Az 1983-ban induló történet főszereplője a balerinának készülő 18 éves Johanna, aki Bukarestben él értelmiségi szüleivel. A család úgy dönt, Magyarországra költözik, először a szülők tudnak átjönni és a lánynak még legalább két évet kell egyedül otthon maradni, a régi viszonyai között új életet kezdeni, készülni a balettvizsgára, az érettségire; ottani életük felszámolására. Kapaszkodókat keres, holott elszakadnia és szakítania kell. Ha belép egy hivatalba, nem lehet benne biztos, hogy ki is jön onnan. Nyomában a titkosrendőrség és a fortélyos félelem, valamint a férfiak, akik egyre többet akarnak a sudár, saját testiségére ekkortájt ébredő fiatal teremtéstől. Felkavaróan őszinte emlékezés a sorsfordító esztendőkről, a felnőtté válásról, a tánc és a balett beavató rítusairól, a test függéséről és szabadságáról, valamint pontos beszámoló egy abszurd-kegyetlen diktatúra mindennapjairól, nyomasztó árnyairól és váratlan derűiről. A könyv személyes regisztere és dokumentumértéke egyszerre letaglózó és felszabadító.
Dysonans, pomiędzy okładką i treścią, którą spodziewałam się otrzymać, a faktyczną zawartością okazał się dość spory (nie ma co wnikać, raz w życiu chciałam doświadczyć uroku lektury w ciemno). Począwszy od pierwszych stron, trudno było mi wsiąknąć w zaserwowaną narrację. Przypadkowa postać, z której życiorysem i niektórymi wyborami nie potrafiłam zbytnio rezonować. Obszar geograficzny oraz okres historyczny wykraczający poza granice moich zainteresowań. Było ciężko. Uczucie to utrzymało się niestety niemalże do samego końca tej przeprawy.
Nie sposób jednak nie docenić roli fragmentów zawierających jakże namacalne relacje z życia w cieniu dyktatury. Stanowią one w mojej opinii największą wartość książki.
Chciałoby się, aby liczba stron uległa choć minimalnemu zwiększeniu. Historia urwana w - jak się wydaje - najistotniejszym momencie, uniemożliwia szerszy ogląd na podejmowaną w niej co i rusz problematykę poświęcenia. Nie zaleca się konsumpcji na pusty żołądek, grozi przemożnym niedosytem.