Noah Pennington huszonhárom éves korára már megtervezte az életét: jogi egyetemre jár, az esküvőjére készül és a 2040-es olimpiára edz maratoni futóként. Azonban Glens Falls-ba hazatérve a tavaszi szünetben egy autó lesodorja őt az útról összezúzva egy időre az álmait. A tisztázatlan baleset miatt a szülői házban marad egy teljes nyárra a családjával, ami nem várt módon tépi fel a régmúlt sebeit. Az öccsével, Gabriellel együtt elmerülnek a titokban, a kisvárosi nyárban, ami váratlan önismereti utazást és komoly problémákat sodor magával. David Pennington a hatvanadik életévéhez közeledve újra küzd a régmúlt démonjaival, a párkapcsolatával, és azzal, mit is kellene feltárnia felnőtt fiainak a múltjából. David retteg attól, hogy a traumái testet öltve ténylegesen bántódást okozhatnak a fiainak. De vajon tényleg létezik a Pennington-átok? És vajon a generációs traumák elérik a két fiút is, ha nem lesz képes a család minden tagja összefogni és őszintén megnyílni a másik előtt?
Gabriella Szaszko is a Hungarian author who writes mostly literary fiction novels. Her books explore themes centered around trauma, mental health, and addiction. She has a master’s degree in psychology, hence the interest in healing and mental disorders.
She has published nine novels altogether at Maxim Publishing House since 2016.
She has also worked as a freelance literary translator for several years now. Her translations include authors such as Krystal Sutherland, Marissa Stapley, Stephanie Perkins and Daniel Kraus.
Originally from Hungary, she has lived in three countries. She currently calls Stratford-upon-Avon home in the United Kingdom.
Nagyon vártam Szaszkó Gabriella legújabb könyvének megjelenését, mert a Pennington család szívszorító története az eddigi egyik legmeghatározóbb olvasmányélményem.
Szomorú vagyok, hogy az Állj mellém utolsó fejezetével lezárult a Pennington család története, mert még nem állok rá készen, hogy elengedjem a kedvenceimet. De szép lezárást kapott a 2 összefüggő könyvsorozat, aminek az olvasása közben mindig izgultam, hogy ne legyen több tragédia. David és Amy hosszú utat jártak be, és minden nehézség ellenére kitartottak egymás mellett. Nagyon szeretem őket és Christ is, akinek a jelenléte még évtizedek múlva is érezhető a családban. Sajnos Maggie-ről is elmondható ugyanez, hiszen a traumák, a berögződött viselkedésminták és a félelmek nem tűntek el nyomtalanul a halálával.
A fiúk közül Noah állt közelebb hozzám, de G kétségtelenül üde színfolt a családban a vidámságával és a kalandvágyával. No annyira Chrisre emlékeztetett, hogy egyszerűen rettegtem, nehogy ugyanarra az útra lépjen. Teljesen átéreztem, hogy hiába vannak tervei, fogalma sincs, mit akar a jövőtől 23 évesen. Szerencsére a családja és a drága Maeve (igen, őt is imádom) mellette álltak a legnehezebb pillanatokban is. Nem hiszem el, hogy ezt mondom, de Adam volt az egyik kedvencem a könyvben, aki 83 éves létére sokat fejlődött a korábbi önmagához képest.
Nehéz szavakba foglalni, hogy mit jelent nekem a Pennington család története. Egyszerre rávilágított arra, hogy mennyi fájdalom rejtőzhet egy otthon falai között, ugyanakkor még a legsötétebb időkben is ott a remény. David a gyermekkori bántalmazás ellenére is jó apa, aki bármit megtenne a fiaért. Amy pedig hihetetlenül támogató társ, aki sosem mondott le a zűrös Pennington testvérekről, sőt az egyiküket meg is mentette a démonoktól. Chris és James túl korán távoztak, de az emlékük mindig élni fog a szeretteik szívében. Matthew későn jött rá, hogy mi az igazán fontos az életben, de az utolsó cselekedetével gondoskodott a dédunokái boldog gyermekkoráról. Adam időskorára egy szerető családra lelt, ahol betöltheti a nagypapa szerepet. No és G előtt még hosszú út áll, de biztos vagyok abban, hogy a Pennington-átok nem fog lesújtani ezekre a fantasztikus fiúkra.