Történik 1940 decemberében Lillafüreden. A magyar filmipar nagyjai zártkörű karácsonyi ünnepségre készülnek az elegáns palotaszállóban, melyre neves olasz és német filmforgalmazók is hivatalosak. A filmsztárok és elit vendégek nyugalmát azonban váratlan, rettenetes események zavarják meg. Egy szlovák fiatalember holttestére bukkannak a közeli erdőben, és hamar kiderül, hogy nem ő az egyetlen áldozat. Tovább fokozza a feszültséget, hogy veszedelmes külföldi ügynökök jelennek meg, és kezdenek kíméletlen hajszába. Mire vagy kire vadásznak? Ki lesz a következő áldozat? Mit rejteget a Lengyelországból menekült, félig magyar, félig lengyel származású színésznő? Mi a megbízatása Késmárky Áron grófnak, a sajátos stílusú nagyvilági kalandornak? A kerettörténetbe ágyazott regény filmszerű látványossággal jeleníti meg a negyvenes évek elegáns, de a háború árnyékában már vészterhes világát.
A férfi főszereplő első találkozásukkor azzal viccelődött, hogy gondolt rá, hogy megerőszakolja a főhősnőt, amíg az nem volt magánál. Teljesen felesleges két sor volt, semmit nem adott hozzá a történethez, de elérték vele, hogy 100 oldalnál becsukjam a könyvet és többet ki se nyissam. Ezenkívül is indokolatlanul szexista leírások voltak, ami 2024-ben vállalhatatlan, főleg, hogy egy nő is dolgozott a könyvön.
In 2025 I started to realize how much I love historical fictions. I love the atmosphere of reading about the old times, the way they talked back then. It is truly refreshing to read about. This novel was set in 1940, in a world fraught with danger, in the shadow of war. It was mysterious, full of brilliant banter, laugh at loud moments but also had it's dark and dangerous times. The wintery setting was mesmerizing, the authors painted such a beautiful and realistic imagine of Lillafüred and the Palace Hotel where the Christmas party took place.
I absolutely loved Áron's personality, he was so fun, could make any dark situations like a game. He was playful and humorous but also serious and protective when necessary. He saved and protected Agnieszka so many times even when they were only strangers. And Agnieszka was such a strong female lead, fierce, stubborn and determined who never gives up doesn't matter what life throws at her but also had a more vulnerable side.
The ending was so incredibly sweet and satisfying, I even teared up from happiness. This was such an incredible book, filled with surprising twists. I highly recommend it to all Hungarian book lovers out there.
❄️ Favorite Quotes ❄️
"Where they truly love you they forgive you when you make a mistake..."
"I'm so afraid you're going to make a fool of me..." "You have a lot to fear about me, but not this one."
"Because miracles exist. We just need to believe in them..."
"the world is one day... Let's live as if every day were the last..."
A történettel magával nem nagyon volt semmi gondom, elég standard sztori, láttunk már ilyent nem egyszer, szóval mindössze annyi elvárásom volt tőle, hogy jól elszórakoztasson. Ez tartott úgy kb. a 65. oldalig, amikoris sajnálatos módon megjelent a legborzalmasabb szereplő az egész könyvben, hogy ezután minden második megnyilvánulása után a rosszullét kerülgethessen. Természetesen ez nem más mint a férfi főszereplőnk, Késmárky gróf, akinek a személyisége annyiban kimerül, hogy iszik, mint a gödény és folyton meg akarja dugni a főhősnőt. Ja, meg egy titkosügynök és amúgy nagy haverok az ifjabb Hortyval. A nemi erőszakra vonatkozó megjegyzései sajnos nem maradnak abba az első beszélgetés után, szóval a történet teljes időtartama alatt ilyen és ehhez hasonló csodálatos, az állítólagos szerelmével folytatott párbeszédeknek lehetünk szemtanúi, amik csak folyamatosan rontják az olvasási élményt: “-Tapasztalatom szerint a nők sokkal kevesebb ellenállást fejthetnek ki, ha le vannak itatva. -Jaj, fejezze már ezt be! Úgysem hiszem el, hogy bárkivel képes lenne lefeküdni, akit előtte leitatott. -Drágám, én bármire képes vagyok, hogy lefektessek egy nőt…” 😐
Ez a szexista hangvétel sajnos nem korlátozódik le csak erre a karakterre, hanem átszivárog a narrációba is, ezért nem tudom az egészet csak betudni annak, hogy hát igen a korszellem. Ennek a legdurvább megnyilvánulása az egyik szobalány fizikai leírása volt, amit vagy háromszor el kellett olvasnom ahhoz, hogy felfogjam, hogy egyáltalán ilyen létezhet nyomtatásban, mert mégis miafene. Fontos kiemelni, hogy a lány 17 évesnél nem öregebb és ez többször is meg volt említve a könyvben.
“Somos Ilon nem volt különösebben szép leány, de kétségkívül lappangott benne valami megfoghatatlan bujaság, talán szemhéjai alól sütő tekintetében, talán ahogy takarítás közben a farát riszálta; bárhogy is, nem volt teljesen tudatos ez a kisugárzás, legalábbis nem abban az értelemben, ahogy az önnön csáberejükkel tisztában lévő asszonyok néznek, és riszálnak. Egyszerűen izzott a felszín alatt a lényében valami elfojtott erotika, amelyet darabos mozgása és meglehetősen bárdoltalan stílusa sem tudott lerombolni.”
Aggodalomra viszont semmi ok végül kiderül, hogy amúgy a náciknak dolgozott, ő ölte meg a nála legalább 20 évvel idősebb nőt, szóval a történet végére le is viheti az arca felét egy golyó. 😐
Érdekes módon az (egy nő által írt) prológusban és az epilógusban együttesen több személyisége volt a női főszereplőnek, Agnieszkának, mint a főtörténetben. Valahogyan sikerül szegény hölgynek képeket szereznie a katyni mészárlásról, majdnem ki is juttatja őket nyugatra és amikor elkapják akkor is meg tud szökni az őt öldöző öt orosz pasas elől, de miután találkozik gróf urunkkal csak egy buta kis szőke fruskává változik, aki nem tud megülni a szép formás fenekén (ahányszor ez ki lett emelve 😩), folyton csak elkóricál és a férfiaknak kell újból és újból megmenteniük. Teljesen érthetetlen számomra, hogy hogyan jelenhetett meg ez a könyv, de tényleg, főleg úgy, hogy egy nő is dolgozott rajta (mondjuk a címoldal alapján nagyjából ő volt az egyetlen, szóval lehet ez megmagyaráz egy pár dolgot).
Így hát összességében kaptunk egy elég vanília történetet egy igényes borítóval, egy magatehetetlen hősnővel, egy bevallott erőszaktevővel, egy kis karácsonnyal (vitatható), egy kis Palotaszállóval és egy kis világháborúk közti nosztalgiával. Na meg persze Karády művésznő búgó hangjával, hogy csak egy nap az élet.
(Ezt már csak így zárójelesen a végére, mert majd' megfeledkeztem róla. Nem szoktam nagyon haragudni, ha központozási hibát találok egy könyvben, mert hát na, mindannyiunkkal megesik, hogy csak átsiklik a szemünk egy-két vesszőcskén. Azonban az elfogadhatatlannak tartom, hogy egy kiadó által kiadott könyvben olyan mondatok legyenek, amelyeknek nincs értelme! Hogy kerülhetnek ilyenek bele egy könyvbe, hogy "Agnieszka félresimította a hajába hulló mézszínű hajtincseket" amikor egy szereplőről beszélünk???)
This entire review has been hidden because of spoilers.
Nagyon örültem annak, hogy ez a regény csupán címében “karácsonyi”. Valójában egy fordulatos, izgalmas történelmi kémregény, amely a II. világháború közepén játszódik, és jól kidolgozott karakterekkel van tele (ugh Késmárky gróf ^.^). A háború súlyosságát szerencsére ellensúlyozzák a szereplők frappáns szóváltásai, játékos hozzáállásuk és a cselekménynek otthont adó Lillafüredi Palotaszálló varázslatos környezete.
Karády Anna neve összefonódik a letehetetlen könyv kategóriájával. Ezzel a regénnyel sem cáfol rá, ismét egy fantasztikus történelmi regényt kaptunk tőle. Bán Mórtól pedig egyben ez volt az első és egészen biztos, hogy nem az utolsó könyv, amit olvastam. Alig várom, hogy feldedezzem az ő munkásságát is. Szuper, hogy megszületett ez a koprodukció!
A második világháború elején játszódik ez a nagyon jó érzékkel megírt történet: végig fenntartja az érdeklődést, végig izgalmas, csavaros, hangulatos. A főszereplők pedig nagyon jól eltalált karakterek: Agnieszka és főleg Késmárky gróf brilliánsan megrajzolt szereplők. A felszínen mindkettő csak annyit mutat, amennyit a kor kinéz belőlük: Agnieszka a félig lengyel, félig magyar szép szőke színésznő, Késmárky Áron pedig a szoknyavadász, alkoholista, szerencsejátékos gróf, aki bohókás és a mottója, hogy nem kell az életet véresen komolyan venni. A felszín alatt azonban sokkal több rejlik (és nemcsak az észre és komolyságra gondolok...) És mindez a lillafüredi palotaszállóban játszódik, ahol prominens személyek gyűlnek össze egy zártkörű rendezvényre... Szuper olvasmány volt!
A könyv olvasása pont olyan volt, mint belecsöppenni egy régi, ünnepi hangulatú filmbe. A nyelvezete gördülékeny, a dialógusok élők és szellemesek, a regény atmoszférája pedig teljesen magával ragadott. A szerzők kiváló érzékkel mutatják be a korszak politikai és társadalmi légkörét. Szinte észrevétlenül szövik bele a történetbe azokat az elejtett félmondatokat, kiutalásokat, amelyek csak az olvasó számára nyernek igazi jelentőséget – hiszen mi már tudjuk, mi következett a regényben ábrázolt események után. Ezek az apró részletek fájdalmas élességgel világítanak rá, hogyan buknak meg majd álmok, hogyan foszlanak szét naiv elképzelések, és milyen történelmi súly húzza le a legártatlanabb szándékokat is.
magyar filmekkel: bizalmatlanul. Ez viszont egy nagyon kellemes csalódás volt. Voltak benne részek, amik kifejezetten jól hozták a klasszikus, fekete-fehér filmek, vagy a 80-as években forgatott magyar filmek világát. 💝 Voltak részek amik kifejezetten modern film képét hozzák. Vicces párbeszédek. Szerethető főhősök. Izgalmas cselekmény. És a rendőrfőnök... hát meglepett, mit ne mondjak. Izgultam, mosolyogtam, nevettem. Szerettem. A gróf és Agnieszka szépen lehozták ezt a sztorit. Mondjuk kicsit vártam, hogy valahogy elvergődnek Mahócáig is, mert az meg irr van a szomszédban. De nem lehet minden tökéletes
Karácsonyra kaptam ezt a könyvet ajándékba, és már a borítója olyan hívogató volt, hogy azonnal elkezdtem olvasni. Bevallottan alacsonyabb elvárásokkal fogtam neki, mint amit végül kaptam tőle. Szerintem remek krimi, igazi izgalmas kémtörténet, melyet az érdekes történelmi díszlet is nagy mértékben meghatároz. A címe ellenére nem domináns a karácsonyi vonal, simán olvasható nyáron is a strandon és épp annyira jól fog szórakoztatni. Persze így, hogy az újévben Budapesten várjuk a havat, még jobban át lehet érezni a végén budapesti Szilveszter negyvenes évekbeli hangulatát.
The story plays out at the start of the second world war,in a gorgeous setting. The novel was quite easy to read,the characters were pretty likeable.Also as a native Hungarian it was great to have a sense how things were going in Hungary in the early days of the war. All in all this book was a perfect start of 2026:)
Izgalmas történet, jó karakterekkel. Viszont sok a mellégépelés, ami felett többnyire át is ugrik a szemem, viszont vannak szereplők, akiknek a nevét kis túlzással nem láttam kétszer egyformán leírva. Ettől eltekintve zseni.