What do you think?
Rate this book
A Júdás-terv
Az emberiség túlélése utópia - a mi esélyünk sem más. Ezt mondja A Júdás-terv hőse, mikor teljhatalmát az utódjára örökíti. Na de hát teljhatalom? Hol élünk, a középkorban? Vagy tényleg valami utópiában? Igen, ott, és az jobb, mint a disztópia.
Horváth Viktor új regénye korunk reménytelen közéletéből vitorlázik egy szimpatikus Magyarország felé - hitélet, emberrablás, fogság, titkos terv, börtön és luxus, beavatás, önfeláldozás, konspiráció, szenvedélybetegség, szerelem (?). Ha a kaland közben szembejön a rejtőzködő önmagunk, ne ijedjünk meg tőle, az csak a mese tündére lesz - tehát mindenben kövessük a tervet.
Az utazás veszélyes, a siker bizonytalan.
Horváth Viktor új regénye korunk reménytelen közéletéből vitorlázik egy szimpatikus Magyarország felé - hitélet, emberrablás, fogság, titkos terv, börtön és luxus, beavatás, önfeláldozás, konspiráció, szenvedélybetegség, szerelem (?). Ha a kaland közben szembejön a rejtőzködő önmagunk, ne ijedjünk meg tőle, az csak a mese tündére lesz - tehát mindenben kövessük a tervet.
Az utazás veszélyes, a siker bizonytalan.
280 pages, Paperback
First published September 9, 2024
1 person is currently reading
2 people want to read
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 2 of 2 reviews
November 4, 2024
Újra és újra felmerül bennem a kérdés: lehet-e egyáltalán a kortárs irodalomba disszonancia nélkül aktuálpolitikai elemeket keverni? Nyilván meg lehet kerülni annyival az egészet, hogy ami jól van megírva, az jól van megírva, de ez valahol a probléma elsumákolása. Mert egyfelől tény, hogy az író a jelenben él, ezért a jelen problémái (beleértve a politikai rendszerhez való viszonyulást) szükségszerűen jelennek meg a műben. Csak hát az van, hogy amíg az irodalom tartós fogyasztási cikk, addig a direktben művelt politizálás igencsak romlandó áru: ami ma még mindannyiunk számára világos, érthető és érzelmekkel átitatott, az holnap esetlen lábjegyzetre szorul, vagy ami még rosszabb: túl van beszélve. Ez a két szint egyszerűen máshogy reagál az időre, összebékítésükhöz pedig nem pusztán írói talentumra, hanem fineszre van szükség.
Horváth Viktorban pedig megvan a szükséges finesz. (Fun fact: nem csak az író Viktor, hanem regényének két kulcsfigurája is. Nahát!) Ahogy látom, két trükköt alkalmaz, amitől működőképes drámai szerkezetté alakítja a szöveget:
1.) A regény nem elsősorban politikai pamflett, hanem egy személyes történet egyén és hatalom viszonyáról. Itt van nekünk Bán Viktor atya, a katolikus pap, aki néhanap nemi viszonyt létesít ugyan egyes hívekkel, de amúgy jó fej: szuverén gondolkodó, akinek több mint eredeti elképzelései vannak a kereszténységről, és ezekért az elképzelésekért szenvedni is hajlandó. Márpedig szenvedni azt muszáj lesz neki, mert a rezsim radarjára kerül. Ugyanakkor ne úgy képzeljük el ezt az egészet, mint egy "Sötétség délben 2.0"-át, ahol szegény atya erkölcsi szilárdságát mindenféle testi és lelki tortúrákkal teszik próbára - mert Horváthnak van egy másik trükk is a tarsolyában.
2.) Ez pedig maga a Júdás-terv. Horváth képes arra, hogy a hagyományos hatalmi motivációkon (kapzsiság, aljasság, hatalomvágy) túllépjen, és egy teljesen új koncepciót ajánljon fel. Bán atya szájába adja ugyan a szokásos kormánykritikus paneleket, amelyek félreérthetetlenül a NER-t idézik meg, de mintha csak azért tenne így, hogy nyilvánvalóvá váljék, ezek a vádak mennyire közhellyé koptak az ellenzék ajkán. Nem azért, mert nem igazak - épp ellenkezőleg. Igazságuk annyira triviális, hogy egyszerűen nem gondolhatóak tovább, következésképp unalmassá váltak. Lopnak? Igen. Képmutatóak, hazugok? Igen. Annyi eszük van, mint egy zacskó krumplibogárnak? Hogyne. De annak, hogy valaki kleptomán, gátlástalan, ostoba rohadék, egyszerűen nincs metafizikai mélysége. Bezzeg annak, amit a hatalom képviselői tárnak fel Bán atyának! A titkos Júdás-terv! Az aztán filozófiai produktum a javából! Horváth elég jól nyomja ahhoz, hogy olyan konstrukciót tegyen elénk, ami egyszerre szemet gyönyörködtetően abszurd, ugyanakkor megvan a maga kristálytiszta belső logikája is.
És ha valaki ezek után sem ég a vágytól, hogy megtudja, mi a tököm az a Júdás-terv, hát arról én leveszem a kezem.
(Az értékelés írója a Merítés zsűrijének tagja)
Horváth Viktorban pedig megvan a szükséges finesz. (Fun fact: nem csak az író Viktor, hanem regényének két kulcsfigurája is. Nahát!) Ahogy látom, két trükköt alkalmaz, amitől működőképes drámai szerkezetté alakítja a szöveget:
1.) A regény nem elsősorban politikai pamflett, hanem egy személyes történet egyén és hatalom viszonyáról. Itt van nekünk Bán Viktor atya, a katolikus pap, aki néhanap nemi viszonyt létesít ugyan egyes hívekkel, de amúgy jó fej: szuverén gondolkodó, akinek több mint eredeti elképzelései vannak a kereszténységről, és ezekért az elképzelésekért szenvedni is hajlandó. Márpedig szenvedni azt muszáj lesz neki, mert a rezsim radarjára kerül. Ugyanakkor ne úgy képzeljük el ezt az egészet, mint egy "Sötétség délben 2.0"-át, ahol szegény atya erkölcsi szilárdságát mindenféle testi és lelki tortúrákkal teszik próbára - mert Horváthnak van egy másik trükk is a tarsolyában.
2.) Ez pedig maga a Júdás-terv. Horváth képes arra, hogy a hagyományos hatalmi motivációkon (kapzsiság, aljasság, hatalomvágy) túllépjen, és egy teljesen új koncepciót ajánljon fel. Bán atya szájába adja ugyan a szokásos kormánykritikus paneleket, amelyek félreérthetetlenül a NER-t idézik meg, de mintha csak azért tenne így, hogy nyilvánvalóvá váljék, ezek a vádak mennyire közhellyé koptak az ellenzék ajkán. Nem azért, mert nem igazak - épp ellenkezőleg. Igazságuk annyira triviális, hogy egyszerűen nem gondolhatóak tovább, következésképp unalmassá váltak. Lopnak? Igen. Képmutatóak, hazugok? Igen. Annyi eszük van, mint egy zacskó krumplibogárnak? Hogyne. De annak, hogy valaki kleptomán, gátlástalan, ostoba rohadék, egyszerűen nincs metafizikai mélysége. Bezzeg annak, amit a hatalom képviselői tárnak fel Bán atyának! A titkos Júdás-terv! Az aztán filozófiai produktum a javából! Horváth elég jól nyomja ahhoz, hogy olyan konstrukciót tegyen elénk, ami egyszerre szemet gyönyörködtetően abszurd, ugyanakkor megvan a maga kristálytiszta belső logikája is.
És ha valaki ezek után sem ég a vágytól, hogy megtudja, mi a tököm az a Júdás-terv, hát arról én leveszem a kezem.
(Az értékelés írója a Merítés zsűrijének tagja)
October 9, 2024
Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a mai magyar irodalomban az egyik végkifáradásig agyoncsépelt téma a mai magyar politika, és annak a sokféle gonoszságának exponálása. Közöny, fásultság, unalom. De innen szép nyerni - és mekkorát!
A Júdás-terv egy konteóregény, politikai utópia, szatíra, persziflázs - szóval váratlanul vicces, kimerítően alapos, bonyolult. És extrém - talán Komor Zoltán remek NERekció című könyve (2019) óta nem röhögtem ennyit amúgy abszolút humortalan aktuálpolitikánkon.
Egy párhuzamos valóságba pottyanunk, mégpedig kitérővel: a főhős Bán Viktor (!) pap, aki valamiféle PC-játékfüggőséggel küszködik, teljesen, de kikészülésig belemerül a 18-adik századi világ stratégiai szimulációjába. Aztán onnan próbál visszaevickélni a "valóságba", ami hát pont nagyon hasonlít a mai Magyarországra, épp csak a nevek picit mások, és még tovább lett tekerve (a 2023 körül induló) a cselekmény, egészen szürreáális adalékokkal.
Nagyszabású utópia ez, olyan értelemben is, hogy a sztori - és Viktor pap pszeudo-kafkai utazása - a politika és a társadalom etikai abszurditásai köré szerveződik. Felvonul a teljes NER-felsővezetés, titkoszolgáik és smasszereik, lakájaik és kitartottjaik - és semmi sem úgy van, mint várnánk. Teljes konteós paranoia bontakozik ki, hatalmas művelődéstörténeti háttéranyag tartja meg a minősített kreténséget, plusz remek versbetétek, á la Pynchon (de a lehetséges hommáge-jelöltek sokszínű listája is messzire kígyózik). Biblikus, botrányos, sikamlós, és nagyon, nagyon éles szikéjű agymenés ez, és csak hálás lehet az olvasó, hogy olyan scifi-elemeket is tartalmaz, amitől picit meseszerűbbé válhat a sokkal unalmasabb és triviálisabb valóságnál (de nem pont úgy, mint a párducgalócára kevertet ivott konteósbácsi hőzöngése). Tulajdonképpen beteljesíti utópia-küldetését: mindent jóra fordít, miközben minden lehetetlen. Én a "Demand the impossible" szellemében kompletten megvenném ezt a jövő-utópiát.
Empatikus, bátor, csavaros és szórakoztató. Erényeit nem is sorolnám tovább - még az is lehet, hogy ez eddig a szerző leghorváthviktorosabb könyve.
A Júdás-terv egy konteóregény, politikai utópia, szatíra, persziflázs - szóval váratlanul vicces, kimerítően alapos, bonyolult. És extrém - talán Komor Zoltán remek NERekció című könyve (2019) óta nem röhögtem ennyit amúgy abszolút humortalan aktuálpolitikánkon.
Egy párhuzamos valóságba pottyanunk, mégpedig kitérővel: a főhős Bán Viktor (!) pap, aki valamiféle PC-játékfüggőséggel küszködik, teljesen, de kikészülésig belemerül a 18-adik századi világ stratégiai szimulációjába. Aztán onnan próbál visszaevickélni a "valóságba", ami hát pont nagyon hasonlít a mai Magyarországra, épp csak a nevek picit mások, és még tovább lett tekerve (a 2023 körül induló) a cselekmény, egészen szürreáális adalékokkal.
Nagyszabású utópia ez, olyan értelemben is, hogy a sztori - és Viktor pap pszeudo-kafkai utazása - a politika és a társadalom etikai abszurditásai köré szerveződik. Felvonul a teljes NER-felsővezetés, titkoszolgáik és smasszereik, lakájaik és kitartottjaik - és semmi sem úgy van, mint várnánk. Teljes konteós paranoia bontakozik ki, hatalmas művelődéstörténeti háttéranyag tartja meg a minősített kreténséget, plusz remek versbetétek, á la Pynchon (de a lehetséges hommáge-jelöltek sokszínű listája is messzire kígyózik). Biblikus, botrányos, sikamlós, és nagyon, nagyon éles szikéjű agymenés ez, és csak hálás lehet az olvasó, hogy olyan scifi-elemeket is tartalmaz, amitől picit meseszerűbbé válhat a sokkal unalmasabb és triviálisabb valóságnál (de nem pont úgy, mint a párducgalócára kevertet ivott konteósbácsi hőzöngése). Tulajdonképpen beteljesíti utópia-küldetését: mindent jóra fordít, miközben minden lehetetlen. Én a "Demand the impossible" szellemében kompletten megvenném ezt a jövő-utópiát.
Empatikus, bátor, csavaros és szórakoztató. Erényeit nem is sorolnám tovább - még az is lehet, hogy ez eddig a szerző leghorváthviktorosabb könyve.
Displaying 1 - 2 of 2 reviews