Holt volt, holt nem volt

by Vavyan Fable

Antidepresszáns, immunerősítő. Adagolás: igény szerint. Mellékhatások: gyakori röhögőgörcs, szívtáji felmelegedés, néha pityergés. Hatóanyagok: humor, szeretet, szerelem, akció, őszinteség, tisztaság. Vigyázat, ez egy Banyamese! Humort, varázslatot, hamisítatlan Fable-t, nyomokban...

Genres: Hungarian Literature, Fantasy, Fiction

503 pages, Paperback

First published June 2, 2014

About the author

Vavyan Fable 11 éves kora óta ír. 1987-ben jelent meg első regénye (eddig összesen harminchat és ezek számos újabb kiadása), köztük zsaru-, akció- és kalandregények, fantasyk (mesélőkönyvek), bohóságok és (megbotránkoztató) novellák.

Fesztelenül könnyed, merész stílusával, vagány humorával, csak rá jellemző, játékos, egyedi nyelvezetével ledöntötte a műfajkorlátokat, így vált az igényes szórakoztatásra vágyó olvasók kedveltjévé.

Regényeiben egyedülálló módon váltogatja a karakter- és helyzetkomikumot a nyelvi humorral.

Nívós gondolatvilága sokunkhoz közel áll, a tőle kölcsönzött szófordulatok, nyelvi lelemények, idézetek szállóigeként/aforizmaként terjednek, beépülnek szókincsünkbe, ujjlenyomatszerűen felismerhetők az irodalmi és köznyelvben egyaránt.

Fable nem csupán történetet vet papírra, ő babonázóan mesél, minket is bevonva az általa teremtett, minden ízében életre lehelt, ezersok színű világba, melyet aztán oly nehezünkre esik elhagyni a végén. Hősei nem fekete vagy fehér jellemek, inkább pepiták, jó s rossz tulajdonságokkal, mint mi magunk is; még főgonoszai is emberszabásúak.

Rajongói szerint Vavyan Fable olyan író, akit az ember nem tud letenni, mert elvarázsol, magával sodor, gondolkodásra késztet, és végig a tenyerén hordozza az olvasót.

Fable nem ömlik ránk a médiából, könyvei nem marketingsikerek, hanem igaziak; úgy tartja, ő ne divatban legyen, hanem olvasásban.

Vidéken él, erdő-mező-kispatak, madártrilla, patadobogás, oxigén társaságában.

Olvasóival a www.fabyen.hu oldal Szalon rovatában szívesen beszélget.

Priviben a fable@fabyen.hu címen írhat neki.

Önéletfestés a '90-es évekből:

"Molnár Évaként születtem abban az évben, amelynek messze nem ez volt a legfőbb eseménye, hanem a forradalom s annak eltiprása. Koromnál fogva nem vehettem részt a szovjet tankok elleni harcban, anyám karján gőgicséltem a pincében. Később - jártam iskolába; tizenegy évesen ragadtam először tollat azzal a szándékkal, hogy önmagam szórakoztatására regényeket írjak, mivel akkorra végeztem az otthoni és máshoni könyvespolcok első és hátsó sorával, a tévében pedig örökké A jégmezők lovagját és a Bátor embereket adták. Ez idő tájt indiánregények tucatjait követtem el.

Ha kérdezték, mi leszek, ha nagy leszek, már látszott: sosem leszek nagyobb 150 centinél. Viszont írónak készültem. Így hát kézenfekvő, hogy egészségügyi szakközépiskolát végeztem, és ápolónő lett belőlem. Dolgoztam néhány kórházban. Felvételiztem a Tanárképzőbe; nem nyertem. Olykor rátámadtam a Mozgó Világra avagy az ÉS-re egy-egy novellával; nem szerettek. A 30. születésnapomon kudarcfalat állítottam. Kiraktam az elutasított felvételi kérelmemet, az elutasított telefon- és lakásigénylést, könyvkiadók és lapszerkesztőségek elutasító szép üzeneteit, a kihúzatlan lottószámaimat.

A harmincegyedik születésnapomra jelent meg az első regényem, a harmincnegyedikre a tizedik. Az álom valóra vált: tanácsi alkalmazott írta be a személyimbe, a foglalkozás rovatba, noha rövid i-vel: iró. Ennek örömére nosztalgia-indiánregényt hoztam létre, immár a közismert, megátalkodott Vavyan Fable-stílusban, Fattyúdal címen. Fiammal, férjemmel, kutyámmal élek egy 82 éves házban. Világnézetem haragoszöld: az idült természetszeretet vírusát (remélem) a regényeimen keresztül (is) terjesztem."

Reviews

[Elsia · Rating 1 out of 5]

És ezzel a könyvvel lezárult egy korszak...El sem bírtam olvasni...
Mennyivel jobban szerettem amikor még szórakoztatás kedvéért írt és nem azért, hogy mindenkit megneveljen.
Maradok azoknál örök tisztelettel...

[Linda · Rating 4 out of 5]

Hamisíthatatlan Fable.
A történet érdekes, a háttértörténet mélyenszántó és elgondolkodtató, a kivitelezés pedig humoros, különleges, egyedi. Habár akció- és kalandregényként van besorolva Meseanyó többi könyvei közé, nagy mértékben jelen van benne a paranormális is. Nagyon nagy mértékben. :D
A karakterek annyira nem voltak érdekfeszítőek, mint Fable korábbi regényeiben (bár tartom magam ahhoz az elképzelésemhez, hogy regényeiben többnyire ugyanazok a karakterek bukkannak fel, csak egy-két személyiségjegy, illetve a nevek változnak; legalábbis a női és férfi főszereplő esetében), színesek voltak, a mellékszereplők pedig kisajátították néhány helyen a rivaldafényt.
Szerettem olvasni, gyorsan is olvastam, és ajánlom is azoknak, akik szeretik az Írónő többi könyvét is. Főleg a Pepita macska után volt frissítő ezt olvasni. (Az nem különösebben tetszett, sajnos.)

[Ani · Rating 5 out of 5]

Mindenki álljon meg egy percre és szenteljünk egy figyelmet ennek a könyvnek! Vagány, kemény csajszi főszereplő és nem tökös, de széplelkű és romantikus állatorvos férfi (fő)szereplő! Ez nagyon rám fért már, nuku nyafogás és férfi után riddogálás sem volt. Köszönöm.
Apropó! Ide nekem egy Zsömönfut! ♥ Imádom a palit!

Tulajdonképpen az írónő visszatért A pepita macska és a Nászjelentés stílusához, amikért őszintén odavagyok, szóval én nem csalódtam ebben a regényben. Nem éreztem túlzónak a humort vagy a karaktereket – a jól megszokott kretén karikatúrák, elnagyolt stílusjegyekkel és picit misztikus-fantasy-s, hiszen szellemzsongás volt már az elejétől kezdve.

Negatívum – alapjáraton szeretem az idézeteket, frázisokat és mindenféle elferdített szólást /mondást /közmondást, de már-már sok volt.

Bővebben: http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2...

[Anna · Rating 4 out of 5]

Jó volt egy kissé vidámabb témájú könyvet kézbe venni. Legalábbis az elején így álltam hozzá. Van itt minden, a boszorkány, ürömanya, állatorvos, szellemekkel társalgó, és természetesen maguk a már megboldogultak.
Aztán ahogy halad előre az ember a történettel, úgy jön be egy újabb szál, ami miatt komolyabb hangvételt kapnak a történések. Az ember óhatatlanul elgondolkodik, hiába nevetett az előző mondaton.
Érdemes elolvasni, kikapcsolja azért az embert. De számomra a Szennyből az angyalt nem tudta felülmúlni.