What do you think?
Rate this book
Ultramarin
A tizennyolc éveseké a világ, még akkor is, ha azt mások éppen kiforgatják a sarkaiból.
Prágába bevonultak a tankok, Magyarországon életbe lépett az új gazdasági mechanizmus. Virágzik a zenei klubélet, a szexuális szabadság egyre erősebb. A Coca-Cola már kapható, minden fiatal farmerben akar járni, és Beatlest hallgat. A rövid szoknya, hosszú haj és a nyugati zenék fémjelzik a fiatalok lázadását.
Él Budapesten három, érettségi előtt álló fiú és két lány. Szétfeszítik őket a hormonok, de összetartja a csapatot a barátság. Közülük valaki a rendszer kegyeltje, valakinek rejtőzködnie kell, de még a rendszer kegyeltjének is van egy súlyos titka. Az események pedig megállíthatatlanul sodorják az öt fiatalt a drámai végkifejlet felé. Finy Petra legújabb regénye megrendítő módon mesél szerelemről és barátságról 1968-ban.
Prágába bevonultak a tankok, Magyarországon életbe lépett az új gazdasági mechanizmus. Virágzik a zenei klubélet, a szexuális szabadság egyre erősebb. A Coca-Cola már kapható, minden fiatal farmerben akar járni, és Beatlest hallgat. A rövid szoknya, hosszú haj és a nyugati zenék fémjelzik a fiatalok lázadását.
Él Budapesten három, érettségi előtt álló fiú és két lány. Szétfeszítik őket a hormonok, de összetartja a csapatot a barátság. Közülük valaki a rendszer kegyeltje, valakinek rejtőzködnie kell, de még a rendszer kegyeltjének is van egy súlyos titka. Az események pedig megállíthatatlanul sodorják az öt fiatalt a drámai végkifejlet felé. Finy Petra legújabb regénye megrendítő módon mesél szerelemről és barátságról 1968-ban.
- GenresNovelsHistorical Fiction
Hardcover
First published September 18, 2024
4 people are currently reading
53 people want to read
About the author
Petra Finy
41 books6 followersFiny Petra 1978-ban született Budapesten. Első felnőtt könyve a 2006-ban megjelent Histeria grandiflora című verseskötet, 2008 óta több mint tíz nagysikerű gyerekkönyvvet írt. 2012-ben jelent meg első felnőtt regénye, a Madárasszony.
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 4 of 4 reviews
November 28, 2024
Nem a legrosszabb opció, amikor a szerző olyan művekből nyer inspirációt, mint az Iskola a határon vagy a Pál utcai fiúk. Már csak azért is, mert Finy Petra regényeivel nekem eddig jobbára az volt a legnagyobb bajom, hogy szerintem hajlamos a mondatok közé dobni a gyeplőt, hogy hadd szaladjanak, hadd áradjanak, és ez gyakorta nem csak a cselekményt erodálta, hanem bizonyos prózai túlhabzásokat is okozott. Na de ha az ember tiszteletreméltó elődökre támaszkodik, az fékezi ezt a fajta lendületet, rákényszerít egy bizonyos nyelvhasználatot a szövegre – mondhatjuk, fékezett habzású regényt eredményez.
A történet amúgy a ’60-as években játszódik, főhősei kamaszok, akik kamaszodnak erősen, ami ugye a permanens változás melegágya. Ebben az életkorban nincs semmi kőbe vésve – a barátságok szerelemmé, haraggá, sőt egyenesen árulássá változhatnak át, ami garantálja a gazdag, érzelmekkel gazdagon átszőtt cselekményt. Ami amúgy két szálon bonyolódik – az egyikben egy szereplőcsokrot követhetünk nyomon, Kelement, Tömpét, Belphégort és persze a lányokat, Kockás Gizit és nem utolsó sorban a Csehszlovákiából ideszakadt Ninát. Ez a szál erősen merít a korszak nosztalgiafaktorából, van itt minden a tujázástól az Ifjúsági Parkig*, de a lényeg azért a karakterek közti folyton változó dinamika, amelyet Finy sikeresen tart folyamatos mozgásban, egyrészt azzal, hogy figurái önmagukban is érdekesek, másrészt meg azzal, hogy ezt az érdekességet hatványozza, ha kontaktusba lépnek egymással**. Aztán ugye van egy „B” szál is, a katonacsaládba csöppent, de legkevésbé sem katonás Belphégor története, aki egy katonaiskola – Ottlik-hommage! – falai közt próbál meg túlélni, és egyben eltitkolni melegségét. Amíg az első szálban van helye a felszabadultságnak, addig ez a második sík sokkal nyomasztóbb, sötétebb, tele van megalázással, bántalmazással. A két szál pedig kunkorodik ide-oda, amíg végül a dolgok jelentőséget nyernek, ami párhuzamosnak tűnt, az összetalálkozik, e kémiai reakció eredménye pedig a drámai robbanás.
Szerintem kifejezetten jól összerakott szöveg ez – kár, hogy a végére mintha lazult volna a fegyelem, és elő-előtört a szereplőkből (és a szerzőből) a vágy, hogy úgy beszéljenek, mintha saját lírai életművüket akarnák megalkotni. Ez a fajta felhabzás pedig a cselekmény kifutására is rányomta bélyegét, ami így aztán túl lett koreografálva - egyszerűen túl egzaltált, túl harsány ahhoz, hogy komolyan megüssön.
* Bátor dolog olyan korszak nosztalgiáját eszközként használni, amelyben mi még csak nem is éltünk. Ezzel együtt Finy szerintem nem botlik, alapvetően érzékletesen installálja a szövegbe ezeket az elemeket.
** Egyetlen érdekes kivételt a szöveg antagonistái, a bántalmazók jelentik – az egyik szálban a Pásztor-fivérek***, a másikban Csurma és Aladdin -, akik valamiért rettentő egysíkúra sikerültek, motivációik kimerülnek abban, hogy „gonosz vagyok, mert megtehetem”. Mondjuk simán lehet, ez azt jelenti, hogy a szerző egyszerűen képtelen azonosulni a szélsőségesen negatív karakterekkel, aminek én mint magánember kifejezetten örülök.
*** Jó, a Pásztor-fivérek esetében jelezve van a rendőrkapitány apa rájuk vetülő árnyéka, de épp csak odavetve, és nem igazán teszi őket komplex figurává.
(Az értékelés írója a Merítés zsűrijének tagja)
A történet amúgy a ’60-as években játszódik, főhősei kamaszok, akik kamaszodnak erősen, ami ugye a permanens változás melegágya. Ebben az életkorban nincs semmi kőbe vésve – a barátságok szerelemmé, haraggá, sőt egyenesen árulássá változhatnak át, ami garantálja a gazdag, érzelmekkel gazdagon átszőtt cselekményt. Ami amúgy két szálon bonyolódik – az egyikben egy szereplőcsokrot követhetünk nyomon, Kelement, Tömpét, Belphégort és persze a lányokat, Kockás Gizit és nem utolsó sorban a Csehszlovákiából ideszakadt Ninát. Ez a szál erősen merít a korszak nosztalgiafaktorából, van itt minden a tujázástól az Ifjúsági Parkig*, de a lényeg azért a karakterek közti folyton változó dinamika, amelyet Finy sikeresen tart folyamatos mozgásban, egyrészt azzal, hogy figurái önmagukban is érdekesek, másrészt meg azzal, hogy ezt az érdekességet hatványozza, ha kontaktusba lépnek egymással**. Aztán ugye van egy „B” szál is, a katonacsaládba csöppent, de legkevésbé sem katonás Belphégor története, aki egy katonaiskola – Ottlik-hommage! – falai közt próbál meg túlélni, és egyben eltitkolni melegségét. Amíg az első szálban van helye a felszabadultságnak, addig ez a második sík sokkal nyomasztóbb, sötétebb, tele van megalázással, bántalmazással. A két szál pedig kunkorodik ide-oda, amíg végül a dolgok jelentőséget nyernek, ami párhuzamosnak tűnt, az összetalálkozik, e kémiai reakció eredménye pedig a drámai robbanás.
Szerintem kifejezetten jól összerakott szöveg ez – kár, hogy a végére mintha lazult volna a fegyelem, és elő-előtört a szereplőkből (és a szerzőből) a vágy, hogy úgy beszéljenek, mintha saját lírai életművüket akarnák megalkotni. Ez a fajta felhabzás pedig a cselekmény kifutására is rányomta bélyegét, ami így aztán túl lett koreografálva - egyszerűen túl egzaltált, túl harsány ahhoz, hogy komolyan megüssön.
* Bátor dolog olyan korszak nosztalgiáját eszközként használni, amelyben mi még csak nem is éltünk. Ezzel együtt Finy szerintem nem botlik, alapvetően érzékletesen installálja a szövegbe ezeket az elemeket.
** Egyetlen érdekes kivételt a szöveg antagonistái, a bántalmazók jelentik – az egyik szálban a Pásztor-fivérek***, a másikban Csurma és Aladdin -, akik valamiért rettentő egysíkúra sikerültek, motivációik kimerülnek abban, hogy „gonosz vagyok, mert megtehetem”. Mondjuk simán lehet, ez azt jelenti, hogy a szerző egyszerűen képtelen azonosulni a szélsőségesen negatív karakterekkel, aminek én mint magánember kifejezetten örülök.
*** Jó, a Pásztor-fivérek esetében jelezve van a rendőrkapitány apa rájuk vetülő árnyéka, de épp csak odavetve, és nem igazán teszi őket komplex figurává.
(Az értékelés írója a Merítés zsűrijének tagja)
February 20, 2025
A meseszép borító elcsábított: a motívumvilága passzol is a történet egyik fontos jelenetéhez. Ismét megállapítottam, mekkora mázlim van, hogy tíz évvel később születtem, mint a főszereplők, akik sajnos egytől egyig sorra húzták a rossz lapokat. Mindenkinek jutott nehéz sors, családi körülmény, háborús örökség, forradalmi érintettség a regényben, és a 60-as évek végének szinte minden ikonikus helyszínére, sztereotípiájára is rácsodálkozhattam. Eleinte nagyon idegesített, hogy mindenki olyan gyönyörűen fogalmaz tinédzser kora, vagy tanulatlan felnőtt léte ellenére, mint egy alanyi költő, aztán beletörődtem, mert érdekelt a fiatalok története, és meg is kedveltem néhány karaktert. Jó írás, elgondolkodtató is, de nem lett kedvenc.
February 28, 2026
Azoknak ajánlanám, akik nem egy könnyed, történetet elmesélő regényt vennének le a polcról, hanem egy szomorú, de nagyon költői és elgondolkoztató kisebb történetek, szinte versek halmazára kíváncsiak.
Az Ultramarin egy erősen személyes indíttatású regény, amely – az utószó alapján – az írónő édesapjának és saját életének részleteiből építkezik. A szándék érezhetően az volt, hogy a Pál utcai fiúk és az Iskola a határon hagyományához kapcsolódva egy magasztos, gondolatokkal és költői képekkel átszőtt történet szülessen. A probléma azonban az, hogy ebben a törekvésben a cselekmény gyakorlatilag elveszik.
A regény nagy részében nincs valódi fő konfliktus vagy irány. Az utolsó egy-két fejezetig nem rajzolódik ki semmilyen konkrét cél vagy központi történés. Apró epizódok, kisebb történetek követik egymást, amelyekből a szerző barátságot, illetve szerelmi háromszöget – időnként inkább négyszöget – próbál felépíteni, de ezek sem kapnak kellő mélységet vagy ívet.
A karakterábrázolás kifejezetten gyenge pontja a könyvnek. A szereplők külső és belső jellemzése sokszor hiányos vagy következetlen. Előfordul, hogy egy fontos tulajdonság csak a regény közepén derül ki, ami addig teljesen más képet alakított ki az olvasóban. Gizi karaktere különösen problematikus: a róla alkotott kép túlzó és ismétlődő módon, indokolatlanul egyoldalúan kerül bemutatásra, majd a történet végén hirtelen néhány pozitív vonással próbálja árnyalni a szerző. Ez inkább utólagos igazolásnak hat, mint organikus karakterépítésnek.
Az írásmód nehezen követhető. A folyamatos idősík-váltások nincsenek egyértelműen jelölve, az első 50–100 oldalon kifejezetten nehéz eligazodni abban, mi számít jelennek és mi múltnak. A szöveg túlterhelt hasonlatokkal, metaforákkal és más művekre való utalásokkal, amelyek gyakran a történet rovására mennek. A stiláris ambíció erősebb, mint maga a narratív szerkezet.
A világépítés szintén hiányos. A helyszínek – legyen szó az iskoláról, Vilma néni lakásáról vagy akár a Margitszigetről – csak részleteiben villannak fel, átfogó kép nem alakul ki róluk. Az, aki nem ismeri Budapestet, különösen nehezen tudja elképzelni a tereket.
A lezárás kielégítetlen marad. Több szereplő történetszála nyitva marad, bizonyos karakterek jelenléte utólag indokolatlannak tűnik. A tragikus fordulat – amely a Pál utcai fiúk motívumát idézi – kiszámítható, és nem épül rá olyan cselekmény, amely valódi súlyt vagy következményt adna neki. Inkább gesztusnak hat, mint szükségszerű dramaturgiai döntésnek.
Érzelmileg a regény ritkán ragadja meg az olvasót. A figyelmet nehéz fenntartani, az olvasás inkább kötelességérzetből halad előre, mint valódi érdeklődésből.
Összességében az Ultramarin ambiciózus, de szerkezetében és kivitelezésében gyenge regény. A stiláris törekvések mögött hiányzik a koherens cselekmény, a következetes karakterépítés és az érzelmi ív. Számomra kifejezetten nehéz olvasmányélmény volt, amelyet nem ajánlanék, és nem olvasnék újra.
📖 Könyvértékelő Pontozólap
1. Cselekmény (Plot) Pontszám: 2
Összefüggéstelen, zavaros, tele logikai lyukakkal Gyenge szerkezet, bizonytalan irány, komoly problémák
2. Karakterek Pontszám: 1
Hihetőek és elkülönülnek, de korlátozott fejlődéssel. Sokszor bemutatásukkor nem elég a leírás, amit az író közöl velünk, másképp képzelem el és már a könyv közepénél tart, mire kiderül, hogy hogy is néz ki igazán, milyen ruhája, haja van stb. Például Ninának kb. a könyv közepén derül ki, hogy fiús és rövid hajú, majd pár fejezettel később igaz ugrik az időben, de akkor sem hiszem hogy fényes hullámos hosszú haja lesz ennyi idő alatt. Ami a legzavaróbb, az Gizi karaktere. A könyv feléig kurvázza, minden második lapon leírja, hogy egy kurva aki minden nap más férfival hetyeg, erre nem lenne szükség, megértettük először is. Biztos fiatal korában irigy volt valaki hasonló karakterre. Aztán a végén, hogy azért megmagyarázza miért is tetszene Kelemennek, ha nincs is semmi jó tulajdonsága, odabiggyeszt 1-2-t.
3. Írásminőség Pontszám: 2
Nehezen érthető, zavaró, nehéz felfogni az első 50-100 oldalig, hogy milyen idők között ugrál, melyik akar a jelen idő lenni és melyik a múlt, mennyire múltban van stb. Olvasható, de nagyon zavaros. Próbál bele sűríteni minél több hasonlatot, metaforát egy oldalba, minél több idézetet más könyvekből a történet rovására.
4. Folyamatosság és tempó (Flow & Pacing) Pontszám: 1
Nehezen érthető, össze-vissza ugrál kisebb történetek között, amiknek semmilyen jelentősége nincs magával a történettel kapcsolatban. Néhol vontatott ezek miatt, de mégis annyira ugrál az idők között, hogy nehéz lépést tartani.
5. Világépítés Pontszám: 2 Érthető, alapvető keretek megvannak, de kevés mélység. Nincsen úgy igazán semmilyen világ felépítés. Aki nem budapesti, annak lehetetlen lenne felfogni, elképzelni a helyszíneket. Sem az iskola, sem Vilma lakása, semmi nincs felépítve, hogyan is néz ki, csak néhány apró részlet kivonva belőle és hosszasan elemezve. Viszont pl. a Margit sziget is szintén egy nem pestinek nehéz elképzelni, nincs bemutatva, viszont 100 költői képpel cifrázva.
6. Karakterek közti kémia Pontszám: 2
Hihető, de nem különösebben emlékezetes. Az elején nehéz felfogni ki kicsoda, pont a karakterek hiányos leírása miatt, ezért a szerelmi háromszög vagy inkább négyszögön kívül semmi értelme, semmilyen fejlődés nincs. Esetlegesen a Kelemennel való barátságon/szerelmen kívül semmilyen karakterrel nem történik szinte semmi.
7. Kifizetés és lezárás (Payoff & Resolution) Pontszám: 2
Kielégítetlen lezárás. Nem történik semmi rengeteg szereplővel, nincs lezárásuk. Pl. Pásztoroknak semmi értelme nem volt. Vagy Vilma néniről, az egyetlen szerethető karakterről sem tudunk semmit a végén, sok a nyitva maradt szál. Magasztos akar lenni azzal, hogy kinyír egy főszereplőt, hogy majd olyan lesz mint a Pál utcai fiúk, amit állandóan emleget, és ezzel úgy érzi elég is befejeznie, volt értelme az egésznek.
8. Következetesség, logika Pontszám: 2
Feltűnő ellentmondások vagy logikai hézagok. Többször végig kellett gondolnom vagy visszaolvasnom, hogy akkor most mikor hol játszódik épp a történet. Nagyon ugrál időben.
9. Érzelmi bevonódás Pontszám: 2
Ritkán ragad meg, többnyire közömbös
10. Összbenyomás / Élményhatás Pontszám: 1
Kifejezetten kellemetlen élmény vagy nehéz volt befejezni. Inkább kötelességből lett végig olvasva.
Összpontszám: 17/ 50 (oszd el 10-zel) 5-ös skálán: 1,7
Az Ultramarin egy erősen személyes indíttatású regény, amely – az utószó alapján – az írónő édesapjának és saját életének részleteiből építkezik. A szándék érezhetően az volt, hogy a Pál utcai fiúk és az Iskola a határon hagyományához kapcsolódva egy magasztos, gondolatokkal és költői képekkel átszőtt történet szülessen. A probléma azonban az, hogy ebben a törekvésben a cselekmény gyakorlatilag elveszik.
A regény nagy részében nincs valódi fő konfliktus vagy irány. Az utolsó egy-két fejezetig nem rajzolódik ki semmilyen konkrét cél vagy központi történés. Apró epizódok, kisebb történetek követik egymást, amelyekből a szerző barátságot, illetve szerelmi háromszöget – időnként inkább négyszöget – próbál felépíteni, de ezek sem kapnak kellő mélységet vagy ívet.
A karakterábrázolás kifejezetten gyenge pontja a könyvnek. A szereplők külső és belső jellemzése sokszor hiányos vagy következetlen. Előfordul, hogy egy fontos tulajdonság csak a regény közepén derül ki, ami addig teljesen más képet alakított ki az olvasóban. Gizi karaktere különösen problematikus: a róla alkotott kép túlzó és ismétlődő módon, indokolatlanul egyoldalúan kerül bemutatásra, majd a történet végén hirtelen néhány pozitív vonással próbálja árnyalni a szerző. Ez inkább utólagos igazolásnak hat, mint organikus karakterépítésnek.
Az írásmód nehezen követhető. A folyamatos idősík-váltások nincsenek egyértelműen jelölve, az első 50–100 oldalon kifejezetten nehéz eligazodni abban, mi számít jelennek és mi múltnak. A szöveg túlterhelt hasonlatokkal, metaforákkal és más művekre való utalásokkal, amelyek gyakran a történet rovására mennek. A stiláris ambíció erősebb, mint maga a narratív szerkezet.
A világépítés szintén hiányos. A helyszínek – legyen szó az iskoláról, Vilma néni lakásáról vagy akár a Margitszigetről – csak részleteiben villannak fel, átfogó kép nem alakul ki róluk. Az, aki nem ismeri Budapestet, különösen nehezen tudja elképzelni a tereket.
A lezárás kielégítetlen marad. Több szereplő történetszála nyitva marad, bizonyos karakterek jelenléte utólag indokolatlannak tűnik. A tragikus fordulat – amely a Pál utcai fiúk motívumát idézi – kiszámítható, és nem épül rá olyan cselekmény, amely valódi súlyt vagy következményt adna neki. Inkább gesztusnak hat, mint szükségszerű dramaturgiai döntésnek.
Érzelmileg a regény ritkán ragadja meg az olvasót. A figyelmet nehéz fenntartani, az olvasás inkább kötelességérzetből halad előre, mint valódi érdeklődésből.
Összességében az Ultramarin ambiciózus, de szerkezetében és kivitelezésében gyenge regény. A stiláris törekvések mögött hiányzik a koherens cselekmény, a következetes karakterépítés és az érzelmi ív. Számomra kifejezetten nehéz olvasmányélmény volt, amelyet nem ajánlanék, és nem olvasnék újra.
📖 Könyvértékelő Pontozólap
1. Cselekmény (Plot) Pontszám: 2
Összefüggéstelen, zavaros, tele logikai lyukakkal Gyenge szerkezet, bizonytalan irány, komoly problémák
2. Karakterek Pontszám: 1
Hihetőek és elkülönülnek, de korlátozott fejlődéssel. Sokszor bemutatásukkor nem elég a leírás, amit az író közöl velünk, másképp képzelem el és már a könyv közepénél tart, mire kiderül, hogy hogy is néz ki igazán, milyen ruhája, haja van stb. Például Ninának kb. a könyv közepén derül ki, hogy fiús és rövid hajú, majd pár fejezettel később igaz ugrik az időben, de akkor sem hiszem hogy fényes hullámos hosszú haja lesz ennyi idő alatt. Ami a legzavaróbb, az Gizi karaktere. A könyv feléig kurvázza, minden második lapon leírja, hogy egy kurva aki minden nap más férfival hetyeg, erre nem lenne szükség, megértettük először is. Biztos fiatal korában irigy volt valaki hasonló karakterre. Aztán a végén, hogy azért megmagyarázza miért is tetszene Kelemennek, ha nincs is semmi jó tulajdonsága, odabiggyeszt 1-2-t.
3. Írásminőség Pontszám: 2
Nehezen érthető, zavaró, nehéz felfogni az első 50-100 oldalig, hogy milyen idők között ugrál, melyik akar a jelen idő lenni és melyik a múlt, mennyire múltban van stb. Olvasható, de nagyon zavaros. Próbál bele sűríteni minél több hasonlatot, metaforát egy oldalba, minél több idézetet más könyvekből a történet rovására.
4. Folyamatosság és tempó (Flow & Pacing) Pontszám: 1
Nehezen érthető, össze-vissza ugrál kisebb történetek között, amiknek semmilyen jelentősége nincs magával a történettel kapcsolatban. Néhol vontatott ezek miatt, de mégis annyira ugrál az idők között, hogy nehéz lépést tartani.
5. Világépítés Pontszám: 2 Érthető, alapvető keretek megvannak, de kevés mélység. Nincsen úgy igazán semmilyen világ felépítés. Aki nem budapesti, annak lehetetlen lenne felfogni, elképzelni a helyszíneket. Sem az iskola, sem Vilma lakása, semmi nincs felépítve, hogyan is néz ki, csak néhány apró részlet kivonva belőle és hosszasan elemezve. Viszont pl. a Margit sziget is szintén egy nem pestinek nehéz elképzelni, nincs bemutatva, viszont 100 költői képpel cifrázva.
6. Karakterek közti kémia Pontszám: 2
Hihető, de nem különösebben emlékezetes. Az elején nehéz felfogni ki kicsoda, pont a karakterek hiányos leírása miatt, ezért a szerelmi háromszög vagy inkább négyszögön kívül semmi értelme, semmilyen fejlődés nincs. Esetlegesen a Kelemennel való barátságon/szerelmen kívül semmilyen karakterrel nem történik szinte semmi.
7. Kifizetés és lezárás (Payoff & Resolution) Pontszám: 2
Kielégítetlen lezárás. Nem történik semmi rengeteg szereplővel, nincs lezárásuk. Pl. Pásztoroknak semmi értelme nem volt. Vagy Vilma néniről, az egyetlen szerethető karakterről sem tudunk semmit a végén, sok a nyitva maradt szál. Magasztos akar lenni azzal, hogy kinyír egy főszereplőt, hogy majd olyan lesz mint a Pál utcai fiúk, amit állandóan emleget, és ezzel úgy érzi elég is befejeznie, volt értelme az egésznek.
8. Következetesség, logika Pontszám: 2
Feltűnő ellentmondások vagy logikai hézagok. Többször végig kellett gondolnom vagy visszaolvasnom, hogy akkor most mikor hol játszódik épp a történet. Nagyon ugrál időben.
9. Érzelmi bevonódás Pontszám: 2
Ritkán ragad meg, többnyire közömbös
10. Összbenyomás / Élményhatás Pontszám: 1
Kifejezetten kellemetlen élmény vagy nehéz volt befejezni. Inkább kötelességből lett végig olvasva.
Összpontszám: 17/ 50 (oszd el 10-zel) 5-ös skálán: 1,7
May 8, 2025
Hogy én mennyire haragszom erre a könyvre. Hol van ez a Madárasszonytól?! A korabeli fiatalok úgy beszélnek, ahogy ember nem beszél. Nem elég Gizi, Kelemen, Tömpe és Belphégor nézőpontja, alkalmasing oda kell biggyeszteni a Pásztor ikrekét is, minek, ne kérdezd, talán hogy azokat a zaklató seggfejeket is meg lehessen érteni, de ha nem akarom, akkor ne erőltesd.
Eközben az Ezredes fiának naplóbejegyzései azt az illúziót keltik ő a főszereplő, de neeem, itt válogatni lehet éppen kin át akarja felszippantani az olvasó a lényeget. Pedig ő legalább belülről mutatja be a nagy gebaszokat és a kicsiket is, míg Kelemen anyja csak elmeséli, nem megmutatja a gulagot és annak utóhatását. És én hogy rühellem, ha egy szerző így spórol! Ezt a lustaságot!
Kérdem újra, hol az az egyedi, megragadó hang, ami a madárasszonyban még mert elbarangolni? Mára csak trendeket és meghatódást kiszolgáló sorokat látok és ez szomorú.
Eközben az Ezredes fiának naplóbejegyzései azt az illúziót keltik ő a főszereplő, de neeem, itt válogatni lehet éppen kin át akarja felszippantani az olvasó a lényeget. Pedig ő legalább belülről mutatja be a nagy gebaszokat és a kicsiket is, míg Kelemen anyja csak elmeséli, nem megmutatja a gulagot és annak utóhatását. És én hogy rühellem, ha egy szerző így spórol! Ezt a lustaságot!
Kérdem újra, hol az az egyedi, megragadó hang, ami a madárasszonyban még mert elbarangolni? Mára csak trendeket és meghatódást kiszolgáló sorokat látok és ez szomorú.
Displaying 1 - 4 of 4 reviews