Rohadjon meg az összes

by Gyöngyvér Schillinger

Schillinger Gyöngyvér művében minden benne van, ami az úgynevezett letehetetlen könyvekhez kell:
jó karakterek, fordulatok, szex, sikkasztás, botrány. És ott van az is, amit az úgynevezett nagy írók tudnak: a hajszálpontos lélektan, a hiteles nyelv, az emberi sorsok megértése, és a szembenézés a világ romlásával. Sok jó magyar író van manapság, de az igen ritka, hogy egy elsőkönyves szerző egyszerre legyen művészileg kompromisszummentes és lebilincselően olvasmányos.
Szolláth Dávid

„Édesanyád így meg úgy. Béküljetek ki. Istennél vannak a halálból kivezető utak. Addig béküljetek ki, amíg lehet. Újra együtt lehettek a paradicsomban. Ezen majdnem elröhögte magát, de közben a sírás szorongatta a torkát. Azt azért mégsem kellene. Mit nem kellene? Együtt lenni a paradicsomban.”

200 pages, Paperback

First published January 1, 2024

Reviews

[Kuszma · Rating 4 out of 5]

Szorongások. Családi traumák. Kudarcos párkapcsolatok. Függőség. Hosszúéltű sérelmek. Ha az ember kimegy a Könyvfesztiválra, és a válla fölött elhajít egy vakondot, akkor az biztos eltalál egy írót, aki épp az e témák köré írt regényét dedikálja. (És az esemény hatására vélhetően elront egy dedikációt.) Kérdem én, hogy lehet ennek tudatában újszerű és hatásos regényt írni szorongásokról, családi traumákról, satöbbikről? Nos, kábé úgy, mint Schillinger.

Azzal kezdem, hogy ennek a könyvnek egyrészt van határozott történetszála - egy, mondjuk úgy, a jogszerűség szürke zónájában zajló cégfelszámoltatás, amely körül bizonyos jogászok sertepertélnek. Ez a szál komolyan van véve, az ember elhiszi, hogy ezek a dolgok így szoktak történni. De nem ettől jó a könyv - ez a történetszál ugyanis nem uralja a szöveget. Úgy tudom elképzelni inkább, mint szőlőkarót, amire a szerző felfuttatja a lényeget: a nyelvet. Schillinger kiválóan találja meg azt a hangot, amitől ez az egész valóságossá válik. A rövid bekezdések, a mondatok töredezettsége, a hektikus ritmus szépen átadja azt a zaklatottságot, ami a szereplők permanens frusztrációinak és félelmeinek velejárója. Érezni, a szöveg pulzálása csupán a karakterek mentális hullámzásának kivetülése, ezáltal pedig valószerűnek hatnak még elsőre logikátlannak vagy előkészítetlennek tűnő döntéseik is.

Sokszor érzem a hasonló témákkal operáló kortárs prózáknál, hogy fontos dolgokat írnak ugyan le, de elvárják, hogy roskadjak össze a puszta fontosság súlya alatt, és lovagiasan ne vegyem észre, ha ezt mások, máshol már elmondták jobban. Schillinger meg tudja csinálni, hogy a fontos dolog is megvan, ám az eszközök (a nyelv, a történetkezelés) is frissnek hatnak. Ez szerintem egy kisebbfajta bravúr. (Hangsúly a bravúron, nem a kisebbfajtán.)

(A recenzió szerzője a Merítés zsűrijének tagja.)

[Oriente · Rating 4 out of 5]

Nem tudok belekötni, nyelvileg-szövegileg hibátlan volt. Túlírtsággal se vádolhatom, pont annyi amennyi és szépen le is kerekedett. Mondhatnám hogy ez a karcsú, elegáns kötet egy kortárs magyar gyöngyszem, de inkább mégsem. Legalábbis nem az én könyvem volt.

Variációk az ismert témákra: toxikus családi közegek, alkoholizmus, kapcsolódási képtelenség, tárgyiasítás, nyomasztóan sztereotip felső középosztálybeli szerepek, ambícióknak álcázott céltalanság, kényszeres megfelelési vágy, szorongás, van itt minden, és nagyon profin adagolva. Olga a lelke a regénynek, ez világos, vele haladunk és el is jutunk valahová a végére, de elbírtam volna még több dühöt vagy nem is tudom, sötétséget, ami ebből a sok elfojtásból felbugyog.
Szóval egy kicsit aggódom Olgáért, mert még mindig hárít és össze-vissza hazudik magának, de annyira azért mégsem bánom, hogy el kellett engednem, mert ez az egész pénzmosós-ügyvéd világ és a holdudvara végtelenül taszít és untat, és elképzelni nem tudom, miért akarna ebben bárki önként részt venni. Úgyhogy nem is képzelem.

[fulbea · Rating 5 out of 5]

Különös, figyelemfelkeltő cím és borító. A cím alapján egy dühös, kiábrándító hangulatot képzeltem el, a borítót nézve pedig egy ijedt, bizonytalan, félénk, riadt szereplőre tippeltem. Nagyon kifejező mindkettő, mert ez mind benne van a kötetben.

Napjaink szorongó, idegenszerű, magányos, bizonytalan érzései mind összegződnek a könyvben szereplő Balázsban, de különösen Olgában.

Nehéz teher a problémás családi anamnézis vagy a család hiánya, vagy a “csak papír alapú rokonság”. És amikor olvastam azt a sort, hogy: “Miért az anyák a legrosszabbak egy családban?”, akkor egészen elszorult a torkom. Megsajnáltam ezt a két anyátlan embert. Balázs a sikeres ügyvéd, akinek csak látszólag teljes az élete, azonban minden fronton kínlódik. Anyjával megromlott a viszonya, feleségével, fiával sem felhőtlen az élete, vidéken élő bátyjával haragban vannak és az ügyvédi karrierje sem egészen tisztességes.
A nála dolgozó, csinos, ám mindenen szorongó Olga is nehezen éli mindennapjait. Tervezett esküvőjét folyamatosan halogatja, az alkoholista anyja viselkedése elviselhetetlen számára, a gyerekkorában lelépett apját hiányolja, és naponta küszködik pánikbetegségével.
A szövegben az események, a hangulatok, a lelkiállapotok változásai nagyon feszes ritmusban követik egymást. Rövid, erős, vibráló, lényegretörő, néha naplószerű mondatok pattognak, amikben sokszor összefolynak a párbeszédek, a gondolatok és az álmok, de mégis jól lehet követni ezeket.

Folyamatos olvasásra kényszerít a szöveg, és ez segít, hogy a megfelelő hangulatba jól bele lehessen helyezkedni. A feszült, dühös tehetetlenség és a segélykérés folyamatosan ott lebeg az arcunk előtt. Nehéz felfogni a szorongással teli, zaklatott, pánikbeteg érzéseit, tüneteit, de ezek a sorok egészen közel visznek a lelkiállapot megértéséhez.

A 21. századi ember életének egy őszinte szelete ez a kötet. Érdemes elolvasni, mert ez a stresszel teli jelenség folyamatosan itt kering körülöttünk. Bármelyikünk bármikor Olgává válhat. Nem árt, ha időben felismerjük!

A fenti értékelés írója a Merítés-díj próza zsűrijének tagja.

[Dani Dányi · Rating 5 out of 5]

Azt hiszem ez az, ahogyan írni kéne a kortárs realista dolgokat. (Ha már... de hát kell igen, persze.)

[Peter Fpepimama · Rating 2 out of 5]

Kb. a feléig érdekes, jól pörög, de a lezárás nem sikerült. A nyelvezet újszerűen kortárs, de egybe is mossa a főszereplőket, illetve fontosabbnak érződik, mint a történet, ami jogászként olvasva néha megbicsaklik (lásd végén újra felbukkanó biciklis-szál, illetve a szerződésre egyoldalúan ráírt "kiegészítés").

[Postmodjane · Rating 4 out of 5]

A very promising first novel.
The topic is trendy, the characters are contemporary figures.
The conflicts are inside the charachters' minds and among them as well.
Can we/anyone be happy?

[Kovaxka · Rating 3 out of 5]

Sajnálom, nekem nagyon nehéz volt ez olvasni. Nagyon jól ír a szerző, szépek a mondatok, sűrű a szöveg, hitelesek a karakterek. De a szorongató atmoszféra, a rettenetes gyermekkor, a szenvedés nekem sok volt. Nem ezt keresem egy regényben, és túl sokszor kapom meg, különösen hazai kortársainktól. Erős első regény egyébként, várom a folytatást.

[Dávid L · Rating 4 out of 5]

Mint valami visszatérő rémálom, úgy jönnek elő a rideg ciszheteró kapcsolatok a kortárs irodalomban. Érzelmi közelség, játékosság, pajkos barátság nincs ezekben a kapcsolatokban, csak valami jószomszédi viszony meg gyorskaja szintű szex. Az érzéki festőművész nő természetesen az érzéketlen pénzhajhász közel szociopata pasit választja. A kényelmet a szerelem helyett, ami persze kényelmetlenné válik. Tulajdonképpen két idegen segít egymásnak, hogy a társadalom heteronormatív elvárásait kielégítsék: házasság, gyerek, karrier. Egyik se érdekli őket, de aki házas, gyerekes és ügyvéd, azt ma mindenképp sikeresnek tartják, ők meg ezzel szeretnék enyhíteni a szorongásukat. Akkor élik a saját életüket, mikor félrelépnek.

[Lori Pance · Rating 2 out of 5]

tök jó a címe
meg a borítója
s szépeket is ír róla a kedves 'bíráló'

kicsit van közöm Kazincbarcelonához - de nem mélyült a viszonyunk a könyv hatására

nem értem h a szerző (aki egyébként tök szimpi) miért kezdett bele a prózaírásba, mit, hogyan akart hozzátenni a kortárs irodalomhoz...
a sztori (sajnos van) elég sablonos, semmiképpen nem érdekes
a kidolgozott karakterek mélysége...nemáááá (én ezt nem kérem számon, csak ugye méltatva vagyon)

a legnagyobb nóvum, h van benne egy furi tagolás - aminek lényegére nem sikerült rájönnöm...

hát nemtom...

de legalább gyorsan el lehet olvasni
ha praktikusan volt ilyen cél, akkor azt sikerült....

[Giovanni Gatto · Rating 4 out of 5]

Great style, snappy writing. Characters are well written. Story could have been sharper. Excellent first novel.

[Lassányi Tamás Péter · Rating 2 out of 5]

Nehéz ügyvédként bevonódni egy rosszul megírt ügyvéd szakmailag leginkább hamis, de egyebekben is sokszor közhelyes történetébe (pedig a szerző is volt ügyvéd).

[Bernadett · Rating 5 out of 5]

Nehéz szóhoz jutni, folyamatosan vitt magával!! Nem tudom, a túlzott kötődés tett-e elfogulttá, de 11. kerületi ügyvédjelöltként konkrétan életem katarzisa ez a könyv

[Julia Szabo · Rating 5 out of 5]

Zseniális!

Szórakoztató, annyira mély, amennyit az olvasó felvesz belőle, és menthetetlenül őszinte az egész. húsbavágó.