What do you think?


A heterók istenéhez
Kupihár Rebeka 2023-ban Petri György-díjjal jutalmazott verseskötetében ciklusról ciklusra és szintről szintre írja végig, milyen valóságai és következményei vannak napjaink Magyarországán nők azonos nemű szerelmi kapcsolatának. Az érzékeny versek különböző kontextusokban járják körül a téma társadalmi, lélektani, fizikai és transzcendens aspektusait. Kupihár Rebeka, miközben első kötetében egyetlen témára összpontosít, épp azt érzékelteti, hogy a szerelem sohasem egyetlen diskurzus: zsigerileg függ össze saját társadalmi státuszunkkal, testünkhöz és testiségünkhöz való viszonyunkkal, kétkedésünkkel és hitünkkel. A kötetet a szerző absztrakt grafikái teszik még eredetibbé.
96 pages, Paperback
First published October 30, 2024
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 7 of 7 reviews
June 20, 2025
Nem akartam feltétlenül 5 csillagot adni ennek a könyvnek, de az olvasás után elkezdtem recenziókat olvasni férfiaktól, és úgy feldobták a magas égig a vérnyomásom, hogy most már csakazértis is fel fogom pontozni ezt a kötetet.
Szóval nem tudom, lehet indokolatlanul húztam fel magam ezeken a kritikákon (lényegében biztosan) és mélyen reflektálnom kellene az érzelmeimre, de hogy mostanában csak ez a zsigeri érzés van bennem, hogy egyszerre sajnálom és tisztelem azokat, akik fiatal lányként mernek valamit csinálni a magyar irodalomban, ami kicsit is megrengeti a férfi egót (lásd még Kemény Lili), és a könyveik egyből nem esztétikai, hanem ilyen nagyon furcsán megindokolt társadalmi kontextusban lesznek csak értékelve, ahol szinte mindig központi témája a férfi recenzióknak, hogy hát ez az adott hölgy mégis hogyan viszonyul a férfiakhoz, miért viszonyul hozzájuk így. Hogy így tesó, nem rólad szól az a könyv, miért azon pattogsz, hogy az író nem reflektál elég mélyen arra, hogy miért fél ha éjszaka szembejön vele egy férfi az utcán.
Na mindegy, szóval ezért (is) az öt pont, nagyon unom ezeket a diszkurzusokat, meg nagyon örülök Rebekának és a verseinek, volt pár számomra nagyon fontos vers ebben a kötetben, amik egyes megélt szorongásaimra nagyon jól reflektáltak. És voltak olyanok is, amik számomra is teljesen idegen félelmekről, meg problémákról beszéltek, de közelebb tudták hozni hozzám ezeket az érzelmeket. Ennél többet én amúgy nem várnék egy debüt verses kötettől, legyen még sok ilyen fiatal lgbtq+ hang az irodalomban, és ne egy embertől várjuk már el, hogy megteremtse itt nekünk a kortárs magyar leszbikus lírát.
Szóval nem tudom, lehet indokolatlanul húztam fel magam ezeken a kritikákon (lényegében biztosan) és mélyen reflektálnom kellene az érzelmeimre, de hogy mostanában csak ez a zsigeri érzés van bennem, hogy egyszerre sajnálom és tisztelem azokat, akik fiatal lányként mernek valamit csinálni a magyar irodalomban, ami kicsit is megrengeti a férfi egót (lásd még Kemény Lili), és a könyveik egyből nem esztétikai, hanem ilyen nagyon furcsán megindokolt társadalmi kontextusban lesznek csak értékelve, ahol szinte mindig központi témája a férfi recenzióknak, hogy hát ez az adott hölgy mégis hogyan viszonyul a férfiakhoz, miért viszonyul hozzájuk így. Hogy így tesó, nem rólad szól az a könyv, miért azon pattogsz, hogy az író nem reflektál elég mélyen arra, hogy miért fél ha éjszaka szembejön vele egy férfi az utcán.
Na mindegy, szóval ezért (is) az öt pont, nagyon unom ezeket a diszkurzusokat, meg nagyon örülök Rebekának és a verseinek, volt pár számomra nagyon fontos vers ebben a kötetben, amik egyes megélt szorongásaimra nagyon jól reflektáltak. És voltak olyanok is, amik számomra is teljesen idegen félelmekről, meg problémákról beszéltek, de közelebb tudták hozni hozzám ezeket az érzelmeket. Ennél többet én amúgy nem várnék egy debüt verses kötettől, legyen még sok ilyen fiatal lgbtq+ hang az irodalomban, és ne egy embertől várjuk már el, hogy megteremtse itt nekünk a kortárs magyar leszbikus lírát.
March 31, 2025
Problémaköteg, egy problémakötet. Eleve: hogy egyetlen ügyről, egy méltó ügyről szól, mint életről, élet, ügy, érzékenyítés, aktivizmus. Nekem ez szembemegy a lírával, én erről inkább prózában tájékozódom, erről a sok jogos és körültekintően megfogalmazott közölnivalóval. Kétélű dolog, hogy ennyire fontos legyen ez a kötet most. És a borító, a rányomtatott fóliaminta. (Egy becsomagolt erdő?)
Van ebben univerzális bőven, de mégis: ez nagyon kontextuserős kötet, kitartott, következetes körbejárása egy vallásos és homoszexuális ember életproblémájának ma Magyarországon. Elmondja, elmagyarázza, körbejárja, szemlélteti. Igaza van. Nekem ez felemás.
Egyfelől hogy kritikán felül helyezkedik: hát akinek ez nem annyira tetszik, az homofób, nem szolidáris, egyáltalán: nem érzékeny. Nem illik nem tetszenie. De hát ez eléggé bekorlátozza a szerzőt és olvasót egyaránt, ez nekem nem komfortos. Mégis nagy tisztelettel írok most Kupihár Rebeka kötetéről, bármilyen vegyes érzésekkel is.
Még szerencse, hogy nem ennyire homogén ez a kötet. Találni benne (ilyen kekec, finnyázó olvasónak is mint én lettem, soksok év aktivistáskodás és lassan ugyanannyi év fanyar hátrébblépősség mellett), akit nem lep meg a téma, nem botránkoztat meg a társadalmi moral nonsense, talán még kicsit irritál hogy a gyerekvállalás körüli nyünnyögéssel mégis mi a frászt kezdjek tudatos gyermektelenként de hát oké belefér - szóval még ilyen dioptriával is találok benne olyan verset, talán csak párat, ami betalál. Amire azt mondom igen, nem csak abból áll a világ hogy igazság van meg igazságtalanság (pedig van bőven), hanem mindenirányú elbizonytalanodás és megválaszolhatatatlanság, vagy éppen tényleg szépre eltalált szöveg, vagy olyan irónia amin szívből együttérezve nevetek.
Jó, hogy van ez a kötet, és jó első kötet, borzasztó kitárulkozó, vállaltan kiszolgáltatott, all-in. Bevállalós. Csak ne lenne köré ez a közélet, ez a nyomorúság, hogy huszon- vagy hány éve hogy erről beszélünk és olvasunk, és írunk is, és mégis mindig csak muszáj nekimenni saját testtel és minden szavaddal ugyanannak az egyre sötétebb jégnek. Az ám, hazám.
Van ebben univerzális bőven, de mégis: ez nagyon kontextuserős kötet, kitartott, következetes körbejárása egy vallásos és homoszexuális ember életproblémájának ma Magyarországon. Elmondja, elmagyarázza, körbejárja, szemlélteti. Igaza van. Nekem ez felemás.
Egyfelől hogy kritikán felül helyezkedik: hát akinek ez nem annyira tetszik, az homofób, nem szolidáris, egyáltalán: nem érzékeny. Nem illik nem tetszenie. De hát ez eléggé bekorlátozza a szerzőt és olvasót egyaránt, ez nekem nem komfortos. Mégis nagy tisztelettel írok most Kupihár Rebeka kötetéről, bármilyen vegyes érzésekkel is.
Még szerencse, hogy nem ennyire homogén ez a kötet. Találni benne (ilyen kekec, finnyázó olvasónak is mint én lettem, soksok év aktivistáskodás és lassan ugyanannyi év fanyar hátrébblépősség mellett), akit nem lep meg a téma, nem botránkoztat meg a társadalmi moral nonsense, talán még kicsit irritál hogy a gyerekvállalás körüli nyünnyögéssel mégis mi a frászt kezdjek tudatos gyermektelenként de hát oké belefér - szóval még ilyen dioptriával is találok benne olyan verset, talán csak párat, ami betalál. Amire azt mondom igen, nem csak abból áll a világ hogy igazság van meg igazságtalanság (pedig van bőven), hanem mindenirányú elbizonytalanodás és megválaszolhatatatlanság, vagy éppen tényleg szépre eltalált szöveg, vagy olyan irónia amin szívből együttérezve nevetek.
Jó, hogy van ez a kötet, és jó első kötet, borzasztó kitárulkozó, vállaltan kiszolgáltatott, all-in. Bevállalós. Csak ne lenne köré ez a közélet, ez a nyomorúság, hogy huszon- vagy hány éve hogy erről beszélünk és olvasunk, és írunk is, és mégis mindig csak muszáj nekimenni saját testtel és minden szavaddal ugyanannak az egyre sötétebb jégnek. Az ám, hazám.
April 6, 2025
Ha évente egy verseskötetet olvasol, ez legyen az.
Én mondjuk olvasok ötöt, és nagyon nem bántam meg, hogy a széles kínálatból pont ez került a kezembe (na jó Dani hozta haza), mert egy-két kivétellel szinte minden darabja nagyon tetszett. Líráról nehezemre esik értekezni, úgyhogy egyszerűen csak szórok rá öt csillagot és nagyon ajánlom.
Én mondjuk olvasok ötöt, és nagyon nem bántam meg, hogy a széles kínálatból pont ez került a kezembe (na jó Dani hozta haza), mert egy-két kivétellel szinte minden darabja nagyon tetszett. Líráról nehezemre esik értekezni, úgyhogy egyszerűen csak szórok rá öt csillagot és nagyon ajánlom.
June 24, 2025
Én iszonyatosan ritkán osztok öt csillagot, úgyhogy bocsássatok meg hogy a gigamega tökéletes kedvenc kategóriát nem ütötte meg nálam, ellenben le voltam nyűgözve mikor rákerestem a költőre és megláttam a korát, jelentősen idősebb?érettebb?megéltebb? (nem is igazán tudom mi a jó kifejezés rá) az írásmódja.
És ha azt mondom, hogy ennél sokkal középszerűbb kötetek idősebb férfiköltők tollából kevesebb porral kavarnak nagy elismerést?
És ha azt mondom, hogy ennél sokkal középszerűbb kötetek idősebb férfiköltők tollából kevesebb porral kavarnak nagy elismerést?
November 26, 2024
Háttérzene ajánlás hozzá: Paul Sabin - Sirene
Sziréna, hisz felhívja a figyelmet arra, hogy a társadalmi bélyegeink mennyi fájdalmat okoznak fölöslegesen. És szirén, mert versben ilyen csábos intim jelenetet még nem olvastam.
Sziréna, hisz felhívja a figyelmet arra, hogy a társadalmi bélyegeink mennyi fájdalmat okoznak fölöslegesen. És szirén, mert versben ilyen csábos intim jelenetet még nem olvastam.
November 30, 2025
érdekes, de nem teljesen meglepő, sok fájdalom van benne. kíváncsi vagyok a beszélgetésre a könyv kapcsán...
January 12, 2026
• ezek mind a pokolra jutnak
• bélabá
• liliom
• évabatyu
• sziámi
• nehéz melletted verset írni
• gender
• Jézusnak öltöztem
• babaprojekt
• sírj nyugodtan
• turisták
• angol nyelvtan
• bélabá
• liliom
• évabatyu
• sziámi
• nehéz melletted verset írni
• gender
• Jézusnak öltöztem
• babaprojekt
• sírj nyugodtan
• turisták
• angol nyelvtan
Displaying 1 - 7 of 7 reviews







