What do you think?
Rate this book


ebook
First published January 1, 1987
Ez a napló egy nagy érték. Egy 15-16 éves fiú írta (nevezetesen Zemlényi Zoltán), az autóbalesete utáni rehabilitációs időszak alatt. Mivel gyakorlatilag memoir, így természetesen irodalmi szempontból nem értékelhető, nem is ez a lényege. Inkább szakemberi szempontból érdekelt, évek óta kerülgetem – szóval íme a következő könyv a Pszichológia az irodalomban fiktív kurzusomra (még akkor is, ha ez tényleg csak marginálisan irodalom.)
Nagyon szépen látszik a bejegyzésekből a „normális”, rajzolni szerető, KISS-rajongó, amatőr dobos, sportoló tinifiú és az autóbalesetből felépülő beteg szimbiózisa. Néha tudatosítanom kellett magamban, hogy a történések mögött egy beszélni nem-, mozogni is alig tudó, fizikai értelemben összetört fiatal áll. Tényleg csak fizikai értelemben, mert a személyisége Zemlényinek valami eszméletlenül negatívumlepergető. Ez nem azt jelenti, hogy soha nem zuhan meg, de ember legyen a talpán, aki képes olyan lelkierővel végigcsinálni a rehabilitációját, ahogy ő tette.
Viszont nagyon nehezen haladtam az első felével. Van valami Zemlényi személyiségében, ami nekem nagyon sok volt. Szeretem az életteli embereket, de a naplóból sütő „blődségeskedés” valahogy nagyon nem a sajátom volt. A sok anglicizmushoz és neologizmushoz is nehéz volt hozzászoknom. Viszont korrajznak nagyon érdekes volt, még hallgattam is egy kis Twisted Sisterst (és ezzel a lendülettel rájöttem, hogy KISS-t nem, úgyhogy gyorsan beraktam az értékelésíráshoz.)Rock forever * metálvilla * Szóval visszatérve) sok szempontból nagyon érdekes könyv, főleg mivel egy valós napló. Ettől függetlenül nem hiszem, hogy Zemlényi többi könyvét kézbe fogom valaha venni.