What do you think?
Rate this book
The Pony Fish's Glow: And Other Clues To Plan And Purpose In Nature
We may regard ourselves as the most advanced species on the planet, but have we really reached our optimum design? Isn't't there always room for improvements? Before you answer, let noted evolutionary biologist George C. Williams remind you of both the exquisite adaptations and absurd maladaptations nature has bestowed upon us, the self-proclaimed "pinnacle of evolution."Picking up where Darwin left off, Williams combines philosophical perspective and scientific method to provide a foundation for the answers to some fascinating questions. He explains why our bodies have to deteriorate so disastrously with old age. He gives us logical reasons to explain why we crave foods like sugar and fat that have been proven time and again to be detrimental to our health. And Williams single-handedly deflates our Homo sapiens sapiens ego with such insights Our eyesight -- it may seem superior, but not when compared to that of the invertebrate squid, whose eye has developed over time to prove more efficient than ours. And wouldn't't it make more sense to have a third eye, located on the back of the head? We could have stereoscopic vision in front and rear-vision warning us of danger sneaking up behind. Rear-view mirrors would become a thing of the past. And why stop at three eyes? This fascinating new book is markedly different from all previous work on evolutionary biology. Using the pony fish and its luminescent abdomen as the perfect evolutionary mystery, Williams explores the intricacies of nature's designs. Rather than telling us how or why the pony fish got its light, Williams explains the functional reasons why the pony fish keeps its light. He also explains why our species keeps arbitrary or malfunctioned features like the reproductive and excretory systems' sharing of parts. George C. Williams, one of today's most qualified evolutionary biologists, has written an important, entertaining, and thought-provoking addition to a science that has captivated the world for almost 150 years.
192 pages, Paperback
First published April 1, 1997
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 3 of 3 reviews
August 24, 2020
This short book covered a number of divergent topics starting with why a Ponyfish glow illuminates its belly from within, and can adjust the intensity. Spoiler: it is not to light its way in the dark but to blend in with the distant light from above so its location is not given away to predators below.
There are drawings of a profusion of diverse pigeons artificially selected by Darwin in a few generations compared to drawings of different finches resulting from hundreds of thousands of generations through natural selection. The former seem to have more disparity than than the latter making the point (to me) that intent brings about more rapid change than evolutionary (slow change) crawl.
Williams, the author, points out a number of times poor anaylsis in human conditions has thwarted better results such as the late recognition that morning sickness may be attributed to the fetus rejecting toxin vegetable matter than the mother has built tolerances to, but doesn't suggest what those leafy foods might be. An internet search did not reveal any insightful resolutions other than platitudes of get rest, drink water, take vitamins and such. The author points out that taking medication may just harm the baby's natural development.
Similarily fighting strepthroat, say by providing iron supplements, may aid the bacteria, when the body is fighting the infection by hiding iron in the kidneys for the duration. Each symptom has a purpose toward defeating harmful microorganisms.
There are interesting chapters on deficiencies of anatomical design and if hearing aid manufacturers were paying attention could make much better hearing instruments than having two ears by providing third and fourth "ears" at the bridge of eyeglasses and near the throat to allow for more selective hearing by tuning out some frequencies and being more discering in distance and direction. That is one could zero in on a conversation three tables away while tuning out the rest of the noise in a restaurant.
There are drawings of a profusion of diverse pigeons artificially selected by Darwin in a few generations compared to drawings of different finches resulting from hundreds of thousands of generations through natural selection. The former seem to have more disparity than than the latter making the point (to me) that intent brings about more rapid change than evolutionary (slow change) crawl.
Williams, the author, points out a number of times poor anaylsis in human conditions has thwarted better results such as the late recognition that morning sickness may be attributed to the fetus rejecting toxin vegetable matter than the mother has built tolerances to, but doesn't suggest what those leafy foods might be. An internet search did not reveal any insightful resolutions other than platitudes of get rest, drink water, take vitamins and such. The author points out that taking medication may just harm the baby's natural development.
Similarily fighting strepthroat, say by providing iron supplements, may aid the bacteria, when the body is fighting the infection by hiding iron in the kidneys for the duration. Each symptom has a purpose toward defeating harmful microorganisms.
There are interesting chapters on deficiencies of anatomical design and if hearing aid manufacturers were paying attention could make much better hearing instruments than having two ears by providing third and fourth "ears" at the bridge of eyeglasses and near the throat to allow for more selective hearing by tuning out some frequencies and being more discering in distance and direction. That is one could zero in on a conversation three tables away while tuning out the rest of the noise in a restaurant.
October 18, 2019
Egészen pontosan három oka volt annak, hogy elolvastam ezt a könyvet:
1.) Bensőséges ismerőseimnél járva mindig ellenállhatatlan ingerem támad kölcsönkérni egy könyvüket. Ez szerintem olyan kakukkfióka-effektus: hogy legyen a polcán valami, ami az én kezemen is átment.
2.) Sajátos módon vonzódom a narancs ill. élénksárga alaptónusú borítókhoz. Ami praktikus információ lehet annak az elborult marketinges kollektívának, aki valamilyen okból nekem akar majd könyvet eladni. Amitől amúgy óva inteném őket.
3.) Szerettem volna némi többlettudáshoz jutni az evolúcióval kapcsolatban.
Nagyjából ebben a sorrendben.
E mű mindhárom elvárásomat teljesítette. Nem is nagyon értem az eddigi csillagozások szigorát – nekem, laikusnak Williams előadásmódja meglehetősen világos és informatív volt. Az olyan szavak, mint a mitokondrium, a nyelvészeti szakkifejezésekhez hasonló allergén reakciókat váltanak ugyan ki belőlem, de át lehet gázolni rajtuk. Ez a könyv áttekinti az evolúcióval és a természetes kiválasztódással kapcsolatos tudományos elképzeléseket Darwintól Dawkinsig, némiképp vázlatosan, belekapva ebbe-abba, hogy aztán végül elidőzzön az embernél, különös tekintettel a szaporodás és az öregedés bizonyos biológiai sajátosságaira. Williams célja végső soron Paley órásmester-hasonlatából* kiindulva cáfolni a vélekedést, hogy szervezetünk bonyolultsága nem fakadhat a természetes kiválasztódás esetlegességéből. Evolúciónk nem annyira a folyamatos tökéletesedés fogalmaival írható le, mint a próbálkozás-tévedés módszerén alapuló, évmilliókon keresztül tartó kísérletezéssel, ennek bizonyítékaként mutatja be az emberi szervezet azon konstrukciós hibáit, amiket egy intelligens tervező minden bizonnyal okosabban is legyártathatott volna az alvállalkozóival – ilyen például a légzőnyílásunk és tápcsatornánk összefonódása, amitől könnyen cigányútra mehet a falat. Meg amilyen a férfi ivarszerv, de erről szemérmesen hallgatok.
Kis csalódást amiatt érzek, mert meglátásom szerint a kötet címe kissé félrevezető: én legalábbis azt hittem, hogy nagyobb mélységben tekintjük majd át a kiválasztódás által létrehozott extrém megoldásokat, mint amilyen például a címben szereplő pónihal lámpása. A másik hiányérzetemet igazából hibának nem is nevezném – arról van szó, hogy Williams a végére egy filozófiai átkötéssel zár, és az olvasót egy Dawkins-idézettel bocsátja útjára, miszerint az embernek ki kell használnia, hogy ő az egyetlen faj, aki felül tud emelkedni a természetes kiválasztódás predesztinációján. Ezt érezhetően szabadkozva teszi, mindazonáltal azt hiszem, szükségesnek tartja, hogy így üzenjen az olyan tévtanoknak, amik az evolúció törvényszerűségeiből etikai-morális törvényeket akarnak fabrikálni, ahogy azt a szociáldarwinisták tették bal és jobb oldalon egyaránt**. Ám itt mintha megtorpanna, hiszen csak annyit állít, hogy az erkölcs felül kell írja a genetikát, ám ezzel meglehetősen ingoványos talajra téved. Talán hasznosabb és konkrétabb lett volna, ha bátran behajózik a társadalomtudomány és a csoportpszichológia felségvizeire. Ugyanis szerintem nem pusztán arról van szó, hogy amikor saját érdekeinket megvalósítva tökéletesen figyelmen kívül hagyjuk mások érdekeit, akkor erkölcsi értelemben helytelenül cselekszünk, hanem arról, hogy a legkonkrétabban árthatunk is magunknak ebben az esetben. Az emberi társadalom olyan komplex közösségi rendszer, ami bonyolult, és gyakran észrevehetetlen bizalmi elemekből építkezik, ezeket eseti jelleggel figyelmen kívül lehet hagyni valamiféle haszon kedvéért, de aki következetesen így cselekszik, az nem pusztán törvényi retorzióra számíthat, hanem a közösséget is veszélyezteti – és ez közvetve az egyén céljait sem feltétlenül szolgálja. Amiből következik, hogy az együttműködés eszméje nem pusztán evolúciós luxuscikk, amit fajunk jódolgában végez, és mert így illik, hanem igenis kőkeményen racionális eljárás, ami az egyed túlélését is szolgálja. Gondolom, ennek felismerése szükségszerű egy élhető társadalom kialakulásához.
* „Tegyük fel, hogy egy pusztaságon áthaladva belebotlok egy kőbe, és valaki megkérdezi, hogyan került oda az a kő. Alkalmasint azt válaszolom, hogy a legjobb tudomásom szerint, mindig is ott volt. … De tegyük fel, hogy egy órát találok a földön, és valaki ismét megkérdezi, hogy ez hogyan került arra a helyre. Aligha gondolnék arra a válaszra, amit az előbb adtam. … Működésének precizitása és bonyolultsága arra a következtetésre kényszerítene minket, hogy az órát meg kellett alkotnia valakinek. Valamikor, valahol léteznie kellett egy mesternek (vagy mestereknek), aki megalkotta egy bizonyos célra… aki kitalálta a szerkezetét, és megtervezte a használatát.”
** Ami már csak azért is abszurdum, mert például a nácik egy alapvetően hibás értelmezésből indultak ki: szerintük a természetes kiválasztódás a fajt szolgálja, holott ez egy marhaság – egyértelműen az egyedet. Ilyen értelemben az evolúciós alapgondolatot egész egyszerűen kifordították magából.
1.) Bensőséges ismerőseimnél járva mindig ellenállhatatlan ingerem támad kölcsönkérni egy könyvüket. Ez szerintem olyan kakukkfióka-effektus: hogy legyen a polcán valami, ami az én kezemen is átment.
2.) Sajátos módon vonzódom a narancs ill. élénksárga alaptónusú borítókhoz. Ami praktikus információ lehet annak az elborult marketinges kollektívának, aki valamilyen okból nekem akar majd könyvet eladni. Amitől amúgy óva inteném őket.
3.) Szerettem volna némi többlettudáshoz jutni az evolúcióval kapcsolatban.
Nagyjából ebben a sorrendben.
E mű mindhárom elvárásomat teljesítette. Nem is nagyon értem az eddigi csillagozások szigorát – nekem, laikusnak Williams előadásmódja meglehetősen világos és informatív volt. Az olyan szavak, mint a mitokondrium, a nyelvészeti szakkifejezésekhez hasonló allergén reakciókat váltanak ugyan ki belőlem, de át lehet gázolni rajtuk. Ez a könyv áttekinti az evolúcióval és a természetes kiválasztódással kapcsolatos tudományos elképzeléseket Darwintól Dawkinsig, némiképp vázlatosan, belekapva ebbe-abba, hogy aztán végül elidőzzön az embernél, különös tekintettel a szaporodás és az öregedés bizonyos biológiai sajátosságaira. Williams célja végső soron Paley órásmester-hasonlatából* kiindulva cáfolni a vélekedést, hogy szervezetünk bonyolultsága nem fakadhat a természetes kiválasztódás esetlegességéből. Evolúciónk nem annyira a folyamatos tökéletesedés fogalmaival írható le, mint a próbálkozás-tévedés módszerén alapuló, évmilliókon keresztül tartó kísérletezéssel, ennek bizonyítékaként mutatja be az emberi szervezet azon konstrukciós hibáit, amiket egy intelligens tervező minden bizonnyal okosabban is legyártathatott volna az alvállalkozóival – ilyen például a légzőnyílásunk és tápcsatornánk összefonódása, amitől könnyen cigányútra mehet a falat. Meg amilyen a férfi ivarszerv, de erről szemérmesen hallgatok.
Kis csalódást amiatt érzek, mert meglátásom szerint a kötet címe kissé félrevezető: én legalábbis azt hittem, hogy nagyobb mélységben tekintjük majd át a kiválasztódás által létrehozott extrém megoldásokat, mint amilyen például a címben szereplő pónihal lámpása. A másik hiányérzetemet igazából hibának nem is nevezném – arról van szó, hogy Williams a végére egy filozófiai átkötéssel zár, és az olvasót egy Dawkins-idézettel bocsátja útjára, miszerint az embernek ki kell használnia, hogy ő az egyetlen faj, aki felül tud emelkedni a természetes kiválasztódás predesztinációján. Ezt érezhetően szabadkozva teszi, mindazonáltal azt hiszem, szükségesnek tartja, hogy így üzenjen az olyan tévtanoknak, amik az evolúció törvényszerűségeiből etikai-morális törvényeket akarnak fabrikálni, ahogy azt a szociáldarwinisták tették bal és jobb oldalon egyaránt**. Ám itt mintha megtorpanna, hiszen csak annyit állít, hogy az erkölcs felül kell írja a genetikát, ám ezzel meglehetősen ingoványos talajra téved. Talán hasznosabb és konkrétabb lett volna, ha bátran behajózik a társadalomtudomány és a csoportpszichológia felségvizeire. Ugyanis szerintem nem pusztán arról van szó, hogy amikor saját érdekeinket megvalósítva tökéletesen figyelmen kívül hagyjuk mások érdekeit, akkor erkölcsi értelemben helytelenül cselekszünk, hanem arról, hogy a legkonkrétabban árthatunk is magunknak ebben az esetben. Az emberi társadalom olyan komplex közösségi rendszer, ami bonyolult, és gyakran észrevehetetlen bizalmi elemekből építkezik, ezeket eseti jelleggel figyelmen kívül lehet hagyni valamiféle haszon kedvéért, de aki következetesen így cselekszik, az nem pusztán törvényi retorzióra számíthat, hanem a közösséget is veszélyezteti – és ez közvetve az egyén céljait sem feltétlenül szolgálja. Amiből következik, hogy az együttműködés eszméje nem pusztán evolúciós luxuscikk, amit fajunk jódolgában végez, és mert így illik, hanem igenis kőkeményen racionális eljárás, ami az egyed túlélését is szolgálja. Gondolom, ennek felismerése szükségszerű egy élhető társadalom kialakulásához.
* „Tegyük fel, hogy egy pusztaságon áthaladva belebotlok egy kőbe, és valaki megkérdezi, hogyan került oda az a kő. Alkalmasint azt válaszolom, hogy a legjobb tudomásom szerint, mindig is ott volt. … De tegyük fel, hogy egy órát találok a földön, és valaki ismét megkérdezi, hogy ez hogyan került arra a helyre. Aligha gondolnék arra a válaszra, amit az előbb adtam. … Működésének precizitása és bonyolultsága arra a következtetésre kényszerítene minket, hogy az órát meg kellett alkotnia valakinek. Valamikor, valahol léteznie kellett egy mesternek (vagy mestereknek), aki megalkotta egy bizonyos célra… aki kitalálta a szerkezetét, és megtervezte a használatát.”
** Ami már csak azért is abszurdum, mert például a nácik egy alapvetően hibás értelmezésből indultak ki: szerintük a természetes kiválasztódás a fajt szolgálja, holott ez egy marhaság – egyértelműen az egyedet. Ilyen értelemben az evolúciós alapgondolatot egész egyszerűen kifordították magából.
December 25, 2012
Well, that was not what I expected it to be...
Don't be misled by the subtitle "And Other Clues to Plan and Purpose in Nature"; the contention of this book is the orthodox evolutionist view that NO, there is absolutely no foresight, plan, or purpose in nature. I was expecting a creationist twisting of fact and opinion to wring a pseudo-scientific "truth" from scientific "fact" that coincided with the six-day creation story.
This was because I confused the author (George C. Williams) with Ken Ham.
They almost look like brothers, so it's a justified mistake.
This book is a short treatment of evolution, why we should study it to gain a better understanding of other fields, and why the world as we understand it cannot feasibly have been created by an intelligent nor beneficent God. He shows how design is stupid and contingent on past "mistakes" of taking the path of least resistant, and how the "nature red in tooth and claw" way of life is not compatible with a loving creator.
At one point he says "Do you still think God is good?" (p 157).
So, be clear when you begin this book... it is not pro-creationism, it is not pro-religion... it is much like Dawkins... and for that I recommend it.
The book is just too short to convey a full sense of what evolution entails, and it glosses over many concepts which should be dealt with thoroughly. It is a lightly cerebral layman's quick-guide to evolution. You'd be much better off reading Dawkins, Stephen Gould, Maynard Smith, or E. O. Wilson.
Don't be misled by the subtitle "And Other Clues to Plan and Purpose in Nature"; the contention of this book is the orthodox evolutionist view that NO, there is absolutely no foresight, plan, or purpose in nature. I was expecting a creationist twisting of fact and opinion to wring a pseudo-scientific "truth" from scientific "fact" that coincided with the six-day creation story.
This was because I confused the author (George C. Williams) with Ken Ham.
They almost look like brothers, so it's a justified mistake.
This book is a short treatment of evolution, why we should study it to gain a better understanding of other fields, and why the world as we understand it cannot feasibly have been created by an intelligent nor beneficent God. He shows how design is stupid and contingent on past "mistakes" of taking the path of least resistant, and how the "nature red in tooth and claw" way of life is not compatible with a loving creator.
At one point he says "Do you still think God is good?" (p 157).
So, be clear when you begin this book... it is not pro-creationism, it is not pro-religion... it is much like Dawkins... and for that I recommend it.
The book is just too short to convey a full sense of what evolution entails, and it glosses over many concepts which should be dealt with thoroughly. It is a lightly cerebral layman's quick-guide to evolution. You'd be much better off reading Dawkins, Stephen Gould, Maynard Smith, or E. O. Wilson.
Displaying 1 - 3 of 3 reviews