Nagyon érdekes regény. A kerettörténete szerint a A Birodalom visszavág után vagyunk, Luke, amig a Tatuinon várja, hogy a a többiek megtalálják, hogy Boba Fett kinek szállította le a karbonitba ágyazott Hant, addig Ben Kenobi kunyhójában bújkál és felfedezi Obi-van naplóit.
Az első sztoriban Obi-vant 13 évesen láthatjuk, ahogy Ilumon épp a fénykardját szereli össze Qui-gon Jinn felügyeletével. Aztán egy küldetésre mennek Ord Sigattra, ahol minő véletlen, Obi-van megismerkedik Dex-szel!
A másodikban ugrottunk az időben, már 25 éves Obi-van és épp a Tatuinon dekkolnak, miközben Qui-gon felszedi Anakint….mondjuk azt nem értettem, ha már napló, miért nem tudunk meg többet arról, hogy érintette Obi-vant, amikor Qui-gon lepasszolta Anakinért. Erre nagyon kiváncsi lettem volna, hisz, láthattuk, hogy ott azért volt egy komoly besértődés – sajnos ennek taglalása ebből a könyvből kimaradt (még a Baljós árnyak-ban is több lelkizés volt)…Viszont kapunk egy adalékot arra nézve, vajon gondoskodtak-e vagy nem a Jedik Anakin anyjáról, es hogy miért nem izgatja magát Obi-van emiatt!
A nabooi események után ott folytatjuk, hogy Anakin már pár hete Obi-van tanítványa és összeismerkedik A'Sharaddal, annak a taszken-jedi Sharad Hettnek a fiával, akiről bővebben a Kenobi c. könyvben olvashattunk.
A filmekben (II. és III.) is látható részeken gyorsabban átugrik a könyv, bár a mustafari párbaj utáni gondolatait közli Obi-vannak. Ahogy hezitál látva Anakin vergődését, ahogy hibáztatja magát, hogy nem tudja megnyugtatni a haldokló Padmét, ahogy ledöbben, amikor Yoda közli vele, hogy ismét Qui-gontól fog tanulni…És nagyon izgi, amikor hosszasabban leírja, ahogy elviszi Luke-ot a Tatuinra. Közben hallja az Uralkodó rendelkezéseit, hallja az átlagemberek reakcióit a Jedikre, és ő nem szólhat semmit. Aztán egy duggal keveredik konfliktusba, aki majdnem leleplezi, mert észreveszi a gyorsaságát…és nagyon cuki, ahogy prüntyög a baby Luke-nak. :)
Innen már abszolút kronologikusan megy a történet, többek közt részletesen el van magyarázva, mik és hogyan is történtek a Kenobi c. könyv kezdetéig, ill.utána a Sötét nagyúr utolsó tatuini jelenetéig.
Már 2 éve a Tatuinon van, mikor megint találkozik A'Sharad Hettel, és nem éppen kedvező előjellel…Kicsit az az érzésem, mintha Obi-van Mustafar után könyörtelenebbé vált volna. Már nem törekszik a lehető leghumánusabb megoldásokra. Ha gond van, pláne ha Luke-ot fenyegeti valaki, kapja a fénykardját és lerendezi a dolgot. Gondoljunk csak A csillagok háborúja kocsma jelenetére (2 halott, 1 csonkolás pusztán mert kekeckedtek kicsit).
Aztán már csak egy véletlen találkozás van Luke 13 éves korában….mikor is Obi-van azon elmélkedik, hogy ő ilyen idősen szerelte össze az első fénykardját.
Mondjuk Owen Lars nagyon bunkó ebben a könyvben, s bár racionálisan érthetőek az indokai, amivel mindig elkergeti Obi-vant Luke-tól, azért azok a legszomorúbb jelenetek is egyben.
És 6 év múlva elérkezünk az események eseményéhez… az új reményhez, és az I.és II.résszel ellentétben itt kapunk egy csomó plusz infót: hogyan érzett Obi-van aznap ellenállhatatlan kényszert, hogy pont abba a kanyonba sétáljon el, és mit gondolt, mikor meglátta a nagyon is ismerős droidokat, hogy érintette, mikor Luke Obi-vanról kérdezősködött, és miert állt készen egyből elindulni – és vajon tudta-e, hogy már sosem fog visszatérni? Ráadásul, mielőtt indulnának, van egy kiegészitése a klasszikus jelenetnek.
Utána végigkövetjük, ha mozaikosan is, az eseményeket addig, amig visszakanyarodik oda, hogy Luke összeszereli a fénykardját Obi-van instrukciói alapján, és csak reméli, hogy nem fog felrobbanni a kipróbáláskor.
Aztán végigkisérjük Obi-vant, ahogy szellemként ott áll Luke mellett a 2. Halálcsillag elpusztításakor, látjuk a félelmét, amikor az Uralkodó a sötet oldallal csábitja Luke-ot, és látjuk az ámulatát, mikor kiderül, hogy végig Luke-nak volt igaza, Vaderben maradt még Anakinból elég ahhoz, hogy megmentse a fiát. Végre beismeri sajat magának is Obi-van, hogy mindeddig nem tudott megbocsátani Anakinnak, pedig csak ezzel tudja szabaddá tenni őt is és saját magát is.
És onnantól merő szipogasba megy át a dolog, ahogy Anakin és Obi-van újra egyesüléséről az Erőben olvashatunk…annyira megható!
Aztán amikor Yavin után 5 evvel vegül eljön az idő, hogy Obi-van elbúcsúzzon Luke-tól az álmában….hát folytatódik a pityergés…az ember Luke-kal együtt kiáltana fel „Ne hagyj itt!”
De Obi-van arca ellágyul, ahogy ránk mosolyog es azt mondja, „Az élet rendje az, hogy mindig továbblépjünk”. Elbúcsúzik Luke-tól és tőlünk, és pándimenzionális lényként végképp átlép egy másik dimenzióba….igazából minél többször olvasom el, annál borzongatóbb a vége. Olyan felfoghatatlanul emelkedett, mégis végtelenül szomorú.
…És ha kibömbiztük magunkat, elfilózhatunk azon, mennyire más értelmezést ad a könyv Anakin kiválasztottságának, és a "Jedi visszatér" kifejezésnek. Én konkrétan meglepődtem az ilyetén értelmezésen, de lehet, hogy van, aki meg pont így gondolta…ez a szép benne.
Összegezve, elég mozaikos a könyv, de érthető, hisz egy egész életet (és azon túl) dolgoz fel elég kevés terjedelemben. Néhol persze tárgyalhatta volna bővebben a viszonyulásokat, de így is érdekes, és sok plusz információt közöl.