Az ​utolsó magyar akcióhős

Második Magyar Köztársaság #3

by Vilmos Kondor

1968 ​decemberében Nemes Albert bíróság elé juttat egy piti betörőt, ám igencsak meglepődik, amikor kiderül, hogy a bűnöző Afrikában volt zsoldos katona, mi több, köze lehet az évtized legjelentősebb, azóta is tisztázatlan politikai merényletéhez, Dag Hammarskjöld ENSZ-főtitkár hét évvel korábbi meggyilkolásához. Valakik vadásznak az egykori zsoldosra, és azzal fenyegetik, hogy kilencéves lányán állnak bosszút helyette. És nagyon úgy fest, hogy Nemes az egyetlen, aki biztonságba helyezheti a kislányt.

A detektív-főfelügyelő egykori partnerével, Gostival veti bele magát az összeesküvés-elméletek és nemzetközi kapcsolatok zavaros labirintusába, hogy a szálakat követve olyan, perdöntő bizonyítékok közelébe jusson, melyek még a fondorlatos Kádár János rendőrkapitány számára is hatalmas jelentőséggel bírnak. Nemes türelmét és kitartását az európai nagyhatalmak közti játszmák teszik próbára, miközben két nő között őrlődik, ráadásul az anyja újdonsült udvarlója is különleges kéréssel fordul hozzá…

Kondor Vilmos új regényében tovább szövi a Nemes Albert nyomozó és a Második Magyar Köztársaság történetét – egy olyan Magyarországét, amely a szövetségesekkel kötött különbéke után a nyugati blokk tagjaként virágzik fel. Helyszínei, figurái egyszerre ismerősek és idegenek – ettől válik a regény minden apró részlete izgalmas csemegévé, bevonva az olvasót egy merész és szórakoztató gondolatkísérletbe.

536 pages, Paperback

First published September 20, 2024

About the author

Vilmos Kondor is the internationally acclaimed creator of the Budapest Noir series and one of the major voices in contemporary European crime fiction. His debut novel Budapest Noir was first published in Hungary in 2008 and quickly became a landmark work, launching a seven-book cycle that blends hard-boiled storytelling with the turbulent history of mid-20th-century Hungary.

The series has been translated into fourteen languages, published in the United States, and adapted into a feature film. Kondor’s protagonist, crime reporter Zsigmond Gordon, investigates murder and corruption in a city caught between dictatorships, wars, and shifting political shadows — stories where history and noir meet on every page.

Kondor holds a degree from Sorbonne, and he is teaching physics and mathematics in a high school in western Hungary. When he is not working on a new novel, he enjoys long walks and making jams — especially on the days when the plot refuses to cooperate.

Reviews

[Tamás Szajkó · Rating 3 out of 5]

Nem lehet mindig minden könyvvel világot váltani, így hiába az olimpiás rész fiaskója, csak visszakecmeregtem a sokkal menőbb alternatív Magyarországba, és ezúttal Kondor egy árnyalattal jobb történetet tudott kanyarítani. Na nem mintha a központi nyomozás sztorielem ezúttal aztán elképesztően árnyalt lenne, de a vibe ezúttal valahogy sokan jobban működik, és érezhetően kevesebb a "csak azért bekerülő leírás, hogy bemutassam, hogy mennyire más ez a világ" - bár egy autópálya-térszerkezet-ismertető így is belefért, de erre meg pont én nem fogok tudni haragudni.

A könyv közepén megbújik egy 20 oldalnyi teljesen értelmezhetetlen tartalom, ami olyan, mintha Rejtő munkásságára ráengedtek volna egy gyengén promptolt AI-t, de ezt leszámítva tényleg nagyon kellemesen lapozgatható, könnyed szórakozás.

[Qedrák · Rating 4 out of 5]

A Második Magyar Köztársaság regényeit mindig szívesen veszem kézbe és ez az érzés nem változott a harmadik kötet elolvasása után sem, bár azért itt fogok tenni hosszabb lábjegyzeteket. A történetnek tényleg az a legnagyobb erőssége, hogy zsánerirodalmi eszközökkel mutatja be, hogy tulajdonképpen mit is vesztettünk (vagy nyertünk) egy emberöltőnyi szovjet megszállással és kommunizmussal. Mindezt egyébként remek hangulatot teremtő eszközökkel teszi meg.
És ide teszem az első lábjegyzetemet, ugyanis azt láttam, hogy az előző köteteknél én is, mások is felrútták egy kicsit a szerzőnek, hogy a világépítés csillagos ötös, de a krimiszálak a maguk terepén nem feltétlenül hozzák ugyanezt a nívót. Ebben a történetben azt érzékeltem, hogy mintha a szerzőhöz eljutottak volna ezek a gondolatok és próbálta egy kicsit átsúlyozni a könyvet a krimi javára a hangulatleírásokról.
Mert utóbbiakból azért itt is akad elég, de többnyire már olyan helyszínekkel és emberekkel találkozunk, akikkel korábban is, és inkább repetitív leírásokat kapunk arról, hogy milyen a hóleves-latyakos téli Budapest az alternatív hatvanas években. Először még behúzott a történetbe, de utána azért már kicsit azt éreztem, mint a csizmaszárba került hódarabokkal, hogy de jó lenne, ha kikerülne onnan. Azért egy-egy poén szerintem belefér, például a történetben előkerülő Biszku Béla nem nagyhatalmú párttag, hanem egy pitiáner tolvaj, ami azért méltó fricska a rendszerváltás után boldog öregkort megélő politikus emlékére.
Amikor arról írok, hogy Kondor Vilmos zsánerirodalmi eszközökkel mutatja be az elveszett vagy sosemvolt Magyarországot, akkor az eszközök egyik része arról szól, hogy olyan ügyeket vesz elő és csatornáz be a nyugati blokkban marad Magyarországra, amelyek mélyebb nyomot hagytak a nyugati közvéleményben. Ilyen volt az árvaházak vagy a dopping esete is (bár utóbbiról azért itt, keleten is lehetett fogalmunk), és ilyen Dag Hammarskjöld halála is, aki egy légiszerencsétlenség áldozata lett. És persze erős a gyanú, hogy alaposan rásegítettek arra a légiszerencsétlenségre. Kondor fogja ezt a nemzetközi botrányt és becsatornázza Magyarországra, ami önmagában szerintem remekül működik, mert még a kommunista Magyarországról is mentek különféle szerencselovagok a háborútól sújtott, vagy egyéb módon zavaros ügyekkel terhelt vidékekre. Miért ne legyen tehát a címszereplőnk is egy hasonló figura és miért ne kössük össze ezt az apró tényt Hammarskjöld halálával? Szerintem ez egy nagyszerű ötlet és valóban izgalmas belegondolni, hogy akár magyarok is szerepet játszhattak az esetben. Hogy mindenképpen úgy fűztem volna-e bele a történetbe, ahogy az végül megtörtént, azzal kapcsolatban már vannak kételyeim. A könyv nagyjából harmadánál a címszereplőnk ugyanis elmeséli a merényletet a saját szemszögéből, de az egész történet egy delíriumos álomnak tűnik (még akkor is, ha az adott jelenetben begyógyszerezve kellett előadnia), és ami inkább szomorú, hogy a kötet egészére nézve érdemi információk kevésbé derülnek ki belőle. [spoiler]Az ENSZ-főtitkárt valóban meggyilkolják, de egy olyan figura, aki nem is szerepel a történetben és már meg is halt egyes szereplők szerint, szóval a kötet végére ez a túlnyújtott lázálomszerű leírás elveszíti a súlyát.[/spoiler]
A kötet második felére világossá válik, hogy a valódi ellenfél nem is a címszereplő, hanem... és itt van szerintem a második probléma. A történetben ugyanis egymás után érik "balesetek" az érintetteket, mégis a végén nem kapunk egy nevet sem, csak egy többé-kevésbé jól körülhatárolható csoportot, amelyet egy kicsit komikus viszonyok közepette kapnak el. A nagyhatalmú arctalan brigád lesüllyedése burleszkfigurákká, szerintem nem tett jót a krimiszál súlyának, pedig nekem tényleg az volt a benyomásom, hogy most igazán akart egy emlékezetes krimiszálat írni a szerző. Ami viszont cserébe működik, az a kémregény jelleg, ahogy Nemes Albert egyensúlyozik a látható szolgálatok és a láthatatlan szolgálatok céljainak mezsgyéjén. (Itt is vannak szórakoztató easter eggek, például a magyar hírszerzőnő kapcsán).
A magánéleti szállal nekem kevesebb gondom volt, ha valami zavart benne eddig, akkor az inkább az, hogy Milla és Nemes előtörténete kicsit kurtán-furcsán lett az első kötetben felvezetve, ahhoz képest a viszonyuk valahogy furcsa, viszont itt legalább kísérlet történik arra, hogy tiszta víz kerüljön abba a bizonyos pohárba. (Eddig azért elég sok minden off-screen történt közöttük). Mivel a sorozatnak szinte biztosan lesz valamikor folytatása, ezért az a benyomásom, hogy abban talán megkapjuk ennek a viszonynak a végkifejletét is. Jávor Pál szerepeltetését én is kicsit furcsálltam, de betudom annak, hogy időnként kellettek a komikum felé mutató elemek ahhoz, hogy a történet gördülékenyebb legyen.
Szóval értem a történettel kapcsolatban más kritikákban olvasott fenntartásokat, némelyikben szerintem van igazság is, de ha valóban folytatódik a regénysorozat, én a következő kötetre is be fogok nevezni.

[Havasi Richárd · Rating 5 out of 5]

Ez most egy erősen átpolitizált darab. Szeretem ezt a Kondor által megalkotott világot. Szépen összeköti a szálakat, ami hiányzott nekem a második kötete végén. Így azonban jár a gratula!