What do you think?
Rate this book
Milyen nyelv az angol?
Ez a könyv nem angol nyelvkönyv, inkább afféle tájleírás az angol nyelv hegy-völgyeiről, szépségeiről és különcségeiről. Olyan olvasót képzeltem magam elé, aki közepesen tud angolul (legalábbis olvasni), ezért nem minden példát fordítok le. De reményeim szerint a mű számos részletét a kezdők, az angollal most ismerkedők is haszonnal olvashatják, másfelől talán a jól tudóknak is tud újat, érdekeset mondani. Lehet, hogy az elején a nyelvtani fejezetek nehéznek vagy száraznak tűnnek - aki így érzi, kezdheti a végéről olvasni a könyvet, ott könnyebb dolgok vannak. Mit tegyek: a nyelv bonyolult dolog, és persze ezért izgalmas. Nádasdy Ádám
- GenresLanguage
224 pages, Paperback
First published September 16, 2024
1 person is currently reading
38 people want to read
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 7 of 7 reviews
Read
January 28, 2025Kezdem azzal, hogy meglehetősen ambivalens a viszonyulásom a szerzőhöz. Fantasztikus előadó, de szemináriumokon voltak kellemetlen tapasztalataim, és kifejezetten rosszulesik, hogy ha valamit eltérően használunk a magyar nyelvben, az nem egy egyszerű 'You say tomayto, I say tomahto" lesz, hanem 'az enyém természetes, aki másképp mondja, az meg precízkedő/finomkodó/modoros'. Ez a könyv is éppen ilyen élmény volt.
Tegyük hozzá, egyértelműen nem én vagyok a célközönség (angol szakos diploma, fordítói, angoltanári, külföldi cégekkel - angolokkal is - munkatapasztalat). A jó hír, hogy nekem is tudott újat mondani (főleg az akcentusoknál, amelyeket amúgy is imádok). A rossz hír, hogy van benne, ami konkrétan nem igaz. A végén ezt olvashatjuk: "Köszönöm a szaklektornak, Illés Éva egyetemi docensnek a kézirat figyelmes elolvasását, a sok javító ötletet és tanácsot - amiket nem mindig fogadtam meg." Hát azt látom.
Végig próbáltam rájönni, miért ír egy szabályról tévesen. Egyszerűsítésből? De hát olyan bonyolult dolgokat is behoz, mint a cleft sentences meg a CiV laxing. Azt mondja: "A szóvégi mássalhangzó-betűt meg kell kettőzni, ha a toldalék magánhangzóval kezdődik." (79.old.)
Na most ez csak akkor igaz, ha a szó mássalhangzó-magánhangzó-mássalhangzó betűkre (consonant-vowel-consonant=CVC) végződik, ÉS hangsúlyos. Tehát valóban működik a swim, a hop vagy az admit szavaknál: swim+m+ing, swim+m+er, hop+p+ing, hop+p+er, hop+p+ed, admit+t+ed.
Ez a szabály. A kivétel pedig a -w, -x, -y végződés, ezeknél még akkor sem (lásd: snowing, player, fixed). /Országomat egy darab -z-re végződő igéért, sosem tudok mondani, csak eleve duplát (pl buzz). - update: és kaptam: quiz, és találtam: whiz, és nem kivételek, működik velük a szabály!/
A hangsúly-feltétel alól kivétel a brit angolban az -l végződés, akkor is kettőzik, ha nem azon van a hangsúly, az amerikaiban nem (cancelled (UK) vs canceled (US), traveller (UK) vs traveler (US)).
Nem működik a mássalhangzó-kettőzés a következőknél:
> -VVC végződés, pl repeat, spoil, shout, meet, pout, stb.
> -VCC végződés, pl. climb, grant, bark, refresh, jump, gulp, lift, curl, stb.
> nem az utolsó szótagon van a hangsúly, hiába -CVC: visit, open, enter, cover, listen, shower, stb.
Ezek nem kivételek, hiszen a szabály része a -CVC végződés és a hangsúly. Fura is lenne egy olyan szabály, amely kevesebb igére érvényes, mint ahány szabályszerű kivétel van alóla.
A célközönség valószínűleg ezt nem tudja, és nagyon fog csodálkozni, hogy miért nem tudja alkalmazni.
A következő problémám a 108. oldalon található: 'love' mint 'szerelemmel szeret' vs 'like' mint 'szeretettel szeret'. A 'love' sokkal mélyebb érzelem, igen, de ezt érezzük szülők, testvérek, barátok, háziállatok, akár még munka vagy más tevékenységek iránt is. Az nem 'szerelem' magyarul. A 'like' inkább 'kedvel, tetszik', pl ételekre, színekre, frizurára, hogy a közösségi médiás lájkolásról már ne is beszéljünk. De még posztokat is lehet 'thumbs up' helyett szívecskézni 'love', ez még mindig nem szerelem.
A smorgasbord egyik kedvenc nem-túl-angol angol szavam, nem s-sel ejtendő, ahogy a 120. oldal javasolja, de gondolom, itt csak véletlenül maradt le a 'z'. A 'metro' nemzetközi szóval viszont nyugodtan lehet próbálkozni. Ha a sajátjukra inkább 'subway, underground, tube' használatos is (118. old.), ha nem izoláltan találkoznak a szóval, hanem van szövegkörnyezet, fogják érteni, hogy nem a 'metropolitan' (nagyvárosi) rövidítéséről van szó. Szótárakban is a közlekedési értelem szerepel először, a Cambridge-ben, az Oxfordban és a Merriam-Websterben is.
Azt nem értem, miért mondaná az angol utaskísérő, hogy "Thank you!", amikor ő ad az utasnak ételt, míg a nemangol azt mondja, "Enjoy your meal". Tök érdekes egyébként, hogy ott ezt nem szokás mondani, de ha már háziasszony mondhatja, hogy "Enjoy", vagy "bon appétit", miért ne mondhatná az utaskísérő is? Mindenesetre a Thank you-t nem értem (121. old.). (update: ez a nagyon udvarias szokás, ahogy @fióka elmagyarázta kommentben, megköszönik, hogy elveszed. Nem lett volna baj, ha a könyvből is kiderül.)
Hogy Agyula (129.old.) kinek természetes, azt hagyjuk is*, a magyarhoz tartozik, és már én is unom. A lényeg, hogy aki nem úgy használja, mint ő, az finomkodik, meg modoros. Szerinte. Az, hogy Budapesten és Nyugat-Magyarországon kívül ezt nem használják, mindegy. Ott mindenki finomkodik, biztos. Még az "ezek nem azok az emberek" (174. old.) is, akiknél nem lenne ok mondjuk francia hatásra gyanakodni (az 'innit?" használatában szerepelt így a könyvben). Kollektíven finomkodnak, totyogótól az aggastyánig, otthon, kocsmában, piacon, játszótéren, egymás közt is. Sőt, még Budapesten sem mindenki használja (nem csak a nem született pestiek), és egy tanítványom szerint ő mint született pesti csak az elitgimnáziumban hallotta a felsőbb osztálybeliektől (társadalmilag, nem évfolyamban), ezért kifejezetten modorosnak és ellenszenvesnek érzi. Hm.
Igyekszem a szuper dolgokra emlékezni a könyvből, például Gladly, the cross-eyed bear nagyon kedves emlék lesz (a borítón is megtalálható, tessék legalább azt elolvasni!).
A makacsul 'what'-ot használóknak a "what = the thing that" magyarázattal remekül meg lehet világítani, miért nem lehet azzal visszautalni már említett tárgyakra.
Hogy mennyivel több értelme van annak, hogy "a kivételek rögzítése erősíti a szabályt" (81. old.), mint a sokat hallott 'a kivétel erősíti a szabályt'-nak!
A lupus 'farkas' és leo 'oroszlán' nemesebb vadként említése hízelgő, talán Lupus-nak is tetszene, majd valahogy tudatjuk vele. (89. old.)
A ma is tanultam valamit rovatban szerepel még, hogy Angliában a 'public school' épp az ellenkezője annak, amit mindenhol máshol jelent, nem az ingyenes közoktatás, hanem a fizetős elitiskola (a közoktatás pedig 'state school', eltartott egy darabig, míg ezt megtaláltam).
Mindenesetre az angol olyan nyelv, amely izgalmas, változatos (és ez gyönyörködtet), és ma már elengedhetetlen legalább valamennyire tudni. Hogy senki ne használjon Google-fordítót, és közölje, hogy "a kézitáskák hűvösek" (ráadásul csak ajándéktasakok voltak), vagy hogy macskaürülékből van a kávéscsésze (bár ez valami nagyon nyakatekert eredmény talán a cappuccino szóból). Szóval ismerkedjetek az angollal. Akár ezzel a könyvvel is, csak tudjatok róla, hol nem stimmel.
*Victor Hugo-utalás, mert aztán csak nem bírom ki, hogy hosszan leírjam.
Tegyük hozzá, egyértelműen nem én vagyok a célközönség (angol szakos diploma, fordítói, angoltanári, külföldi cégekkel - angolokkal is - munkatapasztalat). A jó hír, hogy nekem is tudott újat mondani (főleg az akcentusoknál, amelyeket amúgy is imádok). A rossz hír, hogy van benne, ami konkrétan nem igaz. A végén ezt olvashatjuk: "Köszönöm a szaklektornak, Illés Éva egyetemi docensnek a kézirat figyelmes elolvasását, a sok javító ötletet és tanácsot - amiket nem mindig fogadtam meg." Hát azt látom.
Végig próbáltam rájönni, miért ír egy szabályról tévesen. Egyszerűsítésből? De hát olyan bonyolult dolgokat is behoz, mint a cleft sentences meg a CiV laxing. Azt mondja: "A szóvégi mássalhangzó-betűt meg kell kettőzni, ha a toldalék magánhangzóval kezdődik." (79.old.)
Na most ez csak akkor igaz, ha a szó mássalhangzó-magánhangzó-mássalhangzó betűkre (consonant-vowel-consonant=CVC) végződik, ÉS hangsúlyos. Tehát valóban működik a swim, a hop vagy az admit szavaknál: swim+m+ing, swim+m+er, hop+p+ing, hop+p+er, hop+p+ed, admit+t+ed.
Ez a szabály. A kivétel pedig a -w, -x, -y végződés, ezeknél még akkor sem (lásd: snowing, player, fixed). /Országomat egy darab -z-re végződő igéért, sosem tudok mondani, csak eleve duplát (pl buzz). - update: és kaptam: quiz, és találtam: whiz, és nem kivételek, működik velük a szabály!/
A hangsúly-feltétel alól kivétel a brit angolban az -l végződés, akkor is kettőzik, ha nem azon van a hangsúly, az amerikaiban nem (cancelled (UK) vs canceled (US), traveller (UK) vs traveler (US)).
Nem működik a mássalhangzó-kettőzés a következőknél:
> -VVC végződés, pl repeat, spoil, shout, meet, pout, stb.
> -VCC végződés, pl. climb, grant, bark, refresh, jump, gulp, lift, curl, stb.
> nem az utolsó szótagon van a hangsúly, hiába -CVC: visit, open, enter, cover, listen, shower, stb.
Ezek nem kivételek, hiszen a szabály része a -CVC végződés és a hangsúly. Fura is lenne egy olyan szabály, amely kevesebb igére érvényes, mint ahány szabályszerű kivétel van alóla.
A célközönség valószínűleg ezt nem tudja, és nagyon fog csodálkozni, hogy miért nem tudja alkalmazni.
A következő problémám a 108. oldalon található: 'love' mint 'szerelemmel szeret' vs 'like' mint 'szeretettel szeret'. A 'love' sokkal mélyebb érzelem, igen, de ezt érezzük szülők, testvérek, barátok, háziállatok, akár még munka vagy más tevékenységek iránt is. Az nem 'szerelem' magyarul. A 'like' inkább 'kedvel, tetszik', pl ételekre, színekre, frizurára, hogy a közösségi médiás lájkolásról már ne is beszéljünk. De még posztokat is lehet 'thumbs up' helyett szívecskézni 'love', ez még mindig nem szerelem.
A smorgasbord egyik kedvenc nem-túl-angol angol szavam, nem s-sel ejtendő, ahogy a 120. oldal javasolja, de gondolom, itt csak véletlenül maradt le a 'z'. A 'metro' nemzetközi szóval viszont nyugodtan lehet próbálkozni. Ha a sajátjukra inkább 'subway, underground, tube' használatos is (118. old.), ha nem izoláltan találkoznak a szóval, hanem van szövegkörnyezet, fogják érteni, hogy nem a 'metropolitan' (nagyvárosi) rövidítéséről van szó. Szótárakban is a közlekedési értelem szerepel először, a Cambridge-ben, az Oxfordban és a Merriam-Websterben is.
Azt nem értem, miért mondaná az angol utaskísérő, hogy "Thank you!", amikor ő ad az utasnak ételt, míg a nemangol azt mondja, "Enjoy your meal". Tök érdekes egyébként, hogy ott ezt nem szokás mondani, de ha már háziasszony mondhatja, hogy "Enjoy", vagy "bon appétit", miért ne mondhatná az utaskísérő is? Mindenesetre a Thank you-t nem értem (121. old.). (update: ez a nagyon udvarias szokás, ahogy @fióka elmagyarázta kommentben, megköszönik, hogy elveszed. Nem lett volna baj, ha a könyvből is kiderül.)
Hogy Agyula (129.old.) kinek természetes, azt hagyjuk is*, a magyarhoz tartozik, és már én is unom. A lényeg, hogy aki nem úgy használja, mint ő, az finomkodik, meg modoros. Szerinte. Az, hogy Budapesten és Nyugat-Magyarországon kívül ezt nem használják, mindegy. Ott mindenki finomkodik, biztos. Még az "ezek nem azok az emberek" (174. old.) is, akiknél nem lenne ok mondjuk francia hatásra gyanakodni (az 'innit?" használatában szerepelt így a könyvben). Kollektíven finomkodnak, totyogótól az aggastyánig, otthon, kocsmában, piacon, játszótéren, egymás közt is. Sőt, még Budapesten sem mindenki használja (nem csak a nem született pestiek), és egy tanítványom szerint ő mint született pesti csak az elitgimnáziumban hallotta a felsőbb osztálybeliektől (társadalmilag, nem évfolyamban), ezért kifejezetten modorosnak és ellenszenvesnek érzi. Hm.
Igyekszem a szuper dolgokra emlékezni a könyvből, például Gladly, the cross-eyed bear nagyon kedves emlék lesz (a borítón is megtalálható, tessék legalább azt elolvasni!).
A makacsul 'what'-ot használóknak a "what = the thing that" magyarázattal remekül meg lehet világítani, miért nem lehet azzal visszautalni már említett tárgyakra.
Hogy mennyivel több értelme van annak, hogy "a kivételek rögzítése erősíti a szabályt" (81. old.), mint a sokat hallott 'a kivétel erősíti a szabályt'-nak!
A lupus 'farkas' és leo 'oroszlán' nemesebb vadként említése hízelgő, talán Lupus-nak is tetszene, majd valahogy tudatjuk vele. (89. old.)
A ma is tanultam valamit rovatban szerepel még, hogy Angliában a 'public school' épp az ellenkezője annak, amit mindenhol máshol jelent, nem az ingyenes közoktatás, hanem a fizetős elitiskola (a közoktatás pedig 'state school', eltartott egy darabig, míg ezt megtaláltam).
Mindenesetre az angol olyan nyelv, amely izgalmas, változatos (és ez gyönyörködtet), és ma már elengedhetetlen legalább valamennyire tudni. Hogy senki ne használjon Google-fordítót, és közölje, hogy "a kézitáskák hűvösek" (ráadásul csak ajándéktasakok voltak), vagy hogy macskaürülékből van a kávéscsésze (bár ez valami nagyon nyakatekert eredmény talán a cappuccino szóból). Szóval ismerkedjetek az angollal. Akár ezzel a könyvvel is, csak tudjatok róla, hol nem stimmel.
*Victor Hugo-utalás, mert aztán csak nem bírom ki, hogy hosszan leírjam.
January 25, 2025
Nyelvész vagyok és Nádasdy-tanítvány, azaz rajongó.
De ez a könyve most nem annyira tetszett, mint egyébként bármi, amit mond vagy ír.
Az nyilvánvaló, hogy hiába tudok angolul (úgy, ahogy), rengeteget tanultam ebből a kis kötetből. Az is nyilvánvaló hogy a 90%-át valószínűleg elfelejtem, vagy azért, mert túl specifikus, vagy azért, mert már rosszul rögzült bennem korábban.
Az is tagadhatatlan, hogy több fejezetnek igen magas a szórakoztató értéke: rendszeresen felolvastam belőle életem párjának, sőt, nem átallottam az egész szövegkörnyezetet is részletesen elmagyarázni neki például vacsora közben, hogy (reményeim szerint) ő is olyan jól mulasson, mint jómagam.
Viszont azt fenntartom, hogy ezt a könyvet sokkal jobban meg kellett volna szerkeszteni, és élek a gyanúperrel, hogy egyszerűen nem merték, mert a szerző nemcsak okos, hanem egyfajta értelmiségi celeb is. Ezért nem húzták meg alaposan ott a szöveget ahol bizony kellett volna. Én ugyanis úgy találtam, hogy számtalan helyen használ úgy terminusokat, szabályleírásokat, hogy művelt olvasóként is teljesen követhetetlenné válik, miről is van szó. Nem gondolom, hogy ezekről bárki halott volna, aki nem járt legalább 2-3 évet angol vagy elméleti nyelvészet szakra egy bölcsészkaron. (Mint ahogy azt sem látom be, hogy ezek a túlspecializált részek vagy fogalmak elengedhetetlenül szükségesek lennének ahhoz, hogy kiderüljön, milyen nyelv az angol.)
Azt is szerkesztési hibának tartom, hogy a fonológia rész ugyan többször kitér arra, miért és hogyan alkalmazza a kiejtés átírását a jelen kötet, csakhogy ez a rész az utolsó fejezetek egyike, holott erről a legelején kellett volna szót ejteni.
Szóval ez egy csodás kötet lehetne, de szerintem elkapkodták a kiadását, ezen még dolgozni kellett volna. Azért is kár érte, mert a Milyen nyelv a magyar? emlékeim szerint nagyon átgondolt, nagyon jó ismeretterjesztő könyv volt. Miután elolvastam még ajándékba is vettem belőle több családtagomnak. Ezt az angolosat viszont nem hiszem, hogy fűnek-fának ajánlgatni fogom.
De ez a könyve most nem annyira tetszett, mint egyébként bármi, amit mond vagy ír.
Az nyilvánvaló, hogy hiába tudok angolul (úgy, ahogy), rengeteget tanultam ebből a kis kötetből. Az is nyilvánvaló hogy a 90%-át valószínűleg elfelejtem, vagy azért, mert túl specifikus, vagy azért, mert már rosszul rögzült bennem korábban.
Az is tagadhatatlan, hogy több fejezetnek igen magas a szórakoztató értéke: rendszeresen felolvastam belőle életem párjának, sőt, nem átallottam az egész szövegkörnyezetet is részletesen elmagyarázni neki például vacsora közben, hogy (reményeim szerint) ő is olyan jól mulasson, mint jómagam.
Viszont azt fenntartom, hogy ezt a könyvet sokkal jobban meg kellett volna szerkeszteni, és élek a gyanúperrel, hogy egyszerűen nem merték, mert a szerző nemcsak okos, hanem egyfajta értelmiségi celeb is. Ezért nem húzták meg alaposan ott a szöveget ahol bizony kellett volna. Én ugyanis úgy találtam, hogy számtalan helyen használ úgy terminusokat, szabályleírásokat, hogy művelt olvasóként is teljesen követhetetlenné válik, miről is van szó. Nem gondolom, hogy ezekről bárki halott volna, aki nem járt legalább 2-3 évet angol vagy elméleti nyelvészet szakra egy bölcsészkaron. (Mint ahogy azt sem látom be, hogy ezek a túlspecializált részek vagy fogalmak elengedhetetlenül szükségesek lennének ahhoz, hogy kiderüljön, milyen nyelv az angol.)
Azt is szerkesztési hibának tartom, hogy a fonológia rész ugyan többször kitér arra, miért és hogyan alkalmazza a kiejtés átírását a jelen kötet, csakhogy ez a rész az utolsó fejezetek egyike, holott erről a legelején kellett volna szót ejteni.
Szóval ez egy csodás kötet lehetne, de szerintem elkapkodták a kiadását, ezen még dolgozni kellett volna. Azért is kár érte, mert a Milyen nyelv a magyar? emlékeim szerint nagyon átgondolt, nagyon jó ismeretterjesztő könyv volt. Miután elolvastam még ajándékba is vettem belőle több családtagomnak. Ezt az angolosat viszont nem hiszem, hogy fűnek-fának ajánlgatni fogom.
January 31, 2025
Tótfalusi István és Grétsy László nyelvi ismeretterjesztő írásain "edződött" olvasóként nem minden hatott rám újdonságként, de Nádasdyt bátran tudnám ajánlani bárkinek, aki érdeklődik az angol nyelv működése iránt. Néhol (bevallottan) olyan mélységekbe merül például a nyelvtanban, ami egyeseket elijeszthet, de a szárazabb szakaszokat is megéri elolvasni, már csak a beékelt szórakoztató történetek miatt is.
Egy ilyen témájú könyvnél viszont különösen zavaró, hogy meglehetősen sok írásjelhasználati (vesszőhiányok) és akár helyesírási (pl. külön- és egybeírás) hiba van a szövegben, ráadásul a szerző viszonyát ismerve az akadémiai helyesíráshoz, nem is mindig könnyű eldönteni, hogy ez szerkesztői felületesség vagy szerzői szándék.
Egy ilyen témájú könyvnél viszont különösen zavaró, hogy meglehetősen sok írásjelhasználati (vesszőhiányok) és akár helyesírási (pl. külön- és egybeírás) hiba van a szövegben, ráadásul a szerző viszonyát ismerve az akadémiai helyesíráshoz, nem is mindig könnyű eldönteni, hogy ez szerkesztői felületesség vagy szerzői szándék.
December 31, 2024
Nagyon szuper kis kompakt összefoglaló. Nem volt benne új infó, de egy király revision volt, kedves emlékek nyomultak fel bennem fonetika, szintaxis és bevezetés a nyelvtudományba órákról.
Kedvenc mondataim:
- (Shakespeare szókincséről spekulálva) "...számos zöldségfélét nem volt alkalma szerepeltetni írásaiban."
- "Tehát férjhezmenetel előtt nagyon figyeljünk a hangsúlyozásra, amikor a vőlegényünk azt mondja: 'I have a toy factory.'"
- "Az angolban a sandwich-hez kétoldali határolás szükséges, akár kenyérből, akár idős hölgyekből."
Kedvenc mondataim:
- (Shakespeare szókincséről spekulálva) "...számos zöldségfélét nem volt alkalma szerepeltetni írásaiban."
- "Tehát férjhezmenetel előtt nagyon figyeljünk a hangsúlyozásra, amikor a vőlegényünk azt mondja: 'I have a toy factory.'"
- "Az angolban a sandwich-hez kétoldali határolás szükséges, akár kenyérből, akár idős hölgyekből."
December 11, 2024
Kiváló könyv, megragadó stílusban az angol nyelv szerkezetéről, nyelvtanáról, kiejtéséről, egyéb sajátosságairól, ami viszonylagos vékonysága ellenére rengeteg információt tartalmaz, mindezt magyarul, ami sokat segített nekem abban, hogy jobban megértsem ezeket, mint amikor angolul olvastam ugyanezt. Sok dolog leesett olvasás közben.
Ugyanakkor nem kezdőknek való, feltételez egy elég magas nyelvi ismeretet, ezért minimum középfokú vagy magasabb nyelvtudással rendelkezőknek ajánlott, és nem ártanak hozzá nyelvészeti ismeretek sem, legalább alapfokon. De ha ez megvan, nagyon szórakoztatóan, közérthetően mesél az angol nyelvről. Nekem nagyon sokat adott.
Ugyanakkor nem kezdőknek való, feltételez egy elég magas nyelvi ismeretet, ezért minimum középfokú vagy magasabb nyelvtudással rendelkezőknek ajánlott, és nem ártanak hozzá nyelvészeti ismeretek sem, legalább alapfokon. De ha ez megvan, nagyon szórakoztatóan, közérthetően mesél az angol nyelvről. Nekem nagyon sokat adott.
August 22, 2025
3,5 csillag
Nádasdy-t valahogy mindenki imádja. És így olvasva egy könyvét (ami ráadásul fenntartásokkal tetszett) is megértem ezt a rajongást.
Röviden: szerintem túl sok és túl mély a nyelvtani része. Mondom ezt úgy, hogy egyébként az átlaghoz képest szerintem szeretem a nyelvtant. De bőven van az a szint, aminek már nem akarom tudni a nevét és a kifejtését. És ez a rész többb mint felét teszi ki a könyvnek, ami arányiban egyszerűen sok.
Viszont a mindenféle más kiejtésbeli, nyelvtörténeti és besorolni sem tudom érdekesség meg nagyon jó volt, csak úgy faltam az oldalakat. Vicces, hogy mennyi mindent csináltam öszötönösen jól (kiejtésben és nyelvtanban is), és az is, hogy pár dolgot kifejezetten nem jól mondok/gondolok.
Szóval nem bánom, hogy sorra kerítettem, de nem tökéletes.
Nádasdy-t valahogy mindenki imádja. És így olvasva egy könyvét (ami ráadásul fenntartásokkal tetszett) is megértem ezt a rajongást.
Röviden: szerintem túl sok és túl mély a nyelvtani része. Mondom ezt úgy, hogy egyébként az átlaghoz képest szerintem szeretem a nyelvtant. De bőven van az a szint, aminek már nem akarom tudni a nevét és a kifejtését. És ez a rész többb mint felét teszi ki a könyvnek, ami arányiban egyszerűen sok.
Viszont a mindenféle más kiejtésbeli, nyelvtörténeti és besorolni sem tudom érdekesség meg nagyon jó volt, csak úgy faltam az oldalakat. Vicces, hogy mennyi mindent csináltam öszötönösen jól (kiejtésben és nyelvtanban is), és az is, hogy pár dolgot kifejezetten nem jól mondok/gondolok.
Szóval nem bánom, hogy sorra kerítettem, de nem tökéletes.
February 9, 2025
Gondban vagyok ezzel a kötettel. Egyfelől azt gondolom, hogy Nádasdy Ádám egyszerűen lenyűgöző figura, ha nem lenne, ki kéne találni - de szerencsére van, mert nagyon nehéz ilyen figurákat kitalálni. A nyugodt, elegáns intellektus párosul benne egy intenzív, végtelenül autonóm személyiséggel - egyszerre konzervatív és radikális gondolkodó. A "Milyen nyelv a magyar?" az utóbbi évek egyik leglelkesítőbb olvasmánya volt, úgy tudott informatív lenni, hogy közben a szerző végig éreztette autonómiáját, és bizonyos kérdésekben akár a tudományos konszenzussal is szembehelyezkedett*. Nádasdy fanatikus híve annak, hogy a nyelv esetében nincsenek etikai vonatkozások, nincs "romlás", csak folyamatos változás - és épp ez a változás teszi páratlanul izgalmassá az egészet. Ez a hozzáállás pedig nekem baromi szimpatikus, mert a nyelv az én szememben is a közlés határtalan lehetőségeit kell jelentse. Az persze oké, ha a érthetőség kedvéért bizonyos közmegegyezésen alapuló szabályokban állapodunk meg, de ha ezeket a szabályokat megpróbáljuk örök törvényekként interpretálni, akkor már a határtalanság sérül.
És akkor itt van ez a kötet, ami kábé ugyanazt akarja megcsinálni az angollal, amit anno a magyarral: megmutatni, hogy milyen. És végtére is megmutatja, milyen: gazdag. Azt is sikerrel érzékelteti, hogy másképp gazdag, mint a magyar, és ezek a különbségek gyönyörűek. Ez - mondhatjuk - siker. Mindazonáltal vannak kétségeim a koncepciót illetően. Nem vagyok benne biztos, hogy értem, pontosan kinek van itt mondva, és mi.
Az világosan érződik, hogy Nádasdy sokkal többet tud, mint amennyi ebben a kötetben van**. Ebből a tengernagy tudásból aztán kiemelt dolgokat, amelyek a könyv részeivé válnak - de nekem nem tiszta, milyen indokkal dönt egyes elemek mellett. Itt van például ez a mondattanos fejezet, ami szerintem a szöveg negyedét kitölti. Nekem, akinek az angol tudása harmatgyenge, ez a fejezet nem pusztán vontatott vagy unalmas volt, hanem egyenesen riasztó. Olvassa az ember, és arra gondol, hogy is merhetett megszólalni eddig angolul, amikor ilyen szédítően bonyolult az egész? Nem hiszem, hogy ezt ne lehetett volna rövidebben, tömörebben, vonzóbban megírni. (Igen, tudom, a szerző is mondja, hogy a nyelvtant nyugodtan ugorja át az olvasó, majd később visszatérhet. De ha valamit át lehet ugrani, akkor az nem biztos, hogy kell.)
Aztán ezzel szemben ott vannak a szellősebb részek. A nyelvi változások, a kiejtés, az érdekességek, az anekdotikus elemek. Ezek elbűvölőek - de néha azt érzem, hogy a szerző csak belekap témákba, megvillant ezt-azt, de közel sincs annyira elmélyítve ez a rész, mint a szikár mondattani epizód. Valami egyensúly-vesztést érzékelek itt: túl sok súly a kötet egyik felében, túl kevés a másikban. Ez kicsit zavar.
Miközben meg nyilván sokat tanultam belőle, ahogy mondani szokták. Meg élveztem is (általában), és nem lehet elég hálásnak lenni az olyan ismeretterjesztő prózának, amit lehet élvezni. Csak hát az elvárásaim, na. Azokkal kéne kezdeni valamit.
* Ugye itt van Nádasdy komoly averziója a kognitív nyelvészettel, amit kvázi sarlatánságnak tart. No most egy teljes tudományágat ignorálni nyilván problémás, ugyanakkor valahol kompatibilis a tudós szélsőséges autonómiájával. Ugyanis ha egy nyelvész radikálisan deskriptív (leíró), akkor szükségszerűen tartana távol magától mindent, amire a preskriptív (előíró) nyelvészet árnyéka vetül. És hát lehet azzal érvelni, hogy a kognitív nyelvészet a pszichológia felől settenkedve olyan determinációkat akár becsempészni a nyelvbe, ami korlátozná annak szabadságát.
** Bátortalanul, lábjegyzetben megjegyzem, arra sem vennék mérget, hogy a szerző által leírtak mindig a valóságot tükrözik vissza. No most ha létem pillére nem angoltanár, akkor ezeket a dolgokat simán bevettem volna, de hát az. Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban ajánlom olvasásra ezt az értékelést:
https://www.goodreads.com/review/show...
És akkor itt van ez a kötet, ami kábé ugyanazt akarja megcsinálni az angollal, amit anno a magyarral: megmutatni, hogy milyen. És végtére is megmutatja, milyen: gazdag. Azt is sikerrel érzékelteti, hogy másképp gazdag, mint a magyar, és ezek a különbségek gyönyörűek. Ez - mondhatjuk - siker. Mindazonáltal vannak kétségeim a koncepciót illetően. Nem vagyok benne biztos, hogy értem, pontosan kinek van itt mondva, és mi.
Az világosan érződik, hogy Nádasdy sokkal többet tud, mint amennyi ebben a kötetben van**. Ebből a tengernagy tudásból aztán kiemelt dolgokat, amelyek a könyv részeivé válnak - de nekem nem tiszta, milyen indokkal dönt egyes elemek mellett. Itt van például ez a mondattanos fejezet, ami szerintem a szöveg negyedét kitölti. Nekem, akinek az angol tudása harmatgyenge, ez a fejezet nem pusztán vontatott vagy unalmas volt, hanem egyenesen riasztó. Olvassa az ember, és arra gondol, hogy is merhetett megszólalni eddig angolul, amikor ilyen szédítően bonyolult az egész? Nem hiszem, hogy ezt ne lehetett volna rövidebben, tömörebben, vonzóbban megírni. (Igen, tudom, a szerző is mondja, hogy a nyelvtant nyugodtan ugorja át az olvasó, majd később visszatérhet. De ha valamit át lehet ugrani, akkor az nem biztos, hogy kell.)
Aztán ezzel szemben ott vannak a szellősebb részek. A nyelvi változások, a kiejtés, az érdekességek, az anekdotikus elemek. Ezek elbűvölőek - de néha azt érzem, hogy a szerző csak belekap témákba, megvillant ezt-azt, de közel sincs annyira elmélyítve ez a rész, mint a szikár mondattani epizód. Valami egyensúly-vesztést érzékelek itt: túl sok súly a kötet egyik felében, túl kevés a másikban. Ez kicsit zavar.
Miközben meg nyilván sokat tanultam belőle, ahogy mondani szokták. Meg élveztem is (általában), és nem lehet elég hálásnak lenni az olyan ismeretterjesztő prózának, amit lehet élvezni. Csak hát az elvárásaim, na. Azokkal kéne kezdeni valamit.
* Ugye itt van Nádasdy komoly averziója a kognitív nyelvészettel, amit kvázi sarlatánságnak tart. No most egy teljes tudományágat ignorálni nyilván problémás, ugyanakkor valahol kompatibilis a tudós szélsőséges autonómiájával. Ugyanis ha egy nyelvész radikálisan deskriptív (leíró), akkor szükségszerűen tartana távol magától mindent, amire a preskriptív (előíró) nyelvészet árnyéka vetül. És hát lehet azzal érvelni, hogy a kognitív nyelvészet a pszichológia felől settenkedve olyan determinációkat akár becsempészni a nyelvbe, ami korlátozná annak szabadságát.
** Bátortalanul, lábjegyzetben megjegyzem, arra sem vennék mérget, hogy a szerző által leírtak mindig a valóságot tükrözik vissza. No most ha létem pillére nem angoltanár, akkor ezeket a dolgokat simán bevettem volna, de hát az. Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban ajánlom olvasásra ezt az értékelést:
https://www.goodreads.com/review/show...
Displaying 1 - 7 of 7 reviews