Hát fiaim, ez egy wild ride volt, a szó legjobb értelmében, és egyértelműen folytatni fogom a sorozatot, mert nagyon érdekel, hogy mi lesz ebből, hogy most már a cursed amulet speaking to us.
(Nem amulet és nem cursed, de hát krónikusan online vagyok a tumblin és viccesnek is hiszem magam.)
Viszont egyértelműen aggodalomra adott okot a lezárás, és remélem, hogy a végén rádobják a tűzre azt a thingy thingyt, mert jobb az emberiség nélküle. Nem is tudom, hogy ki tartotta ezt egész pontosan jó ötletnek, annak ellenére, hogy tudjuk, hogy került hozzánk.
Aztán el is titkolták és alakítottak egy árnyékkormányt, amin csak az nem lepődik meg, aki egy kő alatt lakott, de tiszteltem a kapitányt, hogy megpróbálta a fényre kirángatni az egoista rohadékot, de hát sajnos nem járt teljes sikerrel, bár így is lettek az egésznek pozitiv eredményei.
És ha már szóba került a kapitány, gyerekek, olyan character development történt vele, hogy csak pislogtam! És fel is ugrott a kedvenc karaktereim toplistájára, mert hogy annyira nagyot nőtt a szemembe. Ehhez pedig nagyon kellett, hogy az előző kötetben úgy viselkedjen ahogy, mert így szépen látszott a fejlődése. Igaz, nem egyszer meg akartam folytani, és még itt is voltak pillanatai, de hogy fejlődött, és ezzel együtt én is egyre jobban megkedveltem. De hogy a bajusza miért kell, hogy saját karakter legyen, azt továbbra se értem.
Viszont most már barátunk, szeretjük, kedveljük, és nagyon érdekel, hogy hova fog még kifutni.
Amit még nagyon éltem az Henry. Elhihetitek, hogyha ez a megszokott AI-öntudatra-ébred dolog lett volna, már rég félbehagytam volna, de itt nem erről van szó! Hanem pont a fordítottja! Hogy egy emberi elme miként bírkózik meg, hát basically egy AI léttel, még akkor is, ha RM, és mi, olvasók, pontosan tudjuk, hogy tényleg ember volt, de ő megkérdőjelezi ezt a tényt, teljesen jogosan, és az új létezésével való megbírkozása, a problémái és a krízisei abszolút kitünően vannak ábrázolva, és nagyon jó látni, ahogy ő is fejlődik. És végre kicsinosították az űrhajót is neki!
Hu, gyerekek, az egy nagyon szép, de olyan szomorú rész volt, hát majdnem elsírtam magam munkába, mert hogy végtelenül megérintett az egész. Rövid volt, de annál jelentősebb.
A másik rész, amit meg majdnem megsírattam, az űrcicák voltak, hát gyerekek, az ott azért nagyon fájt, akármennyi is szép lezárás volt íróilag.
Ami meg szintén el tudtam ismerni íróilag, de hogy majdnem átharaptam miatta a telefonom, az az egész genAI kontrollált társadalom. Gyerekek, olyan tűpontos volt az egész, hogy azt elmondani nem tudom, és nagyon aggódtam, hogy minket is besoroznak a hivamindba, de szerencsére, ezt el tudtuk kerülni.
De hogy az egész hátborzongató volt: a szabad akarat teljes eltünése, az önálló gondolkodás megszünése és aztán büntetése, az indokolatlan és logikátlan paranoia, minden, de minden ott volt, és a legszomorúbb az egészben, hogy ez abszolút modern probléma, hogy az emberek kioutsourcolják a saját emberségüket egy gépnek, mert hát az a gép nyilván soha nem téved.
Fúha.
Nem tudjátok elképzelni, hogy mennyire ki voltam az egésztől, és mennyire utáltam az egészet, mert hogy végtelenül gyűlölöm a genAI-t is. Objektívan tudom, hogyha ez a jelenet már csak egy embernek segít otthagyni a hallucináló plagizálógépet, akkor már sikerrel jártunk, és hogy jelentős írói tehetségre vall ilyen pontos bemutatása, de szubjektívan? Szubjektívan az összes vöröset láttam.
Úgyhogy már csak ezért is jár az öt csillag.
Nagyon sok minden történt ebben a könyvben, és nagyon szerettem, úgyhogy egyértelműen fogunk tovább menni vele.