Nem Szabó Magdának szól a két csillag, hanem a könyv szerkesztőinek és kiadójának. A kötetben a szépségről elvétve esik szó, kivéve persze Sz. M. szakdolgozatát, melynek olvasása viszont véleményem szerint teljességgel élvezhetetlen (ami persze sok dimplomamunkáról elmondható, hiszen nem az a céljuk, hogy élvezetesek, olvasmányosak legyenek.) Sajnos a mitológia sosem foglalkoztatott, így nehezemre esett átrágni magam a könyv nagyobb részét kitevő ilyen témájú íráson. Örömömet szinte kizárólag az útleírásokban leltem, ezekben találtam meg az író utánozhatatlan stílusának szépségét.