What do you think?
Rate this book
Lépcsőházi katarzis
„Az alábbiakban anyám sorsáról és az élete vége felé történtekről írok [...]. A szocializmus lehetővé, sőt már-már kötelezővé tette a holokauszt nyilvánosság előtti csendes emlékezetét, másképp: elhallgatását. Édesanyám otthon - és betegsége alatt különösen - beszélhetett volna róla, de inkább nem tette. Az alábbiakban a halálához vezető időszakról és eseményekről lesz szó - de minden oldalon ott lapul a holokauszt néma emlékezete.”
Új kötetében György Péter központi témája a gyász. A túlélő bricolage-szerűen, az európai kultúra ösvényein haladva tárja fel viszonyát a veszteséghez; számára az anya elvesztése és a holokauszt emlékezete összeér a gyászban. „Ez a könyv a gyászról, a gyász kényszeréről, lehetetlenségéről és igazságáról szól. Arról, ami személyes, és arról, amire az ismeretlen emberek sorsa láttán érzett, az emlékezet leckéit átható tehetetlenség vezet, valamint a kettő elválaszthatatlanságáról; arról, hogy mint tűnt elő, akaratlanul, anyám halálakor az ő végjátékában is a történelem.”
A Magvető ezzel a könyvvel köszönti a 70 éves szerzőt.
Új kötetében György Péter központi témája a gyász. A túlélő bricolage-szerűen, az európai kultúra ösvényein haladva tárja fel viszonyát a veszteséghez; számára az anya elvesztése és a holokauszt emlékezete összeér a gyászban. „Ez a könyv a gyászról, a gyász kényszeréről, lehetetlenségéről és igazságáról szól. Arról, ami személyes, és arról, amire az ismeretlen emberek sorsa láttán érzett, az emlékezet leckéit átható tehetetlenség vezet, valamint a kettő elválaszthatatlanságáról; arról, hogy mint tűnt elő, akaratlanul, anyám halálakor az ő végjátékában is a történelem.”
A Magvető ezzel a könyvvel köszönti a 70 éves szerzőt.
144 pages, Hardcover
First published September 5, 2024
10 people want to read
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 of 1 review
August 12, 2025
Tekinthető egyfajta kísérletnek, hogy az ember legszemélyesebb érzelmei (mint amilyen az anya elvesztése után érzett gyász) átalakíthatóak-e (különben pazar) intellektuális alakzatokká anélkül, hogy a személyességük elveszik. Nos, nem ez a könyv győzött meg arról, hogy ez lehetséges. De talán nem is ez a lényeg. Hanem az egész a kontrollról szól. Hogy a megírás aktusa segít rendet rakni a vihar sújtotta tájban, segít abban, hogy újra irányítsuk önmagunkat. Kérdés persze, mit nyer ezen az olvasó. Az, ami György Péteren segít, segíthet-e nekünk is. Átcsaphat-e az önsegítő jelleg általános segítségnyújtásba? Hm, bizonytalan vagyok. Hajlok rá, hogy azt mondjam, csak akkor, ha az olvasó azokkal a tapasztalatokkal és azzal a tudással rendelkezik, amivel György Péter. Magyarul: nem.
De amikor felfeslik a szövet, amikor az intellektuális alakzatok felbomlanak, és kilátszik alóluk a fájdalom, nos, ilyenkor látszik, hogy ez egy nagyon szép szöveg. Mondhatni, az erényei okossá teszik, a hibái meg széppé. És ami azt illeti, nekem a hibái tetszettek jobban.
De amikor felfeslik a szövet, amikor az intellektuális alakzatok felbomlanak, és kilátszik alóluk a fájdalom, nos, ilyenkor látszik, hogy ez egy nagyon szép szöveg. Mondhatni, az erényei okossá teszik, a hibái meg széppé. És ami azt illeti, nekem a hibái tetszettek jobban.
Displaying 1 of 1 review