James és Ivy: Panzió a tengerparton

by Roy Gould, Robin Carr, Brigitta Hudácskó (Translator)

A világon először magyar nyelven jelenik meg a Csengetett, Mylord? rendezőjének és társszerzőjének könyve,
akik egy korábbi sorozattervüket felelevenítve végül prózai formában készítették el a várva várt folytatást.

A hazánkban méltán legendás Csengetett, Mylord? záróepizódjában a Meldrum-ház két egykori szolgálója, a jó- és nagyképű lakáj, James Twelvetrees, valamint az esetlen, de szeretni való szobalány, Ivy Teasdale elhatározzák, hogy tengerparti szállót nyitnak.

És most a sorozat rajongói végre megtudhatják a választ a nagy kérdésre: "Hova fog ez vezetni?" A James és Ivy magával ragadó történeteiből megismerhetjük a Suttogó Pálmák panziót, ahol a kilátások nem éppen nagyszerűek (sem a tengerre, sem anyagilag), ahol James legnagyobb bosszúságára a vendégkör mérsékelten előkelő, és ahol a címszereplőkön kívül a Meldrum-ház több más hajdani lakója is felbukkan, "lentiek" és "fentiek" egyaránt...

"- Jól van, Mabel? Mi folyik itt? ? kérdezte Ivy.
- Mr. Twelvetrees épp most dobott ki egy szegény kisfiút az utcára!
A hallba csődült varietések döbbenettől eltátott - egyszersmind szendviccsel, sajttal és mindenféle savanyúsággal teli - szájjal figyelték, ahogy James becsukja a bejárati ajtót.- Ez csak valami tévedés lehet... James sosem tenne ilyet... ugye? ? kérdezte Ivy.
James zihálva kihúzta magát, és végignézett a rá bámuló elképedt arcokon."

304 pages, Paperback

Published July 10, 2024

Reviews

[Babydemon1998 · Rating 4 out of 5]

Kedves kis regény, de a számomra nem történt áttörés karakterek terén. Ivy az egyetlen, aki látszólag változott bármit is jellemre, pedig elvileg évekkel később vagyunk. Rájuk fért volna egy kicsit. De azért nem volt rossz visszatérni ebbe a kis világba egy pár órára

[Nusi Pozsonyi · Rating 4 out of 5]

Talán a legjobb szó a könyvre, hogy ,,aranyos”. A sorozat után jó érzés volt még olvasni a karakterekről, újra hallani azokat a bizonyos szállóigéket, valamint egy kicsit nosztalgiázni.

Azonban sajnos csak ennyiből áll a könyv. Szinte mindenki teljesen eltért az eredeti karakterétől és azok a tulajdonságok, melyeken az ember nevetett a tv előtt, most szabályosan bosszantja bizonyos részeknél.

A négy csillag valójában 3,5, azonban a sorozatra való tekintettel járt a felfelé kerekítés.

[Peter · Rating 3 out of 5]

Aranyos történet, a fordítás azonban rengeteg kívánnivalót hagy maga után. Magyartalan mondatok, szóról szóra interpretált kifejezések tömkelege zavarja az olvasási élményt. („James néhány nagy levegőt vett, majd felállt, és áthelyezte magát a kanapé túlsó végébe…”) Mi a szösz? Igazán lektorálhatta volna valaki…

[Edvard Enekes · Rating 3 out of 5]

Kedves, szerethető és rajongók számára "kötelező olvasmány"

Viszont, sajnos a nosztalgiát leszámítva nem ad semmi pluszt. Ivy végig teljesen karakteridegenül beszél és cselekszik és az is inkább zavaró, hogy alig 300 oldalba (és 6 fejezetbe) megpróbálnak minél több karaktert és információt beleerőltetni, gyakran a történet rovására.

Kicsit olyan ez a könyv mint egy osztálytalálkozó. Jó, jó, de inkább szól a múltról, mint a jelenről.

[Amanda · Rating 4 out of 5]

Méltó folytatása a Csengetett, mylord? sorozatnak.
Jó volt látni Ivy önérzetes és határozottabb oldalát, ahogy immár önállósodva James-szel együtt vezetik a panziójukat, mégha az üzlettársi mivoltjára néha emlékeztetni is kell a gőgjéből mit sem vesztett egykori lakájt.
Üdítő volt Mabel és Henry újra felbukkanása, szórakoztatóak voltak a tűpontos megjegyzéseik.
James pedig számos leckét kapott az élettől, először az általa lenézett színházi népségtől, majd az oly sok éven át viszonzatlan szerelmétől, de becsületére legyen mondva, beismeri, ha téved és úriemberként viselkedik abban a pillanatban is, amikor Poppy (ezúttal részben akaratán kívül) ismét darabokra töri a szívét. Keserédesen megható a lezárás, talán még Poppy is felnő lassan gondolkodásban is, legalábbis megérinti James fájdalma és a nemes gesztus, amivel hátralép, megint. Úgy tűnik, ez az ő ördögi körük, heves fellángolás, majd sérülés, de ezúttal lezárul a kör.
Laza, bájos, kellemesen nosztalgikus múltidézés volt ez a könyv, a szerzők nem hazudtolták meg magukat, hiánypótló ez a lezárás mindenkinek, aki (velem együtt) rajongónak vallja magát és a mai napig nem tudja megunni ennek az oly kellemes emlékeket visszaidéző, a milliomodik újranézés után is nevettető családnak és szolgálóik kalandjait.

[Boglárka Leskovics · Rating 4 out of 5]

Kedves kis történet, viszont a karakterek nem fejlődtek, talán csak Ivy. Összességében jó nosztalgia volt, de maradok az eredeti sorozatnál.