Kérésztánc

by Forró Bence

„A pokol: a másik ember” – írta Sartre. De leginkább önmagunk – tehetné hozzá Forró Bence regényének főhőse. Mit kezdjen az életével az, aki úgy érzi, minden megtörtént már vele? Várja türelmesen a halált, vagy szaladjon elébe? Hevessy Endre, a kiégett televíziós műsorvezető az utóbbi mellett dönt, és ezzel fenekestül felforgatja nemcsak a saját, de még rengeteg ember életét. Úgy is fogalmazhatnánk: elszabadítja a poklot. Van-e kiút a magányból? Meddig terjed az egyén felelőssége? Összeragaszthatók-e újra széteső emberi kapcsolataink? Erre keresi a választ ez a könyv. A Kérésztánc kíméletlen és metsző látlelet korunkról: a szabadságnak hazudott rabszolgaságról, az eszmének csúfolt idiotizmusról beszél. De a felrajzolt sötét világ mögött – ha csak halványan is – ott pislákol a remény gyertyalángja.

200 pages, Hardcover

Published January 1, 2024

Reviews

[Kuszma · Rating 3 out of 5]

Ki van ez hímezve rendesen, na. Már az első pár oldalon elsül két "!?", no meg ott van az adekvát jelzőhalmozás ("lebegő tánc", "bíbor folyam", "halvány rózsaszín fodrozódás"), ami biztos jele annak, hogy az író szerint az olvasói képzelet kiskorú, ha nem fogjuk rövid pórázra, Isten tudja, merre kolbászol. Ha hozzátesszük, hogy mindez egy öngyilkossági kísérletet keretez, amit NYILVÁN Chopin cisz-moll keringőjére terveznek elkövetni, akkor mindenki számára világos kell legyen: ez itt nem a skandináv minimalizmus, sokkal inkább valamiféle operaregény, csak épp a szereplők nem eléneklik a világgal kapcsolatos nyűgeiket, hanem cizellált közhelyeket puffogtatnak róla, miközben meg vannak győződve, hogy ezeket a közhelyeket még senki nem ejtette ki a száját, vagy ha mégis, nem ilyen szép bariton hangfekvésben.

Gondolkodtam, hogy ugyan miért van szükség ilyesfajta szépirodalomra (mert olvassák - következésképp szükség van rá), és hogy szépirodalom-e egyáltalán, vagy csak a lektűr egy rafinált fajtája, amit azért nevezünk szépirodalomnak, mert nem egyértelműen azonosíthatóak benne egyetlen adott műfajra jellemző zsánerelemek. Hm, hát a kérdés második felére nincs válaszom, csak a hümmögés: hm. Az első felére viszont megkockáztatok egy hipotézist (ami a későbbiekben műfaji kategóriává is kristályosodhat, ki tudja): hogy vannak helyzetek, amikor egyszerűen nem akarunk magunk gondolkodni, hanem megelégszünk az egyértelmű, előrágott érzelmi, értelmi és erkölcsi helyzetek és ítéletek befogadásával. Olyan ez, mint amikor fáradtan hazaesünk a munkából, és nincs máshoz erőnk, mint valami bugyuta szappanoperához. Ugyanakkor ebben a helyzetben is ragaszkodunk hozzá, hogy olyasmit fogyasszunk, ami pusztán kategóriájánál fogva magasművészet, vagy legalábbis annak látszó izé. Mert hát művelt olvasók vagyunk, vagy mi a fene. Na, erre a helyzetre találták ki a szappanszépirodalmat. Ami meglátásom szerint egy legitim műfaj, egészségére mindenkinek. De ha én túl fáradt vagyok a diverz gondolatok felfogásához, akkor vagy rendes, tökös zsánert olvasok, ami nem akar másnak látszani, mint ami, vagy alszom egyet, hogy aztán kipihenten olyan szépirodalmat olvassak, ami ennél... hogy is mondjam... jobb.

(Az értékelés írója a Merítés zsűrijének tagja.)

[Vivien Ágnes · Rating 5 out of 5]

Hősiesen bevallom, nem olvastam Bence első könyvét (a novelláskötetet), így most szembesültem a stílusával először.
Nem titkolom, kissé féltem, hogy mit fogok kapni, de meghallgattam a beszélgetést róla a Könyvhéten és utána volt szerencsém személyesen is pár szót váltani a szerzővel. Őszintén megmondom ez győzött meg igazán, hogy ez a könyv jó lesz, illetve a mondat, ami a dedikálásnál a könyvbe írt: ,,A legjobb tánc is egy lépéssel kezdődik.’’
Ezek a lépések vannak a könyvben is. Olyan apró lépésekből lett élet/sors változtató események sora, amelyek hatással voltak a főhősre és az életének alakulására. Vajon ki vagy mi dönti el, hogyan alakul az életünk? Vannak, amiket mi tudunk irányítani, de amit nem, azt kötelesek vagyunk elfogadni vagy harcoljunk ellene? Nagyon érdekes témát jár végig a könyv a rövidsége ellenére. Tetszett!
/Mivel már eltelt 1 év a műtétem óta, most már szeretnék táncolni. Úgy, ahogy én akarok./

[Komfort Könyvklub ✨️ Petra · Rating 5 out of 5]

A novel that's about nothing and yet about everything. A sharp social snapshot of our times. The author perfectly captures the unspoken and spoken problems, the universal truths of our age. With exquisite sensitivity, they depict layers and characters from life, all of whom we recognise.

We were introduced to an interesting protagonist in the person of Endre. I thought I could feel neutral towards him, but . It was a real emotional rollercoaster! 😅