What do you think?
Rate this book
Yale-Hoover Series on Authoritarian Regimes
Stalin. Terror absolutny.
„Porzućcie wszelką nadzieję, wy, którzy tu wchodzicie” – ostrzegały słowa umieszczone nad wejściem do piekieł w dziele Dantego. Zdanie to mogłoby widnieć na słupach granicznych kraju, którym rządził Stalin. Ofiarą psychopaty, którego w równym stopniu fascynowała władza, co terror i ludzkie cierpienie, padły miliony bezbronnych i niewinnych ludzi. Umierali z głodu, znikali na zawsze w łagrach albo byli mordowani, by zaspokoić żądzę krwi Stalina.
W swojej wybitnej, wstrząsającej książce Jörg Baberowski prowadzi czytelnika w paranoiczny świat sowieckiego dyktatora i tworzy nieznane perspektywy, pozwalające na nowo odczytać przyczyny stalinowskich zbrodni. Jest to jednocześnie książka wymagająca, gdyż autor każe nam śledzić setki dokumentów, listów, donosów, raportów, wspomnień i relacji świadków, byśmy spróbowali sami – porzucając intelektualny komfort niewiedzy – zrozumieć „logikę terroru”.
Czy można napisać coś nowego o Józefie Stalinie i rozpętanym przez niego terrorze? Jak pokazuje Jörg Baberowski w swojej znakomicie napisanej i udokumentowanej książce – można! Wybitny niemiecki historyk postawił sobie niełatwe zadanie. Postanowił spojrzeć na świat oczyma sowieckiego tyrana. To, co zobaczył, okazało się przerażające. Jest to bowiem świat widziany oczyma psychopaty. Psychopaty, który zamienił olbrzymi, zamieszkany przez 150 milionów ludzi kraj w jeden wielki dom wariatów.
Historia pełna była tyranów, mordów i zbrodniczych reżimów. Nigdy i nigdzie nie stworzono jednak systemu tak upiornego jak sowiecki – systemu, w którym dzieci donosiły na rodziców, skazańcy w ostatnich słowach wychwalali swoich katów, w którym pań-stwo kontrolowało nie tylko czyny, ale i myśli swoich obywateli. Nigdy nikt nie upokorzył i nie poniżył drugiego człowieka tak bardzo jak Józef Stalin.
Chcecie Państwo zrozumieć, jak to było możliwe? Jak i po co zbudowany został ten demoniczny system? Przeczytajcie książkę Baberowskiego.
To lektura dla ludzi o mocnych nerwach.
Piotr Zychowicz
Ta wyjątkowa książka jest wstrząsająca nawet dla tych, którzy myśleli, że po przerażającej do szpiku kości lekturze utworów Sołżenicyna i Szałamowa nic ich już nie zszokuje . […]
System stalinowski był absolutnie zdominowany przez terror. Ale czy można zrozumieć terror? Skąd wzięła się owa przemoc, którą ówczesna władza rozpowszechniła w całym wielonarodowościowym imperium sowieckim? Jakich dokonała spustoszeń? Być może odpowiedź na te i wiele innych pytań znajdziemy w tej książce […].
„Die Zeit”
Jörg Baberowski (ur. w 1961) – profesor historii Europy Wschodniej na Uniwersytecie Humboldta w Berlinie. Autor licznych publikacji na temat historii Rosji i Związku Sowieckiego.
W swojej wybitnej, wstrząsającej książce Jörg Baberowski prowadzi czytelnika w paranoiczny świat sowieckiego dyktatora i tworzy nieznane perspektywy, pozwalające na nowo odczytać przyczyny stalinowskich zbrodni. Jest to jednocześnie książka wymagająca, gdyż autor każe nam śledzić setki dokumentów, listów, donosów, raportów, wspomnień i relacji świadków, byśmy spróbowali sami – porzucając intelektualny komfort niewiedzy – zrozumieć „logikę terroru”.
Czy można napisać coś nowego o Józefie Stalinie i rozpętanym przez niego terrorze? Jak pokazuje Jörg Baberowski w swojej znakomicie napisanej i udokumentowanej książce – można! Wybitny niemiecki historyk postawił sobie niełatwe zadanie. Postanowił spojrzeć na świat oczyma sowieckiego tyrana. To, co zobaczył, okazało się przerażające. Jest to bowiem świat widziany oczyma psychopaty. Psychopaty, który zamienił olbrzymi, zamieszkany przez 150 milionów ludzi kraj w jeden wielki dom wariatów.
Historia pełna była tyranów, mordów i zbrodniczych reżimów. Nigdy i nigdzie nie stworzono jednak systemu tak upiornego jak sowiecki – systemu, w którym dzieci donosiły na rodziców, skazańcy w ostatnich słowach wychwalali swoich katów, w którym pań-stwo kontrolowało nie tylko czyny, ale i myśli swoich obywateli. Nigdy nikt nie upokorzył i nie poniżył drugiego człowieka tak bardzo jak Józef Stalin.
Chcecie Państwo zrozumieć, jak to było możliwe? Jak i po co zbudowany został ten demoniczny system? Przeczytajcie książkę Baberowskiego.
To lektura dla ludzi o mocnych nerwach.
Piotr Zychowicz
Ta wyjątkowa książka jest wstrząsająca nawet dla tych, którzy myśleli, że po przerażającej do szpiku kości lekturze utworów Sołżenicyna i Szałamowa nic ich już nie zszokuje . […]
System stalinowski był absolutnie zdominowany przez terror. Ale czy można zrozumieć terror? Skąd wzięła się owa przemoc, którą ówczesna władza rozpowszechniła w całym wielonarodowościowym imperium sowieckim? Jakich dokonała spustoszeń? Być może odpowiedź na te i wiele innych pytań znajdziemy w tej książce […].
„Die Zeit”
Jörg Baberowski (ur. w 1961) – profesor historii Europy Wschodniej na Uniwersytecie Humboldta w Berlinie. Autor licznych publikacji na temat historii Rosji i Związku Sowieckiego.
600 pages, Paperback
First published March 2, 2012
12 people are currently reading
188 people want to read
About the author
Jörg Baberowski
25 books6 followersJörg Baberowski is a German historian and Professor of Eastern European History at the Humboldt University of Berlin. He studies the history of the Soviet Union and Stalinist violence. Baberowski earlier served as Director of the Historical Institute and Dean of the Faculty of Philosophy I at the Humboldt University in Berlin.
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 10 of 10 reviews
October 26, 2019
„Micsoda munka ez? Még mindig senkit nem lőttek agyon.”
(Nyikita Hruscsov, 1939)
Kissé repetitív. Agyonlőtték. Agyonlőtték. Agyonverték. Agyonlőtték. Deportálták. Legéppuskázták. Kiverték a szemét. Agyonlőtték. Agyonlőtték. Deportálták. Agyonverték. Agyonlőtték. Gránátot dobtak a cellájukba. Kiengedték. (Ez a kakukktojás.) Agyonverték. Agyonlőtték. Agyonlőtték. (Pedig az előbb engedték ki. Szóval mégse volt kakukktojás.) És így tovább, és így tovább. De az erőszak ilyen. Monoton. Legfeljebb annak izgalmas, aki él vele, de még annak sem mindig*. Sztálin mondjuk bírta, őt nem untatta ez az egyhangúság. Hogy égett volna le a bajusza dohányzás közben.
Baberowski egyik legfontosabb állítása talán az, hogy Zygmunt Baumannak nincs igaza, amikor az erőszak ilyen brutális spiráljait a modernitáshoz köti. Mert ha a sztálini erőszakorgiát nézzük, hát éppen azt látjuk, hogy a modernitás hiánya tette lehetővé, a civil erények kialakulatlansága, a közösségek mikronizáltsága, az, hogy az első világháború hozzászoktatta az agresszióhoz az egyént, és tönkretette a társadalom addig úgy-ahogy működő hálózatait. Oroszország a cári rezsim bukása után inkább volt üres tér, ahová a kommunizmus élcsapatainak módja volt betörni, és agressziójuk sem a kommunista ideológiából fakadt, hanem magából az erőszak-alkalmazás dinamikájából, ami mindig egyre többet és többet akar. És hiába törekedett Sztálin totális állam létrehozására, pont az erőszak korlátlansága bizonyítja, hogy nem sikerült neki – mert Baberowski olvasatában a terror az állam gyengeségének jele, annak beismerése, hogy a vezető csak a félelem eszközével tudja egyben tartani birodalmát, és ennek érdekében még az sem túl nagy ár, hogy ez a birodalom épp a terror miatt diszfunkcionális lesz.
Mert hogy a sztálini Szovjetunió diszfunkcionális, azt a szerző a priori veszi, és a magam részéről egyet is értek vele. Nyilván lehet arra hivatkozni, hogy Sztálin a nehézipart felfejlesztette, és végtére is megnyerte a szövetségeseknek a háborút, csak hát valódi sikerek voltak ezek? Sztálin elszántsága volt az oka a sikernek, vagy épp Sztálin elszántsága ellenére aratták őket? Én utóbbi mellett érvelnék – ha ugyanis a szovjet nehézipar „ár-érték” arányát nézzük, és megvizsgáljuk, mennyi humán- és anyagi tőkét herdáltak el rá, és ennek fényében mit tudtak felmutatni, máris kevésbé fényes a kép. És azt se feledjük el, hogy a második világháborúban az orosz tábornokok repertoárja gyakran kimerült az ún. „négylépcsős támadás” alkalmazásában, magyarán három támadó hullámot ráküldtek az ellenséges állásokra, hátha azok meggyengülnek, és akkor a negyedik majd sikerrel áttör. Hogy közben hányan maradnak ott holtan, az meg kit érdekel. Arról nem is beszélve, hogy mi egy állam sikerének mércéje? Állampolgárainak életminősége, nem pedig (ahogy manapság is egyre többen gondolják) az, hogy az állam vezetői képesek-e megőrizni hatalmukat. És ezen a téren keresve sem találni borzalmasabb helyet, mint a harmincas-negyvenes évek Szovjetuniója.
A másik legfontosabb szerzői állítás, hogy a sztálini erőszak elsődleges oka maga Sztálin. Az, hogy ő olyan volt, amilyen. Egy bűnöző. Egy paranoid tömeggyilkos. Az ember, aki imádta, ha leendő áldozatai veszik körül. A Világegyetem (Kettős Holtversenyben) Leggonoszabb Bajsza. Ennek bizonyítására a lehető legtámadhatatlanabb érvet veszi elő: hogy halálával maguk a tömeggyilkosságok is megszűntek, de legalábbis látványosan mérséklődtek**. Mondjuk ezzel nehéz is vitatkozni.
Volt egy előfeltevésem amúgy a könyvvel kapcsolatban: hogy Baberowski az erőszak kifejlésének egy globális képét adja, ám ez – épp Sztálin-központúsága miatt – korlátozottan valósult meg. Következésképpen a kötetből általánosításokat levonni mondjuk a Hitler-rezsim halálgyáraira*** vonatkozóan nem ajánlott. Ez persze éppúgy, mint a kötet monotonitása, nem von le sokat a könyv értékéből. Valószínűleg ez a sztálini horrorország bűnlajstromának egyik legteljesebb emlékműve.
* Egy közelebbről meg nem nevezett ország miniszterelnöke egy alantasának nemrégiben aztat mondta, hogy ha támadják, azt nemcsak tűrni kell, de meg kell tanulni élvezni is. Konfliktusfüggőnek hívják az ilyet. És ami azt illeti, szerintem a diktátoroknak gyakran van ilyenjük: megszeretik a harcot, amit vívnak, ezért fokozatosan kiterjesztik. És mivel a kiterjesztett harcot csak a hatalom maximalizálásával lehet eredményesen vívni, ezért csak természetes, hogy foggal-körömmel centralizálni igyekeznek. Magam ezt betegségnek tartom. Olyasvalaminek, ami kizáró ok kell legyen, ha valaki politikai pályára álmodja magát. Az ilyen menjen ketrecharcosnak. De még inkább pszichiátriára.
** Pedig örökösei (Hruscsov, Berija, stb.) maguk is kipróbált tömeggyilkosok voltak, akik Sztálin életében megpróbálták előre kitalálni uruk és parancsolójuk gondolatait, és szinte versengtek egymással, melyikük tud a Gazda nagyobb örömére magasabb hullahegyet emelni. De az ő motivációjuk nem a gyilkolás öröme volt, hanem a félelem, hogy ha ők nem esznek meg másokat, mások majd megeszik őket.
*** Ami azt illeti, számomra ez a kötet épp arra világít rá, milyen alapvető strukturális különbségek voltak abban, ahogy Sztálin és Hitler az erőszakot felhasználták. Előbbi a terrort jellemzően az országhatárokon belül tartotta azzal a céllal, hogy saját államának polgárait permanens félelemben és bizonytalanságban tartsa, magyarán destabilizálta az államot, hogy saját hatalmát maximalizálja. Utóbbi viszont a terrorral többé-kevésbé jól körülhatárolt csoportokat célzott meg, olyanokat, akik az általa definiált nemzeten kívül helyezkedtek el (zsidók, szlávok, stb.), ezzel pedig egy perverz kiszámíthatóságot, stabilitást adott Németországnak. Ezért amíg a Szovjetunió polgárai közül senki sem érezhette magát biztonságban (az egykori arisztokrata, a gyári munkás, de még a csekista is bármikor azon kaphatta magát, hogy mindjárt egy gödörbe lövik), addig a Harmadik Birodalom polgára többnyire bizonyos lehetett benne (legalábbis 1944-ig, és kivéve a „hosszú kések éjszakájának” rövid fellángolását), hogy amíg lojális a rendszerhez, esetleg maga is részt vesz a „mások” elpusztításában, a nácik részéről nem fenyegeti veszély.
(Nyikita Hruscsov, 1939)
Kissé repetitív. Agyonlőtték. Agyonlőtték. Agyonverték. Agyonlőtték. Deportálták. Legéppuskázták. Kiverték a szemét. Agyonlőtték. Agyonlőtték. Deportálták. Agyonverték. Agyonlőtték. Gránátot dobtak a cellájukba. Kiengedték. (Ez a kakukktojás.) Agyonverték. Agyonlőtték. Agyonlőtték. (Pedig az előbb engedték ki. Szóval mégse volt kakukktojás.) És így tovább, és így tovább. De az erőszak ilyen. Monoton. Legfeljebb annak izgalmas, aki él vele, de még annak sem mindig*. Sztálin mondjuk bírta, őt nem untatta ez az egyhangúság. Hogy égett volna le a bajusza dohányzás közben.
Baberowski egyik legfontosabb állítása talán az, hogy Zygmunt Baumannak nincs igaza, amikor az erőszak ilyen brutális spiráljait a modernitáshoz köti. Mert ha a sztálini erőszakorgiát nézzük, hát éppen azt látjuk, hogy a modernitás hiánya tette lehetővé, a civil erények kialakulatlansága, a közösségek mikronizáltsága, az, hogy az első világháború hozzászoktatta az agresszióhoz az egyént, és tönkretette a társadalom addig úgy-ahogy működő hálózatait. Oroszország a cári rezsim bukása után inkább volt üres tér, ahová a kommunizmus élcsapatainak módja volt betörni, és agressziójuk sem a kommunista ideológiából fakadt, hanem magából az erőszak-alkalmazás dinamikájából, ami mindig egyre többet és többet akar. És hiába törekedett Sztálin totális állam létrehozására, pont az erőszak korlátlansága bizonyítja, hogy nem sikerült neki – mert Baberowski olvasatában a terror az állam gyengeségének jele, annak beismerése, hogy a vezető csak a félelem eszközével tudja egyben tartani birodalmát, és ennek érdekében még az sem túl nagy ár, hogy ez a birodalom épp a terror miatt diszfunkcionális lesz.
Mert hogy a sztálini Szovjetunió diszfunkcionális, azt a szerző a priori veszi, és a magam részéről egyet is értek vele. Nyilván lehet arra hivatkozni, hogy Sztálin a nehézipart felfejlesztette, és végtére is megnyerte a szövetségeseknek a háborút, csak hát valódi sikerek voltak ezek? Sztálin elszántsága volt az oka a sikernek, vagy épp Sztálin elszántsága ellenére aratták őket? Én utóbbi mellett érvelnék – ha ugyanis a szovjet nehézipar „ár-érték” arányát nézzük, és megvizsgáljuk, mennyi humán- és anyagi tőkét herdáltak el rá, és ennek fényében mit tudtak felmutatni, máris kevésbé fényes a kép. És azt se feledjük el, hogy a második világháborúban az orosz tábornokok repertoárja gyakran kimerült az ún. „négylépcsős támadás” alkalmazásában, magyarán három támadó hullámot ráküldtek az ellenséges állásokra, hátha azok meggyengülnek, és akkor a negyedik majd sikerrel áttör. Hogy közben hányan maradnak ott holtan, az meg kit érdekel. Arról nem is beszélve, hogy mi egy állam sikerének mércéje? Állampolgárainak életminősége, nem pedig (ahogy manapság is egyre többen gondolják) az, hogy az állam vezetői képesek-e megőrizni hatalmukat. És ezen a téren keresve sem találni borzalmasabb helyet, mint a harmincas-negyvenes évek Szovjetuniója.
A másik legfontosabb szerzői állítás, hogy a sztálini erőszak elsődleges oka maga Sztálin. Az, hogy ő olyan volt, amilyen. Egy bűnöző. Egy paranoid tömeggyilkos. Az ember, aki imádta, ha leendő áldozatai veszik körül. A Világegyetem (Kettős Holtversenyben) Leggonoszabb Bajsza. Ennek bizonyítására a lehető legtámadhatatlanabb érvet veszi elő: hogy halálával maguk a tömeggyilkosságok is megszűntek, de legalábbis látványosan mérséklődtek**. Mondjuk ezzel nehéz is vitatkozni.
Volt egy előfeltevésem amúgy a könyvvel kapcsolatban: hogy Baberowski az erőszak kifejlésének egy globális képét adja, ám ez – épp Sztálin-központúsága miatt – korlátozottan valósult meg. Következésképpen a kötetből általánosításokat levonni mondjuk a Hitler-rezsim halálgyáraira*** vonatkozóan nem ajánlott. Ez persze éppúgy, mint a kötet monotonitása, nem von le sokat a könyv értékéből. Valószínűleg ez a sztálini horrorország bűnlajstromának egyik legteljesebb emlékműve.
* Egy közelebbről meg nem nevezett ország miniszterelnöke egy alantasának nemrégiben aztat mondta, hogy ha támadják, azt nemcsak tűrni kell, de meg kell tanulni élvezni is. Konfliktusfüggőnek hívják az ilyet. És ami azt illeti, szerintem a diktátoroknak gyakran van ilyenjük: megszeretik a harcot, amit vívnak, ezért fokozatosan kiterjesztik. És mivel a kiterjesztett harcot csak a hatalom maximalizálásával lehet eredményesen vívni, ezért csak természetes, hogy foggal-körömmel centralizálni igyekeznek. Magam ezt betegségnek tartom. Olyasvalaminek, ami kizáró ok kell legyen, ha valaki politikai pályára álmodja magát. Az ilyen menjen ketrecharcosnak. De még inkább pszichiátriára.
** Pedig örökösei (Hruscsov, Berija, stb.) maguk is kipróbált tömeggyilkosok voltak, akik Sztálin életében megpróbálták előre kitalálni uruk és parancsolójuk gondolatait, és szinte versengtek egymással, melyikük tud a Gazda nagyobb örömére magasabb hullahegyet emelni. De az ő motivációjuk nem a gyilkolás öröme volt, hanem a félelem, hogy ha ők nem esznek meg másokat, mások majd megeszik őket.
*** Ami azt illeti, számomra ez a kötet épp arra világít rá, milyen alapvető strukturális különbségek voltak abban, ahogy Sztálin és Hitler az erőszakot felhasználták. Előbbi a terrort jellemzően az országhatárokon belül tartotta azzal a céllal, hogy saját államának polgárait permanens félelemben és bizonytalanságban tartsa, magyarán destabilizálta az államot, hogy saját hatalmát maximalizálja. Utóbbi viszont a terrorral többé-kevésbé jól körülhatárolt csoportokat célzott meg, olyanokat, akik az általa definiált nemzeten kívül helyezkedtek el (zsidók, szlávok, stb.), ezzel pedig egy perverz kiszámíthatóságot, stabilitást adott Németországnak. Ezért amíg a Szovjetunió polgárai közül senki sem érezhette magát biztonságban (az egykori arisztokrata, a gyári munkás, de még a csekista is bármikor azon kaphatta magát, hogy mindjárt egy gödörbe lövik), addig a Harmadik Birodalom polgára többnyire bizonyos lehetett benne (legalábbis 1944-ig, és kivéve a „hosszú kések éjszakájának” rövid fellángolását), hogy amíg lojális a rendszerhez, esetleg maga is részt vesz a „mások” elpusztításában, a nácik részéről nem fenyegeti veszély.
June 25, 2023
Tej osoby nie trzeba nikomu przedstawiać. Jednak wielu ludzi zastanawia się jak jeden człowiek mógł sprowadzić na kolana państwo, które zamieszkiwało około 150 milionów ludzi. Skąd wziął się ten terror gdzie dzieci potrafiły donosić na swoich rodziców, a wszechobecna kontrola i nadzór były na tak rozbudowanym poziomie, że panował powszechny strach, że zaraz rozlegnie się łomotanie do drzwi, a potem wywóz do obozu pracy? Dlaczego ludzie wyrazili na to zgodę? Jakie mechanizmy tutaj zadziałały? Na te jak również inne pytania można poszukać odpowiedzi w tej pozycji.
Pomimo tytułu, który sugeruje, że będzie tutaj dużo o Stalinie to nie ma tutaj aż tak wiele informacji z jego dzieciństwa czy politycznej działalności. Autor postanowił się skupić na systemie oraz co się działo na przestrzeni lat, że mogło coś takiego w ogóle powstać, a potem zostało wprowadzone w życie. Odkrywamy jakie panowały nastroje ludności, jakie zachodziły przemiany polityczne za czasów Lenina i dlaczego wybuchła rewolucja, czym był stalinizm oraz jakie "fundamenty" za tym stały. Poznajemy losy ludzi, którzy byli wyłącznie środkiem do uzyskania wyimaginowanych celów, a tym samym życie traciło miliony istnień.
Krótko mówiąc - w tej książce Stalin nie jest głównym bohaterem tylko ZSRR i jego mieszkańcy, w tym też ludzie z bliskiego otoczenia dyktatora. Patrząc na tytuł książki, jak również ten wielki napis "Stalin" raczej w środku można spodziewać się coś na kształt biografii, więc tytuł może niektóre osoby nieco zmylić.
Ja jak zawsze przy takich pozycjach nie polecam i nie odradzam. Tego typu książki trzeba po prostu chcieć przeczytać lub interesować się daną tematyką. Bez tego ciężko jest przejść przez treść. Akurat ja szczególnie interesuję się historią XX wieku, w tym w szczególności okresem II wojny światowej, więc do mnie taka literatura przemawia.
Pomimo tytułu, który sugeruje, że będzie tutaj dużo o Stalinie to nie ma tutaj aż tak wiele informacji z jego dzieciństwa czy politycznej działalności. Autor postanowił się skupić na systemie oraz co się działo na przestrzeni lat, że mogło coś takiego w ogóle powstać, a potem zostało wprowadzone w życie. Odkrywamy jakie panowały nastroje ludności, jakie zachodziły przemiany polityczne za czasów Lenina i dlaczego wybuchła rewolucja, czym był stalinizm oraz jakie "fundamenty" za tym stały. Poznajemy losy ludzi, którzy byli wyłącznie środkiem do uzyskania wyimaginowanych celów, a tym samym życie traciło miliony istnień.
Krótko mówiąc - w tej książce Stalin nie jest głównym bohaterem tylko ZSRR i jego mieszkańcy, w tym też ludzie z bliskiego otoczenia dyktatora. Patrząc na tytuł książki, jak również ten wielki napis "Stalin" raczej w środku można spodziewać się coś na kształt biografii, więc tytuł może niektóre osoby nieco zmylić.
Ja jak zawsze przy takich pozycjach nie polecam i nie odradzam. Tego typu książki trzeba po prostu chcieć przeczytać lub interesować się daną tematyką. Bez tego ciężko jest przejść przez treść. Akurat ja szczególnie interesuję się historią XX wieku, w tym w szczególności okresem II wojny światowej, więc do mnie taka literatura przemawia.
November 3, 2019
Stalinism: It´s terror at its worst. It ranks right there with the cultural revolution in China by henchman Mao. Violence, persecution, torture, humiliation, exile and cruelest murder – large scale, genocide – calculated, spontaneous and on a scale that sure matches some of the worst evil in our history. Aimed not just at national minorities, professional elites, but most horrifically against the very own people. Not just outsiders, but insiders, friends and family. Nobody was safe – everybody terrorized and intimidated by fear and most brutal and indiscriminate violence and killing. This book goes on and on about these Stalinist atrocities. Shows the sheer immensity of it all – encompassing times before the war, going on in the war and continuing even afterwards – until at last – the tyrannical despot suffered a most terrible death – alone, hated and feared. A real effigy of evil – and heir of hell. He did a lot to fight good faith, love and hope – by his sadistic brutality, inhuman schemes of denunciation, back-stabbing, hideous lies and deception – which battled humanity in Russia and its outlying colonies with ferocious terror and brutal force scarcely imaginable.
I am grateful for the closing chapter on this cruel despot´s heirs like Chruschtschow, because it shows how the worst was over when Russia moved the corpse eventually from its pedestal and buried him on the sidelines of the Kremlin – and in the shadows of the wall. Barberowski shows, how Russia even today has been unable to face this terrible time of collective subjugation into abject slavery and despotism without relativizing its terror through the counter-weight of the glorified victory over Hitler´s fascism – even though many war heroes were innocently tyrannized by Stalin´s jealous attempts to concentrate all glory in and on himself and therefore, persecuting anybody and tarnishing everything, which had its own worth or value besides him. He was truly an idol – putting himself in the place of some god, who would not tolerate anyone or anything beside himself.
The closing poem, which voices the fear that the evil spirit of Stalin may yet rise again in and through his many descendants and adherents, gains horrible credence if you consider the horrid persecution, back-stabbing, denunciation and bad-mouthing the author has to endure in modern Berlin even. For me this is even more frightening, when I recall the atrocities of the ANC death-camps, Winnie´s death squads and Malema´s ongoing ranting and raving against his real and perceived enemies. May God grant, that these dark shadows and evil vapors remain bottled up – and are not allowed to escape to spread their poisonous terror!
Hopefully this gets translated into English & Russian soon.
I am grateful for the closing chapter on this cruel despot´s heirs like Chruschtschow, because it shows how the worst was over when Russia moved the corpse eventually from its pedestal and buried him on the sidelines of the Kremlin – and in the shadows of the wall. Barberowski shows, how Russia even today has been unable to face this terrible time of collective subjugation into abject slavery and despotism without relativizing its terror through the counter-weight of the glorified victory over Hitler´s fascism – even though many war heroes were innocently tyrannized by Stalin´s jealous attempts to concentrate all glory in and on himself and therefore, persecuting anybody and tarnishing everything, which had its own worth or value besides him. He was truly an idol – putting himself in the place of some god, who would not tolerate anyone or anything beside himself.
The closing poem, which voices the fear that the evil spirit of Stalin may yet rise again in and through his many descendants and adherents, gains horrible credence if you consider the horrid persecution, back-stabbing, denunciation and bad-mouthing the author has to endure in modern Berlin even. For me this is even more frightening, when I recall the atrocities of the ANC death-camps, Winnie´s death squads and Malema´s ongoing ranting and raving against his real and perceived enemies. May God grant, that these dark shadows and evil vapors remain bottled up – and are not allowed to escape to spread their poisonous terror!
Hopefully this gets translated into English & Russian soon.
June 23, 2017
Wissenschaftlich gesehen ist dieses Buch eine Katastrophe, aber dabei so dreist, dass ich Baberowski fast bewundern muss.
Baberowskis Umgang mit Quellen ist eine absolute Beleidigung für jeden, der jemals wissenschaftliche Arbeit geleistet hat. Er zitiert unkritisch nicht nur liberal von widerlegten Wissenschaftlern wie z.B. Orlando Figes (vor allem aus 'Die Flüsterer', ein Buch, für dessen Fehler laut Verlag eine Korrektur bis zu einem Jahr nötig sein würde), sondern nimmt außerdem z.B. Goebbels als Autorität über die mentale Verfassung der sowjetischen Truppen.
Selbst die Quellen, die Baberowski direkt zitiert, belegen teilweise das Gegenteil dessen, was er behauptet.
Einmal benutzt er eine Beschreibung Wolfgang Sofskys eines nationalsozialistischen Lagers um die Lebensrealität in einem Gulag zu beschreiben, ohne weiter zu erklären, warum das ein sinnvoller Vergleich ist.
Baberowski schweift immer wieder von seiner Analyse ab mit einem stream of consciousness-anmutenden Gedankenwirrwarr darüber, wie unmenschlich grausam Stalin war, was teilweise seitenlang geht, keine neue Erkenntnisse bringt, und ohne welches dieses Buch vermutlich nur halb so lang wäre.
Wissenschaftlich unverantwortlich ist auch, dass genau die Aussagen zu Stalin, die ihn am skandalösesten & grausamsten darstellten, nicht oder unzureichend belegt sind. Sie bleiben meistens unangefochten suggestiv stehen.
Wo ich mich wahnsinnig fremdschämen musste waren Baberowskis Ausflüge in die Soziologie & Psychologie. Entgegen allen wissenschaftlichen Belegen dahingehend, dass fast jeder das Potential zur Grausamkeit hat (*hust* Milgram-Experiment *hust*) ist Baberowski davon überzeugt, Gewalt sei etwas, was speziell den Russen einfach im Blut liegt. Entgegen der Tatsache, dass es ethische & epistemologische Argumente gibt, dass selbst ausgebildete Psychologen keine Ferndiagnose machen sollten (& der Tatsache, dass der Bevölkerungsanteil von Psychopaten 1-2% sind), beschließt Baberowski nach einer Analyse von ganzen 5 Zeilen, dass alle Bolschewiki Psychopathen sind.
Baberowskis Bedürfnis, Stalin & die Bolschewiki in jeder Situation im absolut schlechtesten Licht darzustellen, sorgt dafür, dass er sich konstant widerspricht, teilweise auf einer Seite, einmal sogar im gleichen Satz. Das ist es letzten Endes, was 'Verbrannte Erde' wissenschaftlich unbrauchbar macht.
Baberowskis Umgang mit Quellen ist eine absolute Beleidigung für jeden, der jemals wissenschaftliche Arbeit geleistet hat. Er zitiert unkritisch nicht nur liberal von widerlegten Wissenschaftlern wie z.B. Orlando Figes (vor allem aus 'Die Flüsterer', ein Buch, für dessen Fehler laut Verlag eine Korrektur bis zu einem Jahr nötig sein würde), sondern nimmt außerdem z.B. Goebbels als Autorität über die mentale Verfassung der sowjetischen Truppen.
Selbst die Quellen, die Baberowski direkt zitiert, belegen teilweise das Gegenteil dessen, was er behauptet.
Einmal benutzt er eine Beschreibung Wolfgang Sofskys eines nationalsozialistischen Lagers um die Lebensrealität in einem Gulag zu beschreiben, ohne weiter zu erklären, warum das ein sinnvoller Vergleich ist.
Baberowski schweift immer wieder von seiner Analyse ab mit einem stream of consciousness-anmutenden Gedankenwirrwarr darüber, wie unmenschlich grausam Stalin war, was teilweise seitenlang geht, keine neue Erkenntnisse bringt, und ohne welches dieses Buch vermutlich nur halb so lang wäre.
Wissenschaftlich unverantwortlich ist auch, dass genau die Aussagen zu Stalin, die ihn am skandalösesten & grausamsten darstellten, nicht oder unzureichend belegt sind. Sie bleiben meistens unangefochten suggestiv stehen.
Wo ich mich wahnsinnig fremdschämen musste waren Baberowskis Ausflüge in die Soziologie & Psychologie. Entgegen allen wissenschaftlichen Belegen dahingehend, dass fast jeder das Potential zur Grausamkeit hat (*hust* Milgram-Experiment *hust*) ist Baberowski davon überzeugt, Gewalt sei etwas, was speziell den Russen einfach im Blut liegt. Entgegen der Tatsache, dass es ethische & epistemologische Argumente gibt, dass selbst ausgebildete Psychologen keine Ferndiagnose machen sollten (& der Tatsache, dass der Bevölkerungsanteil von Psychopaten 1-2% sind), beschließt Baberowski nach einer Analyse von ganzen 5 Zeilen, dass alle Bolschewiki Psychopathen sind.
Baberowskis Bedürfnis, Stalin & die Bolschewiki in jeder Situation im absolut schlechtesten Licht darzustellen, sorgt dafür, dass er sich konstant widerspricht, teilweise auf einer Seite, einmal sogar im gleichen Satz. Das ist es letzten Endes, was 'Verbrannte Erde' wissenschaftlich unbrauchbar macht.
October 24, 2023
To nie jest biografia. Zbyt chaotyczna w narracji, ale świetnie opisuje mechanizm terroru. Bardzo szczegółowa.Tylko dla zainteresowanych.
October 28, 2020
Mam znowu problem z oceną, bo książka mnie rozczarowała. Ale może to ja nie trafiłem ze swoimi oczekiwaniami? Bo oczekiwałem biografii, a to nie jest biografia. To nie jest biografia do tego stopnia, że nie pada ani data urodzin, ani miejsce Stalina. Stalin zjawia się od razu jako bożek zniszczenia i terroru.
Ale ewidentnie taki był zamiar autora, a tylko włączenie do serii wydawniczej mnie myliło. Bo to jest książka o terrorze Stalina. I jako taka ma wiele atutów. Może największym jest podkreślanie "dynamiki terroru", jako głównego czynnika. I tego, że Stalin często stosował terror, bo inaczej nie potrafił -- zarówno jako psychopata, jak i osoba nie dość kompetentna do rządzenia.
Ale ewidentnie taki był zamiar autora, a tylko włączenie do serii wydawniczej mnie myliło. Bo to jest książka o terrorze Stalina. I jako taka ma wiele atutów. Może największym jest podkreślanie "dynamiki terroru", jako głównego czynnika. I tego, że Stalin często stosował terror, bo inaczej nie potrafił -- zarówno jako psychopata, jak i osoba nie dość kompetentna do rządzenia.
March 1, 2013
Wie erwartet sehr gut. Manchmal vielleicht etwas fixiert auf Psychologie bzw Pathologie des unabweisbaren Massenmörders Stalin. Aber das Buch gibt endlich die tiefen Einblicke in den inneren Machtzirkel - die Geheimarchive sind offen, die Protokolle des Politbüros, die Akten der Geheimprozesse, die vom Diktator persönlich abgezeichneten Todeslisten mit tausenden Namen liegen vor ...
May 1, 2020
A thorough, illuminating, and readable exegesis on the Reign of Terror. A pair of complaints only: it is perhaps slightly too certain of Stalin as psychopath, and the fifth and sixth chapters could have used a paring down. Over all, would highly recommend to anyone desiring a thorough picture of Stalinism from multiple angles.
November 9, 2016
Gut und flüssig lesbares Buch. Absolut packendes wenn auch erschreckendes Thema. Stets nachvollziehbar auch wenn es teilweise zu viele Namen sind und ich persönlich gelegentlich den Überblick verloren habe.
Ich würde es jedem empfehlen, der sich ansatzweise für das Thema interessiert.
Ich würde es jedem empfehlen, der sich ansatzweise für das Thema interessiert.
December 20, 2016
Compellingly written. Good synthesis. I think there are some clear differences with Kotkin's conception of Stalin, and so it was interesting to see his blurb. I actually prefer Great Fear which I read recently as a more modern take on The Great Terror, but this was pretty good.
Displaying 1 - 10 of 10 reviews