Nem tudom, ki hogy van a közéleti hírekkel, én személy szerint legtöbbször csak megvető hangkiadással szoktam reagálni bármilyen itthoni vagy nemzetközi hírre. Ez alól ékes kivétel volt, amikor kora ősszel kiderült, hogy A Gyurcsány, a volt miniszterelnök, azóta is megkerülhetetlen politikai jelenség (derogatory?) írt egy regényt. Amikor ezt szeretett partnerem közölte velem a bevett “Olvastad? Nem.” párbeszéd után, közöltem vele, hogy majd kiveszem a könyvtárból. Erre megkaptam tőle a szülinapomra. Szóval itt a véleményem:
Egy rendes 3.5 csillagos krimi ez kérem szépen. Nagy erénye, hogy nem akar túljárni az olvasó eszén a semmiből előhúzott fordulattal, hanem egy nagy nyomozócsapattal együtt gyűjtjük a nyomokat és rakjuk össze a történetet. Szerettem, hogy egy tök vállalhatóan megírt nő a főnyomozó, a hit és a család mibenlétéről filozofáló részek, valamint a hitével küzdő pap szála érdekesek voltak, és jól variálták a bevett fordulatokat. A szöveg olvastatta magát, négy 100 oldalas etapban el is olvastam.
Amit én ebből a szövegből még levettem: ezt valaki valószínűleg a saját örömére írta ennek minden erényével és gondjával együtt. Főleg az első 200 oldalon vannak túlmagyarázott, lényegtelen részek, a karakterrajz időnként kijelent dolgokat a szereplőkről, mielőtt megismernénk őket, de később a cselekedeteikkel simán alátámasztja ezeket (juhú!). A megoldás kellemesen szappanoperásan kacifántos - viszont az itt előkerülő trauma és traumaátadás témát kellően intelligensen kezeli Kate/ Ferenc. Egy kör revision/ keményebb kezű szerkesztés egy kifejezetten feszes, jól ütemezett krimit faragna ebből.
Jópofának találtam, hogy a helyszín nincsen definiálva, mind a környezet, mind a szereplőgárda egyfajta pán-európai utópiában létezik.
Elismerésem a kiadónak, hogy a gerincen a cím az angolszász hagyományoknak megfelelően szerepel, így amikor borítóval felfelé teszem le a könyvet az asztalra, a cím nem fejjel lefelé olvasható. Magyar kiadók, tanuljatok a Feritől!