Farkas Roni, tizenegyedikes gimnazista egy nap váratlanul névtelen üzenetet kap arról, hogy a fiú, akivel nemrég kezdtek alakulni a dolgai, éppen egy másik lánnyal tölti az estét. Roni azonnal véget vet a kapcsolatnak, azonban a küldő kiléte néhány nap elteltével sem hagyja nyugodni, ezért elhatározza, hogy megkeresi a Budapest szívében található, patinás múlttal rendelkező, hatalmas és nagy létszámú Deák Gimnázium tanulói között a segítőjét.
Roni kitartása hamarosan meghozza az eredményt, ami meglepetésére sokkal többről szól, mint gondolta volna és nem várt döntés elé állítja a lányt - mert a Deákban mindig történik valami...
Mirkó hogy nem szakadt meg, miután a hátán cipelte a könyv mind a 448 oldalát?? Fogalmam sincs, hogy lehetett ennyi üres, semmitmondó karaktert megírni (kivétel persze Mirkó my beloved🫶🏼), merthogy Roni (aki igazából Reni is lehetne, bár még ő is színesebb egyéniség) annyiban kimerül, hogy szereti a twenty one pilots-t meg a péksütiket, Benedek helyes és kézizik!!!, Barbi meg szeret fiúzni. Pedig tetszik a koncepció, kicsit a Good girl’s guide to murder és Sex education mixe, csak túlírva és unalmasan. Már kapartam a falat, amikor századszor is elolvashattam, hogy Roni mit vett a pékségben reggel, vagy amikor huszonötödszörre sétált át az egyik épületből a másikba, komolyan már álmomból keltve le tudnám írni az útvonalat, ahogy Roni az osztályterméből lemegy a földszintre, az udvaron cigizőket kikerülve a 2-es épületbe, majd a fóliát félrehúzva besurran a könyvtárba 🥲. De hogy valami pozitívumot is említsek, hatalmas pacsi Laurának a hosszú és rövid i-s Kírák reprezentálásáért, ezzel megvett magának, hogy folytassam a sorozatot a jövőben!🙏🏼
Lássuk csak, mink van: egy szigorú, elég szürreális középiskola, ahol látszólag átlagosan zajlik az élet, csakhogy egy titkos arc mögött valaki segít az arra rászorulóknak, például egy fiatal lánynak, aki ráadásul nem is kérte... Ahogy olvastam a véleményeket, láttam, hogy néhányakat a Sex Education vagy a Good Girl's Guide to Murder sorozatokra emlékeztetett ez a könyv, pedig valójában ez egy az egyben Szabó Magda Abigéljének alapsztorija. Nulla kreativitás, még csak meg sem erőltette magát az írónő, hogy legalább úgy tűnjön, mintha nem lopta volna... És ha már kreativitás hiánya, íme az idei gárda: főszereplőnk, Reni... ja nem, Roni, akinek személyisége annyira létezik, mint a koalák szárnyai; A FIÚ, Márk... ja, nem, Kornél... ja, nem, Norbi... ja, nem, Benedek, aki jól néz ki, és menő, és jól néz ki, és kedves, és jól néz ki, és sportol, és jól néz ki; Vivi... ja, nem, Barbi, az ügyeletes háttértáncos, aki csak azért létezik, mert kellett még egy női karakter; egy rakat teljesen felesleges név, akik egy rakat teljesen felesleges, felszínes és rendszerint tökéletesen debil szereplőt takarnak; tanárok, akiknek már a nevére sem emlékszem, annyira jelentéktelenek; illetve a szülő, aki elvált, hogy ne kelljen még egyet kitalálni. Deja vu. Egy pozitívumot muszáj kiemelnem: Szilkó... ja, nem, Mirkó az eddigi egyik legjobb karakter, akit Laura megalkotott. Nem tudna feltűnés nélkül elvegyülni Westeros intrikái között, de legalább van jól kidolgozott motivációja, véleménye néhány dologról, nehézségei, küzdelmei, valamennyi érdeklődési köre... Apropó, érdeklődési kör. Tanács Laurának: elég sokat mozgok abban a korosztályban, amiről írni szokott, és még soha nem találkoztam akár egyetlen tizenévessel is, aki magát Batmant szerette volna. Ennyi idősen az emberek már rá szoktak jönni, hogy a Jokernek több értelme van. Szívesen. Az írói stílus olyan, mintha óvodásoknak szólna. A könyv EGYETLEN majdnem vicces pontja az volt, amikor az elején elhangzott a "Nincs jobb dolgotok?" majd a válaszok "Nekem nincs. Nekem lenne. Nekem volt." ez így mind szép és jó. De aztán elkezdi megmagyarázni, hogy ezek mit jelentenek. Nem lehet ám hagyni a kislányoknak, hogy rájöjjenek maguktól, és használják esetleg a kis eszüket valamire, neeeeem. Fájdalmasan szájbarágós volt, és nagyon sok hasonló esettel találkoztam. A másik a rémes önismétlés. Őszintén. Ki a rojtosra szaggatott lábujjkörmöt érdekel, hogy Sára... ja, nem, Roni mit vett negyvenharmadszorra pékségben??? Jelentkezzen kérem az az ember kommentben. Eleinte számoltam, hogy hányszor írták le, hogy "Az eldobható pohárral a kezemben besoroltam a tömegbe", de valahol a tizediknél abbahagytam. A másik kedvencem a "Szemembe fúrta a tekintetét". A Közhelyekben nem volt ennyi közhely, mint ebben, pedig azért az egy szint. Tudom, hogy mennyire nehéz eredetit alkotni, de ENNYIRE nem az! Meglepő módon egyébként, hogy mégiscsak legyen valami pozitív is, kicsit kevesebbet hadartak, mint azt egy LL könyvben megszoktam, ügyes. Mivel ez a könyv mindezek miatt rendkívül unalmas, egy csomó random hülyeségre felfigyeltem, amiket nem tudok szó nélkül hagyni: - Egy harminchét fős infós osztályban NEM lehet tizennégy lány. - A tizenhat-tizenhét éves lányok nem olyanok, mint az óvodások. Ha összevesznek, nem szórakoznak hetekig, hogy "én nem ülök le mellé". Szomorú, hogy Laura mennyire lenézi a közönségét. - A társaság két végzősből és két tizenegyedikesből áll, vagyis két éven belül kirepülnek. Nem kellene utánpótlást szervezni? Ideje lenne elgondolkodni rajta. - Barbi miért nem Benedekkel táncol a szalagavatón? - Mi értelme van egy ekkora iskolát fenntartani? Minden évfolyamon legalább nyolc osztály, nincs az a mennyiségű tanár, akinek az órarendjébe ez beleférne. De még mindig, a szerkesztő legalábbis kalodát érdemelne. Egyrészt, a pékség a kedvenc karakterem, többet tudtam meg róla, mint Bekiről... ja, nem, Roniról. Másrészt, ha még egyszer el kellett volna olvasnom, hogy ki mit visel (Benedek fehér sneaker, Barbi rövid [és baromi ízléstelen] szoknya, Mirkó pólóra vett ing), gondolkodás nélkül a falhoz vágom a könyvet. Harmadrészt, fogalmam sincs, hogy milyen fiatalok alapján inspirálódik Laura, nem ismerem a budapesti szlenget, de az "Egy bő hoodie-ban összekötöttem a hajam egy bunba" akármilyen szögből nézem, inkább hangzik egy boomer szerencsétlenkedésének, mintsem egy tizenhét-tizennyolc éves lány átlagos mondatának. Fun fact: amikor először megláttam ezt (merthogy TÖBBSZÖR is szerepel a 447 fájdalmasan hosszú oldal alatt), csak bámultam, hogy mégis mi a ferde fűzfánfütyülő rézangyalos lópatkó ez, és melyik univerzumot kell leigáznom ahhoz, hogy többet senki se találkozhasson ezzel a borzalommal. Pedig tényleg sok angol kifejezést használok. A legnagyobb problémám mégsem az, hogy ez egy rossz könyv, az eddigiek is rosszak voltak. Az a baj, hogy átvert engem, és hiszem, hogy másokat is. Hatalmas titkolózás lengte körbe, hogy igen, ez most más lesz, igen, az LL fiú egyik korábbira sem fog hasonlítani, igen, ez egy új történet új karakterekkel, semmit sem lehet tudni róla előre... Olyan érzésem van, mintha Laura a drogos élettársam lenne, akinek huszonnyolcadszor is elhiszem, hogy leszokik. De hogy miért hiszek ebben még mindig...? Attól tartok, hogy már túl van azon a koron, hogy jó könyvet írjon. Egyre távolabb kerül a tinédzserektől, egyre kevésbé érzi azt, amit ők, nem mintha eddig hitelesek lettek volna a regényei. De legalább esély volt rá. Most már az sincs. Lehet, hogy én rontottam el. Lehet, hogy túl magasak voltak az elvárásaim. Lehet, hogy ezek a könyvek egyszerűen csak nem nekem szólnak (hiába stimmelek korosztályban és nemben is a célközönséggel). Sajnálom, lehet, hogy én vagyok a hülye. De úgy gondolom, ha valaki ekkora rajongótáborral rendelkezik, az a minimum, hogy legalább VALAMIT megpróbáljon megtanítani a fiataloknak, ne pedig csak annyit, hogy mit vett reggel Lia... ja, nem, Roni a pékségben, meg milyen útvonalon jutnak el a könyvtárba. Kívánom, hogy senki se olvassa el, de miközben ezt írom, egy halom lány vár a könyvtár előtt toporogva, hogy visszavigyem végre, szóval ezzel elkéstem. Most megyek, felveszek egy hoodie-t, összekötöm a hajamat egy bunba, és lemegyek a pékségbe. Több ilyen szart egy darabig nem olvasok el.
This entire review has been hidden because of spoilers.
Laura kezdi elveszíteni a stílusát. Nagyon lassú, vontatott, repetitív volt az egész, nem látom, hogy lehet ezt még három könyvön át taglalni. A főszereplő megint egydimenziós lett, illetve most a mellékszereplők se mentették a sztorit.
4.5 🌟 Új. Valahol új, “modernebb” Laura. Az elején nehéz volt megszokni, és belemerülni a sztoriba. Mire kiderítette ki volt az üzenet küldője picit kezdtem unni a könyvet, viszont utána tetszett. Egyértelmű, hogy a diákok megkeresései az Instagram oldalon próbál mindennapi problémákra felhívni a figyelmet, és útmutatást adni nekik. Én végzős vagyok idén és ezt olvasva nagyon nem értettem, hogy a Somfalvi ikrek hogyan bírják működtetni ezt az oldalt a legnehezebb évben. Raadasul Benedek élsportoló. A könyv első felében amikor ki lett emelve Benedek testalkata, haja kerek szája (😀) egyértelmű volt hogy a Love interest ő lesz. Tetszik a személyiség kicsit sablonos és nem egy Nagy Márk, Rajmund vagy Cortez🤷♀️ Nekem hiányzott belőle ez a vonal de persze nem lehet ugyanazokat a karaktereket másolni. Nehéz számomra elhinni, hogy ilyen ember létezik mint Benedek, mert annyira önzetlen és sablonos. Tipik book boyfriend aki csak azt mondja amit hallani szeretnél. Én nem vagyok twenty one pilots rajongó, csak pár számot ismerek de Lauráról tudtam, hogy az, ezért nem lepett meg hogy Roniba kicsit elveszve megjelent az írónő😄
Tetszett ez a könyv, kíváncsian várom további részeket. Nem hagyott bennem nagy nyomot és nem is mondanám nagyon különlegesnek. Kellemes egy könyv, ettől függetlenül csak ajánlani tudom.
U.I.: Szerintem a négy rész a négy évszakra lesz felépítve, a következő rész a teli hónapokat fogja magába foglalni. Tuti a borító is tiszta téli lesz és akkor is jön ki mint most az őszi rész októberben. Aztán lehet nem jól gondolom majd kiderül😄
This entire review has been hidden because of spoilers.
Én amúgy nem tagadom, hogy Laura minden könyvét elolvasom, mindegy hogy 12 vagyok, 21 vagy majd 50, mert szerettem a Szent Johannát, a Bexi könyveket is eléggé, és sokszor elfog ez a kellemes nosztalgia, amikor újraolvasom bármelyiket, szóval biztos, hogy mindig keresni fogom ezeket az érzéseket az újabb könyveiben is.
De valahogy ez most nem az, hogy nem mozgatott meg, de néha még kicsit tikkelni is elkezdett a szemem. Mirkó jó figura, Benedek biztos jó LL pasi lesz, de ennél többet nem tudok felhozni mentségül. Ha nekem még egyszer el kell olvasnom, hogy Reni 2.0 bemegy a pékségbe, vagy hogy Barbi a rövid szoknyáját huzogatja..... Arról pedig nem is beszélek, hogy mennyire irritáltak az angol kifejezések. És értem, hogy Laura azt írta pulcsi meg konty szavak elöregídették volna a szöveget, de..... szerintem egyáltalán nem. Mert az hogy túlméretezett pulcsi nekem átmegy a szűrőn, de a 87. hoodie már sajnos nem, pedig azért használok én is angol kifejezéseket a beszédemben... Lehet akkor ennyire egyszerű vagyok, vagy csak nem ehhez vagyok szokva, de őszintén küzdöttem a szöveggel a végére, hogy ne idegesítsen fel még ennél is jobban.
Ettől függetlenül kíváncsi vagyok hova fog kifutni a sztori, mi lesz még 3 könyvön át, és vajon Benedek eléri-e majd a Cortez küszöbömet..
Több problémám is van a könyvvel kapcsolatban. Eddig minden Leiner konyvet olvastam, es a 40 nyári nap óta csalódást okoznak a könyvei. Túl modern próbál lenni benne. A rossz értelemben. Én ez a korosztály vagyok és biztosíthatlak hogy senki nem használ olyan kifejezéseket,hogy "nagynevetos smile" meg senki nem hívja a kapucnis pulcsit "hoodie"nak az xd zes pedig nagyon gáz a könyvben. Az utolsó 100 oldalt konkrétan végigszenvedtem annyira semmitmondó és a befejezés langyosnak is nehezen mondható. Nem tudom miről szeretne még írni a további részeiben, de lehet hogy ezután a szériámat , hogy minden könyvét elolvasom ,lehet megszakítom. A főszereplőnek nincs személyisége , konkrétan nincs legjobb barátnője- mert a padtarsaval való kapcsolata sem mondható barátságnak, Mirkó - az egyetlen ember akinek egy kicsi személyisége volt, a végén már nagyon idegesített, valamint eléggé irreleváns az alaphelyzet: Melyik suliban van ekkora hatásköre a döknek, és a végzősőknek mióta van ideje foglalkozni random emberekkel. A Benedekkel való kapcsolata pedig érdekes.... annyi a kozos bennuk hogy ugyanolyan a zenei ízlésük ... én sajnos csalódtam, remélem másnak azért tetszett...
This entire review has been hidden because of spoilers.
A tudat, hogy majdnem sikerült 24 óra alatt elolvasnom sokat mondhat. Imádtam minden pillanatát. Laura még mindig egy nagyon tehetséges író, én pedig még mindig egy nagyon lelkes olvasó vagyok. Már csak egyetlen problémám van... Várhatok egy évet a következő részre😭
Viccet félretéve: a karakterekre nem mondanám, hogy *nagyon* különbözőek, de közben mégis megvan mindenkinek a saját kis dolga, amitől másmilyen lesz, mint a többiek. A történet felépítés szempontjából r.hadt jó lett, minden fejezet végén azt éreztem, hogy nekem ezt tovább kell olvasnom, hogy tudjam mi történik. Hülye összehasonlítás, de én az olvasás közben ugyanolyan (vagy legalábbis elég hasonló) érzéseket éreztem, mint amikor a "A Good Girls Guide To Murder" című sorozatot olvastam. Nem azért, mert a story ugyanaz/hasonló. Mert nem, egészen más. Csak szimplán ugyanazt a vibe-ot keltette bennem🤷
Szóval jó, volt, nevettem, csodálkoztam, megint nevettem, kedvem jött megnézni a Batman (legnagyobb Marvel fanként is!!!), aztán nevettem tovább.
őszinte leszek, az első ötven oldalnál azt hittem hogy lerakom és nem folytatom ezt a könyvet. szeretem leiner laurát, a kamaszkorom nagy részét jelentette viszont most… hát nem tudom. Lehet ideje lenne a tini világot elengednie és a fiatal felnőttekre fókuszálni (mert a random meg a nem egyszerűben ezek jobban jöttek ki). a főszereplő lányunk ugyanolyan papírmasé mint a többiek szóval budai rebeka és random emma is lehetne a neve mert konkrétan ugyanazok. végül egyébként nem lett annyira rossz olvasmány, de én sokkal sokkal jobbra számítottam.
itt is a comic relief (mirkó) viszi a hátán a könyvet mint ahogyan megszokhattuk.
2⭐️ hat. azt hiszem buszken elmondhatom hogy ezzel a konyvvel vegre valahara kiszakadtam a leiner laura korszakombol. beletelt par evbe, mar az iov masodik sorozatnal is huztam a szamat, de ez erosen kiabrandito volt. a koncepcio maga nem volt rossz, tetszett a gondolat, hogy egy anonim profilon keresztul segitik a diaktarsaikat, de ha jobban ki lett volna gondolva es dolgozva, szerintem lehetett volna ez sokkal jobb is. onnan indult a problema, hogy nem volt rendesen kigondolva ez, marmint szep es jo, de igy igazabol a szereploknek nincs semmi indokuk erre, hogy itt hoskodjenek, mert legyunk oszintek, a nagy budos semmiert cserebe senki nem vallalna ennyi kockazatot, masreszt meg azt sem tudjak mit csinalnak, meg hogy ez mennyire elfajulhat. emellett csomoszor ugy ereztem, mintha laura megsporolta volna magyarazatot vagy egyaltalan nem is terveztett volna magyarazatot. a szereplok elkepesztoen unalmasak es sablonosak, roni konkretan reni 2.0 is lehetne, raadasul nem hiszem el, hogy az egesz tobb szaz oldalas konyvon keresztul annyit tudtam meg rola hogy szereti a peksutiket, a kavet es twentyonepilots hallgat? barbi es beni detto, az elobbirol annyi derult ki hogy jo a stilusa es szeret randizni, az utobbirol pedig hogy kezizik, helyes es magas??? SEMMI TOBB. olyan elkeppesztoeen szurkek. talan mirko volt az egyeduli akinek a szemelyisege kicsit ,,osszetettebb” volt, de legalabb 3 kulonbozo leiner laura konyves karakterre tudtam gondolni, mikozben rola olvastam, szoval o sem tul eredeti. laura kezd kifogyni az otletekbol. nyilvan nem egy ilyen tipusu konyvre szamitottam lauratol, es semmi bajom nem is lett volna vele, ha tortent is volna valami. nem indultak be az esemenyek csak mikor mar tul voltam a konyv 75%-an, nagyon vontatott es ismetlodo volt az egesz. nehany kifejezestol (,,bun” ,,hoodie” ,,sneaker”) falra tudtam volna maszni, annyira eroltetten probalt igyekezni, hogy olyan kifejezeseket hasznaljon, amiket az olvasotabora (vagyis a gen z) hasznalna, de ezek inkabb voltak kinosak, mint talaloak, szoval probaltam diszkreten nem figyelembe venni oket, hozzatennem eleg nehez volt, es amikor mar harmadszorra olvastam, hogy ,,pumkin spice latte”, ereztem a kesztetest, hogy kikaparjam a sajat szemem. lehet h velem van a baj, mert attol fuggetlenul, hogy a karakterek korombeliek, a laura konyvek celkozonsege nem az en korosztalyom mar. mindezeken kivul nem ertem miert kell ebbol egy sorozatot csinalni, siman lehetett volna egy izgalmasabb es fordulatosabb, de hosszabb konyvet irni, raadasul annyira semmitmondo a vege, hogy meg ha mindezek utan ugy is ereztem volna, hogy adok neki egy eselyt, nem fogok.
lehet, hogy többet vártam mint kellett volna, hiszen mégis csak Leiner Lauráról van szó, de sajnos el kellett hogy engedjem ezt. egyébként a sztori jó lett volna, maga a kidolgozása volt az ami nem tetszett. kicsit túl soknak éreztem Mirkó Batman mániáját és a Bojtor Petivel való láthatatlan beef-jét, de egyébként a kedvenc karakterem lett azonnal. Roni tipikus basic csaj, semmi különösebbet nem tudunk meg róla a könyv alatt, ahogy Benedek urunkról sem. attól függetlenül, hogy nem lesz a kedvencem, attól mindenképp el fogom olvasni a többi részt is, hiszen mindig történik valami a Deákban..
Számomra ez a teljesen átlagos LL szint volt. Semmi különöset nem vártam tőle, csak egy kis kikapcsolódást és szórakozást, azt megkaptam, de nem lesz a kedvenc könyvem tőle. A koncepció szórakoztató, tetszett a névtelen segítősdi vonal, kicsit a Sex Education jutott eszembe róla, meg alapvetően aranyos volt, ahogy kissé szájbarágósan ugyan, de dolgoztak az ügyeken. Megint a szereplőkkel volt talán a legnagyobb bajom, mindenki olyan semmilyen volt. Roni igazából Rentai Renáta 2.0, csak jóval lazább és vagányabb, de nagyon furcsa volt számomra, hogy folyamatosan egyedül lógott, mintha a kis X csoport előtt nem lettek volna igazán barátai; Benedek és Barbi teljesen semleges, egyikük személyiségéről sem derül ki semmi. Egyértelműen Mirkó volt a legkedvelhetőbb számomra, mert habár néha már elképesztő idegesítő volt a Batman-dolog nála (annak ellenére, hogy Batman az egyetlen szuperhős, akinek a filmjeit megnézem és tényleg kedvelem), ennek ellenére az ő megszólalásain sokszor mosolyodtam el. A vége teljesen kiszámítható volt, egyértelmű volt végig, hogy ez fogja a függővéget szolgáltatni a következő részhez, úgyhogy semmi meglepetés nem ért. Mindezek ellenére várom a következő részt, mert biztosan folytatni fogom.
Fhúúh hát az elején bevallom egy kicsit féltem, mert egy gimis regényről van szó és valljuk be én gimi közelébe legalább 4 éve nem mentem 😂 DE egyszerűen imádtam és le se tudtam tenni!❤️ A 4 főszereplő, az iskola feelingje és az egésznek a felépítése nagyon jó volt és nosztalgikus is (gondolok itt az SZJG-re és a gimis éveimre🤍). Megint kiderült számomra hogy Laura könyveiről nem tudok kinőni!❤️
Nem a legjobb könyve az írónőnek. A történet nekem kicsit erőltetett volt és vontatott, a karakterek rettentő felszínesen vannak kidolgozva. A fontosabb dolgok röviden vannak leírva, a jelentéktelen apróságokról ellenben több oldalas bekezdések vannak. Engem nem igazán fogott meg
Minden új Laura könyvnél eldöntöm, hogy adok még egy esélyt az írónőnek és minden alkalommal megbánom én is meg a pénztárcám is. Talán az egyik legrosszabb könyve, pedig olvastam az SzjG-t és azt hittem annál nincs rosszabb. Személy szerint egyszerűen Laura "world bulding"-je (ha már ő is annyira szereti az angol kifejezéseket) felfoghatatlan számomra.
Talán a legzavaróbb tényező a könyvben az a karakterek beszélgetése volt. Mirkó 500 oldalon keresztül magyarázta hogy mi történt Benedekkel olyan barokk körmondatokban, hogy irodalom órán lehetne tanítani. A karakterek egyszerűen nem valósak, 3 kilométer hosszú üzeneteket irosgálnak egymásnak minden alkalommal. Ez a könyv úgy lett megírva mint a szakdolgozatom, hosszú oldalakon keresztül taglalta a semmit.
Következzen egy random lista tele dolgokkal amik annyira zavartak, hogy majdnem földhöz vágtam az Ipadem: - kákán is a csomót keresve: hogy jár 1200 diák a suliba? hogy van 7!!! osztály egy évfolyamon?? Nem vagyok pesti, de ez még a fővároshoz képest is extrémnek tűnik. Roni osztályában 34-en vannak, ha minden osztályban ennyien vannak az akkor is 950 diák kb. Ha 1200 diákot akarunk akkor minden osztályba kb 43 diák kell (igen, kiszámoltam). Tehát itt valamelyik osztályban vannak 45-en máshol meg 34-en, nem lennék osztályfőnök ebben az iskolában... És ha valaki azt kérdezné "tényleg ennyire fent kell akadni az 1200 fős iskolán?", a válasz igen, mert minden második oldalon meg van említve :))))) - az 1200 főből adódva, komolyan CIA/MI6 kémeset kell játszani mert ha véletlen meglátják Mirkót és Ronit egy helyen akkor az mindenkinek fura lesz. Könyörgöm én a 4 osztályos évfolyamomból se tudtam mindenki nevét, nem hogy még azt ki kivel "lóghat" együtt. Ez a négy ember meg settenkedik, bújkál és kémesdit játszanak, holott fixre mondom hogy senkit nem érdekelné. - 21 PILÓTA ÉRTITEK???? minden egyes LL főszereplőnek csak és kizárólag egy kedvenc bandája lehet ezen a földön és az egész személyiségét befolyásolja ez. Ha 5 oldalanként nem volt megemlítve a 21 pilóta akkor egyszer se. - külön díjat érdemel szekunder szégyenérzet kategóriában a Heathens - WATCH IT jelenet. - ha valaki lemaradt volna (tényleg csak egy kis részét öleli fel a könyvnek), Roni pékségbe jár és latte-t iszik. Ősszel kizárólag pumkin spice-t :PP. - minden egyes csoportüzinél le van írva hogy az üzenet alatt felbukkanó profilképek azt jelzik, hogy az üzenetet látták a többiek. We get it girl, nem kell ötvenszer leírni. - BUN, HOODIE, SNEAKER
Edit: Elfelejtettem, hogy Benedek képernyővédője egy ilyen törött képernyőt ábrázol, és ez valamiért a világ legmélyebb metaforájának van beállítva XDDDDD I physically CANNOT
Már több, mint 10 éve olvasok Laurától és annak ellenére, hogy "kinőttem" a célközönségéből mindig adok esélyt az új könyveinek, főként mert szeretem a stílusát, vagy eddig szerettem, illetve mert az Szjg/ Bexi sorozatai felnőtt fejjel is élvezhetők, érdekes karakterekkel. Talán a IOV 2. trilógiája óta érzek egy hanyatlást, ami ezzel a könyvvel kezd egy mélyponthoz közeledni, jóformán itt már a humor is elveszett (Mirkó az egyetlen)... Mintha Laura szándékosan butítaná le (*) a könyveit és ez nem tudom, hogy a generációhoz való igazodás e, mert így eladhatóbb a sztori, vagy Laura kezd beleunni az ifjúsági könyvek világába. Bármi is az oka, őszintén sajnálom és csalódott vagyok, hogy egy ennyire szeretett és remek stílusú írónő nem arra használja a könyveit, hogy tanítsa és magasabb szintű gondolkodásra, kreativitásra ösztönözze az olvasó közönségét, hanem inkább alább adja a szintet és ő is beáll a tömegbe.
Nem érzem azt, hogy Laurának ne lennének ötletei, mert ennél a könyvnél is ígéretes az alapkoncepció, csak a kivitelezés mélysége és minősége egészen elkeserítő. Főleg úgy, hogy tudjuk ő sokkal többre is képes ennél.
(*) könyörgöm fejezetek mentek el azzal, hogy Roni követi az egyik segítségkérőt, hogy kiderítse ki ő, mit szeret stb és hát ugye nem kérdezheti meg mert akkor lebukik a csapat.🤦🏻♀️ Nem tudom valahogy senkinek nem jutott eszébe, hogy mondjuk a titkos profilról ne csak annyit írjon vissza, hogy majd jelentkezem, hanem mondjuk megkérdezze tőle az összes infót, amire szüksége van ahhoz, hogy segítsen? Igaz úgy elveszítettünk volna pár teljesen céltalan fejezetet, de legalább Roninak lett volna egy kis logikája cserébe.🤷🏻♀️
Me encanta esta autora porque me recuerda a cuando la leía con 12 y 13 años y me pone muy feliz leerla. Pero no me ha convencido del todo su nuevo libro.
100% hogy kezdek kinőni ebből… Mirkó számomra egyáltalán nem vicces, de a többi szereplőt megkedveltem.. nem tudom hogy ez a sok erőltetett angol slang menő-e, pl tiktokosan megnéztem hogy megy e a cipő az outfithez, elég fura volt olvasni pedig annyira nem érzem magam öregnek😂 Számomra teljesen kiszámítható volt az egész, de biztosan elfogom olvasni a többi részt is
12% in the book tudom, hogy nem vagyok far along a könyvben meg probably már nem vagyok a cél közönsége laurának de tesó, hogy lehet a semmiről ennyit írni like miért kell a karakter minden moveját describeolni olyan érdekes conceptjei vannak a könyveinek és elkezdem olvasni őket és néha csak hányni tudnék a stílustól pedig régen baromira szerettem őket, szóval vagy a quality droppolt vagy én vagyok túl idős már
89% in the book NEM ERDEKEL AZ ESTI RUTINOD ES NEM ERDEKEL A TWENTY ONE PILOTS, NEM HISZEM EL, HOGY VALAKINEK EZ A PERSONALITYJE van ez a szokasa az irononek, hogy minden karaktere kap egy bandat akiket szerethet es semmi mast nem hallgathatnak amikor senki nem hallgat csak egy bandat folyamatosan konkrétan ronirol annyit tudok, hogy szereti a peksutiket, a pumpkin spice izesitest es a topot benedek kezizik, izmos, helyes es magas mirko szereti batmant barbi szereti a fiukat es utalja majat, es hogy mindig szoknyaban van ami nagyon slay de i feel like iszonyat sokat kiemeljuk, hogy effortlessly ilyen jol oltozkodik, mikor ugy erzem ez azert nem annyira extra AND THERE ARE NO MORE CHARACTERS AKIKROL TUDOK BARMIT
100% a vegere egesz elvezheto lett a konyv de a teny, hogy minden felesleges dolgot ennyire reszletesen leir elmondhatatlanul unalmas es idegesito sokkal lenyegretorobben lehetne irni ezt a konyvet, like this just felt like amikor egy esszemben nincs meg eleg karakter es ezert a leghosszabb szinonimat hasznalom egy szora hogy elerjem a kivant karakterszamot ennyire szajbaragosan irni lehetetlen, valakinek itt olvastam a velemenyet es nagyon jol megfogalmazta amin en is gondolkodtam, hogy csak olyan mintha laura lenzne a kozonseget, nem ad teret az olvasonak ervenyesulni, csak megmondja mirol ki mit gondoljon. foleg amikor moralis kerdesekben allast foglal, es bemutatja, hogy a karakterei milyen jo emberek, annyira szajbaragos, like i promise you, you don't need to have 2 pages for a single moral standpoint about how helping others is a good thing to do szinten ami olvashatatlanna tette a konyvet (inkabb talan a stilust, nem tudok most eppen jo szot ra, hajnali 2 van) az az, hogy annyira erzodik, hogy nem rezonal a karakterekkel az irono. nagyon sok helyen erzodik, hogy nem beszelnek igy a korosztaly emberei, nem gondolkodnak igy, nem igy mukodik a szocialis halo also ez csak random, de miert nem tomegkozlekednek soha lol, nem ismerek egy belvarosi embert sem aki onkentesen elsetalna barhova, amikor felszallhat barmilyen tomegkozlekedsi eszkozre. mind az 5 evben amig a belvarosba jartam gimibe, konkretan kepes volt mindenki felszallni a villamosra csak, hogy ne kelljen egy megallonyi tavot lesetalniuk (4es6os kiraly utca es wesselenyi tav nagyjabol 4 perc seta) (raadasul ez pont egy megjeleno helyszin a konyvben mivel a madach szinhaz ekozott a ket megallo kozott van a koruton) NOBODY USES THE WORD BUN, WE HAVE A HUNGARIAN WORD FOR THAT (KONTY) HA MEGEGYSZER EL KELL OLVASNOM AZT, HOGY BUNBA FOGJA A HAJAT RONI AKKOR KIHAJITOM A NEMLETEZO PHYSICAL COPYMAT AZ ABLAKON also the social media usage in the book is crazy, like a tarsadalomnak sokkal kisebb aranya posztol rendszeresen tiktokra, mint ami megjelenik barmelyik konyveben lauranak, es nem lesz minden posztbol iszonyat nagy nezettseg
szóval! egyrészről nagyon örülök hogy ez a könyv nem követi a 40 nyári nap, Nem egyszerű..stb. példáját, mivel ténylegesen érdekelt a történet, jópofa volt és nem szenvedtem végig mind a 400 valahány oldalát. ez a könyv egy lépés a “régi” ll könyvek világához, dinamikájához és szerintem ez az ami leginkább megy Laurának. másrészről, ami miatt csak 4 csillagot tudok rá nagyon maximum adni az az hogy 4 percenként fogtam a fejem néhány kifejezésen vagy dialóguson. szóval hogy én nagyon meglennék a “szemembe fúrta a tekintetét”, “rázkódó vállal nevetett” illetve “felkötöttem a hajamat egy bunba” és társai nélkül, már ezerszer olvastuk és egy idő után már nem tesz hozzá semmit ahhoz a bizonyos bájhoz. az meg hogy a vicces karakter kifejezetten megszállottja egy adott dolognak és arról be se tudja fogni a száját egy részt önismétlő másrészt olvastuk már a 40 nyári napban (szerintem ezzel például nem hozta ki a teljes potenciált Mirkó karakteréből, pedig benne aztán sokkal több lett volna) laura a könyv megjelenése előtt arról beszélt, hogy a legújabb “a srác” olyan lesz, mint eddig még semelyik. sajnos el kell hogy szomorítsak minden olvasót, Benedek karakterében ugyanis megjelenik Cortez (mondjuk 60%ban) és Kornél (a további 40-ben), viszont ettől függetlenül sokkal több kémiát éreztem közöttük, mint a Mindig karácsony, 40 nyári nap és Nem egyeszerű főhősei között. és akkor Roni karakteréről csak annyit mondanék, hogy miközben az ő belső monologjait olvastam esküszöm hogy hiányzott Reni idegesítő karaktere, főleg azért mert őt sokkal önazonosabbnak éreztem bármelyik újabb ll lányhoz képest. Roni is lehetne Hanna, Zoé vagy akárki más carbon copyja ami sajnos nekem már egy picit uncsi.
minden kritikátol függetlenül magába szippantott az LL világ, érdekelt a sztori, jó volt olvasni a karakterekről. ezek alapján kíváncsian varom a többi részt, remélem csak jobbak lesznek és nem kell megszakítsam a megjelenési napon könyvesboltba menni Laura új történetéért streakemet :)
4.25✨ Végre egy "új" LL könyv, ami megragadta az érdeklődésemet. Kicsit nehezen ragadott meg az elején, ott még tartottam tőle, hogy ez sem fog annyira tetszeni, de aztán beindult a cselekmény. Az alapötlet nagyon kreatív, viszont szerintem egy kicsit irreális-nem hinném, hogy sok olyan ember van, aki ilyen mélységekig elmenne ismeretlen emberekért- és 11.es meg végzős diákoknak nem is biztos, hogy lenne rá ideje. A karakterek kedvelhetőek voltak, de nem voltak még túl mélyen kidolgozva(ez remélem csak azért van mert ez az első könyv a sorozatban). És, ami számomra az egyik legnagyobb probléma, hogy hiányoztak azok az igazi "Laurás" barátságok ebből a könyvből. Persze értem, hogy titokban kellett tartani, hogy ismerik egymást de attól iskolán kívül beszélhettek volna többet is a szereplők. Annak pedig nagyon örülök, hogy a szerelmi szál nem lett elhamarkodva és nem jöttek össze már az első könyvben, sőt, igazán csak épphogy meg lehetett érezni, hogy ki is A FIÚ. Náluk nagyobb a szükség a lassan kibontakozó kapcsolatra-mivel egyáltalán nem ismerik még egymást-, mint például Rajmundnak és Sárának az IOV 2-ben. Ami miatt pedig még lentebb húztam, az az indokolatlan "Hunglish" használata. Néhol megkívánja-vagy legalábbis nem lesz annyira kirívó-a szöveg, főleg ha olyan a szó, amit nem igazán lehet lefordítani. De beleírni egy olyan mondatot egy YA könyvbe, hogy "egy bő hoodie-ban, bunba kötött hajjal" már kicsit meredek még szerintem is, aki alapjáraton sokat használ idegen kifejezéseket élőszóban. Viszont egy magyar nyelvű regényben ezeknek szerintem nincsen helye. Összességében ajánlom a könyvet és már várom a folytatását. :))
Oh, hogy én mekkora Leiner Laura rajongó voltam gimiben. A Szent Johanna Gimi újraolvasásának számolását 5-nél abbahagytam, a Bábelről és a Bexiről ne is beszéljünk. Annyira szeretném még azokat az érzéseket átélni, amiket Laura könyvei akkoriban váltottak ki bennem, amikor minden második oldal miatt hangosan felnevettem, látványosan elpirultam, vagy csak egyszerűen becsaptam a könyvet, hogy feldolgozzam a történteket. Sajnos ez a könyv nem érte el ezt a szintet. Az, hogy mindig történik valami egy elég nagy túlzás. Vagyis, lehet, hogy mindig történik valami, dehogy arról mi nem kaptunk tudomást, az is biztos. Túlságosan sok fejezet ment annak bemutatásával, hogy Roni mit vett reggel a pékségben, hogy hogyan ment el a negyediken található termükből a kettes épületben lévő könyvtárba, ahol a leghátsó sarokban az asztalon ülve várta Benedek. Na hát Benedek nem a megszokott LL fiú, igazából olyan semmilyen. Semmi érdekes nincs benne, és nem hogy nem éreztem kettőjük között a kémiát, még abban is kételkedtem, hogy mennyire jó "barátok". Senkiről nem derült ki semmi mélyebb és érzékenyebb információ, amitől Laura szereplői eddig mind egyediek lettek. 446 oldal alatt "megoldottak" 3 ügyet, amit ha józan ésszel próbálnak meg, talán 146 oldal is sok lett volna. Nahát az ominózus "menzás Majás" eseményről feledkezzünk is el.
Laura könyveit az IOV-ig bezárólag ajánlom mindenkinek. Utána már csak középső tagozatos diákoknak, akik szeretnének egy ici-pici belátást egy gimibe, ahol tényleg csak tengődnek az emberek.
This entire review has been hidden because of spoilers.
Új kedvencem Laurától.😍 Nem bírtam letenni annyira izgalmas volt a történet végig. Tetszett, hogy nem mindig minden terv szerint alakult és ezekben a helyzetekben a szereplőkkel együtt izgultam. A főszereplők szerintem nagyon erősre sikerültek, nagyon kedvelem őket. A vége pedig..😮 Szüksègem van a második részre most azonnal.😩