A semmi megszelíditése a semmink megszelíditése, az mikor felismered, hogy a semmi ténylegesen az a minden, ami stagnálást mutat olykor a külvilágnak vagy hogy minden rendben, közben belül próbálja összerakni a puzzledarabokat úgy, hogy némelyiküknek helye sincs, nemhogy értelme. Azt tanultuk meg tudat alatt gyerekkorban is és folyamatosan, hogy a semmi rossz. A semmi negatív, és senkik vagyunk, gonoszak, ha nem érzünk semmit, de akkor mi van, ha a minden valójában a semmiben nő ki? Nem a zajban, nem az abuzusok között növekszik egy ember sem, hanem a csendben - a csendben vagy képes összerakni mindazt, amiket az őrültségben beengedtél vagy nem az életedbe. Nagyon sokat dobalozunk a trauma kifejezéssel is, mint már minden második szónak teljesen más a valódi kijelentése, ahogy az emberek el kezdték használni, ezért kéne ölelni ítélkezés helyett. Ne mondd azt a másiknak, ne iteld el azt, akit valójában csak önfélelmed miatt nem értesz meg. A semmi a gyógyulás. A semmiben bukkan elő a letisztult éned, nagy nehezen, lebukkansz, kisetalsz öntudatlanul is a tömegből s majd csak azt veszed észre, hogy már nem számít a tömeg, már nem számít a mennyiség, már nem érzed jól magad úgy, hogy lenyomod magad és 160fokon ugrálsz az emberek között, még szereted, de már magadat is úgy kell. A minden kavargása mentén a semmi valójában a minden, ami cenzúrázatlanul nyílt - ezért nem lesz kompatibilis azokkal, akikkel a valóság sem kompatibilis, mert mèg azt hiszik, hogy az élet egy küzdés. Az élet nem küzdés. Az élet a semmi, a gyógyulás leghavasabb színtere -
(...)