A szigetország egy agresszív járvány utóhatásaival küzd, melynek egyike a drasztikusan csökkenő születésszám. A kormány bevezeti azt a házassági rendeletet, amit a tudós, Dr. Gilbert Barlow dolgozott ki, a férfit pedig kinevezi az újonnan alakult Népességgyarapítási Intézet élére. Az állami párválasztó azonban nem biztos, hogy jól működik. Furcsa baleset történik, amit további halálesetek követnek. Lehet, hogy a tudomány sem megoldás mindenre?
Gilbert a saját bőrén kénytelen megtapasztalni a rendelet hátulütőit. Vajon ő és újdonsült felesége, Alinda közelebb tudnak kerülni egymáshoz? Lehet boldog jövőjük egy olyan világban, ahol a házasság nem a kölcsönös szerelmen, hanem tudományos számításokon, orvosi vizsgálatokon múlik?
És rá tudnak jönni arra, mi áll a különös halálesetek mögött?
Jud Meyrin legújabb, több szálon futó történetét disztópikus környezetbe helyezi. Emberi sorsokat, társadalmi problémákat mutat be, ám ez a regénye is vérbeli romantikus krimi, akárcsak a korábbiak.
Kb. 8-10 évvel ezelőtt nagyon szerettem a disztópiákat (pl. Az Útvesztő nagy kedvencem volt), de a covid óta már nem igazán olvasok ebben a zsánerben. Judit könyve mégis megfogott, mert nem a vírus okozta katasztrófát mutatta be, hanem az évtizedekkel későbbi világrendet. Sajnos sok párhuzamot felfedeztem a jelenlegi eseményekkel, és el is tudok képzelni egy hasonló jövőt.
Alinda és Gilbert párosát a nagy korkülönbség ellenére is szerettem, szépen kiegészítették és támogatták egymást. Mindkettejüknek nehéz élete volt, de végre megtalálták azt a társat, akire mindig számíthatnak. A gyors házasodás iróniája, hogy a szerelmük viszont lassan építkezett, bár én ezt nem bántam.
A nyomozás is izgalmas volt, gyanakodtam a tettesre, viszont egy nagy csavart nem sikerült kitalálnom. Ez a disztópikus környezetbe helyett romantikus krimi kellemes kikapcsolódást nyújtott, miközben sokszor el is gondolkodtatott. Egy problémám volt: szívesebben olvastam volna még legalább 100 oldallal többet.