátlagolnom az olvasási élményt. Tény, hogy a felénél majdnem letettem, mert belefáradtam, meguntam, az utolsó negyed drámaisága viszont teljesen magával ragadott, inkább beáldoztam a fél éjszakát, csak befejezzem a könyvet (most meg hunyorgok, ásítok itt a monitor előtt).
Ami különlegessé teszi a szöveget, az nyilvánvalóan a nyelvezet. Ezzel is felemás a viszonyom: sokáig erőltetettnek éreztem, majd idővel beleszoktam, szerves részévé vált az égetthalmi univerzumnak. De valóban fura döntés, mert kinek is a hangján szól ez a könyv? A kistelepülési parasztgazdák mindentudó narrátora, amolyan népi írónak tetszik, aki nagy elődök hagyományát folytatja a magyar irodalomban, de nehéz átlépni a műviség árnyékát, ha egyszer tudjuk, fiatal kortárs szerzők tollából született ez az egyszerre tájnyelvi és történeti szöveg. Hitelességről tehát nem lehet szó, ez egy kreált világ, kérdés mennyire áll jól neki a választott forma. Kicsit csálén, de mondom, meg lehet szokni, és így utólag nem is ezt historizáló tájprózát neveznén a regény gyengéjének, hanem az elnyújtást, a túlírtságot. A regény lassú, építkezős első felében drasztikusan húzni kéne, és akkor egy nagyon feszes 300 oldalas, egészen egyedi darab jött volna létre.
A mágikus realistának titulált szál a halottak be-beszüremkedésével a történetbe szerintem nagyon ügyes megoldás volt. Egészen természetesen hat egy ilyen kisközösség életében, ahogy viszonyultak a már eltávozottakhoz. Szinte úgy érzem, ha kihagynánk ezt a motívumot, igaz se volna Simon és Zsófi története.
Ami különlegessé teszi a szöveget, az nyilvánvalóan a nyelvezet. Ezzel is felemás a viszonyom: sokáig erőltetettnek éreztem, majd idővel beleszoktam, szerves részévé vált az égetthalmi univerzumnak. De valóban fura döntés, mert kinek is a hangján szól ez a könyv? A kistelepülési parasztgazdák mindentudó narrátora, amolyan népi írónak tetszik, aki nagy elődök hagyományát folytatja a magyar irodalomban, de nehéz átlépni a műviség árnyékát, ha egyszer tudjuk, fiatal kortárs szerzők tollából született ez az egyszerre tájnyelvi és történeti szöveg. Hitelességről tehát nem lehet szó, ez egy kreált világ, kérdés mennyire áll jól neki a választott forma. Kicsit csálén, de mondom, meg lehet szokni, és így utólag nem is ezt historizáló tájprózát neveznén a regény gyengéjének, hanem az elnyújtást, a túlírtságot. A regény lassú, építkezős első felében drasztikusan húzni kéne, és akkor egy nagyon feszes 300 oldalas, egészen egyedi darab jött volna létre.
A mágikus realistának titulált szál a halottak be-beszüremkedésével a történetbe szerintem nagyon ügyes megoldás volt. Egészen természetesen hat egy ilyen kisközösség életében, ahogy viszonyultak a már eltávozottakhoz. Szinte úgy érzem, ha kihagynánk ezt a motívumot, igaz se volna Simon és Zsófi története.
July 18, 2024
10 pontban a Lesz majd minden című regényről:
1, Üdítő (a kánikulában és azon túl is). Úgy gondolom, a kötet a szépirodalom és a szórakoztató irodalom határán mozog, az a bizonyos „könnyű” olvasmány. Az idézőjel arra kíván utalni, hogy a téma sok esetben nem könnyű (így szépirodalmibb).
2, Humoros. Tényleg. Bevallom, nekem szokatlan ez a stílus a kortárs magyar Irodalomban. (Ebből a szempontból rést találtak, nem véletlenül bizonyára.)
3, A karakterek egyszerre tipikus és egyedi figurák, képesek megjeleníteni egy alakulóban, változóban lévő világot, és őrizni a hagyományokat. Balogh Simon mellett felesége, Zsófi, lányuk Nusi karaktere is kidolgozott.
4, Atipikus női karakterek – kezdve Nemes Aradi Erzsébet Gizellától, folytatva Zsófival, befejezve Nusival. Végre ilyen is van.
5, Paraszti – polgári létforma kettősének, átmenetének, átjárhatatlanságának megjelenítése sikeres.
6, A cselekmény fordulatos, változatos, izgalmas elejétől a végéig.
7, Néhány negatívum: Biblia – így nagybetűvel, nem sikerült minden esetben így írni.
8, Történelmi pontatlanság – például az őszi szünet biztosan nem létezett a második világháború előtt, a lányok és a fiúk sem tanultak ugyanabban az osztályteremben gimnáziumban.
9, A Balogh; a Nusi, a Simon – nagyon nem kellett volna így, nem értem, mi volt mögötte a motiváció.
10, Terjedelem – túlírt, számomra túl sok az epizód, de e mögött érteni vélem a motivációt: szórakoztat, kiegészít, új szempontot hozhat.
1, Üdítő (a kánikulában és azon túl is). Úgy gondolom, a kötet a szépirodalom és a szórakoztató irodalom határán mozog, az a bizonyos „könnyű” olvasmány. Az idézőjel arra kíván utalni, hogy a téma sok esetben nem könnyű (így szépirodalmibb).
2, Humoros. Tényleg. Bevallom, nekem szokatlan ez a stílus a kortárs magyar Irodalomban. (Ebből a szempontból rést találtak, nem véletlenül bizonyára.)
3, A karakterek egyszerre tipikus és egyedi figurák, képesek megjeleníteni egy alakulóban, változóban lévő világot, és őrizni a hagyományokat. Balogh Simon mellett felesége, Zsófi, lányuk Nusi karaktere is kidolgozott.
4, Atipikus női karakterek – kezdve Nemes Aradi Erzsébet Gizellától, folytatva Zsófival, befejezve Nusival. Végre ilyen is van.
5, Paraszti – polgári létforma kettősének, átmenetének, átjárhatatlanságának megjelenítése sikeres.
6, A cselekmény fordulatos, változatos, izgalmas elejétől a végéig.
7, Néhány negatívum: Biblia – így nagybetűvel, nem sikerült minden esetben így írni.
8, Történelmi pontatlanság – például az őszi szünet biztosan nem létezett a második világháború előtt, a lányok és a fiúk sem tanultak ugyanabban az osztályteremben gimnáziumban.
9, A Balogh; a Nusi, a Simon – nagyon nem kellett volna így, nem értem, mi volt mögötte a motiváció.
10, Terjedelem – túlírt, számomra túl sok az epizód, de e mögött érteni vélem a motivációt: szórakoztat, kiegészít, új szempontot hozhat.
May 4, 2025
Ez elég mélyre ment nálam. Nagyon bírtam, hogy a regény - főleg az elején - a vidéki, paraszti élethez illeszkedő ízes, sokszor durva nyelvezettel operált, hogy leplezetlenül mutatta be a Balogh Simon generációkat felölelő családi életén keresztül ennek az életnek a valóságát. A báj szót nem használnám, mert az kevés van benne, egyetlen bája, hogy sokunknak ez a közeg jelenti az otthont vagy a gyökereket, ez a miénk - maximum ettől lehet kedves nekünk.
Mert a gyarapodásra való törekvés, a folytonos spórolás, szántás-vetés-robotolás, a vagyon mint életcél azért egy elég beszűkült életet takar, ahol a polgári, "úri" lét, a szellemi szférák egy párhuzamos, elérhetetlen valóság csak, bármilyen közel is vannak fizikailag.
A Kovács ikrek anekdotázós, időnként vicceskedő formában, de mégiscsak kíméletlenül mutatják be ezt a paraszti világot, ami tényleg pont ilyen volt mifelénk is. Még ismerős nevet is találtam benne (Herodek). Nem tagadják el a zsugoriságot, a perlekedést, a falusi pletykákat, a rossz természeteket, a kurvázást, a megcsalásokat, az öngyilkosságokat. Az anekdotázáson kívül a mesés, mágikus elemek dobják fel a történések komorságát. De még ezek a mágikus elemek is eléggé földhözragadtak, mert mi van abban, hogy a holtak évente egyszer visszatérnek? Kihez nem térnek vissza a halottai időnként, nem igaz?
Szerintem remekül sikerült első regény: ahogy a címe ígéri, tényleg volt ebben minden. És minden sötétsége ellenére is nagyon szerettem olvasni, mert a történései szinte kiapadhatatlanok és remekül használják az írók a nyelvünket.
Mert a gyarapodásra való törekvés, a folytonos spórolás, szántás-vetés-robotolás, a vagyon mint életcél azért egy elég beszűkült életet takar, ahol a polgári, "úri" lét, a szellemi szférák egy párhuzamos, elérhetetlen valóság csak, bármilyen közel is vannak fizikailag.
A Kovács ikrek anekdotázós, időnként vicceskedő formában, de mégiscsak kíméletlenül mutatják be ezt a paraszti világot, ami tényleg pont ilyen volt mifelénk is. Még ismerős nevet is találtam benne (Herodek). Nem tagadják el a zsugoriságot, a perlekedést, a falusi pletykákat, a rossz természeteket, a kurvázást, a megcsalásokat, az öngyilkosságokat. Az anekdotázáson kívül a mesés, mágikus elemek dobják fel a történések komorságát. De még ezek a mágikus elemek is eléggé földhözragadtak, mert mi van abban, hogy a holtak évente egyszer visszatérnek? Kihez nem térnek vissza a halottai időnként, nem igaz?
Szerintem remekül sikerült első regény: ahogy a címe ígéri, tényleg volt ebben minden. És minden sötétsége ellenére is nagyon szerettem olvasni, mert a történései szinte kiapadhatatlanok és remekül használják az írók a nyelvünket.
September 29, 2024
Kiadók, ismét azért könyörgöm, fizessetek már ki egy szerkesztőt, mert ez így túl hosszú. Ez egy maximum 200 oldalas könyv kellett volna legyen. Nem pedig 472.* A tájszólás és szokások, és az enyhe mágikus realizmus elemek jópofák, és jó dinamikát adtak volna a könyvnek, ha rendesen szerkesztve lett volna. De nem 50-70 felesleges részlettel a paraszti élet legunalmasabb részleteiről egy-egy ilyen jelenet közt. A végtelen szerszámleírások, és gazdaságterjesztési tervek részletezése unalmasabb volt mintha egész nyáron személyesen paprikát kapáltam volna.
Jó lenne, ha a kiadók leszoknának az ilyen szerkesztetlen kéziratok egy-az-egyben kiadásáról. 2020-ban kirúgták a legtöbb szerkesztőt, akik azóta más munka után néztek, és a könyvszakma azóta is szenved tőle. Ezért divat az elmúlt években a 400/500+ oldalas könyvek tömege. Mert nincs ki értelmes hosszúságúra és összefüggő szöveggé szerkessze őket.
* Ha nem 2 óra 17 perces késéssel indult volna a repülőm, talán ezt sem fejezem be. Mint a lapra pontosan szintén 472 oldalas Várni a 29-esre c. könyvet. Amit szintén túl unalmas és hosszú volt.
Jó lenne, ha a kiadók leszoknának az ilyen szerkesztetlen kéziratok egy-az-egyben kiadásáról. 2020-ban kirúgták a legtöbb szerkesztőt, akik azóta más munka után néztek, és a könyvszakma azóta is szenved tőle. Ezért divat az elmúlt években a 400/500+ oldalas könyvek tömege. Mert nincs ki értelmes hosszúságúra és összefüggő szöveggé szerkessze őket.
* Ha nem 2 óra 17 perces késéssel indult volna a repülőm, talán ezt sem fejezem be. Mint a lapra pontosan szintén 472 oldalas Várni a 29-esre c. könyvet. Amit szintén túl unalmas és hosszú volt.
Displaying 1 - 6 of 6 reviews