"Olyan volt nekem, mint a csoda. Az akadémia folyosólyán szólított meg. -Popper, ugye neked filozófia diplomád is van? -Van, Mátrai elvtárs. -Tegyél nekem egy szívességet. -Parancsoljon. -Menj ki helyettem Indiába. Intézményeket kell felmérni, melyikkel érdemes kooperációt terveznünk. Öreg vagyok már. Félek a strapától, a betegségektől, az oltásoktól. Ez volt 1970 októberében. És én januárban először szívtam be India meleg, fűszeres levegőjét, és hallottam meg a varjak szüntelen károgásást."
Jó könyv volt, igazán hangulatos. Ahogy az első oldalt elolvastam, úgy éreztem Popper leült mellém és beleduruzsolta a fülembe a történeteit. Kicsit mintha még mindig itt lenne, ebben a könyvben a lelke is benne van nem csak a tudása. Csak az nem tetszett, hogy vége lett a könyvnek, bármeddig hallgatnám, nézném lelki szemeimmel.