What do you think?
Rate this book
Egymás szemében
Hungarian
442 pages
First published January 1, 1976
7 people are currently reading
137 people want to read
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 13 of 13 reviews
July 31, 2021
Most már tényleg, teljes mértékig biztosan állíthatom: Az én anyukámnak nagyon jó ízlése van könyvek terén!
Anya rengeteget mesélt nekem erről a könyvről. Hogy mennyire szerette, milyen sokszor elolvasta és nem utolsó sorban, hogy idősebb nővérem a regény főszereplője után kapta a nevét.:)
És akkor most a személyes véleményem.
Elég sokáig halogattam a könyv olvasását, nem is igazán szándékosan, inkább mindig csak elmaradt, mást vettem le a polcról.
Viszont idén már mindenképp esélyt szerettem volna neki adni. Ennek több oka is van: 1.Anya egyre többet emlegette, neki ez egy "mindenképpen-nyári" olvasmány
2.Tudtam, hogy a főszereplők 17 évesek, tehát most egyidősek velem
3.Valahogy csak most tudatosult bennem, hogy a 70-es években játszódik!!!!
Ezek a fő tényezők, amik hozzásegítettek, hogy végrevégre nálam is megkezdődjön a Szilvási-mánia az írótól olvasott első könyvemmel.
Azt hiszem, az 5 csillagosra értékelés után nem is nagyon kell mondanom(írnom), hogy az elejétől a végéig imádtam a történetet.
Annyira, de annyira magába szippantott a 70-es évek hangulata, - amit én olyan nagyon szeretek - Tomka és Attila kapcsolata, szerelme és a gyerekesnek kicsit sem tekinthető gondolataik. Sok helyen magamra ismertem mindkét fél gondolkodásmódjában és osztottam a véleményüket.
Azt hiszem, nem is olvashattam volna jobbkor ezt a történetet. Sokkal többet adott számomra, mint amire számítottam és tényleg pont ez volt az, amire szükségem volt. A szerelmi szál annyira aranyos, őszinte és gyermeki, de mégis annyira komoly és érett. Akárcsak a két főszereplő. Azt hiszem, tényleg a mi korunk az, amikor már nem vagyunk gyerekek, de még felnőttek sem teljesen. És ez mind viselkedésben, mind gondolkodásmódban megmutatkozik.
Az elején leginkább csak Attilán éreztem azt, hogy tényleg komoly, érett gondolatai vannak, de ahogy haladt előre a történet, egyre inkább látszott, hogy Tamarában is megvan ugyanez az érettség.
A tény, hogy a két főszereplő naplóján keresztül, tehát két külön szemszögből, naplóba írt őszinteséggel ismerhetjük meg az egész történetet nekem valahogy egy pluszt adott hozzá az élményhez. Szeptemberben lesz két éve, hogy én is elkezdtem írni a naplómat és nagyon érdekes volt tapasztalni hasonlóságokat a naplózási stílusom és a könyv stílusa között. De hát ugye mi a lényege a napló írásának, ha nem az, hogy mindent leírhatunk, az összes gondolatunkat, kétségeinket, félelmeinket és mindezt teljesen őszintén.
Mindent imádtam ebben a könyvben. Szélkisasszony és Szeplős kibontakozó szerelmét, a tömény őszinteséget, amivel megismertették velünk a történetüket, a kisebb-nagyobb bonyodalmakat, a mellékszereplőket és azt, hogy a legkedvencebb koromba repített vissza.
Az egyetlen dolog, ami nem tetszett, sőt.. az az, hogy így lett vége. Hogy nincs meg az a lezárás, amire nekem szükségem volt. Vagy legalább egy folytatás, egy kiegészítő kötet, akármi! Tudom, hogy megvan a varázsa annak, hogy Szilvási itt hagyta abba a regényt, viszont ebből a történetből sokkal több is kihozható lett volna.:( A mellékszereplők és mellékszálak is annyi mindent tartalmaztak még, hogy el sem akartam hinni, hogy nincs folytatás. Szóval ez a rész eléggé elkeserített. Viszont ez sem változtat a tényeken. Az Egymás szemében továbbra is egy szuperjó regény és Szilvási egy nagyon különleges stílussal rendelkező író volt, aki maradandót alkotott. Biztos vagyok benne, hogy többet fogok olvasni az írótól, és hogy ezt a regényét is minél előbb újraolvasom. Mondjuk jövő nyár elején. Alig várom már.:)
Anya rengeteget mesélt nekem erről a könyvről. Hogy mennyire szerette, milyen sokszor elolvasta és nem utolsó sorban, hogy idősebb nővérem a regény főszereplője után kapta a nevét.:)
És akkor most a személyes véleményem.
Elég sokáig halogattam a könyv olvasását, nem is igazán szándékosan, inkább mindig csak elmaradt, mást vettem le a polcról.
Viszont idén már mindenképp esélyt szerettem volna neki adni. Ennek több oka is van: 1.Anya egyre többet emlegette, neki ez egy "mindenképpen-nyári" olvasmány
2.Tudtam, hogy a főszereplők 17 évesek, tehát most egyidősek velem
3.Valahogy csak most tudatosult bennem, hogy a 70-es években játszódik!!!!
Ezek a fő tényezők, amik hozzásegítettek, hogy végrevégre nálam is megkezdődjön a Szilvási-mánia az írótól olvasott első könyvemmel.
Azt hiszem, az 5 csillagosra értékelés után nem is nagyon kell mondanom(írnom), hogy az elejétől a végéig imádtam a történetet.
Annyira, de annyira magába szippantott a 70-es évek hangulata, - amit én olyan nagyon szeretek - Tomka és Attila kapcsolata, szerelme és a gyerekesnek kicsit sem tekinthető gondolataik. Sok helyen magamra ismertem mindkét fél gondolkodásmódjában és osztottam a véleményüket.
Azt hiszem, nem is olvashattam volna jobbkor ezt a történetet. Sokkal többet adott számomra, mint amire számítottam és tényleg pont ez volt az, amire szükségem volt. A szerelmi szál annyira aranyos, őszinte és gyermeki, de mégis annyira komoly és érett. Akárcsak a két főszereplő. Azt hiszem, tényleg a mi korunk az, amikor már nem vagyunk gyerekek, de még felnőttek sem teljesen. És ez mind viselkedésben, mind gondolkodásmódban megmutatkozik.
Az elején leginkább csak Attilán éreztem azt, hogy tényleg komoly, érett gondolatai vannak, de ahogy haladt előre a történet, egyre inkább látszott, hogy Tamarában is megvan ugyanez az érettség.
A tény, hogy a két főszereplő naplóján keresztül, tehát két külön szemszögből, naplóba írt őszinteséggel ismerhetjük meg az egész történetet nekem valahogy egy pluszt adott hozzá az élményhez. Szeptemberben lesz két éve, hogy én is elkezdtem írni a naplómat és nagyon érdekes volt tapasztalni hasonlóságokat a naplózási stílusom és a könyv stílusa között. De hát ugye mi a lényege a napló írásának, ha nem az, hogy mindent leírhatunk, az összes gondolatunkat, kétségeinket, félelmeinket és mindezt teljesen őszintén.
Mindent imádtam ebben a könyvben. Szélkisasszony és Szeplős kibontakozó szerelmét, a tömény őszinteséget, amivel megismertették velünk a történetüket, a kisebb-nagyobb bonyodalmakat, a mellékszereplőket és azt, hogy a legkedvencebb koromba repített vissza.
Az egyetlen dolog, ami nem tetszett, sőt.. az az, hogy így lett vége. Hogy nincs meg az a lezárás, amire nekem szükségem volt. Vagy legalább egy folytatás, egy kiegészítő kötet, akármi! Tudom, hogy megvan a varázsa annak, hogy Szilvási itt hagyta abba a regényt, viszont ebből a történetből sokkal több is kihozható lett volna.:( A mellékszereplők és mellékszálak is annyi mindent tartalmaztak még, hogy el sem akartam hinni, hogy nincs folytatás. Szóval ez a rész eléggé elkeserített. Viszont ez sem változtat a tényeken. Az Egymás szemében továbbra is egy szuperjó regény és Szilvási egy nagyon különleges stílussal rendelkező író volt, aki maradandót alkotott. Biztos vagyok benne, hogy többet fogok olvasni az írótól, és hogy ezt a regényét is minél előbb újraolvasom. Mondjuk jövő nyár elején. Alig várom már.:)
June 17, 2022
1976-ban, amikor a regény keletkezett, gimnazista voltam. A magyartanárunk szemében (akit nem szerettünk) Szilvási és Berkesi neve szitokszó volt. Míg a Berkesi-regényeket nagyon kedveltem, Szilvásitól csak az Albérlet a Síp utcábant olvastam, és nem nyert meg magának (de hát már akkor sem voltam romantikus lélek).
Érdekes időutazásra vitt most ez az olvasás, és meg kell állapítanom, hogy csodásan ábrázolja a kamaszszerelmet, hiteles a lelki vívódás. Édesek a főszereplők, bár míg Tamarát imádtam, Attilával kapcsolatban azért voltak fenntartásaim. Engem messze nem engedtek ilyen szabadon gimnazista koromban.
Akkor elmondom, mi nem tetszett: a dialógusok, meg a szleng. Kizárt dolog, hogy két tinédzser ilyen szófordulatokat használt a hetvenes években. Higgyétek el, emlékszem. Engem a korabeli művészfilmek egyetemista szereplőire emlékeztettek inkább. A másik, ami hetvenes években már nem így működött: a dohányzáshoz való hozzáállás. A szülők nem hogy nem kínálgatták cigivel a tizenéveseket, hanem egyenesen tiltották, ahogy tilos volt a suliban, és az osztálykiránduláson is (persze attól még ment a bagózás a WC-ben, de na!) Szóval nekem olybá tűnik, hogy Szilvási a saját kamaszkorára emlékezett vissza ahelyett, hogy a hetvenes évek serdülői között vegyült volna el.
Zavart még a félfiktív budapesti környezet is, de ez már részletkérdés. Jó kis regény ez, örülök, hogy elolvastam.
Érdekes időutazásra vitt most ez az olvasás, és meg kell állapítanom, hogy csodásan ábrázolja a kamaszszerelmet, hiteles a lelki vívódás. Édesek a főszereplők, bár míg Tamarát imádtam, Attilával kapcsolatban azért voltak fenntartásaim. Engem messze nem engedtek ilyen szabadon gimnazista koromban.
Akkor elmondom, mi nem tetszett: a dialógusok, meg a szleng. Kizárt dolog, hogy két tinédzser ilyen szófordulatokat használt a hetvenes években. Higgyétek el, emlékszem. Engem a korabeli művészfilmek egyetemista szereplőire emlékeztettek inkább. A másik, ami hetvenes években már nem így működött: a dohányzáshoz való hozzáállás. A szülők nem hogy nem kínálgatták cigivel a tizenéveseket, hanem egyenesen tiltották, ahogy tilos volt a suliban, és az osztálykiránduláson is (persze attól még ment a bagózás a WC-ben, de na!) Szóval nekem olybá tűnik, hogy Szilvási a saját kamaszkorára emlékezett vissza ahelyett, hogy a hetvenes évek serdülői között vegyült volna el.
Zavart még a félfiktív budapesti környezet is, de ez már részletkérdés. Jó kis regény ez, örülök, hogy elolvastam.
January 6, 2020
Imádom a nyelvezetét ennek a könyvnek. Lenemtevős, újraolvasós! :)
September 10, 2021
Sok szép régi emléket idéz fel a könyv, amit én kb 85-ben olvastam először. Jó volt újra elővenni.
October 17, 2022
1évig “olvastam” ezt a könyvet, néha felkaptam, de leginkább az éjjeli szekrényemen volt bögre-alávaló. Mindig is magával ragadtak a 60-70es évek lányregényei, kb az összes pöttyös könyvet olvastam kislány koromban, azonban valahogy az ‘Egymás szemében’ nem tudott beszippantani. Számomra kicsit túl volt nyújtva, néhol feleslegesen volt részletekbe menő. Azonban a koncepció és a kifejezésmód imádnivaló. Kissé naiv szép-szerelmes történet két kicsit elveszett kamaszról. A befejezés izgalmas volt, valahogy éreztem hogy ez lesz a végkifejlet, de reméltem hogy csalódok az érzékeimben és nem kell zokognom suli után a 4-es metrón.. viszont tetszett hogy nagyon valós volt a két szereplő és hogy egymást alakítva csiszolódtak.
Az előzményekből muszáj arra következtetnem hogy minden rendben lesz és hogy jobban szeretik egymást önmaguknál!
((Tamarával túlságosan is tudtam azonosulni, ami felvetett magamban számos kérdést a lelki állapotomról (xd) ))
Az előzményekből muszáj arra következtetnem hogy minden rendben lesz és hogy jobban szeretik egymást önmaguknál!
((Tamarával túlságosan is tudtam azonosulni, ami felvetett magamban számos kérdést a lelki állapotomról (xd) ))
February 27, 2017
A könyv számomra túl romantikus volt Ezért adtam csak 3 csillagot. A szereplők túldramatizálják a szerelem szerepét az életükbe. És ez nagyon irritált. A könyv napló formájában volt írva. Érdekes volt két szemszögből is olvasni az egy adott napon történt eseményeket.
Engem már nem nagyon érdekelnek az e fajta regények. Csakis 14-15 éves lányoknak ajánlom. Habár, hogy épp szerelmesek vagytok az is lehet, hogy tetszeni fog.
De mégis van pozitív oldala a regénynek. Nagyon jól ábrázolja, hogy mi történik a tinik lelkivilágában.
Engem már nem nagyon érdekelnek az e fajta regények. Csakis 14-15 éves lányoknak ajánlom. Habár, hogy épp szerelmesek vagytok az is lehet, hogy tetszeni fog.
De mégis van pozitív oldala a regénynek. Nagyon jól ábrázolja, hogy mi történik a tinik lelkivilágában.
December 20, 2024
Egyik kedvenc könyvem, minden évben újraolvasom. Annyira jó a könyv hangulata, bele lehet csöppeni kicsit az akkori fiatalok világába. Anyukám pont akkor született mint Tamara, így nekem kicsit olyan mintha az ő fiatalkori naplóját olvasnám :)
September 21, 2021
mi ez a vég!?!?
December 21, 2024
Nem felvilágosított lányoknak semmiképpen, engem tizenévesen traumatizált ez a könyv.
December 18, 2015
Áradoznék én a regényről napestig, mert tényleg nagyon-nagyon szeretem. De inkább befogom a számat.
Menjetek szülőkhöz, nagyszülőkhöz, kutassátok fel a régi dobozokat, és amint megvan a regény, olvassátok.
Hiába telt el több tíz év, ez a regény egyszerűen megunhatatlan.
Nem tudom nem szeretni.
Minden szerelem különleges.
Én is felteszem a kérdést: mi lesz velünk, szeplős?
Bővebben: http://irasaimtarhaza.blogspot.hu/201...
Menjetek szülőkhöz, nagyszülőkhöz, kutassátok fel a régi dobozokat, és amint megvan a regény, olvassátok.
Hiába telt el több tíz év, ez a regény egyszerűen megunhatatlan.
Nem tudom nem szeretni.
Minden szerelem különleges.
Én is felteszem a kérdést: mi lesz velünk, szeplős?
Bővebben: http://irasaimtarhaza.blogspot.hu/201...
March 18, 2015
13 eves koromban adta anyukam ezt a konyvet. Nem ertettem miert, de nem tudtam letenni. A mai napig a kedvencem. Legalabb negyszer elolvastam mar, de mindig ugyan olyan izgalmas. Minden olvasasnal talalok benne valami mas lecket, igazsagot az eletrol.
Mindenkinek ajanlom!
Mindenkinek ajanlom!
Displaying 1 - 13 of 13 reviews